Katie McGarry: Breaking the Rules


Mi az a happy end?
Breaking the Rules


Oldalszám: 304
ISBN: 9781460341438
Sorozat: Pushing the Limits 1,5.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,19)
Egy nyári kirándulás mindent megváltoztat Katie McGarry felejthetetlen új meséjében.
Az újonnan elballagott Echo Emerson számára az, hogy elindulhat egy utazásra a pasijával, azt jelenti, hogy kicsit elszabadulhat és elfelejthet mindent, ami mássá teszi. Azt jelenti, hogy csodaszép dolgokat láthat, miközben próbálja eladni az alkotásait az útbeeső galériáknak. És legfőképp három teljes hónapot jelent kettesben Noah Hutchinsszal, a szexi, okos és lelkes sráccal, aki soha nem ítélkezett fölötte. Echo és Noah mindent megosztanak - kivéve azt az egy dolgot, amire Echo még nem áll készen. De amikor Echo állandó rémálmai visszatérnek, meg kell hoznia néhány nagyon nehéz döntést azzal kapcsolatban, hogy mire is vágyik valójában - és még Noah kutatása az utolsó még élő rokonai után is arra kényszeríti őket, hogy szembenézzenek néhány igazsággal életről, szerelemről és önmagukról. És most, egy héttel a főiskolai orientáció, a munka és a való élet előtt Echónak végleg el kell döntenie, hogy Noah több-e, mint a rosszfiús kaland, amitől mindenki óvta. És így egy nagyszerű utazás vége igazán komollyá válik. 


Véleményem

Vigyázat! Az értékelés Pushing the Limits spoilereket tartalmazhat,
ezért csak akkor olvassátok, ha már túl vagytok a sorozat első részén vagy nem zavar bennetek, ha olvasás előtt megtudtok dolgokat a Pushing the Limits végéről!

Amikor kiderült, hogy kapunk egy újabb Echo-Noah regényt, bevallom őszintén, meglepődtem. Aki olvasta a sorozat addig megjelent összes részét, azt tudja, hogy a harmadik és a negyedik részben bőven kapunk olyan szereplőket, akiknek a történeteit egyesével ki lehet bontogatni. Ráadásul az eredeti tervekkel ellentétben nem csak Noah tragikus sorsú baráti körének történetét ismerjük meg, hanem miután Beth és Isaiah megkapták a maguk könyvét, kicsit eltávolodunk tőlük. Viszont a Breaking the Rules könyvvel úgymond visszatérünk a kezdetekhez, az eredeti bandához. Noah és Echo újabb történetével visszatér fontos szereplőként Isaiah és Beth is, bár kissé érdekes lehet, hogy miután már mindketten megkapták a maguk happy endjét, ezúttal újra azt nézhetjük, szegény Isaiah hogyan próbálja bebizonyítani Beth-nek, hogy ők bizony összetartoznak.

Igen, szóval ezzel a legújabb Breaking the Rules regénnyel nem csak a régi szereplőinkhez találunk vissza, hanem az időben is ugrunk egyet vissza, ez a regény ugyanis az első és a második rész között játszódik. Tehát Noah és Echo már összejöttek, de Beth szerelmének története még nem kezdődött el. 

Számomra ez több okból is aggasztó volt. Bár nagyon örültem, hogy megint kapunk egy kis Noah-t és egy kis Echót, ennek ellenére féltem: ugyanis egy újabb regény cselekményéhez az kell, hogy a szereplőink szenvedjenek. Noah-éknak nyilvánvalóan megvannak a maguk nem kis gondjai a kapcsolatukban, de én azért örültem, hogy szeretik egymást és boldogok, és féltem tőle, hogy mi lesz, ha újabb nehézségekkel kell szembenézniük. Félig-meddig be is teljesedett ez a félelmem, bár azért az nyilvánvaló, hogy végzetes tragédiák nem történhetnek a Breaking the Rulesban - ugyanis tudjuk, hogy Noah és Echo boldogok a második rész idején. Így tulajdonképpen a regénynek túl nagy tétje nem volt - a végkifejletet nagyjából ismertük, csak a részletekbe kavarhatott bele az írónő. 

Abba viszont bele is kavart rendesen. Mind Noah, mind Echo szálán jó nagy adag trutyit kapunk. Noah még mindig küzd azzal, hogy hogyan illessze be azt az új szerepet az életébe, ami öccsei örökbefogadásával jár. Immáron nem kell aggódnia értük, nem kell azért harcolnia, hogy pótapa lehessen, ellenben annyi év után nehéz neki csupán bátyusnak lenni. Főleg úgy, hogy ő maga a családi körből kimaradt, hiszen őt nem fogadták örökbe. Emellett kisebb sokkot okoz számára, hogy kiderül, édesanyjának élnek még rokonai, akik örökbefogadni ugyan nem akarták, most azonban szeretnék felvenni vele a kapcsolatot. Noah-nak döntenie kell, hogy akarja-e őket viszontlátni, annak ellenére, hogy anyja nyilvánvalóan elmenekült előlük. A regény egyik nagy kérdése is ez: jobb egy rossz család, mintha az embernek egyáltalán nem lenne családja? (Ez Echo szálán is felmerül, mindjárt kitérek arra is.) Harmadrészt pedig Noah küzd a kapcsolatával is. Egy pillanatra sem kérdés számára, hogy szerelmes Echóba és vele képzeli el az életét a jövőben, de bizonytalan. Echo annyira más, annyival jobb családból származik, hogy fél, hosszú távon megmarad-e mellette a lány.

Echónak is hasonló félelmei vannak. Egyszerűen nem tud bízni benne, hogy Noah valóban nem talál helyette valaki olyat, aki jobban passzol hozzá - példának okáért valakit, akinek a karját nem borítják csúf hegek és aki nem fél, amint a szex szóba kerül. Echo fel akar szabadulni, maga mögött akarja hagyni a démonait, és azt hiszi, az utazásról új emberként térhet majd haza. De ahogy az útjuk a végéhez közeledik, rá kell jönnie, hogy ez alatt a két hónap alatt a gondjai ugyanazok maradtak, és ő maga sem változott meg annyira, mint szerette volna. Még mindig fél. Nem tudja, mit kezdjen az anyjával, akire haragszik is, mégis szeretné maga mellett tudni. Nem tudja, mit kezdjen a félelmével, hogy Noah is úgy elhagyja majd, mint annak idején Aries. Mindenhol baljós előjeleket lát, ez pedig csak rosszabbítja a helyzetet. Még inkább az, amikor kiderül, talán nem is a tehetsége, hanem anyja miatt támogatták a galériák, ahol addig járt. 

Tehát mind Echo, mint Noah rengeteg gondolattal és félelemmel néz szembe ebben a részben, ráadásul emellé megkapják a nyakukba a nem túl barátságos Beth-t, a szenvedő Isaiah-t, Noah egyik exét, aki félreérthetetlenül felajánlkozik a fiúnak és egy festőt, akinek viszont Echo ragadta meg a fantáziáját. 

És talán pont ez volt a regénnyel a legnagyobb bajom. Rengeteg, de tényleg rengeteg dolog történik egyszerre. Noah és Echo első könyvében mindkét szálon egy-egy nagy szál vonult végig, szépen kibontva, részletekkel, megmosolyogtató jelenetekkel. Itt viszont hirtelen annyi minden szakad a nyakunkba, hogy olyan érzésem volt, mintha az írónő nagyon akart volna, mintha túlságosan is meg akarta volna mutatni, hogy mennyire megtört lelkekről van szó és mennyi nehézség állhat az útjukba. És ez persze így is van, de az érzésen, hogy ez néha már túl sok, sajnos ez nem segített. Ráadásul sajnáltam, hogy sok helyzetben pont az veszett így ki Noah és Echo kapcsolatából, amit én az első részben annyira szerettem: őszinték voltak egymással. Itt viszont... nem mindig, sőt...

Ennek ellenére persze megkaptunk mindent, ami miatt szeretem Katie McGarry könyveit. A részletek nagyon aranyosak voltak, imádtam Echo festményeit és azt, hogy Noah a fontos dolgokat megértette, akkor is, ha nem művész. Imádtam az utazással kapcsolatos kalandjaikat, és a történet végére nagyon szerettem azt is, ahogyan Noah és Echo megküzdöttek a maguk démonaival. Csak hogy egy dolgot kiemeljek, nagyon tetszett, ahogy az egész szüzesség elvesztésének kérdését ennyire reálisan kezelték a szereplők, legalábbis szerintem. Echo bizonytalansága megalapozott volt, és az egész nem lett teljesen "elrózsaszínezve", mégis szép tudott lenni.

Összességében azt mondanám, amit eddig szerettem velük kapcsolatban, azt azért úgy nagy általánosságban most is. Csak kicsit soknak éreztem ennyi mindent egy könyvben, főleg, hogy ide-oda ugráltunk a problémák között. Sokáig gondolkoztam, hogy vajon mi is volt ezzel a regénnyel az írónő célja. Időben nem haladtunk előre, hiszen Noah és Echo életének későbbi eseményeiről is olvashattunk már. Végül arra jutottam, hogy egy okból valóban jó, hogy olvashattam a Breaking the Rulest. A happy endek utáni történeteket nagyon ritkán kapjuk meg, ha pedig mégis, akkor az szinte bizonyosan eltúlzottan boldog: a szereplők majd kicsattannak a nagy boldogságtól, házasság, gyerekek, mintha semmi gondjuk nem lenne az életben. Ez már alapból sem reális, Echónak és Noah-nak pedig nyilvánvalóan sokkal súlyosabb gondokkal kell megküzdenie, mint ami általános. Kicsit olyan volt ez a könyv, mintha válasz lenne. Válasz azoknak, akik kételkedve megvonták a vállukat az első rész után, hogy olyan nincs, hogy ezek ketten ennyi tragédia után csak úgy sima happy endet kapjanak. Olyan nincs, hogy innentől boldogság és endorfin és örökké. Ez a könyv megmutatta, hogy a boldogság nem a gond nélküliséget jelenti. Gondok, leküzdendő problémák ugyanis mindig lesznek. Ez a könyv azt mutatta meg, hogy akkor igazán erős két szereplő szerelme, ha ezekkel, akár nehézségek árán is, de képesek együtt szembenézni. És talán mondhatjuk, így kaptuk meg Noah és Echo igazi happy endjét. A múlt démonaival, a jövő nehézségeivel a nyakukban, de együtt vannak, hullámhegyeken és -völgyeken át. Talán mégsem ártott az a kis plusz bonyodalom az újabb regény cselekménye érdekében. 

AJÁNLOM

6 megjegyzés

Írj megjegyzést
Névtelen
AUTHOR
2015. január 3. 13:05 delete

Nagyon klassz elemzés, látszik, hogy szíved-lelked beletetted. Egy hosszú szabadságon vagyok túl, a munka eléggé megerőltető a hétköznapokban. Ezért a könyvek világa felé fordultam: főleg new/young adult könyvek felé.

Mégegyszer: szuper elemzés! Köszönöm a belefektetett energiát!:)

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2015. január 3. 14:29 delete

Szia! Nagyon örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy ezt meg is írtad nekem! :)
És a munka mellett az olvasás nagyon felszabadító tud lenni, tapasztalatból beszélek. Szóval jó olvasást neked! :)

Reply
avatar
2016. március 14. 15:35 delete

Ez a könyv még csak az angol nyelvnél jár,vagy lehet magyarul is valahol találni?

Reply
avatar
2016. március 14. 15:35 delete

Ez a könyv még csak az angol nyelvnél jár,vagy lehet magyarul is valahol találni?

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2016. március 15. 9:25 delete

Még csak angolul jelent meg.

Reply
avatar
2016. november 20. 0:06 delete

Ezer éve már, hogy megírtad ezt a bejegyzést, és még mindig nem jött ki magyarul a könyv... Érdemes még várakozni, vagy szerezzem meg valahonnan angolul?

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!