Sir Arthur Conan Doyle: A bíborvörös dolgozószoba

A bíborvörös dolgozószoba

Engem is magával ragadott a Sherlock Holmes körül kialakult láz. Nekem is – mint annyi mindenkinek mostanság – a két Robert Downey Jr film és a minisorozat hozta meg a kedvem. (Főként utóbbi.)

A két film tetszett, de a fejemben Sherlock Holmesről teljesen más kép élt – mint kiderült, tévesen. Azt hittem, csak a hollywoodi film miatt érzem Sherlockot nagyon másnak, mint ahogy a fejemben élt róla a kép, azok alapján, amit hallottam róla. De aztán a minisorozat meggyőzött, hogy valószínűleg nem.

És miután a sorozat összes részét többször láttam már angolul és magyarul is, úgy döntöttem, elvonási tüneteimet ideje a könyvvel orvosolni.

Be kell vallanom, nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy Sherlock Holmes története nem áll rengeteg könyvből, mint például Poirot-é. Mindössze négy regény és ötvenhat novella. Azok sem a hosszabb fajtából. Ennyi kellett ahhoz, hogy legenda szülessen. A sapkával, a pipával és a következtetés tudományával.

Nem mondom, hogy könnyű volt beszerezni az összes történetet, de annyira nehéz sem. (Még szerencse, hogy megyeszékhelyen lakom, ahol jó a könyvtár. :D)

És akkor kezdeném az első történettel, amit épp most fejeztem be.

A bíborvörös dolgozószoba

Ez pont egy olyan rész, amelynek a modern verzióját elkészítették a minisorozatban is, és különösen érdekes volt figyelni a párhuzamokat.

Na de először az eredetiről.

Először is, ami fontos, hogy ez mindennek a kezdete, ugyanis itt ismerkedik össze egymással Sherlock Holmes és Dr. Watson. A sors úgy hozza, hogy lakótársakká válnak, és Dr. Watson szükségét érzi, hogy lejegyezze ennek a furcsa embernek a szokásait a naplójába. (Nagy szerencsénkre.)

Sherlock Holmes kész rejtély. A környezetében senki sem tudja, mi is a munkája tulajdonképpen, és Dr. Watson minden igyekezete ellenére Sherlock tudásából sem tud rájönni, mi is lehet az. Pedig igen takaros listát készít a tudásáról:

„Sherlock Holmes tudománya

Szépirodalom: semmi.
Bölcselet: semmi.
Csillagászat: semmi.
Politika: egy kevés.
Botanika: részleges; jól ismeri általában a mérgeket és azok hatásait.
Geológia: kevés, de gyakorlati, különösen a talajfajtákat ismeri jól; a járás közben felfröccsent sárból megmondja, London mely részéből származik.
Kémia: jelentős.
Anatómia: széles körű, de rendszertelen.
Bulvársajtó: minden jelen és múlt századbeli bűntényt ismer.
Zene: szépen hegedül.
Sport: kitűnő bokszoló és kardvívó.
Jog: jól ismeri az angol törvényeket.”

Igen meglepőnek tűnhet, hogy Sherlocknak például fogalma sincs, hogy a Föld a Nap körül kering. És amikor ezt megtudja, igyekszik is elfelejteni e felesleges tudást. Ennél fontosabb számára az ő általa következtetés tudományának nevezett szellemi tevékenység, amelynek használatával a legapróbb részletek elemzéséből képes rájönni olyan dolgokra, amelyekre a hétköznapi halandó nem.

Ezt a tudását kamatoztatja tanácsadó detektívként. Ez valószínűleg senkinek sem okoz meglepetést, hiszen Sherlock a világ leghíresebb detektívjeként vonult be a történelembe.

Na de eset is dukál a történetbe! Adott egy titokzatos módon meggyilkolt hulla, akin semmiféle külsérelmi nyom nem látszik, a falon lévő rejtélyes Rache felirat és egy elhagyott gyűrű. Többet nem mondok a nyomokról, mert azzal túl sokat elárulnék, olvassátok el! Az gondolom, senkinek sem okoz meglepetést, ha elmondom, hogy Sherlock rájön, ki a gyilkos.

Még annyit, hogy a kedvenc részem tulajdonképpen egy visszatekintő rész volt, Jefferson története. Gyakorlatilag olyan a történetben, mint egy különálló mese. Az elején kicsit meglepett a gyors váltás, de aztán nagyon élveztem, és kíváncsian vártam, vajon hogyan kapcsolódik a gyilkossághoz. Nagyon tetszett az egy-két apró rész, ami a mormon vallásról szólt, meg úgy alapból az egész. :)

És akkor innentől kezdve spoilerek következhetnek, mert a minisorozat adott részével vetem majd össze. :)

Először is szeretném leszögezni, hogy biztosan nem vettem észre minden párhuzamot, és nem is írok le mindent, de... A bíborvörös visszaköszön pinkként. Vállsérülés. Afganisztán. A lábnyomok és a kocsinyom gurulós bőrönd és sárpettyek. A gyűrű is megjelenik, még ha kicsit máshogy is. És imádom, hogy a sorozatban felhasználták a Rache szót, de úgy, hogy azért az eredetit is beleszőtték. A taxis megoldás is nagyon jó. Ja, és az, hogy John napló helyett blogot vezet... Zseniális! (És nem csak azért, mert elfogult vagyok.)

De azért azt elmondanám, hogy számomra a sorozatból kicsit hiányzott a magyarázat, hogy random emberek miért hajlandóak belemenni a kapszulás játékba. Nekem a könyves megoldás jobban tetszett, és szerintem a sorozatban is meg lehetett volna oldani kreatívabban. Persze a filmes taxist az ember utálja, csúnya bűnöző, én pedig a könyves gyilkos indítékaival őszintén szólva még egyet is értettem. (Még akkor is, ha nem a gyilkosság a megoldás.)

Mindenesetre elképesztően jó, hogy párhuzamosan megismerhetem és összehasonlíthatom az eredetit és a modern környezetben játszódót.

Folyt. köv.