Lorraine Heath: Házasság receptre


Ha közeledik a vég, akkor kapaszkodunk igazán az életbe
Házasság receptre

Eredeti cím: Never Marry a Cowboy
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 384
Fordító: Hochrein Judit
ISBN: 9633682789
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link (85%)
Goodreads link (3,95)
Megrendelési link (antikvárium)

Amint Kit Montgomery belépett Ashton Robertson életébe, a nő tudta, hogy szíve örökre a rámenős angol nőcsábászé lesz. évekkel később Ashton bátyja elhatározza, hogy húgát Kithez adja feleségül, hogy legnagyobb álmát teljesítse. Noha Ashton tudta, hogy Kit szíve soha nem lesz igazán, az övé, karjaiban megtalálta azt a szabadságot, amelyre egész életében vágyott. De vajon néhány nap a Paradicsomban kárpótol-e egy életnyi visszautasításért?
Kit olyan ember volt, aki mindennap a saját maga által teremtett pokolban élt és egy olyan döntés súlyát cipelte a vállán, amelyet egyetlen férfinak sem kellene meghoznia. Ashton szelíd bája és szenvedélyes lelke – mellyel az élet minden pillanatát élvezni tudta – lassan meghódította a megrögzött nőcsábászt. Kit nemsokára azon kapta magát, hogy mindent megtesz azért, hogy Ashtonnak megmutassa a világot és, hogy maga mellett tartsa…de egy reménytelen fickó vajon képes lesz-e elengedni az egyetlen nőt, aki megmentheti a lelkét?



Véleményem

Mit várunk egy jó történelmi romantikustól? Ezt a kérdést újra meg újra felteszem magamnak, minél több ilyen könyvet olvasok. Végül arra jutottam, hogy alapvetően öt dolog kell ahhoz, hogy imádjam őket: egy férfi főszereplő, akivel szerelembe eshetek, egy női főszereplő, akit el tudnék képzelni barátnőmnek, őszinte és érzelmek és szikra a két főszereplő között, némi izgalommal fűszerezett cselekmény és végül egy kis humor. Ha ezeket a pontokat szépen sorban ki tudom pipálni, akkor nagy eséllyel szeretni fogom a könyvet. És ha van benne még egy kis varázslat is, valami plusz ezekhez, akkor nem csak szeretni, de imádni is fogom!

Amikor a Házasság receptre című Lorraine Heath könyvet először a kezembe vettem, nem voltam biztos benne, hogy minden pontot kipipálhatok majd. Még nem olvastam az írónőtől, és bevallom őszintén, a cím és a borító sem vonzott különösebben. De amint ténylegesen is belekezdtem a regénybe, oldalról oldalra pipálhattam ki az egyes pontokat. 

A férfi főszereplőbe, Kitbe képtelenség nem beleszeretni. Vadnyugati környezetben járunk, így természetesen megkapjuk a tipikus cowboy tulajdonságokat: Kit határozott, bátor és remekül bánik a fegyverével. Nem véletlenül választották marsallnak a kisvárosban, ahol a történet játszódik. De ettől önmagában még nem lenne igazán jó főszereplő. De Kit még ráadásul érző lélek is, ezt már az elejétől fogva tudjuk róla, ahogyan azt is, hogy valami sötét bűntudat kísérti. Ezt a két dolgot pedig az írónő szépen lassan egyre jobban kibontja az olvasóknak. Minél többet olvasunk Kitről, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy gondoskodó, hűséges természet, hatalmas igazságérzettel, aki bármeddig hajlandó elmenni, ha a szeretteiről van szó. Emellett végig hajt minket a kíváncsiság, hogy megismerjük azt a bizonyos sötét titkot, amit a szívében őriz. Természetesen az írónő direkt húzza a dolgot, folyamatosan csepegtet egy-egy információt, ami épp csak annyi, hogy fogva tartsa a figyelmünket, de kitalálni ne tudjuk, mi történt. Egészen a "robbanás" pillanatáig.

Ashtont, a női főszereplőt nagyon szívesen fogadnám barátnőmnek. Egy ártatlan, sok szempontból naiv lány, akit betegsége miatt igyekeztek mindentől távol tartani, miközben nem vették észre, hogy visszafogják őt. Mert a lány, pontosan amiatt, hogy haldoklik, már így is erős, csak nem hagyják neki, hogy ezt felismerje. A teste börtönében egy kalandvágyó, bátor lélek ragadt, aki a véghez közeledve mer kicsit önzőbb lenni, mint annak előtte. És Kit ott van neki, hogy segítsen, hogy előbújhasson az igazi Ashton: egy határozott, harcolni kész nő.

"Az oltalmazás nem mindig jó. Képzelje csak el, ha egy madár soha nem lökné ki a fiókáit a fészekből, akkor a fákról nem szólna csicsergés és az égen soha nem látnánk a repülés kecses könnyedségét."

Amikor Ashton és Kit először találkoznak - még a könyv kezdete előtt -, a férfi észre se veszi a lányt. Ashton azonban rögtön beleszeret, és évekkel később is rajongással emlékszik Kitre, ezt pedig gondosan le is írja a naplójába. Ashton bátyja teljesíteni szeretné a lány kívánságát, így azt kéri barátjától, vegye el a lányt. Nem szeretnék minden poént lelőni, mindenesetre ha parancsra nem is, de Kit végül megkéri a lány kezét. Mindketten tisztában vannak vele, hogy ez nem szerelmi esküvő, és ez csak még nehezebbé teszi a dolgukat. Hiszen mi, olvasók tisztában vagyunk vele, hogy itt bizony szerelem szövődik, bármennyire sok is a félreértés és az akadály a szereplők között. 
Komolyan szívfacsaró nézni, ahogyan Kit - aki már annyit veszített - szépen lassan beleszeret egy haldokló nőbe, akit nagy eséllyel nem szerethet néhány hónapnál tovább. A haláltól való félelem a romantikus szál mellett központi témája is a könyvnek. Ugyanis ahogy Ashton egyre többet lát a világból, egyre több oka van arra, hogy ne akarjon meghalni. Kit szemén keresztül pedig a másik oldalt követhetjük: hogy milyen nehéz nézni, ahogyan szépen lassan elveszítjük azt, akit szeretünk, és milyen pokoli érzés a szeretteink nélkül tovább élni.

"Természetesnek vesszük, hogy rengeteg időnk van, és úgy éljük az életünket, mintha a holnap mindig biztos lenne, nem pedig ajándék."

A könyv cselekménye leginkább kettejük kapcsolatának lassú kibontakozása, így tulajdonképpen nászútjuk hétköznapjai töltik ki a könyv nagy részét. De azért mégiscsak a vadnyugaton járunk, dukál némi tűzpárbaj is, amit a regény második felében meg is kapunk, amikor néhány bűnöző vadászni kezd a marsallra. Nem mondom, hogy a körmeimet lerágtam izgalmamban e miatt a szál miatt, de azért az érzelmek közepette jó volt néhány pillanatra egy kis plusz akció. Persze még ennek a szálnak is az volt a szerepe, hogy a két szerelmest kicsit kibillentse a fennálló helyzetből, hogy taszítson rajtuk egyet az egymásra találásig. És a cselekménybe a haldokláson, Kit titkán és a tűzpárbajon kívül kaptunk még egy igazán nagy csavart, egy családi titokról is lehull a lepel, hála Kit ikertestvérének. Ebbe aztán tényleg nem szeretnék jobban belemenni, mindenki olvassa el a könyvet, és akkor megtudja, miről is van szó.

Végül említettem a humort, mint a jó történelmi romantikus zálogát. Nos, ahogyan az az alaptörténetből sejthető, a humor nem központi eleme a történetnek. De azért jelen van! Kitnek kifejezetten vicces beszólásai vannak néha, amelyek a legdrámaibb jelenetben is mosolyt csaltak az arcomra, és Ashtonnak is van néhány szórakoztató pillanata, például amikor rákot szeretne főzni, nem túl sok sikerrel. 

Tehát szépen sorban minden pontot kipipálhattam. És érzelmileg annyit nyújtott a történet, annyira más volt, mint a standard történelmi romantikus sablon, amiben a férfi elcsábítja a nőt, hogy bőven megvan benne az a kis plusz is, ami elérte, hogy imádjam.

Különösen tetszett a szerző utószava a könyv végén, amiből megtudhatunk néhány dolgot a tüdőbajról és arról, hogy milyen nézeteket vallottak a betegségről akkoriban, amikor a könyv játszódik. Ettől nem csak jobban elhittem a történetet, de kifejezetten értékelem, hogy látszik, az írónő elvégezte a szükséges kutatásokat a témában. Ez a betegség nagyon is pusztító volt, nem csak Amerikában, Európában is, érdekes volt róla kicsit olvasni, a történelemkönyv lapjain túl.


Összességében ez egy érzelmes könyv, még a történelmi romantikusok között is, és a hangulata is borongósabb. Nincsenek bálok, nincs leányszöktetés, senkit nem rabolnak el, és talán pont ez teszi különlegessé: hogy más, de legalább annyira szórakoztató, mint könnyedebb társai. 


NAGYON AJÁNLOM

4 megjegyzés

Írj megjegyzést
Unknown
AUTHOR
2013. szeptember 9. 9:26 delete

Teljesen igazad van a borítóval és a címmel kapcsolatban. Nem értem miért kell tök jó könyveket így elrontani. Párom mindig röhög rajtam, mikor újabb bugyuta címmel és borítóval kiadott könyvet lát a kezemben. Viszont mikor megmutatok, vagy felolvasok neki egy-egy érdekesebb, viccesebb részt, akkor teljesen ledöbben. A kiadóknál nincs egy értelmes ember, aki szólna: 'Hahó, ez így talán egy picit gáz!'
Mellesleg újabban bevonom a könyveket elkerülendő a kínos pillantásokat.

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2013. szeptember 9. 11:16 delete

Igen, sajnos az a baj, hogy a kiadóknál is tisztában vannak vele, hogy ezek a borítók... hm... nem a legjobbak, csak megszokottá és elfogadottá vált, hogy a romantikus könyvek ilyen borítót kapnak. Olyan, mintha nem is akarnának tenni ellene.
Én nem szoktam őket soha becsomagolni, de persze ez is egy lehetőség. :)

Reply
avatar
Szandra Sz.
AUTHOR
2016. május 25. 12:25 delete

Én a fiúkról szóló részt is szerettem. Csak sajnálom, hogy a sorozat összes részét nem adták ki magyarul. Könnyed olvasmányok.

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2016. május 26. 19:37 delete

Igen, azt én is nagyon. :(

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!