Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok
Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok
A könyvről
Fülszöveg:
1950-et írunk, és miközben New Orleans francia
negyedében titkok fortyognak, a tizenhét éves Josie Moraine csendben
szövögeti álmait. A helyiek között csak a bordélyban dolgozó prostituált
anyjáról ismert Josie többet szeretne kicsikarni az életből, mint amit
New Orleans kínálhat. Tervet kovácsol hát, hogy maga mögött hagyhassa a
várost, de a negyedben történt rejtélyes haláleset olyan nyomozásba
sodorja, ami próbára teszi az anyja, a lelkiismerete és a Conti Street
rideg madámja, Willie Woodley iránti hűségét.
Ruta Sepetys magával ragadó jellemeket teremt, akárcsak a világon
mindenütt nagy sikert aratott Árnyalatnyi remény című első regényében. A
gazdag cselekményben titkok és hazugságok hálója szövődik, és a kísértő
emlékeztető, hogy döntéseink sorsunkat alakítják.
Véleményem:
Soha nem gondoltam volna, hogy ezt a könyvet ennyire fogom imádni! Nem igazán számítottam rá, hogy az 50-es évek New Orleanse így beszippant!
A történet egyik varázsa pedig pont ez: az 50-es évek és New Orleans. Nagyon ritkán fordul elő, hogy young adult könyvekben kimozdulunk a mából, és ha meg is tesszük, akkor sem ebbe a korszakba. Én még soha nem olvastam róla, és meglepően magával ragadó volt! Látszott, hogy a szerző utána járt minden részletnek, csodálatos leírásokat kaptunk, szinte láttam magam előtt a várost. De azért azok se ijedjenek meg, akik nem szeretik a leírásokat, mert annyira szerves részei az egésznek, hogy az ember szinte észre sem veszi őket, csak utólag, amikor belegondol, hogy az egész hangulat mennyire megkapó. Nagyon tetszett, ahogyan megjelent a két egymás mellett élő társadalmi réteg. Josie tesz egy kis kirándulást ebbe a világba, ahová nem illik igazán.
Hasonlóan bátor választás, hogy egy bordélyház életét követhetjük. Josie, a főszereplőnk, nyilvánvalóan kilóg innen, de ennek ellenére szerves részét jelentik az életének a bordély mindennapjai. Nagyon tetszett, hogy húsvér emberekkel töltötte meg az intézményt az írónő. Itt senki sem csak prostituált, persze, ez a foglalkozásuk, de igenis megismerjük őket, mert ők is csak emberek, akármivel foglalkoznak is. Nem feltétlenül gonoszak, nem irigyek, bár persze megvan köztük az egészséges rivalizálás, hiszen sok nő van összezárva kis légtérben, és vannak, akik népszerűbbek, vannak, akik nem. Különösen megkedveltem Willie-t, a madámot, hihetetlenül jól megalkotott karakter. Josie-nak afféle anyapótlék, és bár egyszer mondják ezt ki kereken, hiszen Willie tartja a két lépés távolságot, ráadásul mindenkinek főnöke, mégis érezhetően törődik azokkal, akiket kedvel. Ő a kor üzletasszonya, aki a kezében tart mindent, akinek mindenre van válasza és aki mindenkitől megköveteli és meg is kapja a tiszteletet.
A fő történeti szál pedig gyakorlatilag egy gyilkossági nyomozás. Josie egy könyvesboltban dolgozik, ahová egyik nap betér egy szimpatikus úriember. A lány nem tudja kiverni a fejéből, és amikor megtudja, hogy a férfit meggyilkolták, tudni akarja, mi történt vele. Nyomozni kezd, de minél közelebb jut a megoldáshoz, annál nagyobb veszélybe kerül. Ráadásul ott van az édesanyja, aki gyűlöli őt és a szeretője, a maffiózó Cincinatti, aki bosszút esküdött Josie ellen. De vajon mi a kapcsolat a gyilkosság és Cincinatti között? Van egyáltalán?
Josie egyébként a tökéletes főhősnő. Nincs ráerőltetve semmilyen plusz erény, egyszerűen egy hétköznapi lány. Persze, nagyon okos és a környezete szerint szép is, de ami a legjobb benne, hogy mindig a saját feje után megy, és végre valaki, aki úgy teszi ezt, hogy végiggondolja, mi csináljon. Minden döntése tudatos. Főiskolára akar menni, és mindent megtesz érte. Szeret valakit, gondoskodik róla. Problémája van, megoldást keres. Dolgozik és tanul, vannak céljai, vannak gondjai. Egyáltalán nem sablon, nem egysíkú, összetett karakter.
Vannak nekünk mellékszereplőink is. Willie-t és a prostituáltakat már említettem, de muszáj külön szólnom Josie tenyérbe mászó édesanyjáról. Komolyan dühös lettem, ahányszor csak szerepelt. Nem is anya az ilyen. Nem szeretnék belemenni részleteiben, hogy miket tett a saját gyerekével, de rég olvastam olyan szereplőről, akit ennyire utáltam. Viszont nyilvánvalóan voltak ilyenek is a prostituáltak között, szóval a jelenléte nagyon is reális, és pontosan az ő viselkedése az, ami erőssé formálta Josie-t. Gyakorlatilag ő a példa arra, hogy mit ne tegyen. Kokóst, a sofőrt szintén imádtam, minden alkalommal megmosolyogtatott a meleg szívével, és szinte láttam magam előtt a széles mosolyát.
És van szerelmi szálunk is. Egyáltalán nem nyálas, nem eltúlzott, mert ez nem egy romantikus regény. De azért van két srác. Patrick a könyvesbolt tulajdonosának fia, ahol Josie dolgozik. Évek óta ismerik egymást, közös az érdeklődési körük, mindig is jól kijöttek egymással. Aztán ott van Jesse, a motorjával, akiért bomlanak a csajok, ő mégsem nőcsábász típus, és nyilvánvalóan tetszik neki Josie. Mindkettőt nagyon szerettem, bár én mindig előnyben részesítem azokat, akiket Jesse-nek hívnak. Mindenesetre egyikük tartogat egy jó kis csavart, amit imádtam!
Ezt a könyvet mindenkinek csak ajánlani tudom, igazából nem csak a young adult korosztálynak, hanem bárkinek. Tele van izgalommal és akcióval, és a hangulata tökéletesen eltalált. Alig tudtam letenni, és szerintem sokan lesznek még így vele.
NAGYON AJÁNLOM
Rendeljétek meg már most a képre kattintva!
Olvassatok bele!
Blogturné extra - A korabeli divat
kerékvágásba. Ennek érdekében igyekeztek "helyreállítani" a korábbi nemi szerepeket. A nők a háború alatt maguk is dolgozni voltak kénytelenek, méghozzá tömegesen, a békekötés után azonban már-már erőszakosan próbálták visszaállítani a hagyományt. "A nőknek a konyhában a helye." A média is meghajolt ennek a nyomásnak. Sorra jöttek ki az otthonülő háziasszonyokról készült sorozatok, regények, melyekben a nőknek három feladatuk volt: nevelték a gyerekeket, lelkesen, vacsorával várták munkából hazaérkező férjeiket, és úgy alapvetően biztosították a házi tűzhely melegét.
A korabeli női divatot is a feminin jelleg hangsúlyozására építették. A 40-es évek gyakorlatias viseleteivel szemben a ruhák fő célja az volt, hogy hangsúlyozzák a lágy vállakat, a gömbölyded idomokat és természetellenesen vékony derekat. Ismét divatos lett a magassarkú cipő, a pörgős szoknya sok alsószoknyával és épp az ellentéte, a szoros, csípőt is hangsúlyozó fajta, valamint a rövid, gombos kabátkák és kardigánok. Kiegészítőként a kesztyűk, a dekoratív kalapok apró fátylakkal és tollakkal, az ékszerek közül pedig kifejezetten népszerűvé váltak a gyöngysorok. A nőiességet annyira túlzásba vitték, hogy ismét divatba jöttek a fűzők. Ezek és a melltartók kombinációja volt hivatott természetellenesen vékony derekat és kellően hangsúlyos melleket varázsolni.
Elég ránézni egy fotóra Audrey Hepburnről vagy Marilyn Monroe-ról, és mindenki rögtön megérti, mi számított divatosnak.
Nő divat 1950-ben |
Itt egy videó is, amelyben a női ruhákról kevesebbet, viszont minden egyébről, ami divat, sokat megtudhattok. Érdemes figyelni a kiegészítőket, a körömcipőt, a nejlonharisnyát, a gyöngyös fülbevalót. Illetve tökéletesen visszaadja a videó azt is, milyen fontos volt a smink (főként a rúzs, lehetőleg piros, a kihúzott szem és a szemöldök) valamint a dauerolt haj.
A férfi divat is hasonlóan alakult. A férfiak fő feladata, hogy pénzt teremtsenek a családnak. Az ő divatjukat a hivatalos viselet határozta meg, és ez az ötvenes évek alatt végig ki is tartott. Főként öltönyt, élére vasalt nadrágot, esetleg kötött pulóvereket viseltek, kiegészítőként pedig a nyakkendők és díszzsebkendők szolgáltak. Az alsóbb osztály férfiainak divatja megőrizte katonás jellegét, mert a legtöbben még mindig a hadseregben szolgáltak.
Nyereményjáték
a Rafflecopter giveaway
A blogturné menetrendje
Nov. 23. Roni olvas
Nov. 24. Book Heaven
Nov. 25. MFKata gondolatai
Nov. 26. Kristina blogja
Nov. 27. Deszy könyvajánlója
Nov. 28. Kelly Lupi olvas
Nézzetek be mindenhova!
Nincsenek megjegyzések