Alice Clayton: Faldöngető
Alice Clayton: Faldöngető
A történetről:
Caroline belsőépítész, és épp új lakásba költözik. Az új hely tökéletes, egyetlen apró hibája akad csupán: a szomszéd, Simon. Bár még egyszer sem látta a férfit, igazán személyes dolgokat tud róla, hála a vékony falaknak. Ugyanis Simon és barátnői - így, többes számban - miatt Alice képtelen éjjel aludni, nem csak a hangok miatt, hanem azért is, mert a fal szó szerint mozgásnak indul a szomszédban folyó forró szextől.
Caroline mindenről beszámol a barátnőinek, és egymás közt csak Faldöngetőnek nevezik a jó állóképességű szomszédot. Ám egy különösen fárasztó nap után Caroline nem bírja tovább, és bekopog Simonhoz, hogy végre jól megmondja neki a magáét. Aztán kiderül, hogy közös a baráti körük, így nem kerülhetik el egymást. Aztán minél jobban megismerik egymást, annál inkább meglepődnek, nem is olyan idegesítő a fal másik oldalán lakó.
Viszonylag gyakran olvasok ilyen erotikus jellegű könyveket, szorgosan fogyasztom az Ulpius kínálatát, de ritkán írok róluk véleményt. Legtöbbször egy kaptafa az egész, amikor pedig valamelyik mégis véleményért kiált, akkor az leginkább negatív értelemben.
A Faldöngetőt már régóta tervezem elolvasni, kíváncsivá tett a provokatív címválasztás és a hasonlóan provokatív borító. És nem is ellett csalódnom, nagyon örülök, hogy elolvastam.
Caroline-t és Simont nagyon megszerettem. Tetszett, hogy volt személyiségük, és egyikük sem volt túlságosan kianalizálva. Jellemző az erotikus könyvekre, hogy valamelyik fél valamilyen olyan traumát szenvedett el, amit aztán a szerelmespár együtt legyőznek, persze csak miután rengeteget szenvedtek miatta. Ez itt szerencsére nem volt ilyen jelentős, viszont cserébe az egész könyv rendkívül vicces. Hihetetlen ciki szituációkba keverednek néha a szereplők, és amikor az ember azt gondolja, hogy ilyen is csak a mesében van, akkor maguk a szereplők is megbeszélik ugyanezt. Ebből is látszik, hogy a könyv sem veszi komolyan magát, érezni, hogy nem is kívánt az írónő valami csúcsszuper szépirodalmi szöveget alkotni.
De visszatérve a szereplőkre, nagyon tetszett például, hogy Caroline belsőépítész mivolta a szövegben is jelentkezik. Akárhová megy, részletesen szemrevételezi az épületeket, a felépítésüket, a berendezéseket, a színeket, és ettől az egész hihetőbbé válik.
Caroline és Simon párbeszédei, sms-ei zseniálisak, imádtam őket olvasni, jókat mosolyogtam a rengeteg kétértelmű mondaton. Talán ezeket a részeket szerettem a legjobban az egészben.
A vicces jelleget tovább fokozta az a kavarodás, ami a mellékszereplők, azaz Simon barátai és Caroline barátnői között kialakult, bár ez tényleg csak mellékszál volt, és csak asszisztáltak a főszereplőknek. Illetve ott volt még a macska, Clive, aki mellett nem tudok szó nélkül elmenni, és anélkül, hogy túl nagyot spoilereznék, elárulom, hogy lesz egy kis jelenet, amit a macska szemszögéből nézhetünk végig. Amikor rájöttem, eléggé meglepett, de érdekes volt, az biztos. Clive igazi macska, saját egyéniséggel, és biztos vagyok benne, hogy az írónőnek volt macskája, mert annyira jól leírta, hogyan viselkedik egy macska.
Persze azért nem volt tökéletes. Soha nem gondoltam, hogy azt írom, lehet valami rosszabb, mint Ana belső istennőzése A szürke ötven árnyalatából, de lehet. Caroline az orgazmusát O-nak hívja és beszélget vele. Nem vicc, tényleg. Erre szerintem semmi szükség nem volt, és helyenként kifejezetten idegesítő és zavaró volt.
Néhány szót szólnom kell a történtet Twilight fanfiction jellegéről is, hiszen Simon eredetileg ugye Edward volt. Szerintem sokkal kevesebb észrevehető párhuzam van, mint mondjuk a Szürkében, de azért akad egy-kettő. Edward testvéreinek szerepét a már emlegetett barátok és barátnők veszik át, Caroline főnöke és vőlegénye nyilvánvalóan Esme és Carlisle, a volt pasi, aki egyszer csak újra megjelenik a színen pedig Jacob megfelelője. Simon zenél a lánynak, hasonlóan mint Edward, még egy olyan jelenet is van, amiben előkerül a gránit szó, amit a Twilight rajongók már jól ismernek. Sokat foglalkozunk Simon szemével is, aki amúgy árva és akit Carlisle megfelelője karolt fel. Szóval akadnak párhuzamok, ha az ember keresi őket, de engem egyik sem zavart.
Összességében azért nagyon tetszett, kifejezetten jó ötlet volt, hogy a humoros oldalról fogta meg a témát, de azért persze az ilyen jellegű könyvektől megszokott romantikus-erotikus szálat is hozta.
AJÁNLOM
Nincsenek megjegyzések