Kelly Creagh: Nevermore - Soha már


Kelly Creagh: Nevermore - Soha már



A blogturnéról

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában szeptember 30-án megjelenik Kelly Creagh: Nevermore - Soha már című regénye, mely egy trilógia első része. A Blogturné Klub nyolc bloggere  a Nevermore  blogturné keretein belül bemutatja Isobel és Varen világok közt átívelő történetét. 

Szeptember 18-i kezdéssel minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel találkozhattok, ha velünk tartotok.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de nyerhettek is! A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, a turné végén kisorsolunk 2 példányt a Nevermore-ból! A bejegyzések végén találtok egy Rafflecopter dobozt, aminek egyszeri, helyes kitöltésével versenybe szállhattok a könyvekért (nem kell minden állomáson kitölteni!).

 

A könyvről

A történetről:
Isobel a suli egyik legnépszerűbb csaja, pompom lány és a menő hátvéddel jár. Egy nap azonban páros feladatot kapnak angol órán, és neki a suli rettegett gótja, Varen jutott. Cserére nincs lehetőség, és szüksége van a jó jegyre, különben elköszönhet a szurkolócsapattól. Kénytelen-kelletlen belemegy a dologba, és végül egy Edgar Allan Poe-ról szóló dolgozat kellős közepén találja magát, a téma igazi szakértőjével. Ahogy azonban telnek a napok, Isobel egyre jobban megismeri Varent, és rá kell jönnie, hogy talán nem is annyira a stílus határozza meg, kik vagyunk. Legalábbis a fiú esetében semmiképp. Közben azonban furcsaságok történnek a lány körül: titokzatos férfiakat lát, hollók repkednek körülötte... Vajon mi az összefüggés a dolgozat, Varen és a rejtélyes esetek között?


A véleményem:
Akkor kezdeném azzal, ami nagyon tetszett. Egyszerűen zseniális ötlet Poe-ra és az életművére építeni a sztorit. Nem mondom, hogy egy fanfictionnel állunk szemben, mert ez közel sem igaz. Hiszen a történet alapja nagyon is egyedi, legalábbis abban az értelemben, hogy a gót srác és a hajrálány kapcsolatának kibontakozása nem egy gyakori téma. Ráadásul bár rengeteg elemet felvonultat Poe életéből és életművéből, mégis ezeket úgy sikerült összegyúrni, hogy valami teljesen újszerű szülessen. 

Bevallom, én nem igazán ismertem Poe munkásságát, mivel még nem olvastam tőle. Persze, nekem is rögtön beugrott a holló, ismertem tőle egy-két verset, hallottam néhány novellájáról, olvastam az életéről és a Poe Köszöntő legendájáról is (erről a bejegyzés alján olvashattok), de összességében mégis ingoványos talajra tévedtem kicsit ezzel a könyvvel. Mindenesetre mindenkit megnyugtathatok: bármiféle előismeret nélkül is élvezhető a könyv, sőt... Én annyira beleszerettem Poe világába, hogy rögtön neki is álltam a könyvben oly sokat emlegetett és nagy szerepet játszó novellának. 

Tehát adott a teljesen szokványos, hétköznapi város, ahol a természetfeletti elemek mind valamilyen kapcsolatban állnak Poe-val. A legtöbbet el is magyarázzák, és nagyon sokat tudunk meg az íróról Isobel és Varen feladatának hála is, de a Poe rajongók kutathatnak minden apró utalás után. A hangulatot pedig garantáltan szeretni fogják.

A szereplők közül nekem határozottan Varen volt a kedvencem, nagyon jól sikerült eltalálni, hogy milyen egy gót srác, és bár ez a stílus talán sokaknak nem jön be, nagyon is emberi volt, és a gótságával együtt lehetett szeretni. Nem fél megmondani a véleményét, néha talán kicsit erősebben is, mint talán kellene, de egyébként magába forduló, bezárkózott típus, aki mindenkitől függetlenül éli a maga világát. Tetszett, ahogyan megismerjük a családi hátterét, örülök, hogy ez a része is ki volt dolgozva, mert ez sok mindent megmagyaráz. Minden egyes apróság hozzájárult ahhoz, hogy komplex és hihető karakter legyen. Ja, és el kell mondanom, imádom Varen nevét! (Azon túl, hogy jól hangzik, másnak is feltűnt, hogy a raven, azaz holló szó anagrammája?)

A női főszereplővel nekem már ennél azért nagyobb gondjaim voltak. Nem azért, mert nyafka lett volna, akadtak kifejezetten jó pillanatai, amikor határozottan kiállt magáért és az elveiért. Ezekben a pillanatokban őt is nagyon szerettem, és határozottan felüdülést jelentett a semmilyen vagy éppen nyafka főhősnők mellett. Viszont máskor hihetetlenül meggondolatlan volt, vagy éppen olyan lassú volt a felfogása, hogy legszívesebben megmondtam volna neki a magamét. Azt viszont nagyon szépen sikerült megjelenítenie az írónőnek, ahogyan a Varennel való kapcsolata lassan megváltoztatja a felfogását. Még mindig Isobel marad, de mintha kinyílna a szeme, és ki mer állni azért, amit gondol. 

A mellékszereplők közül kiemelném Reynolds alakját, akiről egyelőre nem árulnék el többet, mert izgalmasabb, ha mindenki maga jön rá, hogy ki is ő. Mindenesetre tetszettek a kétértelmű megszólalásai és a homályos utalásai, és nagyon kíváncsi vagyok az igazi indítékaira. Rengeteg miért merült fel bennem vele kapcsolatban, és nagyon remélem, hogy a folytatásban még sokat olvashatunk róla.

Viszont akkor kicsit írnék arról, hogy mi az, ami kevésbé tetszett, mert azért sajnos ilyen is akadt. Számomra a történet kicsit lassan indult be, sokat kellett várni, hogy a sulis hétköznapokból belecsöppenjünk a kaland kezdetébe, és még ezután is kicsit lassú maradt az egész. A közepe-vége már jóval pörgősebb és érezhetően jobban magába is szippantott, mint az eleje. 

És ha már a végéről beszélünk... Kapunk egy függővéget, ami viszont szerintem jól sikerült. Rettentően kíváncsi vagyok, hogyan is alakul a folytatás, és az is nagyon érdekel, hogy milyen további Poe utalásokkal találkozunk majd. És esetleg megjelenik-e maga Poe is?

Utolsó megjegyzésem: Imádom a könyv címét! Nagyon találó, hogy egy Poe-ra ennyire jellemző idézet gyakorlatilag a cím, mégis tökéletesen illik a történethez. Remek választás. 


AJÁNLOM


Rendeljétek elő már most!

Az alábbi képre kattintva akár most előrendelhetitek a könyvet:
(egyelőre még csak előjegyezni tudjátok)




Blogturné Extra - A Poe köszöntő

Edgar Allan Poe személye körül számos rejtéllyel találkozhatunk, de kevés olyan szerző van, akiről elmondható, hogy a vele kapcsolatos rejtélyek száma a halála után még tovább nő. Poe közéjük tartozik. 

Az író 40 évesen, 1849. október 7-én hunyt el, Baltimore-ban temették el, és azóta is rengeteg Poe fanatikus zarándokol el a sírjához, hogy lerója kegyeletét. A látogatók között azonban különösen nagy feltűnést keltett egy alak, akit azóta Poe Toaster, magyarul Poe Köszöntő néven ismer a világ. 

A Köszöntőről készült egyetlen fotó

Minden 1949. január 19-én kezdődött, Poe születésének évfordulóján, amikor a Köszöntő először látogatott el a sírhoz, bár néhány tanú állítása szerint már az 1930-es években is látni lehetett. A rejtélyes alak a baltimore-i Westminster Hall and Burying Ground temetőben jelent meg kora reggel. Fekete ruhát viselt, arcát sál vagy kámzsa mögé rejtette és egy ezüst végű sétabotot tartott a kezében. Amikor elérte Poe sírját, tósztot mondott egy pohár konyakkal, majd elhelyezett a sírnál három szál vörös rózsát, mellé pedig egy megkezdett, de még nem üres Martell konyakot. Ezt ezután minden január 19-én hajnalban megismételte, hagyományt teremtve. Néhány alkalommal a Köszöntő különféle üzeneteket is hagyott a síron, olyasmiket mint például "Edgar, nem felejtettelek el".

Sok teória született már azzal kapcsolatban, hogy mit jelenthetnek vajon a sírra helyezett dolgok. Az egyik szerint a három szál rózsa Poe-t, a feleségét és anyósát jelképezi, akiket szintén ide temettek. A konyak már nagyobb rejtély, hiszen egyetlen Poe műben sem szerepelt, egyesek szerint a Köszöntő családjának saját hagyománya lehet. 

A másik nagy rejtély természetesen az, hogy ki lehet a titokzatos alak. A legtöbb állítás szerint férfi, de a sötét, sokat takaró ruhák miatt még ebben sem lehetünk biztosak. Egyesek szerint valójában nem is csak egy emberről van szó, hanem apáról és fiáról.

A tradíció már egészen korán felkeltette a sajtó figyelmét, rengeteg cikk született a témában, a rejtélyt azonban nem sikerült megoldani. Egyesek tudni vélték, ki lehet az illető, egy Sam Porpora nevű helybéli tudós még magára is vállalta a Köszöntő szerepét, azonban bizonyítani egyik esetet sem sikerült.

1993-ban újabb üzenet jelent meg a síron, amin ez állt: A fáklyát tovább adom. Ebből sokan feltételezték, hogy az eredeti köszöntő fiára hagyta a tradíció folytatását, és ez bebizonyosodni látszott az 1999-ben megjelent üzenettel, amiben fia bejelentette, hogy az eredeti Köszöntő elhunyt. Ekkorra már kisebb tömeg gyűlt össze minden évben január 19-én, hogy egy pillantást vethessenek a rejtélyes alakra. A hagyományt figyelő szemtanúk állították is, hogy az ezutáni években megjelenő Köszöntő már fiatalabb volt. 

Jeff Jerome Poe sírjánál
2001 és 2004 között Jeff Jerome, a Poe Múzeum kurátora szerint az üzenetek már azt bizonyították, hogy a Köszöntő fia láthatóan nem veszi olyan komolyan a hagyományt, mint édesapja annak előtte. Valamikor 2005 és 2008 között pedig Jerome állítása szerint megjelent egy üzenet, ami azt vetítette előre, hogy küszöbön áll a tradíció vége.

Ez végül 2010-ben következett be. Egy körülbelül 50 főből álló csapat várta a Köszöntő feltűnését, aki azonban nem jelent meg. Jeff Jerome szerint mindenki nagyon csalódott volt, de ők akkor is lerótták tiszteletüket az író előtt. Azt, hogy a 2009-es volt az utolsó "köszöntés", az is magyarázhatja, hogy ez volt az író születésének 200. évfordulója, sokak szerint a Köszöntő fia ezt tökéletes időpontnak találta arra, hogy véget vessen a családi tradíciónak. A következő években azért még várták a köszöntő feltűnését, ő azonban egyszer sem jelent meg, így 2012-ben Jerome véglegesen befejezettnek nyilvánította az érdekes hagyományt.

A Köszöntő legendája és rejtélye azonban tovább él, és továbbra is teóriák sokasága születik meg minden évben. Jeff Jerome-ot rengeteg faggatták, hogy ő tudja-e, ki a titokzatos illető, ő azonban csak annyit mondott, hogy még ha tudná sem mondaná el, hiszen Poe rajongói úgyis imádják a rejtélyeket.


Nyereményjáték


a Rafflecopter giveaway



További állomások








8. 09/25. MFKata gondolatai-Trailer

Nézz be mindenhová!


Ez a blog a Blogturné Klub tagja

1 megjegyzés:

Írj megjegyzést
Hachi
AUTHOR
2013. október 2. 17:31 delete

annyira szeretném már olvasni...:) <3

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!