Szeret, nem szeret - Meg Cabot

Szeret, nem szeret - Meg Cabot

A Szeret, nem szeret rovatban ezentúl sorra veszek írókat és írónőket, és leírom, milyen kapcsolatban vagyok velük. Megtudhatjátok, kit szeretek és nem szeretek és miért. És ez az egyik olyan rovat, amelybe nektek is lehet beleszólásotok: írjátok meg nekem, milyen írót látnátok szívesen a rovatban!

Első témának Meg Cabotot választottam. Hogy miért? A könyveit már évek óta olvasom, a közös történetünk így már elég régre nyúlik vissza. Meg Cabot regényeinek nagy szerepe volt abban, hogy könyvmoly lettem, ráadásul meglepő módon még mindig tőle olvastam a legtöbb könyvet.

Ki az a Meg Cabot?

Meg Cabot amerikai írónő, legtöbben talán a Neveletlen hercegnő című filmnek köszönhetően ismerik, amely az ő könyvsorozatán alapul. Ezen a sorozaton kívül azonban rengeteg ifjúsági regényt ír, kezdetben néhányat még egyik álnevén, Jenny Carrollként jegyzett, Patricia Cabot néven pedig történelmi romantikus regényeket publikált. Amióta igazán sikeres lett, már csak Meg Cabot néven alkot, és az egészen kicsiktől a felnőtt nőkig szinte mindenkinek írt valamit. 

Kevesen tudják, hogy forgatókönyvet is írt már, tőle származik ugyanis a Jéghercegnő című film története.

Hogyan találkoztam vele?

Sajnos személyesen még sehogy. De félre a tréfát!

Amikor elkezdtem rászokni az olvasásra, az egyik osztálytársam beszélt nekem A neveletlen hercegnő naplója sorozatról, én meg kivettem az első részt a könyvtárból, és rászoktam. Akkoriban nagyon sok ilyen "tiniszenvedős" könyvet olvastam, és nagyon sok volt közöttük olyan, ami naplóformában íródott, így biztos volt a sikere nálam.

Aztán szép lassan rászoktam Meg Cabot más könyveire is, és teljes volt a szerelem. Az első olyan írónő, akiért tényleg rajongtam, és az ő könyveit olvasva merült fel bennem először, hogy milyen jó is lenne írni.

Miket olvastam tőle?

Ahogyan már a bejegyzés elején is írtam, a mai napig Meg Cabottól olvastam a legtöbb könyvet, már ami a darabszámot illeti, így nem hiszem, hogy bárki szeretné, ha mindet felsorolnám. De azért kiemelnék néhányat a sok közül. 

Sokat beszéltem már A neveletlen hercegnő naplója sorozatról. Ez egy elég hosszú sorozat, sok éven keresztül írta Meg Cabot, és kicsit úgy érzem, a végére már bele is fásult kicsit. Íródtak hozzá kiegészítő kötetek is, például 4 és feledik rész, így összességében a tíz "rendes" regénnyel együtt azt hiszem, 15 fölött van a sorozat köteteinek száma. 

A film miatt is ez a legismertebb írása. Az alapötlete tényleg jó, a bénácska tinihercegnő hányattatásai pedig nagyon viccesek, bár néha az ember már a fejét veri a falba. Mia és Michael kapcsolata viszont rengeteg tinilányt kötött le évekig, és én is így voltam vele. Az első négy részt imádtam, onnantól kezdve szerintem kicsit hanyatlásnak indult a sorozat, de abbahagyni nyilván nem voltam képes, mert tudni akartam, happy end lesz-e a vége. Addigra már kicsit kinőttem a sorozatot, de nem bántam meg, mert az utolsó részre visszatért az igazi Neveletlen hercegnő, az megint egy nagyon jó könyv lett és méltó lezárása a sorozatnak. 

A Mediátor sorozat volt az, ahol végleg eldőlt a szerelem. Az előbbinél jóval kevesebben ismerik ezeket a könyveket, azt tudom mondani, hogy sajnos, mert szerintem mindenféle szempontból jobb sorozat, mint a hercegnős. 

Suzannah Simon tizenhat éves gimnazista és mediátor. Azaz látja a szellemeket, és az a feladata, hogy segítsen nekik a továbblépésben. Ez nem mindig egyszerű feladat, mert a szellemeknek gyakran eszük ágában sincs tovább állni oda, ahová valók - akárhol van is az -, és inkább kísértik az embereket. Nem egyszer agresszívak, így Suzie egyik bajból a másikba kerül, miközben senkinek sem árulhatja el, mi történik vele. Minden megváltozik azonban, amikor anyja újra férjhez megy, és New Yorkból az ország másik végébe költöznek. Suzie sok mindenre számított, de arra nem, hogy a hálószobájában egy százötven éves kísértet lakik. Jesse-nek nincs kedve továbbállni, és nem is tudják, mi az az elintézetlen ügy, ami még a mi világunkban tartja. Suzannah szép lassan beleszeret a szexi szellembe, de milyen jövőjük lehet vajon?

Ami nagyon jó ebben a sorozatban - már a szerelmi szálon kívül -, hogy minden rész egy kisebb kriminek felel meg. A felbukkanó szellemek, akikkel Suzie-nak szembe kell szállnia, nem egyszer gyilkosok vagy ők maguk lettek gyilkosság áldozatai, és Suzannah feladata, hogy rájöjjön, mi történt pontosan. Ennek ellenére végig tinitörténet marad a szokásos stílussal, amikor a főszereplő aggódik a haja és az öltözete miatt. Jesse pedig! Az első könyves szerelmem, szerintem nem lehet nem imádni! 

A sorozat hat részes, és éveken keresztül aggódtam a befejezés miatt, de azt kell mondanom, tökéletesen sikerült. Ez az a sorozat, amit mindenkinek merek ajánlani, mert örök szerelmem. 

Ezután kóstoltam bele a Hívószám 1-800 sorozatba, ami hasonlóan a Mediátorhoz, természetfeletti szálakkal operál. 

A főhősnőbe, Jessica, igazi kemény csaj. Verekszik, büntetést kap a suliban, kiszökik otthonról motorozni... Egyszer, amikor hazafelé tart az iskolából, nagy vihar kerekedik, és belecsap a villám. Jessica látszólag sértetlenül megússza a balesetet, ám rá kell jönnie, hogy különleges képessége lett: képes megtalálni bárkit, aki eltűnt. Mondjuk látja egy eltűnt gyerek képét a tejesdobozon, aztán lefekszik aludni és megálmodja, hol van. Az így megálmodott információkat az 1-800-as telefonszámon be is diktálja (ez az a szám, amit akkor kell hívni, ha tudsz valamit az eltűnt személyekről), de hamar felfigyelnek rá. Jessica képességének ugyanis nagy haszna lenne az FBI számára. Mindeközben itt sem hiányozhat a szerelmi szál. Rob igazi rosszfiú típus: idősebb, autószerelő műhelyben dolgozik, a város rossz kerületében lakik és van már priusza is. Jessica azonban rögtön belezúg, és ő lesz a társa is minden kalandban a kötetek sorában. Ugyanis itt is minden részre jut egy megoldandó bűnügy, ami - nem meglepő módon - eltűnt személyekkel van kapcsolatban. Rob volt a következő könyves szerelmem, a kék szemével meg a motorjával.

A sorozat eredetileg négy részes volt, aztán Meg Cabot évekkel később úgy döntött, megír egy ötödik részt, és milyen jól tette! Ez tényleg tökéletes lezárása volt a sorozatnak, sokkal jobb, mint az eredeti!

Kevesen tudják, de ebből a könyvsorozatból készült a sokáig az RTL Klubon is futó Eltűntnek nyilvánítva sorozat, de ha engem kérdeztek, a könyveknek a nyomába sem ért. 

Két külön kötetet emelnék még ki, ezek egyike sem tagja sorozatnak.

A Misztikus szerelem a klasszikus Artúr monda egy modern kori feldolgozása, és szerintem annak zseniális! Meg Cabot egyik legjobb külön kötete, bár a magyar címével nem vagyok elégedett. Az eredeti Avalon Gimi nekem sokkal jobban tetszett volna. Készült belőle filmes adaptáció, bár nem túlságosan hű a könyvhöz. Disney ide vagy oda, a könyv sokkal jobb, szerintem kár volt átírni. 

A másik a Nicola és a vikomt. Ez egy ifjúsági történelmi romantikus regény, sajnos méltatlanul kevés figyelmet kapott, pedig a Meg Cabot könyvek közül szerintem simán toplistás. Egy Nicola nevű árva lány a főszereplőnk, aki bálokba járkál és férjre vadászik, miközben pontosan árvaságából fakadóan kevés lehetősége van. Nagy szívfájdalmam, hogy az írónő másik ilyen regényét, a Viktória és a gazfickót a mai napig nem adták ki magyarul, pedig annak idején még leveleztem is a kiadóval, hátha... 

Mit gondolok róla?

Meg Cabotra soha nem fogok tudni anélkül gondolni, hogy ne járna át a kellemes nosztalgia érzése. Nagyon szép perceket köszönhetek neki, és tinikoromban meghatározó volt az életemben. Óriási szerepe volt abban, hogy olvasó ember lettem, és ezért mindig hálás leszek neki. Olyan időszakomban találtak rám a könyvei, amikor eldőlt, hogy könyvmoly válik-e belőlem vagy csak egyszerű olvasó, és az előbbi lett belőlem. Még ma is felkerülne több szereplője az álompasi listámra, pedig azóta már rengeteg ilyenről olvastam. 

Viszont nem tagadhatom azt sem, hogy Meg Cabot fénye szerintem az utóbbi években már nem a régi. Kicsit azt érzem, hogy képtelen a megújulásra. Próbálkozik meglovagolni a nagy divathullámokat - jött ki vámpíros könyve is -, de egyik sem szippant be annyira, mint a régebbi regényei. Korábban zseniális ötletei voltak és olyan szereplőkkel töltötte meg a lapokat, akiket lehetett szeretni. A stílusa mindig is egyszerű volt, talán túlságosan is, de az egyedisége, az érdekes alapötletei és a szórakoztató szereplők akkor még elégnek bizonyultak. 

Mostanában azonban mindez kezd kissé elsikkadni. Az ötletei már nem olyan egyediek, a szereplők már nem olyan szerethetőek, ráadásul a rengeteg könyv után már a stílusa is egyre kevésbé elég. Érezhetően igyekszik csatlakozni az árhoz, a tinikönyvekből a valamivel "komolyabb" young adult műfajra váltani, de mivel a stílusa nem fejlődik, ez elég nehéz. A felnőtt könyvei is hasonlóan gyerekesek, egy-egy szórakoztató próbálkozáson kívül azok még annyira sem fogtak meg, mint a young adultnak szánt regényei. 

Azért a régi szerelmeket újra és újra előveszem - mert persze mind ott vannak a polcomon -, egyik sem túl hosszú, így egy-egy sorozat egy délután át is tudok futni. 

A reményt még nem adtam fel, mindig belekóstolok az újabb könyveibe, remélve, hogy visszatér a régi Meg Cabot, de sajnos eddig nem sikerült. Néhány hónapja bejelentette, hogy hosszú éveken át tartó tiltakozása után újabb kötettel áll elő a Mediátor sorozathoz. Egyszerre várom izgatottan és félek is tőle, de nagyon remélem, ez lesz az a löket, amire szüksége van ahhoz, hogy főnixként térhessen vissza. Meglátjuk.