Mi a fene történt a múlt héten?

Nem túl gyakran állok neki kifejezetten személyes témákról írni a blogon, de azt hiszem, ez most indokolt.

A múlt hetem ugyanis teljes káosz volt, és ezt érezhettétek a blogon is. Csúsztak az értékeléseim, nem is beszélve a beígért blogmasról, hogy minden nap hozok egy-egy értékelést - ráadásul még a napi híreket sem hoztam olyan sűrűséggel, mint ahogyan szoktam.

Most, hogy kicsit normalizálódott a helyzet, és már nekiállhattam a tűzoltásnak, gondoltam, megírom nektek blogbejegyzésben is, mi történt. 

A Deszy könyvajánlója csoportban egy részéről írtam már, de aztán még a közvetítést is félbehagytam, meg egyébként is, szerintem mindenkinek tartozom egy kis magyarázattal - még ha nem is kötelezettség az, hogy minden nap megírjak X bejegyzést. 

A 8-9-i hétvégémen bevallom, nem sokat olvastam, és igazából a blogos csúszások már itt kezdődtek, bár azt hiszem, itt még csak részben közvetítettem az eseményeket.

A laptopom 6-án csütörtökön már nem viselkedett teljesen normálisan, folyamatosan lefagyott, amit intő jelnek vettem, és gyorsan készítettem egy biztonsági mentést a fájljaimról és a levelezésemről is. Mint kiderült, nem volt ez indokolatlan pánik, pénteken délelőtt ugyanis a gépem úgy döntött, akkor most elsötétül, és kész. 

Akkor még kicsit reménykedtem, hogy talán csak sok volt neki, hogy egész éjjel bekapcsolva maradt a biztonsági mentés miatt, így gondoltam, a szombat esti színházi ügyeletem alatt megnézem, hátha magához tér. 

Ezen a ponton tehát már sem csütörtökön délután-este, sem pénteken délután-este, sem szombaton nem volt laptopom. 

És akkor itt álljunk meg egy kicsit, mert nem vagyok benne biztos, hogy egy átlagos ember számára teljesen érthető, miért ekkora dráma ez az életemben. Ez ugyanis nem csak az "úristen, nincs internet" hiszti. 

Egyrészt van nekem két munkahelyem. Az egyik munkámat részben online térben végzem, viszont valójában a laptopom szinte minden feladatom ellátásához szükséges: egyrészt a laptopomon tárolom a színház minden képes, videós archívumát, másrészt itt fut a levelezésem, ami sajtósként kiemelten fontos. Másrészt innen szerkesztem a színház honlapján, Facebook oldalát, a laptopomon találom meg az összes elérhetőséget és még folytathatnám. Szóval az, hogy a saját laptopom helyett ide-oda pattogtam mások gépe között a kis külső winchesteremmel és ami megvolt, megvolt, ami nem, nem... Hát, nem volt egyszerű - főleg, hogy hiányoztak ezekről a gépekről a támogató programok is. 

Aztán ugyanígy probléma ez a másik munkahelyemen is, hiszen úgy kellett dolgoznom ott is, hogy ide-oda pattogtam. Minden helyre újra és újra bejelentkezni, elővadászni a linkeket, segítő doksikat innen-onnan... 

Erre jött rá, amivel biztosan ti is találkoztatok már: az ujjaim már ráálltak a saját laptopom billentyűzetére, és visszaállni különböző "rendes" billentyűzetekre egyáltalán nem volt könnyű. Nem ment olyan gyorsan a gépelés, és sokkal több hibát ejtettem, úgyhogy mindent ezerszer át kell olvasnom, hogy ne menjen ki marhaság. 

Na, de térjünk vissza a laptopos sztorira, ugyanis szombaton biztossá vált, hogy sajnos nem segített a laptopnak a pihenés. 

Hétfőn beszéltem a rendszergazdával, elvitte a gépet, és nem tudtam biztosan, mikor kapom vissza. először úgy tűnt, csak két program akadt össze, aztán rövid úton kiderült, hogy a winchesterrel is gond van, cserélni kell.

Így viszont lassan haladtam, esélyem sem volt napközben a bloggal foglalkozni, mivel a munkámat is csak nehézségek árán tudtam elvégezni, volt is, amit nem tudtam, csak csúszott, csúszott, míg meg nem lesz a laptopom.

És nagyjából egész héten tüzet oltottam, más gépek között pattogtam ide-oda. 

Mire este, a párom gépénél eljutottam odáig, hogy befejezzem a munkával kapcsolatos tennivalókat, a blogra már nem volt energiám és motivációm. 

Közben, ha a laptop nem lett volna elég probléma, a kocsink is kidőlt. Kedden a páromért mentem, amikor egyszer csak nem akart rendesen forogni a kormány, konkrétan küzdenem kellett minden kanyarodásért. Majd nem is indult újra - jött a kocsitologatás, telefonálgatás, hazajutási mizéria. 

Másnap taxival mentünk dolgozni, mikor is belépve a színházba rájöttem, hogy a zsebemben maradt a kocsikulcs. Buszozás haza...

Aztán visszakaptuk a kocsit, úgy tűnt, minden oké - aztán hopp, elszakadt az ékszíj. Kocsi megint off - buszozás megint on. Amivel önmagában nincs gond, tömegközlekedek én elég sokat, de Budapesten. A mostani tatabányai menetrendekről halvány lila segédfogalmam nem volt, úgyhogy indult a nyomozás, mivel, hogyan, mikor... 

Így történt, hogy még azt se tudtam mondani, hogy nekiállok olvasni, mert sem időm, sem energiám nem nagyon maradt.

A turnéim meg csak csúsztak, csúsztak... És hihetetlen mértékben elúsztam.

De jelentem: visszakaptam a laptopom, új winchersterrel, és már a kocsi is jó - remélhetőleg így is marad.

A most hétvégém még kicsit szétesett, szombaton két könyvet olvastam-értékeltem, vasárnap pedig a Könyvmolyképző Csillagszóró Könyvkarácsony rendezvényén voltam, de most már tényleg igyekszem pótolni az elmaradásaim minél hamarabb - más kérdés, hogy a karácsony előtti héten amúgy is rengeteg dolgom van, céges ottalvós bulira megyek, az ittenire sütök, a barátnőimmel is a héten karácsonyozunk és be is kéne még vásárolni... De majd lesz valahogy. 

Remélem, a múlt heti átkom nem kísért tovább...