Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv {Értékelés + Nyereményjáték}
Christina Lauren: Autoboyography
12.07. Sorok Között értékelés
12.08. Csak olvass!
12.10. Veronika's Reader Feeder
12.12. Booktastic Boglinc
12.14. Deszy Könyvajánlója
12.16. Hagyjatok! Olvasok! blog
12.18. Angelika blogja
12.20. Sorok Között extra állomás
A blogturnéról
Már megjelent Christina Lauren gyönyörű kötete, az Autoboyography, amiben két srác szerelmének az elképesztően szép történetéről olvashatunk. A kötetről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 382
Fordító: Nagy Boldizsár
ISBN: 9789634577041
Sorozat: -
Nézőpont: E/1 (néhány fejezetben E/3 is)
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: megbukott (de megbocsátom :D)
Moly link
Goodreads link (4,30)
Olvass bele!
Megrendelési link„Mennyi örömmel és bánattal jár queerként felnőni!” – Teen Vogue
Tanner Scott és családja három éve ezelőtt költözött el Kaliforniából Utah államba. A biszexuális kamasz nehezen illeszkedett be új környezetébe. Most, hogy már csak egy féléve van hátra a középiskolából, alig várja, hogy szabad lehessen az egyetemen, így hát elhatározza, hogy az utolsó, Utahban töltött hónapjain nem fogja megerőltetni magát.
Amikor azonban a legjobb barátja, Autumn felveti, hogy jelentkezzen a Provo High nagy presztízsű kreatív írás szemináriumára (ahol csábítóan nagy jutalom jár annak, aki egy félév alatt képes összerakni egy saját könyvet), Tanner nem tud ellenállni a kísértésnek, és belevág. Már csak azért is, hogy bebizonyítsa Autumn-nak, hogy már az ötlet is komolytalan. Miért ne lehetne négy hónap alatt megírni egy regényt? Semmiség: négy hónap egy egész örökkévalóság!
Kiderül, hogy Tannernek csak részben van igaza: négy hónap csakugyan hosszú idő. Bár az csak egy pillanatba kerül, hogy felfigyeljen Sebastian testvérre, a mormon csodagyerekre, aki tavaly már kiadót is talált a szemináriumon írt regényéhez, most pedig az osztályt tanítja. Ahhoz pedig egy hónap sem kell, hogy Tanner fülig belé is szeressen.
Bárminek is vallod magad és bármit is tanít a vallásod, a szerelem az szerelem.
Az első mondat:
"Az utolsó téli szünetünk vége egy kicsit olyan, mint valami győzelmi kör a meccsek végén."
Véleményem
Azt hiszem, idén még nem sírtam könyvön. Legalábbis nem tudok felidézni ilyet a közelmúltból, és ha mégis előfordult, nem az az igazi, maradandó, minden porcikádat átjáró zokogás volt, amikor a szíved is sír.
Nos, az Autoboyography elérte ezt nálam.
Az egyik legcsodálatosabb könyv, amit valaha olvastam - először azt akartam írni, hogy idén, de azt hiszem, a valaha jelzőt is bőven megérdemli.
Ez a könyv egy csoda.
Amikor elkezdtem olvasni az Autoboyographyt egy cuki, romantikus LMBT történetet vártam, amiben még egy kis plusz erő lakozik köszönhetően a regényírós témának. Éreztem, hogy tetszeni fog, és nagyon reméltem, hogy jók a megérzéseim.
De azt legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy ez a könyv így magával sodor majd az egyszerűségével, a komolyságával, a higgadtságával, a rengeteg szeretettel, fájdalommal, nehézséggel és szépséggel.
Le tudom persze írni nektek röviden, miről szól ez a regény, és meg is fogom tenni, de már most szeretném tisztázni, hogy ebben a könyvben nem az a lényeg, hogy megvan-e az eleje, közepe, vége, hogy mennyire hitelesek a fordulatok, hogy hányszor volt a padlón az állam vagy nem.
Ez a könyv a bizonyíték számomra arra, hogy nem kell egy könyvnek fordulatokkal, akciójelenetekkel tele lennie ahhoz, hogy magával sodorjon és elérje, hogy le se tudja tenni az ember. (Bár ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs izgalmas rész a könyvben, hogy nincs fordulat, tetőpont stb.)
Az Autoboyography - és ne haragudjatok, nem szeretném a magyar címén emlegetni, mert az számomra sajnos rendkívül semmitmondó - egy látszólag nagyon egyszerű történet, mégis képes volt az egyik legmélyebb YA könyvvé válni, miközben egyébként azt az előzetes elvárásomat is teljesíti, hogy egy cuki LMBT történet.
Sztorink főhőse Tanner, aki már 13 éves kora óta tudja magáról, hogy queer vagy biszex - maga a szereplő is ugrál a kifejezések között. A lényeg, hogy a lányok és a fiúk is egyformán vonzzák. Sosem tervezte titkolni a "másságát", coming outolt a családja előtt is, és a korábbi lakhelyükön kb. mindenki tudta róla, hogy milyen a szexuális orientációja. Viszont a család az édesanyja új munkája miatt Utah államba költözött, egy kis, mormon városba, és maga Tanner is egy mormon iskolába jár. Így pedig ő újra elbújni kényszerült. A családja mindent megtesz érte, hogy otthon úgy érezze, elfogadják, szeretik és bátran felvállalhatja, ki ő - de közben az otthonán kívül ez mégsem téma.
Minden megváltozik azonban, amikor a végzős Tannert a legjobb barátnője rábeszéli, iratkozzanak fel a suli csodakurzusára. Alig néhányan kerülhetnek be minden évben, viszont a kurzus igazán megérdemli a figyelmet - még a New York Times is írt róla. Az óra lényege egyszerű: regényt írnak a hallgatók. Igazán akkor futott fel a dolog, amikor az órára járó egyik srác, Sebastian regénye olyan jól sikerült, hogy még kiadót is talált!
Tanner tehát beiratkozik, és hamarosan kiderül, hogy ebben az évben maga Sebastian is segít a diákoknak. És elég egyetlen pillanat, hogy Tanner fülig beleszeressen ebbe a srácba - aztán újabb és újabb pillanatok, hogy pontosan tudja, az első pillantás bizony nem hazudott.
Van viszont némi probléma: Sebastian ugyanis mormon és mormonként tiltott számára bármilyen homoszexuális tevékenység, még ha kapható lenne is ilyesmire.
A regényben szinte naplószerűen ismerjük meg Tanner gondolatait, érzéseit, fájdalmas és gyönyörű pillanatait Sebastiannel és másokkal.
És te jó ég, hogy milyen gyönyörű ez a könyv!
Hozza mindazt, amit egy cuki szerelmi történettől várok. Egy csodálatos párost, akik együtt és külön-külön is remekelnek, egy magával ragadó kapcsolatot és jóóóó adag nehézséget - ráadásul hiteles nehézséget, ami nagyon fontos. Mit szépítsük? Ez bizony egy klasszik - vagy nem annyira klasszik - Rómeó és Júlia történet, csak ezúttal a szerelmesek előtti akadályt nem társadalmi különbségek vagy viszályok, hanem a vallás jelenti.
Én magam nem vagyok vallásos és ezt sosem féltem felvállalni, így különösebben azt sem titkolom, mit gondolok az ilyesféle tiltásokról. De igazából az tetszett nagyon ebben a könyvben, hogy bár nyilván határozottan a szerelem oldalára áll, mégsem éreztem azt, hogy démonizálná a hitet, a vallást vagy akár csak a mormon vallás gyakorlóit. Kifejezetten tetszett, hogy végig "emberekként" kezeli a mormonokat, akik ugyanolyan hús és vér lények, mint bárki más. Sőt! A könyv nagyon is bemutatja, milyen jó oldalai lehetnek egy ilyen életmódnak: a biztonság, az, hogy mindig számíthatsz valamire, hogy keretek vannak az életedben, hogy jót tehetsz másokért. Sebastian hitét is nagyon szépen körüljárjuk és voltak pillanatok, amikor ezért a mély hitéért még kicsit irigyeltem is.
Bár nem fogok hazudni, a körítés most is mélyen megviselt és felháborított. Úgyhogy szerintem ezt nagyon szépen teszi a könyv: jól külön lehet választani az isteni hitet és a vallási szabályokat egymástól. Amik persze összefüggnek egymással, de semmiképp sem tehető egyenlőségjel közéjük.
Mindenesetre pontosan Sebastian mély hite volt az, ami miatt igazán fájdalmassá vált ez a történet, és ami hitelessé tette az egészet. Ha Sebastian maga is úgy éli meg a vallását, mintha teher lenne, akkor ez a sztori fél pillanat alatt elintézhető lett volna.
Ezzel szemben ez egy nagyon bonyolult lelki kérdés, és innentől válik feszültté és izgalmassá a történet. Hiszen teljesen egyértelmű, bármi lesz is a regény vége, akár viszonzott lesz a dolog, akár nem, akár összejönnek, akár nem - itt bizony nem lehet afféle lufik szállnak a levegőben, csapjuk fel a rózsaszín szemüveget típusú lezárás.
Az olvasónak fel kell vérteznie magát a fájdalomra. De megéri. Mennyire megéri! Kicsit mi, olvasók is úgy vagyunk ezzel, mint Tanner - függők vagyunk, akik a boldogság minden morzsájába belekapaszkodnak, még ha tudják is, hogy utána meg kell fizetnünk az árát. Viszont választhatjuk azt az utat, hogy még így is megéri, mert valóban megéri.
És a bonyodalmakból még ennyi sem elég. Nem! Ez a könyv sokkal életszagúbb és reálisabb annál, mint hogy beérje azzal, hogy Tannerrel és Sebastiannel foglalkozzon. Ott vannak nekünk a barátaik, a családjuk, mind-mind behoznak valamit a történetbe, különösen Tanner szüleit szerettem. Sokszor hangzik el panasz arról, hogy a YA könyvekben gyakran felelőtlen, rossz szülőket kapunk - nos, Tanner szüleit fel kéne ültetni egy piedesztálra, minden tiszteletem az övék. Jó szülők, óvják a gyereküket, miközben hagyják kibontakozni is, és annyit tesznek, hogy ott vannak neki a nehéz helyzetekben, tanácsokkal látják el és biztatják. Alapítsunk nekik fanklubot!
Tényleg csak "technikai" apróság, de azért meg kell jegyeznem, hogy imádtam a könyvet a könyvben, még ha csak részleteket kaptunk is belőle, és mivel élek-halok a levélregényekért, az is nagyon tetszett, hogy rengeteg írott kommunikáció volt a sztoriban: e-mailek, sms-ek, levelek... Nagyon passzolt hozzá.
Nos, az Autoboyography elérte ezt nálam.
Az egyik legcsodálatosabb könyv, amit valaha olvastam - először azt akartam írni, hogy idén, de azt hiszem, a valaha jelzőt is bőven megérdemli.
Ez a könyv egy csoda.
Amikor elkezdtem olvasni az Autoboyographyt egy cuki, romantikus LMBT történetet vártam, amiben még egy kis plusz erő lakozik köszönhetően a regényírós témának. Éreztem, hogy tetszeni fog, és nagyon reméltem, hogy jók a megérzéseim.
De azt legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy ez a könyv így magával sodor majd az egyszerűségével, a komolyságával, a higgadtságával, a rengeteg szeretettel, fájdalommal, nehézséggel és szépséggel.
Le tudom persze írni nektek röviden, miről szól ez a regény, és meg is fogom tenni, de már most szeretném tisztázni, hogy ebben a könyvben nem az a lényeg, hogy megvan-e az eleje, közepe, vége, hogy mennyire hitelesek a fordulatok, hogy hányszor volt a padlón az állam vagy nem.
Ez a könyv a bizonyíték számomra arra, hogy nem kell egy könyvnek fordulatokkal, akciójelenetekkel tele lennie ahhoz, hogy magával sodorjon és elérje, hogy le se tudja tenni az ember. (Bár ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs izgalmas rész a könyvben, hogy nincs fordulat, tetőpont stb.)
Az Autoboyography - és ne haragudjatok, nem szeretném a magyar címén emlegetni, mert az számomra sajnos rendkívül semmitmondó - egy látszólag nagyon egyszerű történet, mégis képes volt az egyik legmélyebb YA könyvvé válni, miközben egyébként azt az előzetes elvárásomat is teljesíti, hogy egy cuki LMBT történet.
Sztorink főhőse Tanner, aki már 13 éves kora óta tudja magáról, hogy queer vagy biszex - maga a szereplő is ugrál a kifejezések között. A lényeg, hogy a lányok és a fiúk is egyformán vonzzák. Sosem tervezte titkolni a "másságát", coming outolt a családja előtt is, és a korábbi lakhelyükön kb. mindenki tudta róla, hogy milyen a szexuális orientációja. Viszont a család az édesanyja új munkája miatt Utah államba költözött, egy kis, mormon városba, és maga Tanner is egy mormon iskolába jár. Így pedig ő újra elbújni kényszerült. A családja mindent megtesz érte, hogy otthon úgy érezze, elfogadják, szeretik és bátran felvállalhatja, ki ő - de közben az otthonán kívül ez mégsem téma.
Minden megváltozik azonban, amikor a végzős Tannert a legjobb barátnője rábeszéli, iratkozzanak fel a suli csodakurzusára. Alig néhányan kerülhetnek be minden évben, viszont a kurzus igazán megérdemli a figyelmet - még a New York Times is írt róla. Az óra lényege egyszerű: regényt írnak a hallgatók. Igazán akkor futott fel a dolog, amikor az órára járó egyik srác, Sebastian regénye olyan jól sikerült, hogy még kiadót is talált!
Tanner tehát beiratkozik, és hamarosan kiderül, hogy ebben az évben maga Sebastian is segít a diákoknak. És elég egyetlen pillanat, hogy Tanner fülig beleszeressen ebbe a srácba - aztán újabb és újabb pillanatok, hogy pontosan tudja, az első pillantás bizony nem hazudott.
Van viszont némi probléma: Sebastian ugyanis mormon és mormonként tiltott számára bármilyen homoszexuális tevékenység, még ha kapható lenne is ilyesmire.
A regényben szinte naplószerűen ismerjük meg Tanner gondolatait, érzéseit, fájdalmas és gyönyörű pillanatait Sebastiannel és másokkal.
És te jó ég, hogy milyen gyönyörű ez a könyv!
Hozza mindazt, amit egy cuki szerelmi történettől várok. Egy csodálatos párost, akik együtt és külön-külön is remekelnek, egy magával ragadó kapcsolatot és jóóóó adag nehézséget - ráadásul hiteles nehézséget, ami nagyon fontos. Mit szépítsük? Ez bizony egy klasszik - vagy nem annyira klasszik - Rómeó és Júlia történet, csak ezúttal a szerelmesek előtti akadályt nem társadalmi különbségek vagy viszályok, hanem a vallás jelenti.
Én magam nem vagyok vallásos és ezt sosem féltem felvállalni, így különösebben azt sem titkolom, mit gondolok az ilyesféle tiltásokról. De igazából az tetszett nagyon ebben a könyvben, hogy bár nyilván határozottan a szerelem oldalára áll, mégsem éreztem azt, hogy démonizálná a hitet, a vallást vagy akár csak a mormon vallás gyakorlóit. Kifejezetten tetszett, hogy végig "emberekként" kezeli a mormonokat, akik ugyanolyan hús és vér lények, mint bárki más. Sőt! A könyv nagyon is bemutatja, milyen jó oldalai lehetnek egy ilyen életmódnak: a biztonság, az, hogy mindig számíthatsz valamire, hogy keretek vannak az életedben, hogy jót tehetsz másokért. Sebastian hitét is nagyon szépen körüljárjuk és voltak pillanatok, amikor ezért a mély hitéért még kicsit irigyeltem is.
Bár nem fogok hazudni, a körítés most is mélyen megviselt és felháborított. Úgyhogy szerintem ezt nagyon szépen teszi a könyv: jól külön lehet választani az isteni hitet és a vallási szabályokat egymástól. Amik persze összefüggnek egymással, de semmiképp sem tehető egyenlőségjel közéjük.
Mindenesetre pontosan Sebastian mély hite volt az, ami miatt igazán fájdalmassá vált ez a történet, és ami hitelessé tette az egészet. Ha Sebastian maga is úgy éli meg a vallását, mintha teher lenne, akkor ez a sztori fél pillanat alatt elintézhető lett volna.
Ezzel szemben ez egy nagyon bonyolult lelki kérdés, és innentől válik feszültté és izgalmassá a történet. Hiszen teljesen egyértelmű, bármi lesz is a regény vége, akár viszonzott lesz a dolog, akár nem, akár összejönnek, akár nem - itt bizony nem lehet afféle lufik szállnak a levegőben, csapjuk fel a rózsaszín szemüveget típusú lezárás.
Az olvasónak fel kell vérteznie magát a fájdalomra. De megéri. Mennyire megéri! Kicsit mi, olvasók is úgy vagyunk ezzel, mint Tanner - függők vagyunk, akik a boldogság minden morzsájába belekapaszkodnak, még ha tudják is, hogy utána meg kell fizetnünk az árát. Viszont választhatjuk azt az utat, hogy még így is megéri, mert valóban megéri.
És a bonyodalmakból még ennyi sem elég. Nem! Ez a könyv sokkal életszagúbb és reálisabb annál, mint hogy beérje azzal, hogy Tannerrel és Sebastiannel foglalkozzon. Ott vannak nekünk a barátaik, a családjuk, mind-mind behoznak valamit a történetbe, különösen Tanner szüleit szerettem. Sokszor hangzik el panasz arról, hogy a YA könyvekben gyakran felelőtlen, rossz szülőket kapunk - nos, Tanner szüleit fel kéne ültetni egy piedesztálra, minden tiszteletem az övék. Jó szülők, óvják a gyereküket, miközben hagyják kibontakozni is, és annyit tesznek, hogy ott vannak neki a nehéz helyzetekben, tanácsokkal látják el és biztatják. Alapítsunk nekik fanklubot!
Tényleg csak "technikai" apróság, de azért meg kell jegyeznem, hogy imádtam a könyvet a könyvben, még ha csak részleteket kaptunk is belőle, és mivel élek-halok a levélregényekért, az is nagyon tetszett, hogy rengeteg írott kommunikáció volt a sztoriban: e-mailek, sms-ek, levelek... Nagyon passzolt hozzá.
És bár még nagyon-nagyon sokat tudnék írni, itt most abbahagyom. Egyrészt a spoilerek miatt, másrészt mert már így is nagyon hosszan írtam és ahelyett, hogy az én értékelésemet olvasnátok, olvassátok inkább a könyvet! Nálam határozottan
KEDVENC LETT
U.i.: Ha nem lett volna elég a lezárás, amin már amúgy is zokogtam, az utolsó "szög a koporsómba" a fordító megjegyzése volt, amiért külön köszönet. Meg egyébként is minden dicséretet megérdemel a fordító azért, hogy ilyen alaposan utánajárt mindennek és lábjegyzetekkel-magyarázotakkal segítette a megértést.
Nyereményjáték
A történetben nagy szerepet zajlik az írás, hiszen Tanner egy írós szemináriumon vesz részt a gimiben, ahol az oktatója a tavaly végzett Sebastian, aki már kapott egy könyvszerződést - tizennyolc évesen!
A könyv is bizonyítja, a tehetség kortalan, így olyan írók debütáló regényeinek a fülszövegeiből találtok részleteket, akik nagyon fiatalon publikáltak először. A feladatotok, hogy felismerjétek az írót, és beírjátok az író nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A helyes megfejtők között a könyv 3 példányát sorsoljuk ki.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai.
A turné menetrendje
12.08. Csak olvass!
12.10. Veronika's Reader Feeder
12.12. Booktastic Boglinc
12.14. Deszy Könyvajánlója
12.16. Hagyjatok! Olvasok! blog
12.18. Angelika blogja
12.20. Sorok Között extra állomás
Minden link Boglinc után az ő értékelésére visz :)
VálaszTörlés