Már a Trónok harcához is túl érzékeny a társadalmunk?

Figyelem! A bejegyzés spoilereket tartalmaz az első két Sárkányok háza epizód kapcsán!

A Sárkányok háza első két része sok szempontból a kezdeti Trónok harca stílushoz alkalmazkodva nem ijedt meg a pucér testek, az erőszak és mindenféle megosztó téma megjelenítésétől. 

Az eredeti sorozat az évadok előrehaladtával némileg enyhített a hozzáállásán mind az erőszak, mind a meztelenség megjelenítése kapcsán, és bár voltak ilyenek a sorozat vége felé is, közel sem annyi jelenet és közel sem olyan naturális, mint a széria elején. Gondoljunk csak a szereplők bordélyos kalandjaira, a testvérek közötti erotikus jelenetekre, a nemi erőszak nyílt ábrázolására, nem is beszélve a rengeteg kisebb-nagyobb kegyetlen halálra, amit láttunk! 

A Sárkányok háza az első két rész alapján nem rest az első évadokra jellemzőbb naturalistább, a középkort vizsgálva kimondhatjuk, realistább megközelítést mutatni nekünk. 

Cserébe viszont sorban jönnek velem szembe a (jobbára amerikai) cikkek és közösségi oldalas megosztások azzal kapcsolatban, mennyire problémás, amit a Sárkányok háza csinál. 

Az első rész kapcsán a szülős jelenet, a második rész kapcsán pedig Viserys új feleségválasztása verte ki a biztosítékot. Én pedig bevallom, itt ülök értetlenül, és minden ilyen cikk kapcsán (átvitt értelemben) fogom a fejem, hogy a cikk szerzői komolyan nem tanultak történelmet? 

Egyszer-egyszer más is megteszi ezt a kedvemért a komment szekcióban, ilyenkor őket jobbára lehurrogja a "köz", miszerint miért dobálóznak a középkorral, amikor ez egy fantasy széria, semmi köze a Földhöz, a középkor?!

És akkor itt álljunk is meg rögtön egy pillanatra! 

Ez az érvelés ugyanis nyilvánvalóan hibás. George R. R. Martin, a "Trónok harca" könyvek szerzője nyilvánvalóan sokat tud a történelemről, ez már az eredeti sorozat kapcsán is teljesen nyilvánvaló volt. Lehet, hogy sokan erre már nem emlékeznek, vagy nem érintette meg őket mélyebben a történelmi kapcsolat, de a Trónok harca és a történelmi Rózsák háborúja között számtalan párhuzam kimutatható. Maga Martin sem tagadta, hogy a történelemből inspirálódott, és a Rózsák háborúja volt a Trónok harca alapja. 

Martin megközelítése szerint a fantasyk általában a jó és a gonosz közötti nagy csatát állítják a középpontba, ő pedig ezt akarván elkerülni egy olyan történetet írt, ahol nincsenek tisztán jók és gonoszok, hanem olyan emberek, családok, házak vannak, akik - mint amúgy az emberek - tesznek jó és rossz dolgokat is, a történet középpontjában pedig az ő közöttük kialakuló konfliktusok vannak. 

Meggyőződésem, hogy a Trónok harca sikere jó részben pont ennek a megközelítésnek köszönhető. Számtalan olyan ismerősöm is nézte ezt a sorozatot, akik egyébként nem különösebben szeretik a fantasyket. 

Miért? Mert a jó vs. gonosz hozzáállás sokkal inkább a mesékben gyökerezik, míg a Martin-féle megközelítés a Trónok harcát gyakorlatilag egy fantasyelemekkel megtűzdelt áltörténelmi mesévé teszi. Ha kiszedjük a képből a Másokat, a sárkányokat és még egy-két kisebb természetfeletti elemet, gyakorlatilag egy álközépkori sztorit nézhetünk.

Így pedig vissza is érkeztünk a középkorhoz. Hogyne lenne jelentősége, hogy milyen szokások voltak a középkorban, amikor gyakorlatilag egy középkori világban járunk, néhány sárkánnyal megspékelve? 

És tetszik, nem tetszik, mindannyiunk múltjának részét képezik az akkori házasodási és gyerekvállalási szokásai. Szép része? Naná, hogy nem, de ilyenből jó párat fel lehetne sorolni.

Ha valaki odafigyelt történelem órán, számtalan olyan példát tudhat hozni, ahol nők meghaltak a szülésben vagy ha abban nem is, gyermekágyi lázban. Ahogyan arra is számtalan példát találhatunk a történelemben, hogy idősebb férfiak fiatal, sokszor akár még kislányokkal kötöttek házasságot. (Teszem hozzá, sajnos ilyen szokások azért a mai világban is vannak még bizonyos helyeken, csendben jegyzem meg, azért az Amerikai Egyesült Államok lakói is körülnézhetnek a saját portájukon is, hiszen szélsőségesen vallásos csoportok esetében igencsak meredek sztorikkal találkozni náluk jelenleg is.)

Rendben volt ez akkor így? Nem, közel sem. De a Sárkányok háza nem is próbálja ezt rendben lévőnek eladni.

Az első rész szülési jelenete direkt manipulatív, direkt nyers és zsigeri - viszont cserébe szembesít minket azzal, hogy a szülés nagyon is komoly és igen, veszélyes dolog, és az volt nagyon sokáig. Rengeteget hallunk Semmelweis Ignácról, az anyák megmentőjéről - tudjátok, ő mikor élt és praktizált? Az 1800-as években! És ami a császármetszést illeti - bár már az ókorban hajtottak végre ilyesmit, gondolhatjuk, mennyi végződött sikerrel, ha az 1800-as években lett csak forradalmasítva, hogy esetleg érdemes lehet kezet mosni, mielőtt az ember levezet egy szülést. (Direkt sarkítok, de értitek.) Egyébként hogy megválaszoljam a kérdést azoknak, akiket érdekel: az első bizonyíthatóan sikeres beavatkozásra 1610. április 22-én került sor Wittenbergben, Németországban. És akkor idézem: "Ennek ellenére abban az időben a halálozás 75-95 % volt és ezért inkább a magzat életét áldozták fel az anya érdekében, minthogy rutinból császármetszést hajtsanak végre." Forrás

Hálásak lehetünk azért, hogy az egészségügy fejlettebb, mint akkoriban volt, de azért nem árt tudatosítani, hogy még most, 2022-ben is bőven van hová fejlődnünk - főleg a világ fejlődő részein születnek meg gyermekek hasonló körülmények között nap mint nap még akár ma is. 

Lehet, hogy ennek tudatosítása szembemegy az érzékeny lelkünkkel, és azzal a hozzáállással, miszerint nekünk, nőknek szülnünk kellene doszt is, de pont azért, mert a mi egészségügyünk ehhez képest relatíve fejlett, könnyű elfelejteni, hogy a gyerekek kihordása és megszülése nagyon nem csak móka és kacagás. Rengeteg komplikációval, nehézséggel járhat és jár a mai napig. 

Aztán ott van persze a 12 éves menyasszony kérdése. Bevallom, engem az ötlet megjelenítése nem borított ki túlságosan, nyilván azért sem, mert szerettem a történelmet, és hát... számtalan nem túl szép történet van azokban a könyvekben, ha valaki valóban értően olvassa őket. Mindenesetre az ezzel együtt is nagyon tetszett, hogy árnyalták a szituációt. Viserys maga sem lelkesedik az ötletért, hogy egy olyan gyereklányt vegyen feleségül, akinek a felnövését végigkísérte. Kettejük beszélgetésének abszurditását szerintem tökéletesen átadta a sorozat - a helyzet kellemetlen és lehetetlen voltát Viserys részéről, és a kislány naivitását és kiszolgáltatottságát. 

Ha már a Rózsák háborújával dobálóztam: Margaret Beaufort neve ismerősen cseng például? Ha nem, akkor gyorsan, röviden, leegyszerűsítve összefoglalom. Margaret Beaufort volt a végül a Rózsák háborújából nyertesen kikerülő Henry Tudor, a Tudor ház alapítójának édesanyja. Margaretet feltételezhetően 1443-ban született, 1444-ben pedig már férjhez is adták. Mivel a pontos születési dátuma nem 100%-os, ekkor lehetett egy éves, mindenesetre 3-nál több semmiképp. 

Más feltételezések szerint a házasság gyakorlatilag csak 1450-ben történt meg, mindenesetre a kis Margaret ekkor is még csak 7 év körül lehetett. Mindenesetre ezt végül felbontották, és 1455-ben hozzáadták Edmund Tudorhoz. Igen, ekkor még csak 12 lehetett, a férje pedig 12 évvel idősebb nála. És akkor most kapaszkodjunk! 1457-ben megszületett Henry Tudor - amikor a kis Margaret még maga is csak 14 éves volt. 

Margaret későbbi beszámolói szerint a szülés traumatikus élmény volt, nem véletlenül, hiszen apró termetű és túl fiatal volt még. A szülésnek meg is lettek a komplikációi, ugyanis bár voltak még házasságai, gyermeke viszont már nem született. 

És csak hogy érezzétek: mivel a gyermek megszületésének idejére az apuka elhunyt, a szülés után nem sokkal újra férjhez adták. Igen, még mindig 14 évesen, egy nála 18 évvel idősebb férfihoz, aki nem mellesleg a másodunokatestvére volt.

Ő csak egyetlen nő a történelemkönyvekből, és gyakorlatilag mindkét történet megesett vele, amivel a Trónok harca első és második részében találkozhatunk. (Csak nagy szerencséjére a szülését ő és a gyermeke is túlélte.) Plusz ha már Targaryenek, a rokonnal házasodás nemes hagyományában is volt része. 

Pont azért reagálunk ezekre a helyzetekre ennyire hevesen, mert ezek direkt ilyenre szabott jelenetek. De ez nem a sorozat hibája. Az csak szembesít. Szembesít minket azzal, milyen a mi fejlett világunk nagyjából biztonságos burkán kívül - gondolva akár a jelenre, akár a saját történelmünk alakjaira. 

Ha elvisszük a végén útravalóul, hogy mindent megtegyünk azért, hogy ne jussunk vissza egy ilyen világba - egy világba, ahol a házasságot csak az érdekek szülik, a nőnek pedig a gyermekágyban a helye -, már volt értelme.