Ali Hazelwood: Utálom, ​hogy szeretlek {Értékelés + Nyereményjáték}

Ali Hazelwood: Utálom, ​hogy szeretlek

A blogturnéról

Ali Hazelwood ezúttal három történettel kedveskedik magyar olvasóinak!

A nemrég megjelent, Utálom, hogy szeretlek című kötetben három zseniális mérnöknőről olvashatunk, akik igyekeznek helytállni a munkájukban, és legnagyobb meglepetésükre váratlanul rájuk talál a szerelem is. 

Tartsatok bloggereinkkel, és ismerkedjetek meg Marával, Sadievel és Hannahval, de ne felejtsetek el játszani se, hiszen a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!

Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 386
Fordító: Stier Ágnes
ISBN: 9789634996439 
Sorozat: -
Függővég: -
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,92)
Megrendelési link
Olvass bele!

Mara, ​Sadie és Hannah elsősorban barátnők és főleg kutatók. Bár tudományterületük a világ más-más szegletébe szólítja őket, mindhárman egyetértenek az egyetemes igazsággal: az ellentétek vonzzák, a riválisok pedig tűzbe hozzák egymást…

Egy FEDÉL ALATT

Környezetmérnökként Mara mindent tud az ökoszisztémák érzékeny egyensúlyáról: egyensúlyra van hozzájuk szükség. És hogy senki ne nyúljon a termosztáthoz. És senki ne lopja el a másik kajáját. Valamint más szabályokra is, amikről Liamnek, a lakótársának és egyben alávaló, nagy olajcégnél dolgozó jogásznak fogalma sincs.

Két EMELET KÖZÖTT

Mérnökként logikusan gondolkodva Sadie tudja, hogy elvileg hidakat kellene építenie. Viszont a STEM tudományos világában dolgozó nőként azt is tudja, hogy a körülmények változhatnak, és amikor az ember órákra bent ragad egy parányi New York-i liftben azzal a férfival, aki összetörte a szívét, joga van porig égetni azt az izmos, szőke hidat.

FagyPONT ALATT

Ian sok minden Hannah számára: gonosztevő, aki megpróbálta megvétózni az expedícióját, és tönkretenni a karrierjét; istenien szörnyű álmainak főszereplője… de hős sosem volt. Fagyos szíve azonban felolvad, amikor sebesülten és elhagyatottan fekszik az Északi-sark egyik távoli kutatóállomásán, és csak régi riválisa hajlandó elindulni a veszélyes mentőakcióra.

Véleményem

Azt hiszem, ezen a ponton már kijelenthetjük, hogy Ali Hazelwood rajongó lettem. 

Először A ​szerelem képlete kapcsán találkoztam a szerzővel, aztán az Eszméletlen ​szerelem volt soron, és a két könyv után egyáltalán nem volt kérdés, hogy a novelláskötetet is olvasnom kell.

Ami azért is izgalmas, mert bevallom, én nem vagyok nagy novella- vagy kisregény rajongó. Én szeretem, ha van időm megismerni a szereplőket, eltölteni velük egy kicsit több időt, elmerülni a sztoriban - nekem ez a novelláknál sokkal nehezebben jön. 

Először ebbe a kötetbe is kicsit nehezebben rázódtam bele, bevallom őszintén. 

A könyv az Egy fedél alatt című írással kezdődik, amit úgy épített fel Ali Hazelwood, hogy az olvasó kap egy in medias res, a figyelmet gyorsan felkeltő jelenetet, aztán ugrunk az időben. Aztán hamar rájöttem, hogy ez igazából olyasmi, ami végigkíséri a kötetet, és ami azt illeti, értem is, hogy miért van így. Gyorsan megragadja az embert a szerző, aztán ugrunk az időben, és elkezdi bemutatni a sztorit az elejéről. Így viszont a gyors felütés után hirtelen a visszaesés, és alig győztem kivárni, hogy eljussunk odáig, amit már beharangozott a sztori az elején. 

Egyébként ebben és sok másban is újfent felfedeztem Hazelwood fanficírói múltját - ez a második dolog, ami összeköti a novellákat. Ha az internetre ír az ember, ahol nem ismerik, nem hitelesítették nagy kiadók, valóban nagyon fontos, hogy már az első fejezettel elköteleződjön az olvasó, hogy aztán visszajöjjön majd a folytatásokra - hiszen fanfictionök esetében még várakozni is kell általában. Ezért a sztorik felépítése nagyon sokszor hasonló ehhez - gyors kezdés, aztán lassú haladás, amikor már elkötelezte a szerző az olvasót. 

 

Ugyanígy a fanfiction világból hozza magával a mindenféle trope-ot a szerző. A fanfic világban nagy segítség stíluselemek, történeti szálak alapján keresgélni, Ali Hazelwood pedig szép számmal operál ilyesmikkel - nagyobban is (pl. ellenségekből szerelmek), és történeti elemek tekintetében is (pl. liftbe szorulás).

Egyébként ismétlődés terén maga Hazelwood is elég... nos repetitív tud lenne, ha gyors egymásutánban fogyasztja az ember. Nem állítom, hogy minden karaktere egyforma, mert ez nem lenne igaz, de azért - főleg a férfi főszereplői esetében - lehet érezni, hogy van egy "típusa". (Khm... Kylo Ren.)

De mivel én szeretem a fanfictionöket is, és ha szeretek egy trope-ot, szívesen fogyasztom nagy számban, még ha felfedezek is ismétlődő elemeket, engem ez nem zavart. 

Szintén összeköti a három történetet, ami már Ali Hazelwood védjegye: a STEM világa. Az összes főszereplőnk ebből a világból jön, és bár a történetek rövidsége miatt valamivel kisebb szerep jut annak, hogy megmutassa, nőként milyen nehéz ebben a világban, azért a szereplők meg-megvillantják ezt itt is. 

És végül, de nem utolsó sorban összeköti a három történetet az is, hogy a főszereplők között van kapcsolat. Tehát mindegyik sztori önálló, önállóan olvasható - de ha egymás után olvassuk őket, nyilvánvalóvá válik, hogy a három főszereplő személyén keresztül összekapcsolódnak, ők ugyanis legjobb barátnők. Így megjelennek egymás sztorijaiban, ami pedig a könyv végén egy nagyjelenetben össze is fut. (Ezt én például nem tudtam, amikor nekiálltam, de kellemes meglepetés volt.)

És akkor beszéljünk kicsit részletesebben is a sztorikról!

Az Egy fedél alatt címét már említettem, ezzel kezdődik a kötet. Ebben a sztoriban a főszereplő megörököl egy házat, de kiderül, hogy nem ő a kizárólagos tulajdonos, ugyanis a házban él már egy igencsak mogorva tudós pasi, aki nem tűnik túlságosan együttműködőnek. De karrierje elején álló kutatóként Marának nincs választása, beköltözik a házba. (Említettem már, hogy Ali Hazelwood szereti azt a fanfictionös történetvezetést, ami úgy indít, hogy két ellenséget összezárunk egy szituációba?) 

A nyitás felkeltette az érdeklődésemet, utána viszont nekem kicsit lassú volt a sztori eleje, és ezért nem szerettem annyira az időbeli ugrásokat az elején. De ez szerencsére nem tartott sokáig, és végső soron jól szórakoztam azon, amit Hazelwood nagyon jól művel: hogy nyilvánvalóvá tegye számunkra a szereplők (főleg a férfi főszereplők) rajongását, de a ők maguk egyáltalán ne vegyék észre ezt a másikon. 

Ez persze rengeteg vicces helyzetet szül, amiken kifejezetten jól szórakoztam. A fordulat nekem kissé hirtelen volt, és szívesen olvastam volna még kicsit tovább a sztori a végén, de azért összességében tetszett. 

 

A Két emelet között alapszituációja a legviccesebb szerintem. Ez az a bizonyos liftes jelenet, ahol is a liftben ragad egy olyan páros, akik között határozottan elindult valami, mondhatni varázslatos és sorsszerű volt a megismerkedésük és az első napjuk - aztán valami megtört, és hetek óta fújnak egymásra. Viszont az, hogy több órára a liftben ragadnak, rákényszeríti őket, hogy végre átbeszéljék, mi is történt pontosan. Bevallom, én ezt szerettem a legjobban az összes sztori közül a könyvben, de ebben az is benne van, hogy mindig is szerettem a liftes fanfictionöket - ráadásul ha valaki Grace klinika rajongó, az pontosan tudja, milyen viccesek tudnak lenni a feszültséggel teli liftutak. Ráadásul itt egyik szálról sem mondanám, hogy lassan építkezik, mindkét szál in medias res, egyiket sem találtam lassúnak, az elején sem. 

A Fagypont alatt volt az a történet a három közül, amit legszívesebben inkább regényben olvastam volna. Nagyon érdekes a STEM háttérsztori és Hannah, a főszereplő tudományos útja is - ráadásul talán Hannah volt az, aki leginkább elütött Ali Hazelwood szokásos főszereplőitől. Ami a STEM hátteret illeti, Hannah a NASA dolgozója, és egy északi expedíción dolgozik - ezért a Fagypont alatt cím. Önmagában már ezt is izgalmasnak találtam, valószínűleg azért, mert A marsi olvasása után nagyon is tudtam azonosulni Hannah Mars iránti érdeklődésével. De Hannah karaktere maga is simán megért volna egy regényt - nagyon izgalmasnak találtam a háttértörténetét, Hannah ugyanis nem az a tipikus geek, aki fiatal kora óta kutató akart lenni és már kisebb korában kitűnt az iskolában. Ő vérrel, verejtékkel és elhivatottsággal jutott el oda, ahová - és szívesen láttam volna ebből többet. Ráadásul a romantikus sztori is elbírt volna egy regényt, ugyanis egy igazi második esély sztorit kapunk. Ez a novella is tele volt egyébként azzal a Hazelwood játékkal, ahol az olvasónak sok minden nyilvánvaló, ami a szereplőknek nem - de én ezt továbbra is nagyon szeretem, szóval hajrá!

Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet is. Bár az értékelései nem olyan jók, mint pl. A szerelem képletének, de pánikra semmi ok, pontosan annyira érdemes elolvasni ezt a Hazelwood könyvet is, mint a többit. 

NAGYON AJÁNLOM

Így olvastam én:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Deszy 📚 💕 📖 (@deszy_reads) által megosztott bejegyzés

Nyereményjáték

Ali Hazelwood három okos, tanult nő lelkének rejtelmeibe vezeti az olvasót, akik igyekeznek helyt állni a főleg férfiak által uralt tudományos szakmában. Emiatt játékunk se lehet mással kapcsolatos, mint hozzájuk hasonló, korszakalkotó nőkkel. A rövid leírások alapján találjátok ki, hogy kiről van szó, és a nevét írjátok be a rafflecopter dobozba!

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

1967-ben jelentkezett a NASA-hoz, ahol rövidesen állást is kapott. Itt az elsők között volt, akik megtanulhatták az IBM-számítógépek használatát, amelyek alkalmazásával a korábban időigényes műveletek pillanatok alatt megoldhatóvá váltak. Az ő feladata az volt, hogy megírja a számítógépre azokat a programokat, amelyek révén egyre bonyolultabb műveleteket tudtak elvégezni.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

07/26 - Fanni's Library

07/29 - Csak olvass!

08/01 - Deszy könyvajánlója
08/04 - Hagyjatok! Olvasok! - Borítómustra

08/07 - Hagyjatok! Olvasok!

08/10 - Sorok között
08/13 - Dreamworld