Anna Sheehan: Hosszú álom

Anna Sheehan: Hosszú álom

A blogturnéról

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából december 15-én jelenik meg Anna Sheehan: Hosszú álom című könyve. A Blogturné Klub kilenc állomásos turnéra indul vele. Ébredj fel te is Rose-zal egy új világban!

A könyvről

Fülszöveg:

Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt.
Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá.
Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.

Véleményem:
Szerény véleményem szerint ez a fülszöveg kissé romantikusabb színben festi le a történetet, mint amilyen. Illetve másmilyen romantikát sejtet, mint amilyen a könyvben van. Ugyanis az érzelmi szál kétségtelenül jelen van, de nem arra kell számítani, mint az átlagos mesefeldolgozásoknál, mint amilyen pl. a Beastly volt. Itt a Csipkerózsika csak nagyon lazán jelenik meg, leginkább csak a hosszú időn keresztüli alvás marad, minden más nem annyira meseszerű és nem annyira egyértelmű Csipkerózsika elem. Amit például a fülszövegben olvashatunk, hogy Rose-t egy csók ébreszti, majd szép lassan beleszeret az "őt csókkal felébresztő fiúba", az azért nem teljesen így van. Az a csók például nem csók, hanem egy ijedt és meglepett fiú kísérlete, hogy a hibernációs kamra véletlen kikapcsolása után mentse a lányt, aki talál. Nem megcsókolja, próbálja szájból szájba lélegeztetni. Ami pedig a köztük szövődő szerelmet illeti, ez sem ennyire egyértelmű, hanem lassú és bonyolult, és tele van kérdőjelekkel. 

Ha már hasonlítanom kell valamihez érzelmileg, akkor én a Halhatatlan szerelem című filmet választanám.

Ugyanis legalább akkora, de inkább nagyobb szerepet kap az a szerelem, ami elveszett, ami már nincs többé. Rose ugyanis a hosszú alvás után nem csak a családját veszítette el, hanem a fiút is, akit szeretett. Xavier egyszerre volt az öccse, a legjobb barátja, a bátyja és a szerelme, mindenben a támasza, és most együtt kell élnie azzal, hogy ez a szerelem elveszett, Xavier pedig rég meghalt. Ez a szál a könyv folyamán rendkívül lassan bontakozik ki, eleinte még abban sem lehetünk biztosak, hogy pontosan milyen kapcsolat is volt közöttük. Emlékfoszlányokból ismerjük meg kettejük kibontakozó kapcsolatát, és ezzel együtt apránként törik össze a szívünk is. A végére pedig... Nem akarok spoilerezni, maradjunk annyiban, hogy én zokogtam, mint egy kisgyerek. Mindenesetre minden Xavier jelenetet aranyat ér!

De ha nem csak egy nyálas-szerelmes történet a könyv, akkor mégis mi? Nos, egyrészt egy sci-fi, másrészt bizonyos szempontból disztópia. Bár az is igaz, hogy a Sötét Korszakot már elvileg elmúlt, de nagyon sokat megtudunk róla, hiszen ez lett volna az a kor, amit normálisan Rose végigélt volna, és amit a szerettei végig is szenvedtek. Nagyon érdekes volt arról olvasni, hogy hogyan alakult ez a Sötét Korszak, már csak azért is, mert csupa olyan dolog okozta, ami bizony a mi világunkban gyökerezik. Ami már ma is probléma, pl. a túlnépesedés, a génmódosított élelmiszerek, a hatalmas szakadék a világ legszegényebb és leggazdagabb rétege között... Bár azért elmondanám, hogy az érzelmi szál mellett ezek az elemek eltörpülnek, leginkább csak mint a világ alapja vannak jelen, és elmesélés szintjén ismerjük meg őket.

A Sötét Korszak nyomai pedig még mindig megvannak a Hosszú álom világában. Ott van például Otto története, aki Bren és Rose barátja. Ő egy kísérlet eredménye, és hiába értelmes, hiába rendelkezik saját tudattal, egy cég dönt felette, mintha csak valami tárgy lenne. Egyébként pedig ha már szóba került, Otto talán a kedvenc szereplőm a történetből, félelmetesen érdekes karakter, nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a sorsára. A kék, sárga szemű fiú, akinek csak sorstársai vannak, nem igazi családja, és aki ennyi mindenen keresztülment. Valami elképesztően érdekes, nagyon-nagyon remélem, hogy a folytatásban nagyobb szerepet kap. És hogy őszinte legyek, Team Otto vagyok, jobban szerettem, mint Brent. 

Másrészt van benne egy erős pszichológiai szál. Egyrészt azzal, hogy hogyan dolgozza fel ezt az egészet Rose, de ennél még sokkal fontosabb, ami Rose és a szülei között zajlott. Szintén nem szeretnék poénokat lelőni, ezért nem írok semmi konkrétumot, majd megtudjátok, mire gondolok, ha elolvassátok a történetet. Ez a szál is szép lassan épül, folyamatosan adagolva kapjuk az információkat a múltról. Emiatt az egész könyv végig tele van kérdésekkel és rejtélyekkel.

Az akciót a Rose-t üldöző kiborgnak kell biztosítania, és valamennyire meg is teszi, de ez a rész is eltörpül az érzelmi részek mellett. Tehát ha valaki akciódús sci-fi-re vágyik, annak nem ez a könyve...

És külön muszáj leírnom, hogy imádtam a könyv végét! Kicsit függővég, de nem nagyon. Viszont tűkön ülve várom a következő részt, ölni tudnék érte!

Nekem minden hibája ellenére ez a könyv hatalmas szerelem lett, az elején csak gyengén fogott meg, aztán hirtelen berántott és azóta sem eresztett. Nem is annyira azért, mert izgalmas vagy jól van megírva, egyszerűen csak az érzelmi része nagyon elkapott, és én a tragikus szerelmekre vevő vagyok.

NAGYON AJÁNLOM

Vegyétek meg a kiadótól a képre kattintva!

Nyereményjáték


a Rafflecopter giveaway

 
A turné állomásai

December 13 - Könyvszeretet
December 14 - MFKata gondolatai
December 15 - Fantazmo
December 16 - Kelly Lupi olvas
December 17 - Roni olvas
December 18 - Dreamworld
December 19 - Deszy könyvajánlója
December 22 - Always Love a Wild Book
December 23 - Nem harap a... 

Nézzetek be mindenhová!