On Sai: Scar
On Sai: Scar
A blogturnéról
December 15-étől a Blogturné Klub még az űrbe is eljut! Ugyanis On Sai Scar című regényével kalandozhatunk bolygóról bolygóra, megismerhetjük a Scart, Lucyt, Dont és Artúrt. Nem semmi út lesz, ezt megígérhetem! És egy hosszú utazásnál szükség van az elfoglaltságra is, úgyhogy egy kis rejtvénnyel is készültünk nektek, aminek a megoldása nem marad jutalom nélkül: nyerhettek két példányt a regényből!
A könyvről
Fülszöveg:
Scar körül sok a titok.
Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.
Artúr körül sok a halál.
Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.
Don körül nagy a csend.
A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.
Lucy körül nagy a rend.
Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.
Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.
Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?
Létezik egyáltalán szabad akarat?
A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?
Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.
A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.
Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.
Artúr körül sok a halál.
Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.
Don körül nagy a csend.
A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.
Lucy körül nagy a rend.
Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.
Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.
Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?
Létezik egyáltalán szabad akarat?
A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?
Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.
A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.
Véleményem:
A korábbi értékelésemben a Calderon második részéről már írtam, hogy ez a hetem On Sai könyveinek jegyében telt. És a Scarral kezdődött. Őszintén bevallom, rettentően kíváncsi voltam erre a könyvre, mert már elég sokat hallottam róla, és a Calderon első részét imádtam! Nem is kellett csalódnom, számomra az egyik legjobb könyv az évben.
Scar fiatal lány, aki egy szerelmi csalódás miatt menekül a bolygójáról, ahol a keresztények bujkálnak. Tudja, hogy ezzel kockáztatja nem csak a saját életét, hanem azt is, hogy véletlenül elárulja a rejtekhelyüket, de egyszerűen képtelen végignézni, hogy a férfi, akit szeret (Artúr) elvegyen egy olyan nőt, aki meg sem érdemli. A sors végül egy olyan hajóra vezérli, ahol véglegesen megváltozik minden. Scar megismeri Dont, a mentált, és felkelti a figyelmét: Don ugyanis nem tud úgy olvasni belőle, ahogyan mindenki másból. Mindeközben Artúr azt hiszi, Scar meghalt, és ez végérvényesen felnyitja a szemét, és rájön, tulajdonképpen ő is végig Scart szerette, a keresztény közösség kis számkivetettjét. És valahol messze tőlük Lucy, a mentálok egyik vezetője, Don egykori szerelme nyomozni kezd egy rejtélyes esettel kapcsolatosan, bármire hajlandó, hogy megtalálja a megoldását. Négyük története különös módon összefut, és ahogy a fülszövegben is olvasható, "ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa."
A történetet váltott szemszögben követhetjük, mind a négy szereplő fejében kalandozhatunk egy kicsit. Így ismerjük meg a határozott és lázadó, de Istennel mély, személyes kapcsolatot ápoló Scart. Dont, aki szintén lázadó, lázadó a mentálok között, mert egészen más eszméket vall az emberekről és a létezésről, mint a többiek. Artúrt, aki a hitével küzd, mert ahogyan szép lassan kinyílik a szeme a világ borzalmaira, egyre képtelenebb hinni Istenben, hiszen ki hagyná, hogy mindez megtörténjen? És végül Lucyt, aki hatalomra és rendre vágyik mindenek felett, és nem érdekli, hogy ezek megszerzéséhez milyen árat kell fizetnie.
Mind nagyon érdekes karakterek, és teljesen más színezetet kap a történet, attól függően, hogy éppen kinek a fejében vagyunk. Rettenetesen élveztem például a Don szemszögeket. Őt képzeljétek el afféle bölcsnek, aki általában higgadt nyugalommal, kíváncsian figyeli az eseményeket. Nekem a buddhisták jutottak róla eszembe. Nyitott a természetre, a szépre, igazi befogadó és elfogadó lélek.
Ehhez képest éles váltás a vad Lucy, aki zsigerből védi magát bármi áron, előretör a saját érdekében, és hihetetlenül tudatosan építi a "karrierjét". Sikerült is feltörnie, ő fajának Hetedik tanácsosa, és ezzel bizony nagy sok mindenki fölé kerül a hierarchiában. A felszín alatt egy hányattatott sorsú, csalódott mentál, de ezt még magának sem meri beismerni. Ja, és egyébként kicsit kényszerbeteg is a lelkem, ahogyan folyamatosan oszt-szoroz, hogy mindig kerek szám jöjjön ki, és ahogyan gyűlöli a pít, valami elképesztő!
Ha kedvenc szereplőt kellene választanom, Don és Chester között hezitálnék. Chesterről eddig még nem esett szó, ő az ötödik nagy kérdőjel a történetben, négyük mellett A szereplő. Chester, a Gyerekcsászár, az egész birodalom irányítója. Kézben kell tartania mindent és ügyesen lavíroznia a politikai játszmákban is. Az benne a nagyon érdekes, hogy hihetetlenül gyorsan képes váltogatni a külvilágnak mutatott arcát, de ha az ember betekint alá! Nagyon élveztem azokat a jeleneteket, amelyekben szerepelt, és nagyon remélem, hogy lesz még belőle jó sok a jövőben.
Ennyit a szereplőkről, és akkor most szólnék magáról a történetről, mert az is legalább olyan érdekes, mint a szereplők. Ez ugyanis egy űrben játszódó keresztényüldözés története! Na, nem kell megijedni! Sem akkor, ha vallásos vagy, sem akkor, ha nem. Az a nagyon érdekes ebben a történetben, hogy úgy foglalkozik nagyon vallásos kérdésekkel (Létezik-e Isten? Létezik a Gonosz? Ha igen, mik ők egyáltalán? És sakkbábuk vagyunk csak a játszmáikban, vagy van szabad akaratunk? Mi van a hittel? Hogyan "kell" hinni? Magadba fordulva vagy úgy, mint ahogy a papok diktálják? stb.), hogy közben egy pillanatig sem akar kész válaszokat adni. Nem mondja azt, hogy igen, neked hinned kell, mert... És azt sem mondja, hogy a vallás hülyeség, aki pedig mindezt elhiszi, az... Egyszerűen és nagyon okosan kérdéseket vet fel, a válaszokat pedig az egyes szereplők maguk élik meg, a maguk módján. A mentálok például nem mernek és nem akarnak hinni. Scar a papok által diktált szertartásokban nem hisz, de mély kapcsolata van Istennel. Artúr ezzel szemben mindig követte a kereszténység előírásait, mégis kezdi hitét veszíteni. Egyik sem helyes vagy helytelen, egyszerűen csak más.
Tehát kapunk nagy kérdéseket bőven, és mégis könnyeden komoly a könyv. Nem csapunk át hitvitába és nem lesz belőle filozófiakönyv sem. Izgalmas, fordulatokkal teli, hiszen mégis csak az űrben járunk, szó szerinti és politikai csaták közepette! Illetve van az a bizonyos rejtély is, aminek a megfejtésén Lucy dolgozik. Nos, ez a rejtély és ennek a megoldása is központi szerepet kap. Scar pedig mindennek a közepén még vicces is, és kicsit még tovább oldja a hangulatot, ami egyébként nem árt, mert bizony elég sok borzalmas dologról is olvashatunk, leginkább Artúr szemszögében, hiszen ő az, akinek az Astor (a keresztények bolygója) burkából kilépve kinyílik a szeme.
Az alapötlet - keresztényüldözés az űrben - egyszerűen zseniális, a kivitelezés is szuper. Izgalmas, humoros, néhol elborzasztó és rengeteg gondolatot ébreszt. Minden szereplőért izgulok, rettentő kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még ezután az érzelmi szálakkal, gondolok itt a Don-Lucy, a Scar-Artúr és a Scar-Don kapcsolatra is, illetve a császár minden megmozdulása érdekel. Látszik, hogy egy nagyon átgondolt regény, a nagy dolgokat szemlélve is, és az apró részletekben is - mondtam már, hogy mennyire imádom benne például a neveket? A könyv olvasása közben csak kapkodtam a fejem, ez a Kitöréseim nevű oldalamon írt közvetítésből is remekül látszik. Ja, és ez egyébként még azután is tartott, hogy befejeztem a regényt, ugyanis többször is újraolvastam az előszót és az utószót! Hihetetlen érdekesek! ;) Azóta gyártogatom a teóriákat.
Scar fiatal lány, aki egy szerelmi csalódás miatt menekül a bolygójáról, ahol a keresztények bujkálnak. Tudja, hogy ezzel kockáztatja nem csak a saját életét, hanem azt is, hogy véletlenül elárulja a rejtekhelyüket, de egyszerűen képtelen végignézni, hogy a férfi, akit szeret (Artúr) elvegyen egy olyan nőt, aki meg sem érdemli. A sors végül egy olyan hajóra vezérli, ahol véglegesen megváltozik minden. Scar megismeri Dont, a mentált, és felkelti a figyelmét: Don ugyanis nem tud úgy olvasni belőle, ahogyan mindenki másból. Mindeközben Artúr azt hiszi, Scar meghalt, és ez végérvényesen felnyitja a szemét, és rájön, tulajdonképpen ő is végig Scart szerette, a keresztény közösség kis számkivetettjét. És valahol messze tőlük Lucy, a mentálok egyik vezetője, Don egykori szerelme nyomozni kezd egy rejtélyes esettel kapcsolatosan, bármire hajlandó, hogy megtalálja a megoldását. Négyük története különös módon összefut, és ahogy a fülszövegben is olvasható, "ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa."
A történetet váltott szemszögben követhetjük, mind a négy szereplő fejében kalandozhatunk egy kicsit. Így ismerjük meg a határozott és lázadó, de Istennel mély, személyes kapcsolatot ápoló Scart. Dont, aki szintén lázadó, lázadó a mentálok között, mert egészen más eszméket vall az emberekről és a létezésről, mint a többiek. Artúrt, aki a hitével küzd, mert ahogyan szép lassan kinyílik a szeme a világ borzalmaira, egyre képtelenebb hinni Istenben, hiszen ki hagyná, hogy mindez megtörténjen? És végül Lucyt, aki hatalomra és rendre vágyik mindenek felett, és nem érdekli, hogy ezek megszerzéséhez milyen árat kell fizetnie.
Mind nagyon érdekes karakterek, és teljesen más színezetet kap a történet, attól függően, hogy éppen kinek a fejében vagyunk. Rettenetesen élveztem például a Don szemszögeket. Őt képzeljétek el afféle bölcsnek, aki általában higgadt nyugalommal, kíváncsian figyeli az eseményeket. Nekem a buddhisták jutottak róla eszembe. Nyitott a természetre, a szépre, igazi befogadó és elfogadó lélek.
Ehhez képest éles váltás a vad Lucy, aki zsigerből védi magát bármi áron, előretör a saját érdekében, és hihetetlenül tudatosan építi a "karrierjét". Sikerült is feltörnie, ő fajának Hetedik tanácsosa, és ezzel bizony nagy sok mindenki fölé kerül a hierarchiában. A felszín alatt egy hányattatott sorsú, csalódott mentál, de ezt még magának sem meri beismerni. Ja, és egyébként kicsit kényszerbeteg is a lelkem, ahogyan folyamatosan oszt-szoroz, hogy mindig kerek szám jöjjön ki, és ahogyan gyűlöli a pít, valami elképesztő!
Ha kedvenc szereplőt kellene választanom, Don és Chester között hezitálnék. Chesterről eddig még nem esett szó, ő az ötödik nagy kérdőjel a történetben, négyük mellett A szereplő. Chester, a Gyerekcsászár, az egész birodalom irányítója. Kézben kell tartania mindent és ügyesen lavíroznia a politikai játszmákban is. Az benne a nagyon érdekes, hogy hihetetlenül gyorsan képes váltogatni a külvilágnak mutatott arcát, de ha az ember betekint alá! Nagyon élveztem azokat a jeleneteket, amelyekben szerepelt, és nagyon remélem, hogy lesz még belőle jó sok a jövőben.
Ennyit a szereplőkről, és akkor most szólnék magáról a történetről, mert az is legalább olyan érdekes, mint a szereplők. Ez ugyanis egy űrben játszódó keresztényüldözés története! Na, nem kell megijedni! Sem akkor, ha vallásos vagy, sem akkor, ha nem. Az a nagyon érdekes ebben a történetben, hogy úgy foglalkozik nagyon vallásos kérdésekkel (Létezik-e Isten? Létezik a Gonosz? Ha igen, mik ők egyáltalán? És sakkbábuk vagyunk csak a játszmáikban, vagy van szabad akaratunk? Mi van a hittel? Hogyan "kell" hinni? Magadba fordulva vagy úgy, mint ahogy a papok diktálják? stb.), hogy közben egy pillanatig sem akar kész válaszokat adni. Nem mondja azt, hogy igen, neked hinned kell, mert... És azt sem mondja, hogy a vallás hülyeség, aki pedig mindezt elhiszi, az... Egyszerűen és nagyon okosan kérdéseket vet fel, a válaszokat pedig az egyes szereplők maguk élik meg, a maguk módján. A mentálok például nem mernek és nem akarnak hinni. Scar a papok által diktált szertartásokban nem hisz, de mély kapcsolata van Istennel. Artúr ezzel szemben mindig követte a kereszténység előírásait, mégis kezdi hitét veszíteni. Egyik sem helyes vagy helytelen, egyszerűen csak más.
Tehát kapunk nagy kérdéseket bőven, és mégis könnyeden komoly a könyv. Nem csapunk át hitvitába és nem lesz belőle filozófiakönyv sem. Izgalmas, fordulatokkal teli, hiszen mégis csak az űrben járunk, szó szerinti és politikai csaták közepette! Illetve van az a bizonyos rejtély is, aminek a megfejtésén Lucy dolgozik. Nos, ez a rejtély és ennek a megoldása is központi szerepet kap. Scar pedig mindennek a közepén még vicces is, és kicsit még tovább oldja a hangulatot, ami egyébként nem árt, mert bizony elég sok borzalmas dologról is olvashatunk, leginkább Artúr szemszögében, hiszen ő az, akinek az Astor (a keresztények bolygója) burkából kilépve kinyílik a szeme.
Az alapötlet - keresztényüldözés az űrben - egyszerűen zseniális, a kivitelezés is szuper. Izgalmas, humoros, néhol elborzasztó és rengeteg gondolatot ébreszt. Minden szereplőért izgulok, rettentő kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még ezután az érzelmi szálakkal, gondolok itt a Don-Lucy, a Scar-Artúr és a Scar-Don kapcsolatra is, illetve a császár minden megmozdulása érdekel. Látszik, hogy egy nagyon átgondolt regény, a nagy dolgokat szemlélve is, és az apró részletekben is - mondtam már, hogy mennyire imádom benne például a neveket? A könyv olvasása közben csak kapkodtam a fejem, ez a Kitöréseim nevű oldalamon írt közvetítésből is remekül látszik. Ja, és ez egyébként még azután is tartott, hogy befejeztem a regényt, ugyanis többször is újraolvastam az előszót és az utószót! Hihetetlen érdekesek! ;) Azóta gyártogatom a teóriákat.
KEDVENC LETT
Rendeld meg a kiadótól a képre kattintva!
Blogturné extra - Interjú az írónővel
On Sai volt olyan kedves, hogy válaszolt néhány kérdésünkre. Sok mindent megtudhattok az interjúból a könyv születésének körülményeiről, bepillanthattok a kulisszák mögé és megtudhatjátok, mi is pontosan az a koe és mikor várhatjuk a folytatást.
Kamaszként nagyon sokat vitatkoztam a valláson. Sehogy se értettem, épeszű
emberek hogyan hihetnek Isten létében. Átéltem az ateizmus, az ufóhit, a
zöldfülű, térítős keresztény, majd a bigott keresztény fázisokat, szóval
viccesen szólva igazi önéletrajzi regény, nem kellett messze menni, három
szereplő rossz tulajdonságait magamról mintáztam.
Scart akaratlanul is két barátomból gyúrtam össze, de erre csak sok évvel
később jöttem rá. Valószínűleg nagyon mély nyomot hagytak bennem.
A regény ötlete régebbi és már
dolgozol rajta egy ideje, jól tudom? Pontosan mióta csiszolgatod?
18 éves voltam, amikor kitaláltam a történetet, és három évig gondolkoztam rajta.
Egy sort sem vetettem papírra, sejtettem, ehhez öregednem kell. Van egy belső
órám, gyakran tudom, hogy a dolgoknak mikor van itt az idejük. 2004-ben, két év
írás után lett kész az első kötet, ami háromszor hosszabb volt. Aztán leültem
novellázni, és utána átírtam nyelvileg, majd megírtam három regényt, és egy-egy
után mindig átírtam a Scart, beépítve a tapasztalatokat. Hosszúnak tűnik az
idő, de úgy voltam vele, ráérek. Most már elégedett vagyok vele, remélem, az
olvasóknak is tetszeni fog.
Sokat változott az évek alatt?
Elárulnál esetleg néhány változást?
Az alaptörténet ugyanaz, inkább a „hogyan” változott. Nyelvileg sokkal jobb
lett, és kivettem az első kötetből a felesleges történelmi részeket, és Scar
pár kalandját. A legnagyobb átírás Artúrt érintette, ő az első variánsban csak
a kötet végén hagyja el a bolygóját, itt viszont már az elején, így óhatatlanul
keményebb, komorabb karaktere lett, mert belecsöppent a keresztényüldözés
közepébe.
Scar kiképzését és kalandjait talán egy könnyed kötetben megírom majd,
afféle spin-off történetként, ha a sorozat fő szála megjelent. Ő annyira
radikális, hogy nagyon szórakoztató, miket művel. Meg a jellemének van egy
olyan része, hogy spontán rátenyerel mások fájó pontjaira, így lelki fejlődésre
késztet. Vagy épp le akarják lőni.
A történet szervesen kötődik a
kereszténységhez. Egyrészt a hittel kapcsolatos kérdéseket is érintjük,
másrészt alapvetően ez egy űrben játszódó keresztényüldözés története is. Sok
kutatást végeztél a kereszténység történetéről és magáról a vallásról?
Célzottan nem kutattam, de Rejtő, Goldenlane és Az Isten a metrón mellett
simán elfért olyan olvasmány, mint a Korán, Biblia, Simone Weil, Az öt
világvallás, Valláspatológia. Most hátranéztem a könyvespolcokra mögöttem… hm,
inkább nem sorolom fel. Szerencsére, minden barátom más vallású, így volt kit
felhívni, amikor pl. a muszlimokat kiirtottam apró történelmi előzményként.
A regényben több szereplő
szemszögéből is követhetjük az eseményeket. Kinek a szemszögét szeretted a
legjobban írni és kié volt a legnehezebb?
Mindegyik karaktert másért szerettem. Artúrnak van egy mély őszintesége, ő
ezért volt nagy kedvenc. Scar roppant szórakoztatóan provokatív (mondjuk azt a
jelenetet kivettük, amikor egy császári bál közepén visszaköpi a pohárba az italt.)
Donban a bölcsességét szerettem, és a nyugalmát, Lucy meg nagyon jó humorú. Nem
tudom, ezek mennyire jönnek át az olvasónak, az én fejemben így élnek a
szereplők.
Nehézség sok volt. A két telepatánál beleütköztem abba, hogyan lehet
egyszerre szavakban és telepatikusan zajló vitát papírra vetni. Lucynek elvileg
nem volt neve, hiszen számok, szagok, genetikai információk alapján „szólítják”
és később Scar adta volna neki ezt a nevet. De rájöttem, ha sokan vannak egy
jelenetben, akkor muszáj őt megneveznem, vagy belekavarodik, aki olvassa.
A nevek is gondot jelentettek. Gondolkoztam, hogy földi népek nevei
legyenek, vagy angolszászok, végül vegyesen csináltam. Illetve a keresztények
neve mind magyarul van, és ha egyszer lefordítanák a könyvet más nyelvre, akkor
mindig az adott nyelven lesz, mert ez a csapat a „mi”. Vagyis egyfajta
személyességet akartam az üldözött kis embercsoporttal.
Mi volt a legnehezebb számodra a Scar
megírásában?
A fókusz. Ebből a sztoriból lehetett volna egy könnyed kalandregényt írni
sok űrcsatával, és vicces beszólással, hasonlót, mint a Calderon. De lehetett
volna morális írás, mint pár sci-fi novellám. Végül úgy döntöttem, olyan
regényt írok, amit én is szívesen olvasok, valami könnyed űroperát, ami ugyan
feltesz néha kérdéseket, de nem akar rájuk válaszolni, ezt az olvasóra bízza,
ellenben sodró lendületű, és néha igenis furcsa.
J.K. Rowlingról szokták mondani, hogy
van egy teljes adatbázisa, amiben még azt is számon tartja, hogy melyik
szereplő mikor mit reggelizett. A Scar világa elég bonyolult a rengeteg
bolygóval, űrhajótípussal és szokással. Neked van ilyen adatbázisod?
Nincs. Kétszáz év történelmét ismerem, és minden karakter életútját, a
regényeken túl is. Ez amúgy egy memóriabeli probléma, írás kapcsán
irgalmatlanul sok adatot, mellékszálat fejben tartok, de hogy befizettem-e múlt
hónapban a vízdíjat, képtelen vagyok felidézni, simán kihullik. Még jó, hogy
föltalálták az automatikus utalást, meg a szolgáltatók nagyon motiváltak, és
mindig udvariasan rám csörögnek, ha valamit hiányolnak.
Nálam már-már hagyomány, hogy ezt a
kérdést felteszem az íróknak, úgyhogy te sem maradhatsz ki. Ha egy lakatlan
szigeten lennél... Vagyis esetedben legyen inkább egy lakatlan bolygó! Szóval,
ha egy lakatlan bolygóra kerülnél és választanod kellene egy valakit a Scar
szereplői közül, akit magaddal vihetnél, ki lenne az?
Haha, egyiküket sem. A mentálok simán haza teleportálnának, Lucy röhögve
otthagyna, Don pedig tíz évig naponta eljönne, hogy bátorítson az önerőből
történő megmenekülésre. Scarban föl se merülne, hogy elhagyja a vadont, imádná.
Talán Artúr az egyetlen, akit rá lehetne venni az űrhajó építésére, de
valószínűleg ő is inkább horgászna. Na jó, esetleg építene egy papírgyárat,
hogy tudjak írni, és békén hagyjam végre.
Még olvasás közben megfogadtam, hogy
megkérlek valamire az interjúban. Szerencsére nem felejtettem el. Szóval...
Mesélnél nekünk kicsit bővebben arról, hogy mi az a koe?
A koe egy fa, aminek az édes nedve annyira tápláló, hogy a mentálbabák
tavába belecsorogva élelem a piciknek. Gyártanak belőle kenyeret is, de annyira
édes, hogy szinte ehetetlen, és annyira drága, hogy nemeseknél is luxuscikk.
Azt gondolom, hogy a jövőben a nyelv is változik, és akartam valami
nyelvileg „scifiset”, ami azért még befogadható. Így lett két új szó, a
szitkozódások terén a vagázás, és a jelzők terén a koe-nyál, amit én ugyan
kötőjellel írnék a jobb érthetőség kedvéért, de a korrektorok masszívan
ragaszkodtak a helyesíráshoz, így koenyál lett belőle.
Elárulnál nekünk valamit a második
részről? Mikor számíthatunk a megjelenésére? (Remélem, érzed, hogy ez sürgetés!)
Ó, nagy öröm és megtiszteltetés, ha sürgetnek. :) Jövő karácsonyra jön ki, és valószínűleg lesz
még egy Vörös pöttyös könyv is mellé, az Apa, randizhatok egy lovaggal? című. A
kiadóvezetővel már megbeszéltem, de persze, a lektoroknak át kell engedniük,
ahogy minden más írást is. Már kész van, de januárban még át fogok írni benne
pár dolgot.
A Szivárgó sötétség sorozat második kötete másfél évvel a
Scar után játszódik. A szereplők már ráálltak arra az útra, amin elindultak, és
profik benne. Meg javában zajlik a háború.
Több ilyen időbeli ugrás nem lesz a könyvek között, de a
mostani „előzmény” kötet volt, ahol ízelítőt kaptunk a transzcendens gondból,
és abból a szenvedélyből, ahogy a szereplők egymás felé fordulnak, szeretettel
vagy épp gyűlölettel. Mit mondjak még, ami nem spoiler? A 2. kötet nagyon
izgalmas lesz, és elég komolyan összecsattannak a szereplők benne, mindenki
mindenkivel.
Nagyon szépen köszönjük az interjút! Alig várjuk a folytatást!
Nyereményjáték
Scar világában nagyon fontos, hogy az ember frissen tartsa az agyát. Ha olyan zsenikkel van körülvéve, mint amilyen Don és Lucy, ez bizony elengedhetetlen.
Ezért most mi is egy kis rejtvénnyel készültünk nektek, hogy megtornáztassuk kicsit az agytekervényeiteket.
A rejtvényben található kérdéseken keresztül kicsit jobban megismerhetitek a regény világát, de nem kell aggódnotok! Természetesen a könyv olvasása nélkül is könnyedén kitölthetitek, nincs más dolgotok, mint elolvasni az értékeléseinket, ott meglelitek a válaszokat. Az első állomáson az első kettő, a másodikon a harmadik és a negyedik kérdést találjátok, és így tovább… Az utolsó állomásra már csak egy kérdés marad, viszont itt várjuk a megfejtést is, ami plusz két pontot ér!
Ezért most mi is egy kis rejtvénnyel készültünk nektek, hogy megtornáztassuk kicsit az agytekervényeiteket.
A rejtvényben található kérdéseken keresztül kicsit jobban megismerhetitek a regény világát, de nem kell aggódnotok! Természetesen a könyv olvasása nélkül is könnyedén kitölthetitek, nincs más dolgotok, mint elolvasni az értékeléseinket, ott meglelitek a válaszokat. Az első állomáson az első kettő, a másodikon a harmadik és a negyedik kérdést találjátok, és így tovább… Az utolsó állomásra már csak egy kérdés marad, viszont itt várjuk a megfejtést is, ami plusz két pontot ér!
Ugyanis minden egyes megoldást várunk a Rafflecopter dobozban, minden helyes megfejtéssel tovább nő az esélyetek, hogy megnyerjétek a könyvet!
1. Az aktuális uralkodó elterjedt megnevezése
2. Hányadik tanácsos Lucy?
a Rafflecopter giveaway
Ajándék!
Minket is elkapott az ünnep szelleme, és nem elég a Blogturné Karácsony, ezúttal még egy kis meglepetéssel készültünk nektek. Méghozzá egy bannerrel, ami a Scar megjelenését hirdeti! Bizony, ezen nem találjátok meg a turné időpontját, sem bármilyen más BTK jelzést. Mert ez most nem rólunk szól.
Viszont egy kis kiegészítő játék is kapcsolódik hozzá!
Osszátok meg ezt a bannert, vigyétek ti is a hírét, hogy megjelent a könyv! Kitehetitek a blogotokon, ha van, vagy megoszthatjátok akár Facebookon is! A lényeg, hogy minél több emberhez eljusson a hír, hogy a könyv megjelent! Írhattok mellé pár kedves szót, vagy akár a blogturné linkjét is megoszthatjátok, ezt már rátok bízzuk!
A megosztás helyének linkjét osszátok meg a Rafflecopter kijelölt sorában! Plusz két pontot kaphattok vele a nyereményjátékban, azaz kettővel nő az esélyetek, hogy nyerjetek! (Ha a blogotokon teszitek ki menüsávban, akkor kérlek figyeljetek rá, hogy kint maradjon legalább a nyereményjáték végéig, mert ellenőrizni fogjuk! Ha pedig Facebookon osztjátok meg, legyen nyilvános!)
A megosztás helyének linkjét osszátok meg a Rafflecopter kijelölt sorában! Plusz két pontot kaphattok vele a nyereményjátékban, azaz kettővel nő az esélyetek, hogy nyerjetek! (Ha a blogotokon teszitek ki menüsávban, akkor kérlek figyeljetek rá, hogy kint maradjon legalább a nyereményjáték végéig, mert ellenőrizni fogjuk! Ha pedig Facebookon osztjátok meg, legyen nyilvános!)
Hasonló módon plusz pont szerezhető, ha feltöltesz képet a Lámpagyújtáson begyűjtött dedikált teafűről!
A blogturné menetrendje
dec. 15. - Deszy könyvajánlója
dec. 17. - Dreamworld
dec. 19. - Kristina blogja
dec. 21. - Kelly Lupi olvas
Nézzetek be mindenhová!
A megosztás linkjét nem tudtam bemásolni, csak a saját fb oldalamat, ahol megtalálható a megosztás. Remélem így is jó lesz.
VálaszTörlésHa megosztottad, igen, köszönjük. :)
Törlés