Liane Moriarty: A férjem valamit titkol


Liane Moriarty: A férjem valamit titkol


Három nő, három kemény döntéshelyzet. 
Semmi sem lesz könnyű, mert az élet sem az.

Kiadó: Pioneer Books
Oldalszám: 400
ISBN: 9786155435058
Sorozat: -
Függővég: nincs

„Ha ezt a levelet olvasod, akkor az azt jelenti, hogy én már meghaltam…”
Mit szólnál ahhoz, ha a férjed írna egy levelet, ami ezzel a mondattal kezdődik? Mit szólnál ahhoz, ha a folytatás a férjed legsötétebb, legmélyebb titkáról szólna, ami tönkreteheti nemcsak a közösen felépített életeteket, hanem másokét is? És most képzeld el, hogy akkor bukkansz rá erre a levélre, amikor a férjed még él és virul.
Cecilia Fitzpatrick pontosan ebbe a helyzetbe kerül. Sikeres vállalkozóként minden vágyát megvalósította, kis közösségének tartópillére, elkötelezett feleség és anya. Az élete pont olyan makulátlan és csillogó, mint az otthona. De az a bizonyos levél mindent megváltoztat. Ráadásul nemcsak az ő sorsát, hanem sok más, látszólag laza szállal egymáshoz kötődő emberét is.

Rejtélyek, tévedések, újabb és újabb meglepetések. Pedig minden csak egy ártalmatlannak tűnő levéllel kezdődött…

Véleményem

A fülszöveg alapján könnyen gondolhatnánk, hogy ez a könyv csupán egy titok felfedezéséről, és ennek a titoknak a kibontásáról - szó szerint -, és feldolgozásáról szól. De ez valójában csak részben igaz. Ez ugyanis nem egy egy szálon futó történet, ennél a helyzet sokkal-sokkal bonyolultabb - no nem kell megijedni, jó értelemben.

Persze fontos szerepet kap - talán valóban a legfontosabbat - a fülszövegben is emlegetett szál.
Cecilia Fitzpatrick boldogan él a gyerekeivel és férjével, a háztartás vezetése mellett pedig igazi Tupperware gurunak tartják. Ennek köszönhetően a városkában, ahol él, mindenki ismeri és ő is mindent tud mindenkiről. Bárki nézne rá, azt mondaná, tökéletes, harmonikus élete van. Még ő maga is. És ez egészen addig nagyjából így is van, amíg rá nem talál arra a bizonyos levélre, ami a férje sötét titkát rejti. Nem kell félni, nem fogom elárulni a titkot, mert egyrészről miért is lőném le a poént, másrészről ez a rejtély az, ami sokáig előrelendíti a történetet, főleg a regény elején.

Ugyanis eleinte annyi az új szereplő, nem csak Cecilia, hanem a többiek szálán is, hogy az ember alig tudja követni. Ebben a helyzetben pedig ez a bizonyos levél elképesztően jó motiváció arra, hogy az ember folytassa és rohanjon előre, hogy megtudja, mi is a titok. Annyit mondok, engem meglepett, bár így utólag azt kell mondanom, akár még rá is jöhettem volna. Mindenesetre Cecilia életében a levél titkának megfejtése elképesztő törést okoz, és innentől kezdve hatalmas súly nyugszik a vállán. Tipikusan abba a döntéshelyzetbe kerül, amikor nem tudja, melyik kezébe harapjon. Egyszerűen nincs jó döntés, akármi történik, valaki rosszul jár. Illetve, helyesen fogalmazva, a titok kiderülése után már kijelenthetjük, hogy már rosszul jártak. 

De emlegettem, hogy nem csak Cecilia történetéről van itt szó, és hogy a regény elején kissé nehéz követni, hogy ki kivel van. Ugyanis több nézőpontkarakterünk van, akikről eleinte nem is igazán tudjuk, hogyan fog összekapcsolódni a történetük. De ettől nem szabad megijedni, elárulom, minden összekapcsolódik, de még hogy! 

Van nekünk egy másik szereplőnk is, Tess. Tess élete is a feje tetejére áll, amikor megtudja, hogy a férje megcsalta, nem is akárkivel - a nő unokatestvérével és egyben legjobb barátnőjével. Hiába a rengeteg közös év és a közös gyerek, ez mindent megváltoztat. És ha lehet, csak tovább ront a helyzeten, hogy nem egyszerű megcsalásról van itt szó, hanem szerelemről. Tess összetört szívvel utazik el Liammel, a kisfiával összetört lábú édesanyjához, mert képtelen megmaradni Willel és Felicityvel egy lakásban. Márpedig ez elkerülhetetlen lenne, hiszen még a cégük is közös. 
A városkában, ahol felnőtt - ami nem meglepő módon Cecilia városkája -, összefut az egyik exével, aki most a helyi iskolában tesitanár. A széthulló életében Tess csak egy kis enyhülést keres. Hiszen annyi a megoldatlan kérdés! Miért pont Felicity, akiben mindig megbízott? Rossz volt a házassága, csak ő nem vette észre? És innen hogyan tovább? Van-e visszaút Willhez, és ha igen, hogyan felejthetné el mindezt? Ha pedig nem, hogyan tehetné Liammel azt, ami az ő életét is kettétörte, amikor a szülei elváltak?

A harmadik főszereplőnk Rachel, talán senkit nem lepek már meg vele, ugyanebből a városkából. A helyi iskolában dolgozik, így Tessszel és Ceciliával is kapcsolatban van, és egyébként is, egy korábbi tragédia miatt mindenki ismeri. Rachel ugyanis elveszítette a lányát, a legszörnyűbb módon - megölték. A gyilkost azóta sem találták meg, Rachel pedig képtelen feldolgozni a feldolgozhatatlant, és azóta árnyéka önmagában. Az ő szálán még mindig ennek a bűnténynek a felgöngyölítésével küzdünk, és a ténnyel, hogy a fia és a menye egyetlen unokájával, Jacobbal - aki a vigaszt jelentette neki -, New Yorkba költözik. 

Közben pedig még feltárul a múlt is, két kiegészítő szál formájában. Az egyik az előbb emlegetett Rachel lányának szemszöge, akinek az életét közvetlenül a gyilkosság előtt figyelhetjük. 
A másik szál ennél sokkal meglepőbb: a berlini fal felhúzásának és lebontásának története bontakozik ki a szemünk előtt egy-egy kisebb anekdotának és a szereplőknek köszönhetően. És az olvasó talán csak a könyv végén jön rá, hogy nem csak csodálatosan sikerült ezt a szálat beleszőni a történetbe, hanem szimbolikus jelentésének köszönhetően a fal tökéletesen passzol is hozzá. Eleinte tehát talán furcsán hathat, hogy mégis hogy kerül a berlini fal a három nő életébe, de később az ember rájön, és helyeslőn bólogat. 

Vegyük mindezt, gyúrjuk egy hatalmas gombóccá - természetesen Tupperware edényben -, és rögtön egyértelművé válik, hogy itt minden hamarosan kifakad. 

Tehát ez három nő története, akiknek az élete több ponton összekapcsolódik, akár felkészültek rá, akár nem. Mindegyiküknek szembe kell néznie az élet keménységével, és olyan gondokkal, amikkel senki sem akarna. Nem csupán egyszerű, hétköznapi problémák ezek, amelyeket ha az ember elhatározza magát és dolgozik egy kicsit, helyrehozhatja, hanem olyasmik, amelyek egy életre megváltoztatják őket és amelyeknek a terhét egész életükben cipelniük kell, akármi lesz is a végkifejlet. 

Nagyon érdekes volt erről olvasni, és azért is írtam le ilyen hosszan, hogy az ember mire számíthat, mert a fülszöveg alapján könnyű lenne arra gondolni, hogy ez egy egyszerű romantikus történet, kiderül a férjecske titka, ez maga a bonyodalom, majd kapunk egy könnyes megoldást és happy endet. De ez nem az a történet. Itt ténylegesen is kemény változásokkal kell szembenéznie a három nőnek, és ha műfajt kellene választanom a könyvhöz, eszembe sem jutna romantikusnak titulálni. Nem mondom, hogy nélkülözi a romantikus szálakat, de egyáltalán nem ez a hangsúlyos, és nem kell nyálas jelenetekre számítani. Az ugyanis nincs. Ez a könyv nagyon is realisztikusan kezeli a házasságot, a szeretőket, semmit sem próbál megszépíteni, felmagasztalni vagy enyhíteni, semmi sem fekete vagy fehér. Mindent úgy kapunk, ahogy van, mint az életben. 

A végén pedig... Anélkül, hogy spoilereznék, muszáj erről írnom, mert ez az egyik részlet, ami nekem elképesztően tetszett. Ugyanis a történet végén nem egyszerűen kapunk egy epilógust, amiben leírja nekünk az írónő, hogy mi történt a szereplőkkel évekkel később. Nem, az túl egyszerű és túl felszabadító lenne ehhez a történethez. (Ami egyébként nem csak a szereplőket, hanem az olvasót is nagyon megérinti, hiszen el kell gondolkoznia, ő maga mit tenne ezeknek a nőknek a helyében.)
Ha készítenének egy toplistát a legtöbbet feltett kérdésről, vagy a legtöbbször használt mondatkezdő mellékmondatokkal, akkor szerintem világszinten toplistás lenne a mindenki által jól ismert Mi lett volna, ha... És pontosan erre épít az írónő a regény végén. Végigéljük a napokat a szereplőkkel, meghozzuk a magunk kemény döntéseit, és konstatáljuk, mely pontokon hogyan találkozik a három nő és mellékszereplők sorsa. Aztán a történet végén az írónő egy csettintéssel a nyakunkba varrja a válaszokat a Mi lett volna, ha kérdésekre. Ennél ütősebben pedig be sem lehet fejezni ezt a regényt. Ugyanis ha a szereplők és az olvasó nem tette fel ezeket a kérdéseket, megtette helyettük az írónő, és még válaszokat is adott. Ezeket ismerve pedig nincs megnyugvás. Folyamatosan ott fog motoszkálni az ember fejében, hogy másképp is alakulhatott volna, másodpercek vagy egy egyszerű, napjában ezerszám meghozott döntés mindent megváltoztathatott volna. De nem tette. És ez legalább annyira fájdalmasan realisztikus, mint maga az élet...

AJÁNLOM

Köszönöm szépen a lehetőséget a Pioneer Booksnak!

Könyvelőzetes


Rendeld meg a képre kattintva!