Jamie McGuire: Red Hill


Gyilkos sztori!
Red Hill

A blogturnéról




November 18-án jelenik meg Jamie McGuire új regénye a Maxim Kiadó gondozásában. Különleges kirándulás a Red Hill című regény, ugyanis a szerző  egy merőben más műfajban lép az olvasók elé, mint amit tőle megszokhattunk. Ez a feszültséggel teli történet egy világméretű katasztrófa következményeit tárja elénk, a szereplők küzdelmét az életben maradásért, egy biztonságosnak vélt tanyán a Vörös hegyen. Kövesd végig a blogturné nyolc állomását, és ha sikeresen felveszed a versenyt a zombitámadással szemben, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Eredeti cím: Red Hill
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 360
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
ISBN: 9789632615448
Sorozat: -
Függővég: so-so
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,94)
Megrendelési link

Scarlet, Nathan és Miranda. Három idegen, mégis közös sors.
Scarlet és két lánya egyedül néznek szembe a mindennapok nehézségeivel. Nathant elhagyta felesége, és már nem emlékszik, milyen érzés szerelmesnek lenni; csak kislánya, Zoe tartja benne a lelket. Miranda legnagyobb gondja az, hogy az új VW Bogara nem elég nagy ahhoz, hogy nővérével és két barátjukkal elmenekülhessenek egy hétvégre a záróvizsgák elől.
Amikor világszerte jelentések érkeznek egy halálos járványról, mely nem csak öl, de élőhalottá változtatja a fertőzötteket, ezek a hétköznapi emberek, rendkívüli körülményekkel szembesülnek, és sorsuk hirtelen összefonódik.
Mikor rájönnek, hogy nem tudnak elfutni a veszély elől, Scarlet, Nathan és Miranda kétségbeesetten kutatnak menedék után egy félreeső, Red Hill nevű farmon.
Itt kell szembeszállniuk a rájuk támadó zombik seregével. És küzdeniük a saját életükért, ami egyben az emberiség túlélését is jelentheti. Amikor vége a világnak, túlélhet-e a szeretet?

Véleményem

Már igazán megtanulhattam volna, hogy nem szabad zombis könyvet olvasnom, de komolyan! És nem, nem azért, mert nem bírja a gyomrom a vért vagy mert rémálmaim lesznek utána. De egy jó zombis történet megviseli a lelkem – az állandó hajsza, a tragikus veszteségek, amelyek egy zombi apokalipszisben – vagy bármilyen apokalipszisben, ami azt illeti – elkerülhetetlenek, összetörik a szívemet. 

Pontosan ezt tette a Vörös hegy is. Elárulhatom, hogy ennek a könyvnek is úgy futottam neki, hogy nem olvastam fülszöveget. Jamie McGuire nevére ugrottam, mert a Gyönyörű sorscsapást nagyon szeretem, mert sok romantikust ír, és még azt is hajlandó vagyok neki megbocsátani, hogy Az Őrzőt nem szerettem annyira. Szóval arra készültem, hogy egy romantikus NA-val lesz dolgom. Mondanom sem kell, rögtön az első oldalon nagyot puffantam, amikor kiderült, hogy egy kétgyerekes anyuka a főszereplőnk. Aztán viszonylag hamar rádöbbentem, hogy itt bizony nem kerülhetjük el a végtagokat zabálókat, és megint csak egy zombis sztori közepén találtam magam.

De így utólag tudjátok, mit mondok? Legyen még sok ilyen „tévedésem”, mert a Vörös hegyet imádtam. Újabb bizonyítéka, hogy ha könyvekről van szó, félelmetesen mazochista tudok lenni. Mert fájt. Nem is kicsit.  

De nézzük, mi fájt és miért! 

Azt már említettem, hogy egy kétgyerekes anyuka a főszereplőnk, de valójában ez csak félig igaz. A történet ugyanis több szálon fut, a regény elején ez nagyon furcsa is volt, mert még nem láttam, mi lesz, ami összefűzi őket. (Már a zombi világvégén kívül.) És nem tudtam hová tenni a sok váltás, ami kb. úgy zajlott, amilyenre gondoltok: jön valami izgi, aztán az írónő távirányítóval átkapcsol egy másik csatornára. Adott nekünk egy kétgyerekes anyuka tehát, Scarlet, aki lányaihoz akar eljutni, akik épp az apjuknál vannak. Aztán egy apuka, Nathan, aki kislányával menekül épp aznap, amikor felesége sok év rossz házasság után elhagyta. Illetve négy fiatal (egy testvérpár és pasijaik), akik egy Bogárban próbálják átvészelni a felfoghatatlant. De mi fűzi őket össze? Viszonylag hamar kiderül, hogy leginkább a közös cél: a Vörös hegy, a biztonság apró szigete a káosz sújtotta világban. A Vörös hegy farm, valahol az isten háta mögött, távol a nagyvárosoktól, tele a szükséges tartalékokkal, amelyek az önellátáshoz kellenek. Útjuk bizonyos pontján ők mind rádöbbennek, hogy ide kell eljutniuk.

Talán ez volt a könyv legzseniálisabb tulajdonsága: az, ahogyan ezt a sok különálló történetet az írónő összefűzte. Mert hát ők a nézőpontkaraktereink, de az övékén kívül is megismerjük számtalan ember sorsát. És a sok nézőpontot, a sok szálat, a sok szereplőt és a sok-sok érdekes sorstörténetet mégis sikerült egységes egésszé varázsolni. Egyrészt a közös céllal, másrészt a sok-sok találkozási ponttal. Imádom az olyan történeteket, ahol a főszereplők életük bizonyos pontjain összetalálkoznak, ugyanott járnak, ugyanazzal találkoznak, és nem is tudnak róla. Na, ez a regény pont ilyen. Miközben szereplőink próbálnak túlélni, sorsuk már a Vörös hegy előtt is összetalálkozik itt-ott. Le a kalappal!
De azért a főszereplők mellett kapunk nagyon érdekes mellékszereplőket. Közülük is talán a legnagyobb kedvencem Szúnyog lett, Nathan hihetetlenül szimpatikus sógora, akinek aztán kijutott mindenből…

De akármelyik szereplőt hozzuk is példának, fiatalt, időst, férfit vagy nőt, mellékszereplőt vagy nézőpont karaktert, még egy közös jellemzőjük van: egyikük sem ússza meg tragédia nélkül. Nincs egy olyan szereplőnk sem, aki nem veszít el valami fontosat, ha nem valakit, akit szeretett, akkor egy darabot saját magából.

És ez volt a másik dolog, amit imádtam, az apokalipszis lelki része. Egy zombis történettől nyilvánvalóan akciót várunk: repkedő végtagokat, lövöldözést, szájból kilógó véres emberi darabkákat. És félre ne értsetek, ez meg is van! De mivel erre számítunk is, ez nem olyan nagy dolog. Ellenben megjeleníteni mindennek a szörnyűségnek az emberi, az érzelmi oldalát – na, az már valami. Jamie McGuire ebben a könyvben elképesztő tragédiákat tár a szemünk elé: barátnőjüket, feleségüket, gyermeküket elveszítő embereket. Közben pedig mégis hitelesen tud írni arról is, milyen, amikor a káosz közepén szerelem születik. 

Egy pillanatra sincs nyugtunk, mert vagy valami akció van, vagy valamilyen érzelmi csonton rágódhatunk. (Juj, nem a zombis értelemben!) És tényleg nem nyugodhatunk meg, mert ez nem a kímélő zombisztori, Martinhoz hasonlóan úgy tűnik, Jamie McGuire sem fél, ha szereplőket kell ölnie, akár főszereplőket is! Senki sincs biztonságban, akár az utolsó pillanatban is elveszíthetünk valakit, amikor már azt hittük, kész, vége, megúszták, akiket szerettünk. És a végén jön még egy csavar, aminél már tényleg kipattant a szemem. Csak az járt a fejemben: ilyen már nincs! 

Nem az volt a könyv, amire számítottam elöljáróban. De azt kell mondanom, sokkal jobb volt. 

NAGYON AJÁNLOM



Blogturné extra - Azért csak van "folytatás"

Ugyan a Red Hill (egyelőre legalábbis) nem sorozat, azért az írónő éppen most Halloweenra megjelentetett egy kiegészítő novellát Among Monsters címmel. A történet nem a Red Hill folytatása, hanem két mellékszereplő történetét, az ő küzdelmüket meséli el. (Sajnos nem árulhatom el, kikét, mert spoileres.)



Nyereményjáték

Egy zombitámadás kivédéséhez nem kevés bátorság kell, de nem árt némi kézzelfogható segédeszköz sem. Minden blogon találsz egy-egy hasznos tárgyról vagy fegyverről készült képet, nincs is  más dolgod, írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába ezt a tárgyat. A keresett szót megadhatod magyar hangzással, vagy az eredeti megfelelőjeként is. Figyelem!  A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.



a Rafflecopter giveaway


A blogturné menetrendje

11.01. Kelly Lupi olvas
11.02. Angelika Blogja
11.03. Kristina blogja
11.04. MFKata gondolatai
11.05. Deszy könyvajánlója

11.07. Zakkant olvas
11.08. Dreamworld


Rendeld meg a képre kattintva!