Nina George: Levendulaszoba


Gyönyörű gondolatok
Levendulaszoba

A blogturnéról



 A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Nina George: Levendulaszoba című regénye.

Ez a regény egy különleges utazás történetét meséli el, ami a levendulaszobából indul.
Kísérjétek el a Blogturné Klub 5 tagját is egy különleges turnéra, ahol egy gyönyörű könyv szereplőivel, történetével, helyszíneivel, hangulatával ismerkedhettek meg. Természetesen az elengedhetetlen nyereményjáték sem maradhat el!

Tartsatok velünk!


Eredeti cím: Das Lavendelzimmer
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 336
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter
ISBN: 9789632615400
Sorozat: -
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,73)
Megrendelési link

A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Ő pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást.
21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme, a gyönyörű Provenzalin Manon kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, melyet Jean azóta sem mert elolvasni. A veszteséget gyötrő emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a megbántottság börtönében élte a mindennapokat. Mígnem egy nyáron minden megváltozik. Egy új kapcsolat, egy ébredő érzés, és a levendulaszobába zárt múlt újraéled, és Jean kézbe veszi Manon levelét…
Egy utazás veszi kezdetét, mely során barátságok szövődnek, különleges sorsok tárulnak fel, és a lélek megtisztulhat. De lezárulhat végre a múlt, hogy helyet engedjen a jelennek és a jövőnek?


Véleményem

Amikor rájöttem, hogy a könyv főszereplője egy ötvenes, francia férfi, bevallom, kissé megijedtem. Így a húszas éveim elején, fiatal nőként azt gondolnám, nehéz azonosulnom egy ennyire más élettapasztalattal rendelkező szereplővel. Nos, jelentem: nem volt nehéz.

Jean Perdu félt, rettegett, hogy mit írhatott neki szerelme több, mint húsz évvel korábban. De nem számított rá, hogy amikor végre rátalált a reményre, az új szerelemre, a levél egy csapásra összetöri a szívét. És Jean Perdu húsz év vegetálás után mintha hirtelen felébredne, és elindul egy minden szempontból hihetetlen utazásra.

Egyrészt azért hihetetlen, mert olyan dolgokat lát és tapasztal meg, olyan kalandokat él át, amelyekről a legtöbben csak álmodozunk. Végighajózza Franciaországot egy mozgó könyvesboltban, egy ihletét veszített fiatal íróval, egy rég elveszett szerelmét kutató olasszal meg pár macskával a fedélzeten. Közben új embereket ismer meg, új dolgokat próbál ki és tényleg egyre inkább magához tér az önként vállalt álmából.

Másrészt azért hihetetlen, mert egy félelmetesen csodálatos spirituális utazás. Nem csak átvitt értelemben jelképezi az utazás az önmegismerést, hanem valóban végig tudjuk, érezzük, hogy akármi vár is út végén, akármilyen válaszokra lel is a levéllel és Manonnal kapcsolatban Perdu, ennek az egésznek nem ez volt a lényege. Hanem hogy meggyászoljon valakit, akit már másodszor veszített el, de még inkább meggyászolja egy másik élet lehetőségét és a sok-sok elvesztegetett évet. Perdunek helyre kell rázódnia önmagával. És ahogyan ezt teszi, úristen, az tényleg egy csoda!

Ahogy már írtam, messze állhatna tőlem ez az egész: az ötvenes férfi, egy magával ragadó kapcsolat majd egy csúnya szakítás utáni hosszú gyász után, annyi lehetőség elmulasztása után... Mégis, valahogy kicsit olyan érzésem volt, mintha Perdun nem a kapuzárási, hanem a kapunyitási pánik tört volna ki, ezzel pedig nagyon is könnyen tudtam azonosulni. Kicsit olyan, mint egy fiatal fiú, aki a helyét keresi a világban - de eközben már rendelkezik egy idősebb férfi tapasztalataival és bölcsességével. Ez a furcsa kettősség teszi szerintem lehetővé, hogy ne csak az idősebb, hanem a fiatalabb korosztály is azonosulni tudjon a történettel.

Az önfelfedezés során pedig nem meglepő módon hihetetlenül mély gondolatokat kapunk minden szereplőtől. Persze leginkább Perdutől, de valamiképpen mindenki önmagát keresi ezen az úton. (Na jó, talán a macskák nem.) Nem mindenkiről derül ki rögtön, hogy pontosan mire is van szüksége, olyan szereplőnk is lesz, akiről azt hisszük, tudjuk, mit keres, miközben nem, lesz egy-két meglepetés is... 

Mégis, senkit nem szeretnék azzal áltatni, hogy ez egy pörgős sztori. Itt ne számítson senki nagy akciójelenetekre, hajós üldözésekre, lövöldözésekre. Itt már egy tangó táncest is izgalom. És tényleg az! A történet lassú és megfontolt, de tulajdonképpen nem pont ilyen a gyász és önmagunk megismerése is? Nem kaphatjuk a nyakunkba a lábunk, hogy aztán másnapra azt mondjuk: már meggyászoltam a szerelmemet vagy én most már tudom, ki vagyok! A gyász és az önmegismerés hosszú utazás, és talán egyiknek sincs vége soha... Perdunek pedig egyszerre kell megküzdenie mindkettővel. Ennyi érzés, ennyi gondolat egyetlen emberben bőven elég ahhoz, hogy minden lassúsága ellenére ne untasson a történet. Mert az akció helyett megtölti a lapokat az a sok csodálatos érzés, a mélyenszántó gondolatok, az illatok, az ízek.

Ritkán olvasok olyan történetet, ami ennyire fogva tartja a gondolataimat és amit ennyire nem akarok befejezni. A legtöbbször, még ha jó is a könyv, azt érzem, hogy mennem kell előre, mert nagy a feszültség, mert hajtanak előre a kérdések, amelyekre választ akarok kapni. Perduvel nem így volt. Nem a kérdőjelek és nem a feszültség vitt előre. Egyszerűen sodródtam a folyón, lassan és megfontoltam, közben pedig egy-egy gondolatnál megtorpantam, elmerengtem, megrágtam, emésztgettem. Ez egy ilyen könyv. Én a magam részéről imádtam. 

NAGYON AJÁNLOM


Olvassatok bele a képre kattintva!

https://docs.google.com/file/d/0B7IHkgxVfMGeOGJ6cW1BTmxSMzA/edit




Blogturné extra - Idézetek a könyvből

Ez a regény tele van gyönyörűbbnél gyönyörűbb gondolatokkal, érzésekkel. Gyakorlatilag minden oldalról tudtam volna kiírni valamilyen idézetet. Most hoztam nektek egy válogatást néhány kedvencből. A nagyobb méretért katt a képekre, ha pedig esetleg szeretnétek őket megosztani, csak nyugodtan, a forrásmegjelölést pedig megköszönöm! :)








És csak érdekességként mutatom, amikor nem olyan régen Prágában jártam, bementem egy könyvesboltban és mit láttam? Muszáj volt lefotózni.




Nyereményjáték


A blogturné végén 3 db Levendulaszoba kerül sorsolásra.
Ahhoz, hogy a sorsoláson részt vegyél, nincs más dolgod,
mint lájkolni a rafflecopterben szereplő oldalakat.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk

a Rafflecopter giveaway


A blogturné menetrendje

11/03 MFKata gondolatai
11/05 Roni olvas 
11/07 Deszy könyvajánlója
11/09 Kelly&Lupi olvas
11/11 Dreamworld

Rendeld meg a képre kattintva!