A döntés(képtelenség) diadala
Sziasztok!
Már csak két nap és kezdetét veszi a Magyar Könyvek Viadalának olvasók számára is nyílt szakasza. Számomra viszont a viadal már rég elkezdődött, hiszen idén is jelölő bloggerként vettem részt az előkészületekben.
Még emlékszem az előző jelölőszakaszra is, és az érzésre, hogy tulajdonképpen mennyivel több könyvet olvasok külföldi szerzőtől, mint magyartól. Szomorú, de szerintem a legtöbbünkre - nem csak bloggerekre, átlag olvasókra is - ez a jellemző. És még ha olvasunk is magyar szerzőket, nagyobb eséllyel nyúlunk vissza a klasszikusokhoz, akikről még annak idején az iskolapadban tanultunk.
Viszont a tavalyi viadal ilyen szempontból valóban tanulságos volt, elgondolkoztatott. Amióta részt vettem azon a versenyen, az egy év alatt elég sok minden változott az életemben. Valóban tudatosabban olvasok többet magyar szerzőktől. (Bár ez nem feltétlenül jelent nagy arányváltozást magyar és külföldi
könyvek között, mert exponenciálisan nőtt a külföldi-fogyasztásom is.)
Kevésbé félek attól, hogy csalódni fogok, csak azért, mert épp nem áll a könyv mögött egy többmilliós amerikai rajongói tábor. Merészebben merek belevágni magyar könyvekbe, akár elsőkönyves szerzők műveibe is, mert igenis megérdemlik az esélyt - aztán vagy kellemes lesz a meglepetés vagy nem. De legalább megadtam az esélyt, mert ha valami bebizonyosodott nekem tavalyelőtt és tavaly is, az az, hogy igenis vannak magyar szerzőink, akik megérdemlik az esélyt. Megérdemlik, hogy ne tegyük vissza a könyvet a bolt polcára, mert meglátjuk, hogy a borítón Esztergályos Vilmos szerepel, nem pedig William Turner.
Ráadásul rengeteg szerzővel volt szerencsém személyesen vagy akár interneten keresztül megismerkedni, látom, mennyit dolgoznak és küzdenek magyar szerzőkként, úgyhogy abszolút megértem, miért fontos, hogy van nekünk egy ilyen viadalunk. Ha valaki csak egy magyar könyvvel többet elolvas, mert felkelti az érdeklődését a játék közben, már megérte.
És ne feledkezzünk meg a fordítókról is. Talán nem titok, talán az - mindenesetre tavaly sokszor előfordult, hogy még kéziratok kerültek a kezem ügyébe, vagy egyszerűen csak volt szerencsém végigkövetni, hogyan válik egy híres tiniregény angol verziójából magyar. És meg kell mondanom, rengeteg múlik a fordítón. Az elmúlt években jó sok negatív példát láthattunk - személyes kedvencem még mindig A szürke ötven árnyalata -, de valahogy hajlamosak vagyunk csak ezeket megjegyezni, és nem gondolni arra, mennyire jó egy jól fordított regényt tartani a kezünkben.
Aztán az egy dolog, hogy tavaly több magyar könyvet olvastam, mint eddig bármikor, az meg már egy másik, hogy jelölőként döntenem kellett: az egyes kategóriákban mégis kiknek adjak díjat?
Alapvetően félelmetesen határozatlan tudok lenni. Ezt a játék szervezője, Rácz-Stefán Tibor is tanúsíthatja, akinek még utólag írtam is, hogy az egyik kategóriában kicsit módosítanám a jelöltjeimet, ha lehetséges. (Lehetséges volt, amit ezúton is köszönök!)
Pedig nem mondhatom, hogy nem rágódtam a kérdésen eleget. Mivel a legtöbb könyvről értékelést is írtam az oldalra, ráadásul elég sokat beszélgettem róluk ismerősökkel vagy magukkal a szerzőkkel, azt hihetnénk, könnyű dolgom volt. Pedig nagyon nem. Hetekig gondolkoztam, játszottam a nevekkel, nézegettem a Moly polcomon a tavaly olvasott könyveket, átlapoztam az értékeléseimet, és filóztam. Egy kategóriában maximum három jelöltem lehetett - ráadásul még azon belül is rangsorolnom kellett azt a hármat, már ha épp minden kategóriában annyit jelöltem.
Szóval mondhatni, a döntés nem volt könnyű. Még most is fáj a szívem, hogy bizonyos könyveknek ki kellett maradnia innen vagy onnan - különösen Az év legszebb könyvborítója kategóriánál voltam úgy, hogy nem tudtam, melyik kezembe harapjak.
Végül azért csak kialakult az a bizonyos lista. Gondolkoztam rajta, hogy eláruljam-e kiket, miket jelöltem, talán majd megteszem, de most még semmiképpen, egyelőre maradjanak titokban a részletek.
Mindenesetre a meglévő 10 kategóriából 8-ban jelöltem, összesen 12 különböző szerzőt vagy annak művét. Nyilvánvalóan következik ezekből a számokból, hogy előfordult olyan szerző/mű, amit több kategóriában is jelöltem. Pl. Legjobb író/írónő és borító vagy könyv. És nem minden kategóriában jelöltem hármat.
És még egy kis statisztika: a jelöltjeim közül 6 nő és 6 férfi, szóval ilyen szempontból úgy tűnik, tudat alatt is teljes egyenjogúságra törekedtem. :) Egy szerző pedig három kalapomba is belekerült.
A viadal most már hamarosan kezdetét veszi. Bevallom őszintén, én tűkön ülök, alig várom, hogy kiderüljön, bejutottak-e az általam preferált szerzők, könyvek.
Szóval ne felejtsétek, március 1-jén kezdődik a II. Magyar Könyvek Viadala első szavazása!
Nincsenek megjegyzések