Breaking News

Sci-fi antológiasorozat a Netflixen - Megnéztem

Bevallom, a hétvégém elég... nos, mondjuk ki: lusta hétvégét tartottam. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem csináltam hasznos dolgokat, mert előre dolgoztam, mivel ez a hetem gyilkos lesz, elolvastam két blogturnés könyvet, sütöttem, moziztam - de a fennmaradó időben nagyrészt pihentem, sorozatot-filmet néztem.




A párom vette a fejébe, hogy nézzünk bele a Love, Death & Robots antológiasorozatba a Netflixen, és bevallom, eleinte nem nagyon fűlött hozzá a fogam. Aztán mégis belenéztünk, és végül két részletben letoltuk mind a 18 részt.

Ez elsőre brutálisan hangozhat, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon rövid epizódokból, gyakorlatilag önálló kisfilmekből áll a sorozat.

De mielőtt folytatnám, jöjjön a hivatalos leírás:

A Love, Death & Robots antológiasorozat mindegyik része 5 és 15 perc között mozog, és széles skálában fedi le az animáció típusait. Képi világában felnőtteknek készült, és olyan komoly és mély témákkal foglalkozik, mint a háború, a rasszizmus, az állam, illetve a robotika és a mesterséges intelligencia szülte állandó kérdések: a szabad akarat és az emberi természet. Az író-rendező Tim Miller, de a részek megálmodói között olyan ismert sci-fi írók szerepelnek mint: John Scalzi, Ken Liu, Peter F. Hamilton, Alastair Reynolds, Marko Kloos.

Most már tehát azt is értitek, miért írok erről a szériáról a könyves blogon: mert ismert sci-fi szerzők hozták össze a sztorikat, és a leírás nélkül is nagyon olyan érzése van az embernek, hogy vettek novellákat és megfilmesítették őket.

Összességében nagyon ajánlom mindenkinek a sorozatot, bár arra azért mindenki készüljön fel, hogy nagyon nyilvánvalóan pasiknak szánták a sorozatot, nem egy véres jelenet van és nem spóroltak a meztelenséggel és a szexszel sem. 

Ennek ellenére nagyon sok jó sztorit sikerült összehozni, még ha nem is mindegyiket szerettem egyformán. Ráadásul magyarok is dolgoztak az epizódokon, igaz, pont a leginkább magyar részeket nem szerettem túlságosan - bocsi. 



Nekem főleg a sorozat első néhány része tetszett, szerintem az indítás volt a legütősebb - utána meg elég hullámzó volt, mi mennyire tetszett, de az azért mindegyiknél látszott, hogy nem semmi meló van mögöttük.

Egy nagyon WTF élményem azért volt, Scalzi joghurtos sztoriját még mindig nem tudom hova tenni - és ahogy az értékeléseket néztem, nem csak én, úgyhogy megnyugodtam. Nem lövöm le a poént, ha WTF élményre vágytok, nézzétek meg, amúgy is a legrövidebb kisfilmek közé tartozik.

Ha ki kellene emelnem néhányat, akkor az valószínűleg az első 3 rész lenne, illetve a Zima Blue című, ami a tizennegyedik. No meg az Alternate Histories, amit bevallom, még jó hosszan tudtam volna nézni.

De azért is érdemes egyben nézni, mert egészen lenyűgöző, ahogy keverik a technikákat, mind önálló sztori, mégis összefűzi őket valami - már a főcímen kívül, amire nagyon érdemes figyelni, mert a három kis ikon az elején mindig utal a sztorira, mi jól szórakoztunk azon, hogy próbáltuk kitalálni, mit mit jelent majd pontosan, és amikor rájöttünk, többször is jött a Heuréka-élmény. 

Novellázóknak már csak azért is érdemes végignézni a sorozatot, mert nagyon sok esetben hihetetlenül jó csattanókat kapunk a sztori végén - nekem sokszor pont ezek a csattanók, meglepő fordulatok hiányoznak, amikor novellákat olvasok.

Talán egyedül a széria címével nem vagyok elégedett. Értem, hogy le akartak fedni nagyjából mindent néhány szóban, mert annyira sokszínű a sorozat a rengeteg különálló történettel - de nem teljesen érzem úgy, hogy ez a három szó visszaadná a sorozat lényegét.

De ez legyen a legnagyobb bajunk, a lényeg: érdemes belenézni, nagy eséllyel úgysem fogjátok tudni abbahagyni. És nagyon jó arra az esetre is, ha csak kevés időtök van nézni valamit, jó alternatíva valamilyen random Youtube videó helyett. Ó, és bár mi angol felirattal néztük, kiderült, hogy már magyar is van rá Netflixen!

Ja, és ami még fontos: erősen 18-as a sorozat, a korábban már említett okokból.

Az előzetes:


Nincsenek megjegyzések