Veronica Roth: A beavatott


Veronica Roth: A beavatott


A történetről:
Beatrice Prior betöltötte a 16. évét, így most egy évvel idősebb bátyjával az egész életét meghatározó döntést kell hoznia. A lány ugyanis egy olyan társadalomban él, ahol minden ember öt csoportba szervezve él, így vannak a Bátrak, az Önfeláldozók, az Őszinték, a Barátságosak és a Műveltek. Az egyes közösségek tagjai számára az az elsődleges cél, hogy elsajátítsák az adott csoport által preferált tulajdonságot, és ezután egész életüket ennek szenteljék. Beatrice önfeláldozóként nőtt fel, de folyamatosan ott motoszkál a fejében, hogy nem elég önzetlen. A nagy választás előtt mindenki részt vesz egy teszten, melynek alapján megmondják, hogy a tulajdonságai alapján melyik csoportot javasolják neki. Beatrice tesztje azonban nem jár eredménnyel, nem tudják megmondani tisztán, hogy hová is kellene tartoznia. Ő egy Elfajzott, akit nem tudnak csoportba sorolni. A lánynak ennek tudatában kell döntenie: a családjával marad és az Önfeláldozókat választja, vagy elszakad tőlük és a Bátrak közé áll. Ezzel a döntéssel a lány egész élete a feje tetejére áll. 


Ezt a történetet egész egyszerűen imádtam! Már egy ideje nem olvastam disztópiát, mert egyszerre kicsit sok volt belőlük, de ez most visszarántott az elnyomott társadalmak világába!

Ez a világ egyszerűen lenyűgöző! Nagyon szépen elmagyarázzák, hogy hogy alakultak ki az egyes csoportok, és tényleg érezni, ahogy elhatárolódnak egymástól. Ez már csak azért is nagy dolog, mert az nyilvánvaló mindenki számára, hogy pontosan azért, mert egy ember sem élhet csak egy tulajdonsággal, vannak átfedések. Tehát az Önfeláldozók többnyire őszinték és barátságosak is. És nyilván a Bátraknak is szükségük van észre ahhoz, amit csinálnak. Mégis nagyon szépen elválik az öt csoport, érezni ezt a gesztusaikban, a szokásaikban. Nagyon tetszett például, hogy még a ruházkodásuk, a hajviseletük is tükrözi, hová tartoznak. Érdekes gondolat az is, hogy a foglalkozások is a csoportok szerint alakulnak, nagyon tetszett például, hogy az Önfeláldozók körül kerülnek ki a politikusok, hiszen így elkerülik azt a bizonyos minden szentnek maga felé hajlik a keze dolgot... Tehát a világon látszik, hogy szépen átgondolt.

Beatrice olyan hősnő, akit lehet szeretni. Nem tökéletes, vannak hibái, mégsem idegesítően béna, mint manapság sokszor a főhősök. És nekem szimpatikusabb, mint Katniss, mert vannak érzelmei, nem egy lélektelen harcos, egyszerűen csak egy kemény lány, aki képes küzdeni.

Négyes, aki a férfi főszereplő, elképesztően érdekes figura. Nem az a tipikus főhős, akit az ember egy YA könyvben várna. Nem lehet rosszfiúnak nevezni, de nem is romantikus jófiú. Igazi katona, bár ahogy halad előre a történet, egyre inkább megismerjük az emberi oldalát is. Ahogy a katonáknál is szokás, elsőre csak merev, egyenruhás férfiaknak tűnnek, akiknek nincsenek érzelmeik, miközben... Viszont ha rám hallgattok, úgy olvassátok a könyvet, hogy előtte nem néztek utána a szereplőnek, mert a neve miatt garantáltan belefuttok egy spoilerbe! 

A mellékszereplőket is nagyon szerettem, főleg Willt és Christinát. Ericet kifejezetten imádtam mint karaktert, mint embert persze annyira nem. Jeanine-t is nagyon jól eltalálta az írónő, bár róla olvastam volna egy kicsit többet. Viszont gondolom, ami késik, nem múlik, majd a következő kötetekben. Peternél az volt a gondom, hogy számomra magyarázat nélkül ilyen gonosz, jó lett volna megtudni, hogy miért lett ilyen. De talán majd ez is kiderül a folytatásból. 

Ami még nagyon tetszett, hogy disztópiához híven nem finomkodott az írónő. Amikor összevernek, ott bizony le van írva a fájdalom és folyik a vér, ahogy kell. Nem megyünk át horrorba, de nem is siklunk el a dolog biológiája felett. És ugyanez érvényes a halálra is, bizony lesz, ami fájni fog.  

Az is tetszett, hogy a vége csak leheletnyi függővég, az ember nem rágja le a karját idegességében, ha nem tudja a karmai közé kaparintani rögtön a folytatást, de mégis épp elég kérdőjel maradt ahhoz, hogy kíváncsiak legyünk a folytatásra. 

Összességében izgalomban és akcióban egyáltalán nincs hiány, néhány helyen kifejezetten elgondolkoztató azzal kapcsolatban, hogy az ember hogyan éli az életét és hogy ez mennyire tudatos döntés vagy nem. És a szerelmi szálat is nagyon szerettem!

Az értékelésem:


KEDVENC LETT


A kiegészítő novelláról, ami A beavatott 13. fejezete Négyes szemszögéből, itt olvashattok.
A másik kiegészítő novelláról, ami Négyes történetét meséli el, itt olvashattok
Egy kis érdekességet pedig arról, hogyan készült a könyv borítója, itt

És akkor a végére még beszúrom a könyvelőzetest:


Rendeld meg a képre kattintva!