Julia Quinn: Ma éjjel táncolnék
Julia Quinn: Ma éjjel táncolnék
Fülszöveg:
Lady Arabella Blydon szép és okos, és elege van az olyan férfiakból,
akik csak az egyik tulajdonságát hajlandók értékelni, a másikat
figyelmen kívül hagyják.
Amikor egy kérő kijelenti Arabellának, hogy szépsége és nagy hozománya miatt hajlandó elnézni neki botrányos kékharisnya hajlamait, úgy határoz, hogy egy ideig nem akar jelen lenni a házasulandók piacán.
Nem számít arra, hogy megismerkedik Lord John Blackwooddal, a sebesült háborús hőssel, aki annyira felkelti érdeklődését, ahogy addig egyetlen férfi sem.
Lord John megélte a háború borzalmait, de semmi sem volt olyan félelmetes érzés szívének, mint Lady Arabella közelsége. Mert Lady Arabella mámorító, bosszantó… és miatta Lord John úgy érzi, érdemes élni, hogy táncolhasson vele, amint éjfélt üt az óra. És bár tudja, hogy nem olyan férfi, akit a kisasszony megérdemel, mégis kívánja. Ám az éjfél varázsát megtöri az éles napfény. Vajon ez a meggyötört lélek képes lehet újra szeretni?
Amikor egy kérő kijelenti Arabellának, hogy szépsége és nagy hozománya miatt hajlandó elnézni neki botrányos kékharisnya hajlamait, úgy határoz, hogy egy ideig nem akar jelen lenni a házasulandók piacán.
Nem számít arra, hogy megismerkedik Lord John Blackwooddal, a sebesült háborús hőssel, aki annyira felkelti érdeklődését, ahogy addig egyetlen férfi sem.
Lord John megélte a háború borzalmait, de semmi sem volt olyan félelmetes érzés szívének, mint Lady Arabella közelsége. Mert Lady Arabella mámorító, bosszantó… és miatta Lord John úgy érzi, érdemes élni, hogy táncolhasson vele, amint éjfélt üt az óra. És bár tudja, hogy nem olyan férfi, akit a kisasszony megérdemel, mégis kívánja. Ám az éjfél varázsát megtöri az éles napfény. Vajon ez a meggyötört lélek képes lehet újra szeretni?
Véleményem:
Julia Quinn az egyik kedvenc történelmi romantikus szerzőm. A könyvei mindig viccesek, mindig magukkal ragadják az embert, és mire észrevesszük, már be is fejeztük a könyvet.
Nem volt ez másként a Ma éjjel táncolnék-kal sem. Kicsit megijedtem, amikor az Előszót elolvastam, mert az írónő arról írt, hogy kíváncsi volt, képes-e egy komolyabb témát behozni, ami Blackwood háborús múltját jelenti. Féltem, hogy nem kapjuk meg a szokásos Julia Quinn humoradagunkat, de szerencsére tévedtem, mert pont jól sikerült egyensúlyozni a kettő között.
Én szerettem a szereplőket, nagyon tetszett, ahogy próbálnak dűlőre jutni, bár a végére talán már kicsit sok volt Blackwood bűntudatából. Viszont tetszett, hogy foglalkoztunk John "újgazdagságával", és ez a komolyabb szál sem volt rossz, annak ellenére, hogy amikor visszaemlékeztünk arra a bizonyos dologra, ami John múltjában történt, elsőre kicsit sokkolt a jelenet.
A mellékszereplőket imádtam, Persephone és Dunford mindketten elképesztően szimpatikusak, és mindketten csempésztek egy komolytalanságot a történetbe. Emma és Alex újbóli felbukkanásának is nagyon örülök, és jó tudni, hogy nem kerülnek egymástól messzire hosszú távon sem.
Az viszont tény, hogy kicsit elmarad a Csudajóhoz képest is, és a többi Julia Quinn könyvhöz képest is. Egy Julia Quinn humorral fűszerezett átlagos könyv, nem olyan kiemelkedő, mint mondjuk a Bridgerton család.
Én azért nem bántam meg, hogy elolvastam, rossznak semmiképp sem mondanám, számomra szórakoztató volt, és ha Julia Quinn nem helyezte volna ilyen magasra a lécet magának, akkor senki sem panaszkodna még ennyit sem. És azt sem szabad elfelejteni, hogy bár nálunk nem olyan sorrendben jelentek meg a könyvek, de ez mégis csak a második regénye, amit életében írt, a Bridgerton család már egy érettebb, tapasztaltabb korszakából származik.
AJÁNLOM
Nincsenek megjegyzések