Régiekről dióhéjban - Csontváros

Ebben az új rovatban olyan könyvekről fogok nagyon röviden, maximum 10 mondat terjedelemben írni, amelyeket még a könyves blogom létrehozatala előtt olvastam, ezért akkoriban nem írtam róla értékelést. Viszont valamilyen okból mégis úgy érzem, ezek a könyvek megérdemlik, hogy legalább néhány szót ejtsek róluk. 

Cassandra Clare: Csontváros

Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?

Aki tudja, hogy Árnyvadász rajongói oldalt vezetek, azt valószínűleg nem lepi meg, ha azt mondom, számomra szerelem ez a könyv. Az viszont talán annál jobban, hogy az elején nem szippantott be rögtön, el kellett telnie egy kis időnek, amíg tényleg érdekelni kezdett, mert először kicsit kuszának tűnt a világ. De amint összeállt a fejemben, már megláttam a szépségét, és maga a történet is beszippantott. Ami pedig talán még fontosabb: megszerettem a szereplőket. A három legjobb dolog benne a szereplőkön kívül: az összetett világ, a humoros beszólások, amiken az ember hangosan nevet és az az istentelen függővég. Olyan szempontból is örülök a könyvnek, hogy nyíltan boncolgat kényesebb témákat is: van meleg és biszexuális szereplőnk, latin származású és ázsiai, szóval Cassie-t nem zavarja, ha valami tabunak számít.

Amióta kijött a film, hallottam már több embertől is, hogy az első részt nem akarja elolvasni, úgyis tudja már a filmből, hogy mi történik. Kérlek, ne! Ne a film alapján ítéljétek meg a könyvet, mert nagyon átírták, főleg a második felét, szóval feltétlenül olvassátok el a könyvet!