Legendás szerelmek - A Tolkien házaspár


Sziasztok!

Ahogy láthatjátok, újabb rovatot kezdtünk. A rovatot egészen pontosan az a történet ihlette, amit ebben a bejegyzésben olvashattok J. R. R. Tolkienről és feleségéről. (Megnéztem, Tolkienról vagy Tolkienről, és ő-vel több találat volt. De ha valaki meg tudja mondani nekem, melyik a tuti tökéletes toldalékolás, annak nagyon örülnék. :D)

Szóval ebben az új rovatban, a Legendás szerelmekben főként írók szerelmi életéről lesz majd szó, bár nem kizárt, hogy időről időre kitalált szerelmekről is olvashattok majd. 

Az első pár, ahogy már említettem, és ahogy már a címben is olvashattátok:

John Ronald Reuel Tolkien és felesége, Edith

Tolkien 16 évesen találkozott élete szerelmével, Edith Mary Bratt-tal. A lány három évvel idősebb volt nála
(akkoriban különösen ritkának számított, hogy párok esetében a nő legyen idősebb), ám még ennél is nagyobb gondot jelentett, hogy míg Tolkien katolikus volt, Edith protestáns. Tolkien gyámja, Morgan atya nem nézte jó szemmel az éppen a szeme előtt szárba szökkenő kapcsolatot. Edith vallása mellett kifogásolta a korát és azt is, hogy elvonja a fiú figyelmét a tanulmányaitól. Ezért Tolkien nagykorúságáig eltiltotta őket egymástól. 

Tolkien pedig - egy kisebb kitörési kísérletet leszámítva - várt. Kivárta, amíg elérte a felnőtt kort, ahogyan azt Morgan atya kérte, aki apja helyett apja volt. Huszonegyedik születésnapjának estéjén az immáron nagykorú Tolkien levelet írt Edith-nek, amelyben szerelmet vallott és megkérte a kezét. 

"Mennyi időnek kell eltelnie, mielőtt végre az Úr és a világ színe előtt egymáséi lehetünk?" - kérdezte a levélben. 

Edith nyomban válaszolt, és bevallotta, hogy már igent mondott egy másik férfinak, de csak azért, mert azt hitte, Tolkien már elfelejtette. Végül találkoztak, és Edith úgy döntött, felbontja korábbi eljegyzését, és régi szerelmét választja. A férfi kedvéért még a katolikus hitre is áttért, és végül 1913 januárjában hivatalosan is eljegyezték egymást. Három évvel később pedig, 1916. március 22-én összeházasodtak. 

55 évig, az asszony haláláig éltek boldog házasságban, négy gyermekük született. Életük során Edith számtalanszor megihlette a férfit. Amikor az asszony 1971-ben meghalt, férje a sírkövére a Luthien nevet vésette, majd két évvel később Tolkien halálakor az ő neve alá a Beren név került. 

És hogy kik voltak ők?

"Te édes föld, északi ég / Légy áldott, hisz valaha rég / Itt feküdt, fürgén itt szaladt / a Hold alatt, a Nap alatt / Lúthien Tinúviel. / Mily szép volt, / szó nem mondja el..."[1]

"Lúthien Tinúviel a tünde Thingol király és a maia Melian egyetlen lánya, a legszebb tünde, aki valaha élt. Doriath-ban született, itt találkozott a halandó Berennel, akivel kölcsönösen egymásba szerettek. Thingol egyetlen – szerinte teljesíthetetlen – feltétellel adta a lánya kezét egy halandónak: ha elhoz egy szilmarilt Morgoth koronájáról. Beren elindult, hogy teljesítse a reménytelen feladatot.

Egyszer Lúthien szívét sötétség fogta el, és Meliantól megtudta, hogy Beren Szauron fogságába került Tol-in-Gaurhoth börtönében. A lány Thingol tiltása ellenére megszökött Doriathból és Huan, a kutya segítségével kiszabadították Berent, Szauront pedig elűzték. Ezután együtt folytatták az útjukat Angband felé.

Lúthien erejének segítségével bejutottak Angbandba, kijátszva a farkas Carcharoth-ot. A Sötét Trón előtt Lúthien varázsigével elaltatta Morgothot és Beren kivágott egy Szilmarilt a Vaskoronáról. A kapuhoz visszatérve Carcharoth észrevette őket, és leharapta Beren kezét, mely a Szilmarilt tartotta. Azonban semmiféle tisztátalan hús nem érinthetett egy szent Szilmarilt, ezért az égette a farkas gyomrát, amely így tébolyodottan dél felé vágtatott.

Lúthien meggyógyította Berent, majd visszatértek Doriathba. Thingol királlyal Beren felhajtotta és legyőzte a farkast, és visszaszerezték a Szilmarilt. Azonban Beren halálos sebet kapott és meghalt, Lúthien pedig belehalt a bánatba.

Mandos csarnokába kerültek, ahol Lúthien olyan gyönyörűséges dalt énekelt, mely még Mandost is meghatotta. A valák Lúthient választás elé állítottak: vagy halhatatlanként visszatér Amanba, ahová azonban Beren nem mehet, vagy halandóként Berennel együtt visszatérnek Beleriandba, ahol halandó életüket együtt, szerelemben tölthetik el. Lúthien az utóbbit választotta, hátralévő életüket Tol Galen szigetén élték le. Gyermekük is született: Dior Eluchíl, aki Thingol halála után Doriath ura lett." [2]

Tolkien fiának, Christophernek egy levélben azt írta, ő volt az ő Lúthienje, feleségéről mintázta a gyönyörű és hűséges, szerelméért a halhatatlanságáról is lemondó nőt. Ő pedig ki más is lehetett volna, mint Beren, aki küzd a szerelméért? 

Tolkien már felesége halála után, 1972 januárjában ezt írta fiának, Michaelnek:

"Nem érzem magam igazinak vagy egésznek, és bizonyos értelemben nincs kivel beszélnem... Megosztottuk egymással minden örömünket, minden bánatunkat, minden véleményünket (ha egyetértettünk vagy ha nem), úgyhogy sokszor azon kapom magam, hogy arra gondolok: Ezt el kell mondanom Edith-nek. És aztán hirtelen úgy érzem magam, mint akit egy kietlen szigetre száműztek" 

"Találkoztam a saját életem románcának Luthien Tinuvieljével, a hosszú, sötét hajával, szép arcával és csillogó szemével, és a gyönyörű hangjával... Ám ő most Beren előtt eltávozott, itt hagyva őt félkarún, de neki már nincs ereje, hogy a kérlelhetetlen Mandosba induljon..."

Az igazi Lúthien és Beren pedig - mi már tudjuk -, nem sokkal később újra egyesülhetett...  

Szerelmük történetét pedig nem csak Tolkien művei, hanem sírkövük is őrzi az idők végezetéig.  


 



Források:
  1. J. R. R. Tolkien: A szilmarilok
  2. http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%BAthien_Tin%C3%BAviel 
  3. http://en.wikipedia.org/wiki/J._R._R._Tolkien
  4. http://en.wikipedia.org/wiki/Edith_Tolkien
  5. http://magyarnarancs.hu/konyv/valojaban_hobbit_vagyokj_r_r_tolkien_es_kozepfolde_mitosza-56783
  6. http://hu.wikipedia.org/wiki/J._R._R._Tolkien
  7. https://www.goodreads.com/topic/show/801423-tolkien-edith (a levélrészleteket én fordítottam)

Rendeld meg a képre kattintva!