Rosamund Hodge interjú


Interjú Rosamund Hodge-dzsal

Rosamund Hodge legnagyobb örömömre beleegyezett, hogy válaszol néhány kérdésemre a nemrég megjelent regényével, a Cruel Beautyval kapcsolatban, amelyről már olvashattátok is a véleményemet, és a könyvborítóra kattintva is elolvashatjátok. 

http://deszy-konyvesblog.blogspot.com/2014/02/rosamund-hodge-cruel-beauty.html


Elöljáróban néhány szó az írónőről:

Saját bevallása szerint Rosamund Hodge kedveli a mitológiát, Hello Kittyt és T.S. Elitot. Amikor a bátyja 13 éves volt, alapított egy írókört a barátaival, de nem hagyta a húgának, hogy csatlakozzon, mert 8 évesen túl fiatalnak tartotta. Rosamund akkor megfogadta, hogy bármibe kerüljön is, író lesz és eléri, hogy a bátyja megbánja a döntését. Ezt a célját el is érte, hiszen idén jelent meg első regénye, a Cruel Beauty, ami bár nem az első próbálkozása, de az első olyan, ami valóban el is jutott a megjelenésig. Érdekesség, hogy a regény a NaNoWriMo, azaz az amerikai szervezésű Nemzeti Regényíró Hónap keretében íródott, bár azóta nagyon sokat változott. 

És akkor következzen a várva várt interjú!
You can read the interview in English HERE!


Honnan jött az ötlet, hogy A szépség és a szörnyeteg mesét a görög mitológiával keverd? Amikor elkezdtem a könyvet, nem is számítottam rá, és őszintén nagyon tetszett!

Amikor gyerek voltam, nem voltam túl nagy rajongója A szépség és a szörnyetegnek. Viszont megszállottan szerettem a görög mitológiát, és az egyik kedvenc történetem Ámor és Psziché története volt. Röviden: egy jós azt mondja egy királynak, hogy a lányát egy hegy tetejére kell láncolnia és feláldoznia egy "szörnynek". De a lányát, Pszichét nem falja fel a szörnyeteg, ahogy arra számított. Ehelyett felkapja a szél, és egy ismeretlen helyre viszi, ahol láthatatlan szolgálók vannak, akik elmondják neki, hogy ő tulajdonképpen a menyasszony. És minden éjjel a férje meglátogatja őt - de megtiltja, hogy megnézze az arcát. Amikor a lány féltékeny nővérei meggyőzik, hogy egy gyertya fénye mellett mégis meglesse, rájön, hogy Ámor az, a szerelem istene. De amiért megszegte az ígéretét, Ámor az anyja, Aphrodité rabja lesz, és Pshichének egy sor lehetetlen feladatot kell végrehajtania - például elmenni az Alvilágba - azért, hogy megszabadítsa őt.
Soha nem gondoltam rá, hogy ezt a történetet A szépség és a szörnyeteggel ötvözzem nem sokkal ezelőttig, amikor is elolvastam a Keletre a Naptól, nyugatra a Holdtól című mesét. Egy lányról szól, akit hozzáadnak egy jegesmedvéhez, miután megígéri, hogy gazdaggá teszi a családját, és rájöttem, hogy ez valahogy félúton van Ámor és Psziché és A szépség és a szörnyeteg története között. Hirtelen nyilvánvalónak tűnt, hogy ez a három tulajdonképpen ugyanaz a történet. És akartam írni egy olyan regényt, amely összeköti ezeket a láncszemeket.


Felfedeztem utalásokat más híres mesékre is. Például a Rumpelstiltskinből és a Kékszakállú herceg várából. Miért választottál más történeteket a fent említetteken kívül?

Szerintem nehéz lenne úgy újraírni egy mesét, hogy tényleg csak egyetlen történetre támaszkodunk. Az egyik dolog, ami elvarázsol a mesékben, hogy mennyi különböző verziójuk létezik, amelyek egymásba olvadtak az idők során. Ránézek ezekre a történetekre, és mindig keresem bennük az utalásokat más történetekre, és ez az érzés, amit próbáltam visszaadni a Cruel Beautyban. 
A Kékszakállút azért használtam, mert A szépség és a szörnyeteg történet tükörképe: az egyikben egy lánynak kell egy szörnnyel élnie, de miután hozzámegy, rájön, hogy igazából férfi. A másikban a lány hozzámegy egy férfihez, és rájön, hogy valójában egy szörnyeteg. 
Ami a név kitalálását illeti, azt hiszem, Rumpelstiltskin története ihlette, de nem annyira tudatos választás volt. Az, hogy valakinek tudjuk az igazi nevét, fontos a tündérmesékben, és A szépség és a szörnyeteg arról szól, hogy megismerjük valami igazi természetét, szóval logikusnak tűnt, hogy használjam ezt a motívumot.


A Cruel Beauty szerelem első látásra volt számomra. Nem is volt kérdés, hogy olvasnom kell. Te mit éreztél, amikor először láttad?

Én is beleszerettem! Rengeteg horrortörténetet hallani arról, hogy az írók borzalmas borítókat kapnak, szóval bár nagyon szerettem a Balzer + Bray legtöbb borítóját, amit láttam, tényleg ideges voltam. De abban a pillanatban, hogy megláttam a borítódesignt, tudtam, hogy tökéletes.


Van egy kérdés, amit mindig felteszek, ha lehetőségem van interjút készíteni egy íróval. Egy lakatlan szigeten vagy. Választhatsz egyet a Cruel Beauty szereplői közül, akik veled lesz a szigeten. Kit választanál és miért?

Ignifexet, mert biztos vagyok benne, hogy használni tudná a Démonúri erejét, hogy kijuttasson minket a szigetről.


Min dolgozol most? Elmondanál nekünk róla valamit?

A második regényemen dolgozom a Balzer + Bray-nek. Nem a Cruel Beauty világában játszódik, hanem egy másikban, de ez is egy mese átdolgozása: a Piroska és a Kar nélküli lány (fogalmam sincs, ez-e a mese magyar címe, mindenesetre egy Grimm mese) keveréke.


Szeretnél üzenni valamit a magyar olvasóknak?

Nagyon örülök, hogy más országokban is olvassák a könyvemet, és remélem, hamarosan lesz magyar kiadás is! 
 
Köszönöm szépen az interjút, nagyon remélem, hogy hamarosan magyarul is olvashatjuk a történetet!

Rendeld meg a képre kattintva!