Tillie Cole: Sweet Home


Tillie Cole: Sweet Home

Oldalszám: 310
ASIN: B00I4D2QYS

20 éves korára Molly Shakespeate sokat tud.
Ismeri Descartes-ot és Kantot. 
Oxfordban tanult.
Tudja, hogy az emberek, akik szeretnek, elhagynak.
És tudja, milyen egyedül lenni. 
De amikor Molly maga mögött hagyja Anglia szürke egét, hogy új életet kezdjen az Alabamai
Egyetemen, rájön, hogy nagyon is sokat tanulhat még - nem tudta, hogy a nyár ilyen forró lehet, nem tudta, hogy az egyetemista diákok ilyen félelmetesek lehetnek, és biztosan nem tudta, hogy az alabamaiak mennyire szeretik az amerikai focit.
Amikor találkozik az ügyeletes sztárirányítóval, Romeo Prince-cel, semmi másra nem tud gondolni, csak a csokoládébarna szemekre, a piszkosszőke hajára és a tökéletes testére. Molly hamar rájön, hogy a nyugodt, magányos élete örökre megváltozik...

Forrás
Újabb könyv, amit a borítója miatt szúrtam ki, és a Goodreads pontja is jó volt. Aztán elolvastam a
fülszöveget, és hát... Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kezdtem el félni, amikor megláttam a Molly Shakespeare és a Romeo Prince neveket. Én nem tudom, hogy egy írót mi viszi rá, hogy ennyire egyértelmű neveket válasszon - még ha vissza is akar utalni a Rómeó és Júliára -, de ezzel még mindig nem békéltem meg teljesen. (Ja, és ha még nem lenne elég, Molly középső neve egyébként Juliet.)

A Rómeó és Júlia szál egyébként végig jelen volt, kaptunk erkélyjelenetet, kapcsolatot ellenző szülőket, előre elrendezett eljegyzést... Egyetlen mentsége van a regénynek ezen a vonalon: ők maguk is nevettek a dolgon. Számtalanszor előkerül Romeo és Molly párbeszédeiben, és jót nevetnek a párhuzamon. Ennek ellenére kétségtelenül sok volt az utalás, szerintem már túl sok is: Shakespeare idézetek sora, meg a már korábban emlegetett jelenetek.

De próbáljunk meg elvonatkoztatni ettől, mert egyébként ettől független nem kell teljesen lemondani róla! New adult történet, és szép mennyiségben kapunk 18+-os jeleneteket, Romeo pedig előszeretettel káromkodik, sokat.

Olvasás közben engem kicsit a Gyönyörű sorscsapásra emlékeztetett a történet. Romeo sportol - bár nem verekszik, hanem focizik -, az egyetemen mindenki ismeri, folyamatosan csajozik, és Travishez hasonlóan sokszor vannak dühkitörései, viszont amikor megismeri Mollyt, az élete teljesen megváltozik. Molly ennyire azért nem hasonlít a Gyönyörű sorscsapás hősnőjére, de azért az alapszituáció mindenképp hasonló.

Forrás
Molly és Romeo is talán kicsit túl sokat szenvednek, bár azért itt az alapprobléma kicsit összetettebb, mint a Gyönyörű sorscsapásban. A lány oldaláról kapunk egy menekülő attitűdöt, hiszen nagyon korán elveszítette a szüleit, aztán a nagymamáját is, és úgy érzi, előbb-utóbb mindenki elhagyja, aki szereti. Romeo oldaláról pedig két kifejezetten gonosz szülő érkezik a történetbe, akik alaposan megnehezítik fiuk életét. Egyébként ha már itt tartunk, picit eltúlzottnak éreztem Romeo szüleinek gonoszságát is a fiuk iránt. Lehet, hogy kapunk némi magyarázatot, hogy miért viselkedtek így, de ennek ellenére nekem túl szélsőségesek voltak. 
Ami azonban jó hír: nincs igazi szerelmi háromszög. Van egy harmadik fél, Shelly személyében, ő az, akivel Romeót a szülei látni szeretnék, de végig érezzük, hogy ha Romeón múlik, nem lesz köztük semmi.

Amit még negatívumként említenék az, hogy néhány kifejezés, párbeszéd túl sokszor előkerült. Komolyan meg kéne számolni, hányszor hangzott el köztük a "You get me" "I get you" párbeszéd, szerintem minimum 15x volt, és hogy ezek hány ezerszer vallottak egymásnak szerelmet! Határozottan túl sokszor. 

Azért a hasonlóságok ellenére azt nem merem kijelenteni, hogy aki a Gyönyörű sorscsapást szerette, az biztosan fogja ezt is, mert ebben a nyelvezet szerintem kicsit ponyvább, és összességében a Gyönyörű sorscsapás nekem jobban tetszett. De ha valaki azt nem szerette, ezt sem fogja. (Egyébként még abban is hasonlítanak, hogy ezt a történetet is olvashatjuk a férfi főhős szemszögéből is.) 
Nem lett nagy szerelem, de szórakoztató volt. Hezitáltam, hogy az Ajánlom kategóriába kerüljön-e, de végül úgy döntöttem, egyszer olvasós volt inkább. Azok között pedig a mezőny jobbik oldalára sorolnám. Én már neki is álltam Romeo szemszögének, és mivel érkezik a folytatás - nem róluk, hanem a barátaikról fog szólni a következő két könyv, akik itt mellékszereplők -, azokat is olvasni fogom.

EGYNEK ELMEGY

Rendeld meg a képre kattintva!