Arne Svingen: Magas Cé és Jobbhorog
Arne Svingen: Magas Cé és Jobbhorog
A blogturnéról
A Blogturné Klub korábban bemutatta már Nektek a Kolibri Kiadó Magasfeszültség emblémával ellátott legelső könyvét, Sally Garner: A Hold legsötétebb oldala című regényét. Ezúttal a Kiadó újabb szívfacsaró történetet jelentetett meg, Arne Svingen norvég író számos díjjal kitüntetett ifjúsági regényét, mely a Magas Cé és Jobbhorog címet viseli.
A Blogturné Klub néhány tagja is elolvasta és megszerette ezt a humorral fűszerezett, kedves, mégis megindító könyvecskét, és igyekszünk bemutatni Nektek, miért is találtuk tetszett nekünk annyira.
S hogy miért Magasfeszültség? Mert ezek a könyvek „húsba vágó”, olykor kegyetlen vagy épp szívfacsaró történeteket tárnak ifjabb olvasóink elé.
Olyan irodalmi alkotásokra kerülnek rá a speciális, kolibris Magasfeszültség emblémák, melyek kényes témákat járnak körül, izgalmas, újszerű nyelven íródtak, vagy épp a nézőpontjuk tér el a megszokottól. Ezek a könyvek úgy hatnak, akár a valóságbeli magasfeszültség, melyet a transzformátorok – jelen esetben az olvasmányélmények – kisebb feszültséggé alakítanak. Feldolgozzák, de legalább is továbbgondolásra ösztönözik az adott problémát.
A Magasfeszültség emblémával ellátott könyvek nyitott, befogadó olvasóknak szólnak, olyanoknak, akik engedik, hogy húsukba vágjon az irodalom.
Te mennyire vagy befogadó? Gyere, tégy egy próbát! Ismerd meg Bartot, a családját, az osztálytársait, és nem utolsó sorban különös hobbijait! Olvass extrákat és nyerd meg a turné során kisorsolásra kerülő könyv három példányának egyikét!!!
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 254 oldal
ISBN: 9786155234613
Fordító: Petrikovics Edit
Az Egy törött orr balladája arról szól, hogy üssünk és hogy ne üssünk. És hogy mi a helyzet akkor, ha az ember csak úgy tud énekelni, amikor senki más nem hallja. De leginkább mégiscsak Bartról szól, aki szerint az élet attól egy cseppet sem lesz jobb, ha negatívak vagyunk. Megismerjük a titoktartásra képtelen Adával és Geirrel, aki mindig olyan furcsán áll. Az olyan fontos napok históriája ez a könyv, amelyeken egyszerre történik minden, és semmi sem többé lesz olyan, mint azelőtt volt. Amelyeken egyszerre érezzük magunkat boldognak és egy kissé szomorúnak. Ahogy ez a könyv is megnevetett, miközben néha elszorítja a torkodat.
Véleményem:
Már az előző Magasfeszültség könyvet is nagyon szerettem, de ez még annál is jobban eltalált! Nincs szükség természetfeletti szálra és disztópikus világra ahhoz, hogy komoly témákat érintsünk!
Bart rögtön mindenki szívébe belopja magát. Annyira egyedi módon látja a körülötte zajló eseményeket, ami nagyon meglepő, de nagyon magával ragadó. Egyszerre naiv és intelligens, és ez a furcsa keverék teszi különleges gyerekké. És bár eleinte nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogyan vált ilyenné, ahogy a történet halad előre, szép lassan egyre többet tudunk meg a családjáról, leginkább az édesanyjáról. És szép lassan mindent megértünk.
Bartnak ugyanis egyáltalán nem az a legnagyobb gondja az életben, hogy nem ő a legnépszerűbb a suliban. Igazándiból nem is vágyik rá, hogy ő legyen a figyelem középpontjában. Egyszerűen csak folytatni akarja az életét, napról napra, és minden megtesz annak érdekében, hogy minden nehézség közepette is pozitív maradjon. Nem számít, hogy sokkal komolyabb terheket cipel, mint egy korabelinek kellene. Ő gondoskodik az édesanyjáról, neki kell megoldania, hogy minden nap legyen mit ennie, megszokta a nekik kiutalt lakást is az egyik legrosszabb környéken. Ha az édesanyja azt szeretné, hogy bokszleckéket vegyen, akkor azt vesz, ha pedig megjelenik a nagyi, és kicsit szépíteni kell az életükön, azt teszi. Mindeközben nem ringatja magát álomvilágba, pontosan érti és tudja, hogy mi zajlik körülötte. Mégis megtalálja a szép dolgokat maga körül: szereti az édesanyját, akármilyen esendő is, operaáriák éneklésével borogatja lelkét, mosolyogva tűri az ütéseket az edzéseken és beleolvad a tömegbe az iskolatársai között. 
Aztán szép lassan változni kezd valami, az iskolai fellépés valami újat hoz: változást. Közelebb sodorja
Adához, aki fejébe veszi, hogy kirángatja az éneklő fiút a burokból, amiben él, még ha ehhez a meglehetősen visszás pletykálkodás módszerét használja is. Aztán ott van még Geir, akivel Bart egy épületben lakik. Mindegyiküknek megvan a maga története, de bármilyen különbözőek is, észreveszik, hogy Bart milyen különleges.
Mert ő az a fiú, aki áriákat énekel, aki nem akar visszaütni a bokszmeccseken, aki puszta lelkesedésből azt gondolja, jobbá teheti a világot és takarítást szervez, ami mindenki másnak reménytelennek tűnne.
Bart egy félelmetesen jó karakter, és nagyon érdekes volt egy időre az ő szemén keresztül nézni a világot. Látunk rengeteg félresiklott életet, de Bart tartja magát és halad előre, és nyitott a világra és a jóra, még akkor is, ha a legváratlanabb helyről érkezik, ahonnan már senki nem számítana rá - mondjuk egy drogfüggőtől. A történet végére elég erőt gyűjt a környezetéből, ki merjen állni magáért, hogy rájöjjön, mit akar igazából és elég bátorságot szerez, hogy meg is valósítsa.
Ezt a könyvet egy szuszra elolvastam, egyszerűen sodor magával. Igaza van a fülszövegnek, tényleg sokszor elszorítja az ember torkát, de anélkül, hogy egy pillanatig is nyomasztó lenne, talán pont azért, mert Bart szemén keresztül figyeljük, akinek ez a természetes, és aki mindig mosolyog, bármi történik is. Egy igazi harcos. Még ha nem is bokszkesztyűben, hanem lélekben.
NAGYON AJÁNLOM
A szerzőről:
1967-ben szuletett Norvégiában, Oslóban. Újságíró, író. Gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában Egy sor irodalmi elismerés tulajdonosa. 2012-ben jelölték a Brage-díjra, amit 2005-ben egyszer már megkapott.
Norvégia egyik legolvasottabb szerzője. Kulönböző mőfajokkal kísérletezik. Ír riportkönyvet, regényt és filmforgatókönyveket is. Több írását megfilmesítették. Járja Norvégia iskoláit, rendhagyó irodalomórákon saját művei mellett a világirodalmat is népszerűsíti. Célja, hogy ne csak a lányok olvassanak, hanem a fiúk is. Mégpedig értékes irodalmi műveket.
Blogturné Extra - Ki az a Bryn Terfel?
A könyvben a főszereplőnk, Bart, rajong az operáért. Ezt persze nem szívesen reklámozza, mert hát valljuk be, a mai fiatalok körében ez nem túl menő dolog, de amikor csak teheti, áriákat hallgat. És szorgosan gyakorolja is az éneklést, a kedvence pedig nem más, mint Bryn Terfel, aki egyébként fel is bukkan a könyvben.
Bár nem olyan híres, mint Pavarotti volt, Bryn Terfel valóban ismert és elismert, walesi operaénekes. Először a Walesi Nemzeti Operaszínházban hallhatta a közönség Mozart Cosi fan tutte című operájában, de énekelte Figarót is az Angol Nemzeti Operában, fellépett Amerikában, Ausztriában, és azóta számos nagyvárosban, Chicagóban, Párizsban, Sydneyben, San Franciscóban, Edinburghban, Bécsben, Münchenben, Tokióban.
Hallgassátok meg ti is, miért szereti annyira Bart!
És ha érdekel, a BBC egy portréfilmet is készített róla:
Nyereményjáték
a Rafflecopter giveaway
A blogturné menetrendje
március 4. - Roni Olvas
Nincsenek megjegyzések