Benyák Zoltán: Csavargók dala

A valóság fáj
Csavargók dala

A blogturnéról

Az életünk pillanatok sokasága. Pillanatoké, melyeket különböző emberekkel töltöttünk, történeteké, melyeket ezek az emberek hoztak magukkal. Körbevesznek, egybegyűlnek, egésszé tömörülnek, végül így alkotják meg a saját történetünket.
Mert mindenkinek van egy története…

Benyák Zoltánnak is volt egy, melyből egy nagyszerű és felkavaró könyv született: a Csavargók dala. Tarts velünk november 7-19-ig, hogy Te is részese lehess a könyv nyújtotta élménynek, olvass interjút az íróval, és nyerd meg a regény egy példányát!

Kiadó: Grafoman
Oldalszám: 284
ISBN: 9789631201659
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link

Minden úgy kezdődött, hogy három csavargó talál egy gyereket a szemétben. Három lehetetlen alak. A rovott múltú, aki többet volt már börtönben, mint szabadlábon. A bolond óriás, akitől minden sikátorban rettegtek, és éjszakánként magában beszélt. A fiú az összekuszálódott életével, és önpusztító hajlamaival.
És persze a kidobott kislány.
Azután minden a feje tetejére állt. Emberek haltak meg, utcákat emésztett fel a tűz. A városban elszabadult a pokol.
Mi pedig csak néztük a közönyösök világát, a nincstelenek harcát, ahol mindenki kitörni vágyik. Az őrület közepette azon gondolkodtunk, mi történik majd a magatehetetlen élettel, meddig marad meg ezen a helyen, ahol az élet egyszerre ilyen értékes, és értéktelen, és ahol olykor szemétre dobjuk mindenünket.

Véleményem

Képzeljétek el, milyen lett volna a Három férfi és egy bébi hajléktalanokkal!

Mert körülbelül innen indul a történet, amiből már rögtön elég biztosak lehetünk benne, hogy nem lesz könnyű regény, és valóban nem is. De azzal a filmmel szemben itt az olyan apróságok, mint a pelenkázás, háttérbe szorulnak. Mert ennél sokkal súlyosabb problémákkal küzdünk a szereplőinkkel.

A cselekményt az indítja be, amikor három összetartó hajléktalan közösen bukkan rá egy csecsemőre a kukában. Aztán persze nem értenek egyet mindenben, meg akarják keresni az anyát, aztán mégsem, és ennek fontos szerepe is van, de számomra nem a cselekménynek ez a része volt a legérdekesebb. Ez csak elindította az eseményeket, kihozott meglepő titkokat a főszereplőinkből, de valójában minden sokkal régebben kezdődött.

És ezeket a titkokat visszaemlékezésekből, emlékekből ismerjük meg, szépen, sorban. Ugrálunk a szereplőink, Flúg, Kócos és Priusz között, és szép lassan kibontakozik előttünk mindegyikük története, egyik tragikusabb, mint a másik. De pont ez a lényeg: az ő szemükön keresztül láthatjuk ezt a mocskos világot, amiben élni már élni sem érdemes. Olyan természetességgel mozognak a borzalmak között, ahol minden van - lopás, verekedések, kegyetlenség, éhezés, árulás, gyilkosság, kannibalizmus -, hogy az már külön rémséges. Az ember ül a kényelmes otthonában, mellette az ebéd, aztán olvasni kezdi a regényt és hátradől. És elborzad, mert rájön, hogy vannak emberek, akiknek bizony ezek a dolgok jelentik a mindennapokat.

"Mikor nem maradt semmim, végre megértettem mindent."

Egy olyan világot kapunk az arcunkba, ahol még reménykedni sem érdemes. Minden sötét és mocskos, fájdalmas és undorító, hogy az ember szinte már úgy érzi olvasás közben, hogy nem bírja tovább, nem akarja látni, és inkább elfordulna, ahogyan az utcán is teszi. De nem lehet. Mindeközben ezt a rettentő világot elhisszük, mert tudjuk, hogy van. És elhisszük, mert legyen bármilyen keserű, a szereplőink valami félelmetes természetességgel kezelik, mert igen, ez az ő világuk, ez az, amiben felnőttek, amit megszoktak, amiben megtanultak élni és legyünk őszinték - ahonnan nincs kiút. És a kiútkeresés kérdését pontosan a gyermek megjelenése veti fel: egy gyermeké, aki még tiszta és ártatlan, akiből még bármi lehetne. De mégis, milyen lehetősége van az utcán? Ott van Flúg története, ahol látjuk, milyen...

Aztán kapunk még emellett a fájdalmas realizmus mellett egy művészt, az utca névtelen krónikását, aki húsbavágó valóságot fest le graffitiben. Csupán néhány szó, egy-egy névtelenül falra vetett mondat, de annyira igaz, hogy egyszerűen nem lehet elmenni mellettük szó nélkül. A rút igazság. A csavargók dala, amit mindenki hall és amit nem hall meg senki sem.

A történet végén kapunk egy csavart is, ami talán senkit nem lep meg igazán. Mert vártuk és számítottunk rá. De amikor az egész valónk tömény borzalom, konstans meglepetés az olvasó számára a végtelen kegyetlenséggel, hogyan is lephetne meg minket valami ennyire... egyszerű és magától értetődő dolgok. Akinek fáj, az kibeszéli magából. Ki így, ki úgy. Mindenesetre tetszett a fordulat, az utca költője előtt minden szempontból le a kalappal. Egy igaz ember, aki a mocsokban ragadt, és még így is megpróbált igaznak maradni. Sajnos spoileres lenne, ha leírnám konkrétan, mindenesetre rébuszokban: imádtam a tintás ötletet! Annyira szép, ahogyan szó szerint fájdalom árán őrzi a gondolatok erejét.

Az a helyzet, hogy nehéz erről a könyvről bármit is írni, mert... annyira zsigeri az élmény, amit nyújt, hogy olvasni kell ahhoz, hogy igazán megértsük, milyen. Ami engem illet, kétségtelenül kívül esik a komfortzónámon, de egyáltalán nem bántam meg, hogy olvastam, sőt... Fájt? Igen. De talán tanultam belőle valamit. Már azon kívül, amit eddig is tudtam: az élet nehéz. És Kócost biztosan soha nem felejtem.

AJÁNLOM

Nyereményjáték

Benyák Zoltán egészen egyedi stílusú író, keze alól mégsem kerülnek ki sohasem hasonló témájú, de még csak hasonló műfajúnak nevezhető könyvek sem.
Nyereményjátékunk során minden blogon elrejtettük egy-egy már megjelent regényének fülszövegét és borítóját. Feladatotok az lesz, hogy írjátok meg nekünk - a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez -, hogy az egyes blogokon található könyvének ki volt a főszereplője.
(Némely könyv esetében több válasz is elfogadható!)

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

A mai napra egy bónusz kérdést kaptok: