Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg


Egy régi tartozást törlesztettem

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg


Eredeti cím: Le Petit Prince
Kiadó: Content2Connect
Oldalszám: 88
Fordító: Dunajcsik Mátyás
ISBN: 9789631219302
Sorozat: -
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link
Goodreads link (4,24)
Megrendelési link
A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry legismertebb regénye. Több mint 80 millió kiadott példánnyal a világ egyik legolvasottabb könyve, ami eddig több mint 237 nyelven és dialektusban jelent meg. Dunajcsik Mátyás új, 2015-ös fordítása nyelvezetében sokkal közelebb áll a mai magyar nyelvhez, mint a korábban megjelent fordítások.

Az első mondat:


"Hatéves koromban egyszer láttam egy csodálatos képet egy könyvben, ami az őserdőről szólt, és Igaz történetek volt a címe."

Véleményem


Olvasási pályafutásom egyik nagy szégyene volt, hogy valahogy kimaradt az életemből A kis herceg. Gyerekek kezébe nyomják, hogy olvassák, később pedig felnőttként sokan újra előveszik, mert úgy teljesen más dolgokat olvasni ki belőle. Hallottam már olyat is, hogy valaki minden évben újraolvassa A kis herceget, mert minden életszakaszban, minden élethelyzetben kicsit mást nyújt. Én valahogy egészen mostanáig azonban nem olvastam. 

Félre ne értsetek, pont azért, mert ez a történet igazi klasszikus, elkerülni se tudtam volna. Az első találkozásom a könyvvel talán alsós koromban történt, amikor is az akkori osztályfőnökön behozta a könyvet, és elkezdte felolvasni nekünk. Magából a felolvasásból vajmi kevésre emlékszem - viszont a kígyó által lenyelt elefánt vs. kalap kérdés egy életre belém égett. (Érzésem szerint akkoriban nem igazán értettem, mi ennek a mélyebb jelentése, csak jót kacagtam rajta, mégis valahogy megragadt bennem.)

 
Aztán valahol az elmémben halványan rémlik egy dal is A kis hercegről, amit még ennél is kisebb koromban hallgattunk a tesóimmal, bár akkor persze még fogalmam sem volt az egész jelenségről. Csak a kis bolygóra emlékeztem, a rózsára, a rókára... Ezek minden olyan elemei a történetnek, melyeket így vagy úgy, de mindenki ismer. 

Ez az értékelésem bizonyos szempontból rendhagyó. 

Egyrészt mert kérlek, ne várjátok tőlem, hogy a klasszikus értelemben értékelést írjak a könyvből, nem tudnám megtenni. Annyi gondolatot ébreszt, tényleg annyira szorosan kötődik az ember életéhez, az élményeihez, a hangulatához, hogy talán észre sem vesszük olvasás közben, de végtelenül személyessé válik. Nekem legalábbis végig ez volt az érzésem. És bár alapvetően nyílt típus vagyok, nem hiszem, hogy jó lenne ezeket a gondolatokat ide bekeverni. 
Ami biztos: olvasás közben végre megértettem, miért mondják azt, hogy A kis herceget érdemes újra meg újra elolvasni. Még a halvány találkozásaimmal összevetve is teljesen más nekem most a történet, mint gyerekkoromban. Hát még ha olvastam volna... Ráadásul megértettem azt is, miért tartják egyszerre mesének és filozofikus műnek. Merthogy tényleg mindkettő. Valóban olyan gondolatokat vonultat fel, amik megragadnak az emberben, és nem lehet tőlük szabadulni. Pont ezért ragadhatott meg ennyire a köztudatban a rókás-megszelidítős idézet. Mert annyira egyszerű, mégis annyira mély. Egész értekezéseket lehetne írni csak arról, hát még az egészről...

Másrészt mivel a korábbi fordítást nem ismerem, így ahhoz sem tudok hozzászólni, hogy ez az új fordítás hogy sikerült. Nem is olyan régen elég nagy port kavart a Zabhegyező új fordítása, a Rozsban a fogó, rengeteg cikket és bejegyzést olvastam róluk (szintén úgy, hogy egyébként a könyv maga csak a kívánságlistámon van, olvasni még nem volt szerencsém), és igazán érdekes kérdés a fordításoké. Előtte pedig a Büszkeség és balítélet újrafordítása foglalkoztatott - annyira belém ivódott a Szenczi-féle fordítás, hogy nagyon nehéz volt mit kezdeni az újjal. Viszont egy jó fordítás nagyon fontos, ez nyilvánvaló. Hogy ez az A kis herceg fordítás milyen, jobb-e, rosszabb-e, én sajnos megítélni nem tudom, mert sem az elterjedt fordítást nem olvastam, sem franciául nem tudok. Annyit mondhatok csak, hogy számomra gördülékeny és olvasmányos volt. 

De milyen volt számomra összességében az élmény? Ahogy írtam elgondolkodtató, néha-néha jót mosolyogtam, néha felhorkantam bizonyos elemeken, főleg amikor még az is eszembe jutott, gyerekfejjel mennyire másként gondoltam volna azokra a bizonyos jelenetekre és párbeszédekre. 
Amióta olvastam, már a nővéremnek is kölcsönadtam, el is olvasta. Amikor legutóbb jött, mondta is, hogy befejezte (de még magánál tartja kicsit), aztán nagyon komolyan rám nézett, és azt mondta: Ez azért nagyon komoly gyerekkönyvnek. 

És tényleg... De pont az benne a varázslatos, hogy pontosan látom, miért működik gyerekkönyvként, és felnőtt elgondolkoztatóként is. 88 oldal összesen, tele képekkel, tehát nagyon gyorsan el lehet olvasni. Mégis azt vettem észre, hogy meg-megállok, eltöprengek, nézegetem a képeket, és a hosszához képest kifejezetten lassan haladok. Mert így esett jól, így volt az igazi. A töprengésekkel, a felnőtt világ varázstalanságáról, a gyerekkori ártatlanságról és szépségről szőtt gondolatokkal...

Miután letettem is, merengtem kicsit. Utánaolvastam az írónak, kutatgattam a halála rejtélyes körülményeiről, megnézegettem megint a rajzokat... 

Gyönyörű kötet, kívül-belül, valószínűleg többször előveszem még. És külön köszönet a Content 2 Connect kiadónak, amiért végre löketet adott, hogy elolvassam! Jól megszorongattam, megölelgettem, megmutatogattam a nyakláncot, és egyből az ugrott be: ez már a sors, mintha érezték volna, milyen régóta csücsült a kívánságlistámon, és ez lenne a jel, hogy de igen, most már tényleg olvasni kell. 

NAGYON AJÁNLOM


Néhány kép a könyvről és a mellé kapható nyakláncról:


 




Olvass bele a képre kattintva!


konyvmolykepzo.hu/reszlet/entangled.pdf?ap_id=Deszy



Rendeld meg a képre kattintva!