Breaking News

Claire North: Harry August csodálatos élete {Nyereményjáték}


Érdekes utazás volt

Claire North: Harry August csodálatos élete

A blogturnéról



Harry Augustnak nem akármilyen sors jutott, erre pedig első haláláig rá sem jött. Jól hallottátok, első haláláig - ugyanis Harry minden egyes halála után újrakezdi életét. 
Most mi is elindulunk vele életeinek útján, és meséin keresztül fedezhetjük fel sok-sok életének változásait, nagy áttöréseit, boldog, meglepő, megmosolygtató vagy éppen szomorú élményeit. 
Vajon milyen lehet, amikor tudod, mi jön másnap? Tarts velünk október 1-je és 5-e között, hogy megtudd! 
Ha ügyesen játszol, még akár te magad is csatlakozhatsz Harryhez, ha megnyered a könyvet!



Eredeti cím: The First Fifteen Lives of Harry August
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 480
Fordító: Szieberth Ádám
ISBN: 9789632934525
Sorozat: -
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,03)
Megrendelési link
Harry August a halálos ágyán fekszik. Már megint.
Bármit tesz, bárhogy dönt, ha eljön a halál, Harry mindig visszatér oda, ahonnan elindult: újra
Egészen mostanáig. Ugyanis a tizenegyedik élete végéhez közeledő Harry ágya mellett fölbukkan egy kislány: „Kis híján lekéstem magát, dr. August” – mondja. „Küldenem kell egy üzenetet.”
A könyv annak történetét meséli el, hogy mit tesz Harry ez után, mit tett előtte, és hogyan próbálja megmenteni a múltat, amelyen nem változtathat, illetve a jövőt, amelyet nem hagyhat bekövetkezni.
gyerek lesz, de olyan gyerek, akinek birtokában van az immár jó néhányszor leélt életére vonatkozó összes tudás. E téren soha nem változik semmi.

Az első mondat:


"A második kataklizma a tizenegyedik életemben, 1996-ban kezdődött."

Véleményem


Ez a történet egy újabb ok, hogy miért nem akarnék örökké élni... Na de inkább kezdjük az elején!

Először a fülszöveg és a cím fogott meg, aztán a borító. A borító egyszerűen zseniális, és nagyon jól kifejezi, mi is Harry August életének nagy története.

Harry élete viszonylag normálisan indult 1919-ben. Mármint amennyiben normálisnak lehet tekinteni, ha egy állomás mosdójában születik az ember, majd az édesanyja elvérzik. Mindenesetre így indult Harry élete, de aztán elég hétköznapi módon folytatódott: szerető szülök nevelték, aztán meghalt az édesanyja, majd amikor az apja is, átvette tőle a munkát a közeli birtokosoknál. A dolgok akkor változtak meg, amikor először meghalt. Ugyanis amint meghalt, rögtön feltámadt. És itt jön a csavar August örök életében, és az időutazós szálban. Harry élete minden egyes feltámadással elölről kezdődik. Megint megszületik 1919-ben, aztán megint leéli az életét, és ez így megy végtelen körforgásban. Ó, és közben minden előző életére emlékszik. Hat évesen már egy sok életet leélt felnőtt bölcsességével tekint a világra. El lehet képzelni, hogy ez milyen érdekes hangulatot kölcsönöz a regénynek. A történelem nagy eseményei ugyanazok, de a saját életén azért Harry változtathat. Mindig mást tanul, más helyeken jár, megnősül vagy nem nősül, és még számtalan kaland vár rá.

Ráadásul mindezt nagyon jó körítésben tálalja a szerző. Már a nyitómondat magával ragadó. Harry tizennegyedik életéből indulunk, amikor is teljesen átlagos módon haldoklik, mint már oly sokszor. A második kataklizma lesz a bonyodalmunk, de meglehetősen sokáig nem is derül ki, miről van szó.
Mindenesetre Harry életét nem lineárisan, életről életre haladva ismerjük meg (hiszen egy körforgásban érdekes is lenne), hanem össze-vissza, mikor éppen mit tart fontosnak főhősünk a meséje szempontjából. És ténylegesen meséről van szó, ez a regény másik rejtélye: Harry valakinek elregéli az életét, már az elejétől fogva valakihez szól, de hogy kihez, azt nem tudjuk.

Szóval az alapötlet rengeteg lehetőséget hagy. Az újra meg újra megszülető, a folyamatosan egyre bölcsebbé váló főhős életről életre máshogy tekint a világra. A sztoriban folyamatosan előkerülnek az élet nagy kérdései, aztán az, hogy mennyire etikus változtatni, ráadásul mivel Harry tudós is lesz, sokszor filozófikus gondolatok csapnak össze tudományos megközelítéssel. (Hála Vincentnek, akiről majd később.) Harry kutatja az élet titkát, miközben pontosan tudja, soha nem juthat el a célig. Próbálja megfejteni, miért született olyannak, amilyennek, és hogy mihez is kellene kezdenie ezzel.

És ott van persze a Kronosz Klub, aminek tagjai olyanok, vagy majdnem olyanok, mint Harry. Mind újra meg újra megszületnek, korokon keresztül átívelő üzeneteket küldenek egymásnak. Bevallom, nem egyszer meg kellett állnom a világ leírásával kapcsolatos részeknél, és átgondolni, hogy most akkor ez hogy is zajlik ténylegesen a gyakorlatban. És a legszebb az, hogy nem is kapunk választ mindenre. Hiszen ott marad a levegőben: most akkor ezek mind párhuzamos univerzumok? Hiszen Harry - meg a többi újraszülető, a kalácsakrák vagy uroboszok vagy nevezzük őket bárhogy - minden egyes újjászületésével változtat az élet eseményein. A fő sodor marad, minden más azonban változik.

A változás pedig az egyik nagy kérdés, ezzel összefüggésben pedig a megszülető világok és a világvége. (Tudjátok, a kataklizma, amiről szó volt a nyitómondatban.) Ugyanis Harryék nem változtathatnak az eseményeken, mert az világvégéhez vezet. Hogy pontosan miért és hogyan? Ki tudja? És érkezik az üzenet a jövőből: a második ilyen hullám elkezdődött. Senki nem tudja, ki vagy mi okozza, de meg kell akadályozni. Harry pedig a nyomába indul a nagy rejtélynek.

Vincent, Harry életének egyik fontos szereplője valami teljesen más rejtélyt kutat. Az életét, a létezését, valójában olyan kérdésekre keresi a választ, amilyenekre minden ember. Akármit is csinál, nagyon is emberi. Nem feltétlen pozitív karakter, és néha kifejezetten lelketlennek tűnik, de a történet egy pontján szinte mindenki így jár. Milyen örömet nyújthat egy ilyen élet, mint az övék? Mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az emberség eltűnjön belőlük?
Mégis nem tudunk nem együtt érezni mindkettőjükkel, és ezért egyikük sem fekete vagy fehér karakter, ezt pedig imádtam. Érdekes életek során rohanunk végig Harryvel, mindenféle borzalmakon keresztül, és nem leszünk okosabbak. 

Ó, minél előrébb tartok ebben az értékelésben, annál inkább rájövök, hogy oldalakon keresztül tudnám fejtegetni ezeket a szálakat, és előbb-utóbb képtelen lennék elkerülni a soilereket. Szóval abba is hagyom, mert semmiképp sem szeretném lelőni a könyv érdekes történetszálait. Van belőle jó pár, rengeteg váratlan helyzet.

Komoly kérdések, fájdalmak, szomorúság, merengés... Rengeteg történelmi esemény szóba kerül, sok helyen megfordulunk - például kémkedünk a Szovjetunióban. (Belegondolni is szörnyű, milyen lehet pont ebben a korszakban újraszületni annyiszor. Minden alkalommal átélni a világválságot, a világháborút, a hidegháborút...)

Valóban igaz a cím: Harry élete csodálatos, már az egyedisége szempontjából mindenképp. De nem csodálatos. Különleges, váratlan, meghökkentő? Nagyon is. De ha valaki humorra vágyik, azt ne ebben a történetben keresse. (Na jó, Fidel felemelő kivétel, az ő karakterén jókat kuncorásztam, igazából az is inkább fekete humor.)

Nagyon kíváncsi voltam, mégis hogyan lehet egy ilyen sztorit lezárni. Nos, az írónőnek sikerült meglepnie. Tippelni sem mertem volna, hogy ez lesz a vége. Rettentő sok kérdésem maradt, de igazából ezzel semmi probléma. Ez pont egy olyan történet, ami még bőven az olvasás után is foglalkoztat, a kérdőjelek meg kellenek. Mert így kerek - újra meg újra, ha az uroboszból indulunk ki.
AJÁNLOM


Blogturné extra - Kedves idézetek


"Egy Walter S. Brody nevű, roppant komoly amerikai tiszt pedig a baptista, az anabaptista, a mormon és az evangélikus vallás rejtelmeibe avatott be, majd végszóként hozzátette: „Anyám mindegyiknek híve volt élete során, és megtanulta, hogy legjobb, ha az ember önállóan beszélget Istennel.”"

"– Az ön számára a komplexitás a tétlenség ürügyeként kellene hogy szolgáljon. Az események komplexitása, az idő komplexitása – mi haszna származik önnek ebből a tudásból?"

"– Az emberiség fejlődik, Harry! – kiáltotta. – A világ fejlődik! Az emberiség az utóbbi kétszáz év alatt radikálisabb fejlődésen ment keresztül, mint az azt megelőző kétezer évben! Az emberi faj és az emberi civilizáció fejlődési üteme felgyorsult. És a mi dolgunk, a jó embereké, férfiaké és nőké egyaránt az, hogy felügyeljük ezt a folyamatot, hogy megfelelő irányba tereljük, hogy ne legyen többé elcseszve és ne legyen több katasztrófa!"

"– Mi, kisemberek leéljük a magunk kis életét, aztán meghalunk, eltűnünk, és ez az egész – nem kellett széles mozdulatokkal aláfestenie a mondókáját, elég volt a szobát körbepásztázó szemvillanás –, ez az egész csak álom volt."

"Azt hiszi, a maga fájdalma nagyobb szabású, nagyobb jelentőségű, csak mert emlékszik rá? Azt hiszi, a maga élete az egyetlen élet, ami számít, csak mert azt maga éli át? Így van?"

"De ha az az ellenvetése, hogy az etikának semmi keresnivalója a tiszta tudományban, akkor attól tartok, kénytelen vagyok vitába szállni önnel.
– Már hogy lenne itt az etikának bármi keresnivalója? Hiszen a tiszta tudomány nem több és nem kevesebb, mint a dedukció logikai folyamata, illetve a megfigyelhető eseményekkel való kísérletezés. Az állításai nem jók vagy rosszak, hanem a matematikai definíció kritériumai szerint helyesek vagy helytelenek. Az, hogy az emberek mihez kezdenek ezzel a tudománnyal, okot adhat etikai jellegű vitákra, de az igazi tudósnak ezzel nem szabad foglalkoznia. Ezt a politikusokra és a filozófusokra kell bízni."

"Az idő egyszerű volt, és ma is az. Egyszerű részekre oszthatjuk, mérhetjük, kezdődhet egy bizonyos kitüntetett pontján a vacsora, köszönthetjük whiskyvel a múlását. A matematika szolgálatába állíthatjuk, gondolatokat fejezhetünk ki a segítségével a megfigyelhető világegyetemről, de ha arra kérnek minket, hogy magyarázzuk el a mibenlétét egy gyereknek egyszerű szavakkal – de nem hamis szavakkal, persze –, akkor megáll a tudományunk. A jelek szerint legfeljebb annyit tudunk az időről, hogy hogyan kell elvesztegetni."

"– Te jóságos ég! – nyögött fel Shotbolt, amikor meglátta, hogy olvasom a kórlapját. – Orvosnak tanultál, mi? Ki nem állhatom azokat a nyomorult orvosokat, pláne, ha ötévesek.
– Hat – helyesbítettem. – És ne aggódjon, egy héten belül meghal.
– Egy hét! Nem dekkolhatok itt még egy teljes hétig!"

"– Csak egyetlen pillanat volt – mondta. – A kezem egy pillanatra megérintette a kezedet, de ez a pillanat elmúlt, és többé nem láthatjuk, nem hallhatjuk, nem érezhetjük. És elmúlt az a pillanat is, amikor itt ültem melletted és beszéltem hozzád. Ez a pillanat halott. Hagyd meghalni."

"Szóval én nem hiszem, Vincent, hogy az emberi faj rendelkezne a teljes világegyetem megértésének képességével.
– Ugyan, kérlek…
– Várj még egy percet! Azt hiszem az eszköz, amelyről beszélsz – ez a teljességgel képtelen eszköz, teszem hozzá sietve –, amely valamiféle módszerrel, bár hogy mifélével, arról halvány gőzöm sincs, atomjaira robbantja az univerzumra vonatkozó tudásunkat, és létrehoz egy mindent megmagyarázó teóriát, amely minden „hogyan?”-nal kezdődő, és a sokkal nehezebb, „miért?”-tel végződő kérdésre választ tud adni, szóval ez a… ez a csodás eszköz nem több és nem kevesebb, mint egy sajátkezűleg összebarkácsolt istenség. Építeni akarsz magadnak egy mindenható gépet, Vincent? Istent akarsz csinálni magadból?"

"– Jézus, Mária, Szent József és Michael Jackson!"


Nyereményjáték


Harry August 1919-ben született, így volt szerencséje, vagy épp balszerencséje végigélni rengeteg olyan eseményt, amely számunkra már szó szerint történelem. Ő újra meg újra átélte, mi pedig iskolapadban tanulunk róla. 
De vajon Ti mennyire emlékeztek Harry korának nagy mérföldköveire? 
A mostani nyereményjátékban olyan történelmi eseményeket gyűjtöttünk csokorba, melyeket Harry August végigélt és meg is említ a könyvben. Minden turnéállomáson egy feladvány. Kitaláljátok őket? 

1986 egy áprilisi napján az atomtechnológia megmutatta, milyen veszélyes is lehet.

a Rafflecopter giveaway


A turné menetrendje



10.01. Deszy könyvajánlója
10.03. Szembetűnő
10.05. Always Love a Wild Book

Nincsenek megjegyzések