Brooke Cumberland: Pushing the Limits


Picit csalódtam

Brooke Cumberland: Pushing the Limits



Kiadó: BC Books
Oldalszám: 340
ASIN: B015AXSPHQ
Sorozat: -
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,05)
Ő a művészettanárom.
Én a diákja vagyok.
Ezzel az elektromos vonzással és a tagadhatatlan kémiával tudom, hogy nem tart majd sokáig,
hogy az egyikünk megtörjön.
Amikor lehetőség adódik, hogy meztelenül pózoljak az egész osztály előtt, nem tagadhatom az izgalmat, amiért tudom, ő is engem néz.
Míg mindenki koncentrált, és keresztülnéznek rajtam, csak a testem vonalait és hajlatait rajzolva, ő belém lát, egész a legsebezhetőbb pontomig.
Ő nem csak a fizikai részeket látja - ő lát engem. 
Látom a vonásain, hogy próbál úrrá lenni magán.
Hogy tartsuk meg a távolságot, amikor minden egymás felé vonz minket?
Ami olyan helyesnek tűnik, a leghelytelenebb lehet, ha tovább feszegetjük a határokat.

Az első mondat:


"I step through the doorway, immediately hit with the mixed aroma of mildew and lavender from all the flower arrangements."

Véleményem


Ezt a könyvet még Kelly mutatta nekem Goodreadsen, és első körben, amikor megkaptam az ajánlást, nem is értettem. Még mindig emlékszem, hogy vagy egy percig ültem, és gondolkoztam, vajon miért ajánlja nekem a Pushing the Limits-et, amikor már rég olvastam. Aztán csak észrevettem a szerzőt is, és rájöttem, hogy egy másik történetről van szó. Utána már nem kellett sok idő, hogy felfedezzem, hogy egy tanár-diák románc (pont ezért érkezett az ajánlás is), és nem is volt kérdés, hogy olvasnom kell. Imádom a tanár-diák románcokat, a cím tetszett, a sztori sem hangzott rosszul, úgyhogy rögtön nagy volt a csábítás, de épp volt más olvasnivalóm is. De valahogy csak bepasszíroztam a sűrű őszi programba. 

Amit első körben szeretnék tisztázni: a fülszöveg rettentő megtévesztő. Ez a levetkőzős téma valahol a könyv közepe felé történik, nem az osztályban, hanem egy művészeti programon, azon a helyen, ahol a főszereplő lányunk dolgozik, és mivel rosszul lesz az eredeti modell, ő ugrik be a helyére. 
Viszont a sztori sok olyan aspektusát nem meséli el, ami fontos lenne. 

Kiemeli például a szereplők közötti erős vonzalmat, a kémiát, miközben egyébként a sztori elején a vonzalom mellett a lelki kötődésük is nagyon fontos. 

Aspen még fiatal tini, amikor egy balesetben elveszíti ikertestvérét. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az egésznek tanúja volt, és nem tudott segíteni rajta, és nem csak magát hibáztatja - a szülei is őt tartják felelősnek, így a halála után az egész családtól elhidegül. 
Morgan szintén elveszítette a testvérét. Már évek óta nem beszélt a bátyjával egy árulás miatt, és a halála után rettenetes bűntudata van, amiért a nagy veszekedésük után nem próbálta meg helyrehozni a dolgokat, hanem inkább messzire költözött. Most ő neveli bátyja tinilányát, akivel együtt gyászolnak. 

Aspenben és Morganben tehát rögtön megvan a közös pont, a közös tragédia és a bűntudat, ami összefűzi őket. Ráadásul mindketten művészek, így nagyon hamar egymásra hangolódnak lelkileg is. A különbség az, hogy Aspen a fájdalmát a műveibe önti, Morgan pedig azóta, mióta elveszítette a bátyját, képtelen festeni. 

A regénynek ez a része nagyon tetszett. Viszonylag sokáig semmi konkrét nem történik a két szereplő között fizikailag, egy-egy futó érintéstől eltekintve. Viszont nagyon sokat beszélgetnek, és a lány művészetén keresztül is kapcsolódnak. Úgy is, ahogy Morgan nem is sejti. Nagyon tetszett, amikor a művészetről beszélgettek, itt a művészet nem csak alibi volt. Valóban volt sok jelenet, amiben festettek, rajzoltak, emellett művészeti programokon, kiállításokon jártak, szóval hiába a romantika a fő szál, azért nem csak tessék-lássék módon érintette a művészetek témáját az írónő. 

Tetszett az is, hogy a vonzalom ellenére ilyen sokáig nem történik semmi a két szereplő között. Nagyon gyakran az ilyen könyveknél pikk-pakk az ágyban kötnek ki a szereplők, itt nem. 

Viszont sajnos jött egy törés a könyvben, az első szexnél - és innentől kezdve az egész hangulat megváltozott. Folytatódott tovább a művészetes szál természetesen, de mintha már háttérbe szorult volna. A szexjelenetek pedig meglehetősen... konkrétra és vadra sikerültek ahhoz képest, amilyen a regény hangulata azelőtt volt. 

De itt legalább azért még a cselekmény valamelyest értékelhető volt, még ha nem is voltam teljesen elégedett, főleg a jó kezdés után, és még ha a szexjelenetek számomra a határozottan túl sok kategóriába estek is - nem feltétlen mennyiségben, hanem minőségben. 

A nagy csavar elég kiszámítható volt, szinte már a regény eleje óta sejthető volt, a szereplők külön vívódása (a testvéres dolog miatt) szintén nem hozott túl nagy meglepetést. A nagy megoldás után viszont a sztori érthetetlen módon nyálasba fordult, olyan közhelyekkel tarkított párbeszédekkel sikerült lezárni a regényt, hogy konkrétan nevettem némelyiken. Nem értem, hogy egy jól induló regényt hogy lehet így elrontani egy összecsapott lezárással. És ha ez még nem lett volna elég, egy még érthetetlenebb jelenet következett a végén, egy még érthetetlenebb szexjelenettel - határozottan ez volt a mélypont számomra. Lehet nekem magyarázni, hogy miért, számomra a könyv hangulatához egyáltalán nem passzolt, és nem csak ez a szexjelenet, hanem a legtöbb. Olyan volt, mintha nem lenne meg az átmenet a két élettér hangulata között, hanem hirtelen a búskomor művészek lassan kibontakozó, tiltott románcából átcsaptunk volna hardcore pornóba. 

Szóval bár az eleje nagyon biztató volt, összességében sajnos nekem kicsit csalódás volt a regény, sokkal több és jobb lehetett volna. Ha valaki tanár-diák románcról szeretne olvasni, ennél szerintem jobbak is vannak a piacon. 

EGYNEK ELMEGY

Rendeld meg a képre kattintva!