Cassandra Clare - Sarah Rees Brennan: Born to Endless Night




Szerelmes vagyok ebbe a novellába

Cassandra Clare - Sarah Rees Brennan: Born to Endless Night

Kapcsolódó bejegyzések:





Oldalszám: ???
ASIN: B00TBKUWKS
Sorozat: Welcome to Shadowhunter Academy 9.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,44)
Megrendelési link
Mi történik, amikor Magnus Bane hazahoz a barátjának, Alec Lightwoodnak egy kisbabát?
Miután egy elhagyott boszorkánymester babát találnak az Akadémia küszöbén, Magnus megmenti a gyereket - és hazaviszi a barátjának, Alecnek.



Az első mondat:


"Magnus believed that many old things were creations of enduring beauty."

Véleményem



Ahogy már a címben is írtam: én ebbe a novellába szerelmes vagyok. 

Amikor elkezdődött ez a sorozat, imádtam az első részeket. Változatos okokból, de minden novellát sokkal jobban szerettem, mint a Bane krónikákat - bocs, Magnus. Aztán valahogy az utóbbi novellák nem ragadtak annyira magukkal - persze hardcore rajongóknak mindegyikben volt valami csámcsognivaló, de azon az érzésemen ez sem segített, hogy már nem vagyok olyan lelkes. De jött ez a novella, és megmentette a napot! 

Talán ez a novella mind közül a legjobban várt, hiszen Magnus és Alec, és Malec baba, fangirl üzemmód bekapcs. De ettől még picit tartottam tőle, egyrészt mert nyilvánvalóan nagyon magasak voltak az elvárások, másrészt mert bár a Bane krónikák két Malec témájú novelláját szerettem, de nem imádtam. Viszont úgy érzem, ebben most sikerült elkapni egy csomó mindent, amit szerettem volna. 

Egyrészt van sok cuki Alec-Magnus jelenet, amire nyilván mindenki számított. Forró is, romantikus is, komolyan beszélgetős is - minden, ami kell. Kifejezetten érdekes őket most már ebben a pár évvel idősebb kivitelben látni, érezni, hogyan változott a kapcsolatuk, és hogyan változtak ők maguk, már leginkább Alec. Valahogy ezt Jace-nél és a többieknél, akik fel-felbukkantak kevésbé éreztem, talán még Clarynél volt olyan érzésem, hogy egyre inkább magáévá teszi ezt az életformát. Meg hát nyilván a Clary-Jace páros is nagyon cuki mindig. De most Alec az igazi! Magára talál, és ennek én annyira örülök! Megtalálja magát a kapcsolataiban, a felelősségben, mindenben. Annyira jó érzés volt erről az Alecről olvasni. Persze még mindig megvannak a maga pillanatai, hiszen nem vetkőzi le a bőrét - és nem is akarnám -, de közben sokkal érettebb, sokkal magabiztosabb, sokkal jobban tudja, hol a helye a világban. Az Alec-baba páros meg valami elképesztően cuki. A Magnus-baba páros is, de az Alec-baba párost nem tudják überelni, csillogás és varázslat ide vagyok oda. 

Forrás
 
Nyilván ez a fő szál a sztoriban, de azért sok minden történik még itt. Egyrészt megjelenik az összes Lightwood - a szülők, Izzy, Jace, jön Clary is, szóba kerül Maia, Lily, a New York-i vámpírklán új vezetője szerepel is. De még Ragnor és Raphael is szóba kerül. (Említés szintjén pedig több jövőbeli, a sztori szempontjából meg múltbeli szereplő, pl. Anna és Christopher Lightwood, meg persze az elmaradhatatlan Will...)
Ettől volt egy olyan teljességérzés bennem - együtt a banda, régiek, újak, különböző fajok, generációk, és... Szóval így a novellák végéhez közeledve nagyon kellett nekem egy ilyen. 

És bár nyilván a buli legnagyobb része Magnusnak és Alecnek jut, és a szokotthoz képest Simon picit a háttérben marad, azért az ő története is halad előre. Mások szemén keresztül látjuk, és olyan, mintha kicsit körbeérnénk - az első novellában kifejezetten gáz volt Simon szemszögéből arról olvasni, hogy mindenki hősnek tartja. Most pedig valahogy... helyénvaló. Kivívta magának az elismerést, ez a Simon, nem a régi. És ettől valahogy a két Simon is mintha egyre közelebb kerülne egymáshoz. Ez a Simon már nem az a Simon, aki a Mennyei tűzben volt, de valamiképpen egy pont tökéletes egyveleg lett az Árnyvadász és a geek között. És arról olvasni, hogy mások is így látják, és hogy a kis mondénból vezető vált, konkrétan könnyeket csalt a szemembe. (És még most, miközben ezt a posztot írom.) 

Ezenkívül ha már Simon és Alec, nyilván kiderül végre, mi is a baja pontosan Alecnek Simonnal. Hát, bevallom őszintén, mindenre számítottam, csak erre nem, de kifejezetten örültem ennek a megoldásnak. 

Illetve szóba kerül Simon névválasztása is, a szívem hevesebben kezdett dobogni, mert azt hittem, végre... de azért nem lőtt el mindent patront Cassie, marad még az utolsó részre is. 

Ó, és még az elveszett Herondale is szóba kerül, csak hogy tovább húzzák az idegeinket. 

Szóval van ebben a novellában minden! Kellemes kis visszacsatolás arra, honnan indult Simon, cuki jelenetek minden fontosabb párossal, így van "Óóóóóó" jelenet Jace-szel és Claryvel, Magnusszal és Aleckel és Izzyvel és Simonnal is. Sőt, imádom a Marisol-Jon páros párbeszédeit, bármilyen furcsa is, én most nagyon shippelem őket, remélem, kiderül majd, mi lesz velük.

De azért azt is érezni így a novellasorozat vége felé közeledve, hogy valami sötét van a levegőben - a tündérek szervezkednek, és érezni, közel a baj. (Már csak pár hónap márciusig, a Lady Midnightig, szóval ez szó szerinti, és átvitt értelemben is igaz.) 

Ez a novella többször megríkatott és többször megnevettetett. Ilyen érzelmi hullámvasútnak szeretem én ezeket a sztorikat!


KEDVENC LETT

Rendeld meg a képre kattintva!