Jodi Picoult - Samantha van Leer: Lapról ​lapra {Értékelés + Nyereményjáték}

Jodi Picoult - Samantha van Leer: Lapról ​lapra

A blogturnéról




Az Atheneaum Kiadó jelentette meg Jodi Picoult első young adult regényét: Sorok között címmel, melyet a lányával, Samantha Van Leer-el  közösen  írtak.  Nagy sikert aratott a könyv a magyar olvasók körében és  máris örülhetünk az újabb résznek: megjelent a  folytatás Lapról lapra címmel. A történet izgalmas fordulatokkal folytatódik, és számos új szereplőt is megismerhetünk.  Tartsatok velünk a Lapról lapra blogturnéján!  Vajon Edgar hogyan állja a helyét a mesében, és Olivér a való világban? A kiadó jóvoltából két szerencsés játékos megnyerheti a könyvet a nyereményjátékunkon!

Kapcsolódó bejegyzések:


Eredeti cím: Off the Page
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 392
Fordító: Babits Péter
ISBN: 9789632935478
Sorozat: Sorok között 2.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: váltott e/1
Függővég: ne, de azért...
Bechdel-teszt: igen
Moly link
Goodreads link (3,77)
Megrendelési link
A valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a
valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.

A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje…
Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek…

Az első mondat:


"Tudod, csak mert megfogtad ezt a könyvet, még nem lett a tiéd."

Véleményem


Azt hiszem, az első részhez írt értékelésemből átjött, mennyire-mennyire szerettem ennek a könyvnek az első részét. Imádtam az ötletet, tetszett a kivitelezés, gyönyörűek voltak az illusztrációk, nagyon tetszett a színes betűs megoldás... Egyszóval nálam telitalálat volt. 

Viszont ezzel együtt az is egyértelmű volt, hogy még ha folytathatóan is, az a mese lezárult. A mesék tradicionálisan a boldog (vagy egyes esetekben szívszorítóan tragikus) befejezéssel zárulnak. És valószínűleg mindannyiunk jobb úgy, hogy nem gondolkozunk el, vajon mi jön a mézeshetek után, amikor Hamupipőkének be kell illeszkednie a kastély merev, szabályokkal teli rendszerébe, miközben a hercege a birodalom kormányzásával van elfoglalva. (Lehet, hogy agyamra ment Sissi története?) Mindenesetre tény, ami tény: ritkán látjuk, mi történik a happy end után. És legtöbbünknek jó is ez így. Jó együtt élni a csalfa illúzióval, hogy happy end, mint olyan létezik. Hiszen ha lenne folytatás, az konfliktusokkal, újabb problémákkal és nehézségekkel, akár veszteségekkel járna. 



Na, ez volt az egyik ok, ami miatt nagy kérdőjellel indultam neki a könyvnek. Ugyanis szép, szép az első rész végi happy end: a herceg kiszabadult, együtt lehet a főszereplőnkkel, vége. Na de... hogyan illeszkedik be a herceg a teljesen új világba? Képes lesz eljátszani Edgart? 

További félelmem volt, hogy vajon egy folytatásban működik-e majd a zseniális alapötlet, amit annyira szerettem? Hiszem most már nem hat az újdonság erejével, már feldolgoztuk az alapötlettel járó gondolatainkat. Van tovább?

Nos, a jó hír, hogy van. A néhány fejezetenként gondolatok a narrátoroktól kifejezetten érdekesek. Eltávolodnak a műtől, mégis mindig kapcsolódnak hozzá, és gyakorlatilag csupa-csupa olyan gondolattal szolgálnak, amik egyrészt szinte egytől egyig megállják a helyüket önálló idézetekként is, másrészt még mindig kapcsolódnak az olvasáshoz, íráshoz, olvasó és mű, szerző és mű kapcsolatához, esetleg némi nyelvtani érdekességre mutatnak rá. Tehát ez is olyasmi, amit egy könyvmoly szívesen vehet, még ha meg is szakítják a cselekményt. Szerencsére a hosszuk pont eltalált, és kellőképp érdekesek, hogy ne legyen zavaróak ezek a "törések". 

Ami az illusztrációkat illeti, azokból érzésem szerint kevesebb akadt, mint az előző könyvben. Persze megvannak az apró, fekete-fehér képek a szöveg között, de szerintem azokból sem volt annyi, a nagy színes képek száma pedig érezhetően csökkent. Konkrét problémám nem volt ezzel, bár nem tagadom, hogy annak idején imádtam a mesés képeket. 

Persze az is igaz, hogy most már nincs meg az a fajta váltás két különböző sztori között, mint az előzőben volt. Abban ugye futott az egyik szál, ami a tényleges történés volt, közben pedig időről időre olvashattunk szemelvényeket az eredeti meséből is. Mivel annak a mesének a végére értünk, itt ilyen már nincs.

Helyette viszont ki-be ugrálunk a mese világából a valós világba, és fordítva. Eleinte élesen elválik a kettő, aztán végül jó néhányan utazgatnak ide-oda. Ehhez kapcsolódóan el kell mondanom, hogy főleg a könyv elején Edgar szemszögeit valahogy laposabbnak éreztem. Sokkal izgibb, aranyosabb, pörgősebb volt, amikor épp Olivér vagy Delila szemszögében voltunk. 

Persze ebben nyilván annak is szerepe volt, hogy előbbinél nem igazán voltak rendben a dolgok, míg a párosunk még ha nehézségekkel is, de a happy endjét élte. Rettentően viccesek voltak Olivér szemszögei, elképesztően jókat nevettem, hogyan szemlélte teljesen tudatlanul a mi világunk találmányait, szokásait és kifejezéseit - külön kedvencem a Skype-os gondolata, hangosan nevettem, és több embernek is idéztem. (Nem lövöm le.) De fordítva is igaz: legalább olyan komikus helyzeteket szült az is, amikor hódolt a saját szokásainak, és erre reagáltak mások. 

A történet cselekménye is tetszett, talán még pörgősebb is volt, mint az első részben. Előkerültek a problémák, amik a cseréből fakadtak, ráadásul több szereplő is világot vált a könyvben, ez pedig egyszerre mókás és frusztráló. 

Viszont sajnos egy okból (már annak a bizony szereplőnek a sorsán kívül, amit nem fogok elárulni, de nem örültem, mert nem ezt akartam, és értem, miért, na de mégis) mégsem tudom azt mondani, hogy ugyanannyira szerettem, mint az elsőt. Ez pedig a befejezés. Az első rész végén is volt némi lebegtetés, hiszen sejthető volt, hogy azért Edgar nem biztos, hogy boldogan fogja élni világát a mesében. De ennek a résznek a lezárása számomra konkrétan csalódást keltő volt. Felvetődtek problémák az első rész lezárását illetően, és a második rész végével kicsit olyan, mintha körbe-körbe járnánk. Ugyanis értem, mi történt és miért, ám ettől azok a problémák (nevezetesen például az, hogy a mese öngyógyítani akar), nem változnak. Nem kapunk válaszokat arra, hogy miért? Hogy hogy sikerül kijátszani? Sikerül-e egyáltalán? Szóval nekem olyan... lezáratlan az egész, kicsit olyan, mintha újra dobattak volna velünk, hogy aztán visszajussunk a start mezőre. Ezt meg még egy szomorú dologgal is megszórták díszítésül - elindult egy szál, aztán az olvasó arcába nevettek. 

Ettől a könyv persze nem volt rossz, sőt... Változatlanul nagyon jól szórakoztam, a kis szemelvények nagyon érdekesek voltak, a szereplőket még mindig szerettem. Egyszerűen csak kár ez a befejezés. 

NAGYON AJÁNLOM

Nyereményjáték


Előnyben azok, akik más olvasták az első részt! A blogturné mind az öt állomásán a bejegyzésekben elrejtettünk egy-egy szereplő nevét. Gyűjtsd össze a kiemelt betűket, tedd helyes sorrendbe és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kisorsolt nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levélre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


09.08 Kelly és Lupi olvas
09.10 Szembetűnő
09.13 Deszy könyvajánlója
09.15 CBooks
09.17 Dreamworld

Rendeld meg a képre kattintva!