Katie Fforde: Szerelmes levelek {Értékelés + Nyereményjáték}
Katie Fforde: Szerelmes levelek
a Rafflecopter giveaway
A blogturnéról
Nemrég megjelent a Libri Kiadó gondozásában Katie Fforde Szerelmes levelek című regénye, amelynek köszönhetően nemcsak betekintést nyerhetünk egy könyvfesztivál megszervezésébe, hanem egy romantikus szerelem fellángolását is végigkövethetjük. Ezúttal a Blogturné Klub 7 bloggerének véleményét olvashatjátok a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy saját példányt a regényből.
Kiadó: Libri
Oldalszám: 512
Fordító: Berki Judit
ISBN: 9789634331568
Sorozat: -
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,68)
Megrendelési linkLaura Horsley a könyvek szerelmese. Sajnos azonban a könyvesbolt, ahol dolgozik,
bezár, így a lány búcsúpartit rendez az olvasóklub és a törzsvásárlók számára. A fogadásra betéved egy neves irodalmi ügynök, akit lenyűgöz a lány szervezőkészsége, és rögvest munkát is ajánl neki. A festői Somerbyben kellene tető alá hoznia egy irodalmi fesztivált.
Laura boldogan vállalja a feladatot, ám szinte azonnal nem várt nehézséggel találja szemben magát: a szponzor csak akkor hajlandó támogatni a rendezvényt, ha fesztiválon részt vesz Dermot Flynn, az ír széppróza fenegyereke. Flynn húszévesen robbant be az irodalmi életbe, ám második kötete után eltűnt a nyilvánosság elől. Alkotói válságba került? Vagy más oka van a visszavonulásának?
Laura nagy rajongója a férfinak: ő a kedvenc írója, sőt: plátói szerelmet táplál iránta. Nekivág hát az útnak, hogy a festői ír falucskában becserkéssze a vérlázítóan jóképű „ír vadembert”, aki meglepő feltételhez köti a fesztiválon való megjelenését…
Az első mondat:
"– Na, hogy tetszik a pasi? – szólalt meg egy hang váratlanul Laura mellett, és a lány majd infarktust kapott ijedtében."
Véleményem
Bevallom őszintén, még sosem olvastam Katie Fforde-tól, bár a nevét már ismertem. Ám ennek a kötetnek a fülszövege nagyon megfogott.
Adott egy könyvmoly főszereplő, aki a kedvenc írójával jöhet össze? Még jó, hogy kíváncsi lettem!
Ráadásul nagyon úgy érzem, az életemnek pont egy olyan időszakában talált rám, amikor nagyon is rezonált velem a sztori. Ugyanis épp egy fesztivál megszervezésén ügyködtem én is - igaz, az enyém színházi volt, nem könyves, és én a marketinggel foglalkoztam, nem a fellépők szervezésével, mégis sorsközösséget éreztem a főszereplővel, Laurával.
Így tehát a legjobb pillanatban kapott el ez a sztori, és fesztiválszervező könyvmolyként talán több dolgot is hajlandó voltam megbocsátani neki, mint amennyit egyébként megbocsátottam volna.
A legtöbb problémám forrása két dolog: a könyv hossza és a főszereplő, Laura.
Kezdjük az elsővel! A Szerelmes levelek "röpke" 502 oldal, ami azért kicsit szokatlan a romantikus sztoriknál. Sajnos az ilyen hosszú könyveknél gyakori, hogy túlnyújtja a szerző a könyvet, mint a rétestésztát, hiszen vettük, van két szereplő, akinek a kapcsolata kibontakozik, de ahhoz, hogy ez 500 oldalon keresztül izgalmas legyen, nagyon jónak kell lennie a sztorinak. A Szerelmes levelek esetében a romantikus szál mellett volt elég sok izgalmas: például Laura útkeresése, a fesztivál szervezése, az új barátságok... Csakhogy ezeknek a nagy része, bár megvolt, mégis háttérbe szorult, vagy inkább alárendelődött a szerelmi sztorinak. Így igazából sosem szakadtunk el tőle úgy istenigazából, inkább csak hullámzóan kaptuk - és amikor épp nem ezen volt a hangsúly, akkor is állandóan erről lamentált a főszereplő. Ez pedig 500 oldalon keresztül kicsit sok volt nekem, egy fokkal rövidebben, egy kicsit kevesebb gondolati túlaggódással talán izgalmasabb lett volna a sztori.
Illetve ha már itt tartunk, kicsit sajnálom, hogy a fesztivál szervezéséből csak annyit kaptunk, amennyit. Bőven működhetett volna az 500 oldal, ha valóban beleássuk magunkat jobban az egyéb témákba is: nagyon izgalmas kérdés, hogyan áll össze egy irodalmi fesztivál, főleg az első évben, amikor még nincs kialakult rendszere a dolognak. Ebből nagyon élveztem volna sokkal-sokkal többet.
Ahogy említettem a másik problémám Laura volt, illetve Laura egy tulajdonsága: a már korábban emlegetett lamentálás. A szerelmi szál sokkal rövidebb és hihetőbb lehetett volna, ha Laura a korának megfelelően egy fokkal érettebben viselkedik. Én magam is nyuszi típus vagyok, így egy pontig még bőven meg tudom ezt bocsátani, de azért Laura időnként átlépte még az én ingerküszöbömet is - bár összességében azért nem ment az agyamra Laura, minden esendősége ellenére sem. Csak egyszerűen időnként úgy éreztem, hogy egyes döntéseit csak azért hozza meg így, hogy legyen még további 50 oldal a könyvben...
Ezzel együtt a könyves témát nagyon-nagyon szerettem. Laura útkeresésével nagyon könnyen tudtam azonosulni. Nehéz kérdés, hogy hol van az a határ, ameddig az ember bármi áron kövesse az álmait és mikor kell megalkudni - Laura ezt számomra szépen végigvitte a történetben, és a romantikus életét leszámítva egészen ügyesen lavírozott az álmai és a realitás között.
A nagy kedvencem a könyvből egyértelműen a férfi főszereplőnk volt. Bár eleinte kicsit túl lehetetlennek éreztem a természetét, de igazából minél jobban megismertem, annál inkább megértettem, miért volt ilyen. Művészalkat a szentem, ráadásul minden oka megvolt, hogy magába zuhanjon. Azzal meg azért elég gyakran találkozni, hogy egy író kerüli a nagy nyilvánosságot. Az ír visszavonultságot pedig kifejezetten élveztem, tetszett ez a nagyon közvetlen, mindenki mindenkit ismer kis falu, még ha túl sok időnk nem is volt ott. (Rövid időn belül a sokadik könyvet olvasom, amiben szóba kerül Írország - jel lenne? Remélem. :D)
Összességében én élveztem a könyv olvasását, de kétségtelenül ki kell kapcsolni időnként a valóságdetektort, és megbocsátani Laurának, hogy tinibb, mint kellene neki. A regény arányain kicsit tudtam volna még változtatni: Laura belső monológjai és aggodalmaskodásai helyett inkább még több jelenetet kellett volna betenni Flynnel, vagy ha pedig pont Laura útkeresése irányába akarta elvinni a szerző a regényt, akkor a fesztivál szervezéséből kellett volna egy fokkal több szerintem. Mindenesetre azért mindezek ellenére engem szórakoztatott.
Adott egy könyvmoly főszereplő, aki a kedvenc írójával jöhet össze? Még jó, hogy kíváncsi lettem!
Ráadásul nagyon úgy érzem, az életemnek pont egy olyan időszakában talált rám, amikor nagyon is rezonált velem a sztori. Ugyanis épp egy fesztivál megszervezésén ügyködtem én is - igaz, az enyém színházi volt, nem könyves, és én a marketinggel foglalkoztam, nem a fellépők szervezésével, mégis sorsközösséget éreztem a főszereplővel, Laurával.
Így tehát a legjobb pillanatban kapott el ez a sztori, és fesztiválszervező könyvmolyként talán több dolgot is hajlandó voltam megbocsátani neki, mint amennyit egyébként megbocsátottam volna.
A legtöbb problémám forrása két dolog: a könyv hossza és a főszereplő, Laura.
Kezdjük az elsővel! A Szerelmes levelek "röpke" 502 oldal, ami azért kicsit szokatlan a romantikus sztoriknál. Sajnos az ilyen hosszú könyveknél gyakori, hogy túlnyújtja a szerző a könyvet, mint a rétestésztát, hiszen vettük, van két szereplő, akinek a kapcsolata kibontakozik, de ahhoz, hogy ez 500 oldalon keresztül izgalmas legyen, nagyon jónak kell lennie a sztorinak. A Szerelmes levelek esetében a romantikus szál mellett volt elég sok izgalmas: például Laura útkeresése, a fesztivál szervezése, az új barátságok... Csakhogy ezeknek a nagy része, bár megvolt, mégis háttérbe szorult, vagy inkább alárendelődött a szerelmi sztorinak. Így igazából sosem szakadtunk el tőle úgy istenigazából, inkább csak hullámzóan kaptuk - és amikor épp nem ezen volt a hangsúly, akkor is állandóan erről lamentált a főszereplő. Ez pedig 500 oldalon keresztül kicsit sok volt nekem, egy fokkal rövidebben, egy kicsit kevesebb gondolati túlaggódással talán izgalmasabb lett volna a sztori.
Illetve ha már itt tartunk, kicsit sajnálom, hogy a fesztivál szervezéséből csak annyit kaptunk, amennyit. Bőven működhetett volna az 500 oldal, ha valóban beleássuk magunkat jobban az egyéb témákba is: nagyon izgalmas kérdés, hogyan áll össze egy irodalmi fesztivál, főleg az első évben, amikor még nincs kialakult rendszere a dolognak. Ebből nagyon élveztem volna sokkal-sokkal többet.
Ahogy említettem a másik problémám Laura volt, illetve Laura egy tulajdonsága: a már korábban emlegetett lamentálás. A szerelmi szál sokkal rövidebb és hihetőbb lehetett volna, ha Laura a korának megfelelően egy fokkal érettebben viselkedik. Én magam is nyuszi típus vagyok, így egy pontig még bőven meg tudom ezt bocsátani, de azért Laura időnként átlépte még az én ingerküszöbömet is - bár összességében azért nem ment az agyamra Laura, minden esendősége ellenére sem. Csak egyszerűen időnként úgy éreztem, hogy egyes döntéseit csak azért hozza meg így, hogy legyen még további 50 oldal a könyvben...
Ezzel együtt a könyves témát nagyon-nagyon szerettem. Laura útkeresésével nagyon könnyen tudtam azonosulni. Nehéz kérdés, hogy hol van az a határ, ameddig az ember bármi áron kövesse az álmait és mikor kell megalkudni - Laura ezt számomra szépen végigvitte a történetben, és a romantikus életét leszámítva egészen ügyesen lavírozott az álmai és a realitás között.
A nagy kedvencem a könyvből egyértelműen a férfi főszereplőnk volt. Bár eleinte kicsit túl lehetetlennek éreztem a természetét, de igazából minél jobban megismertem, annál inkább megértettem, miért volt ilyen. Művészalkat a szentem, ráadásul minden oka megvolt, hogy magába zuhanjon. Azzal meg azért elég gyakran találkozni, hogy egy író kerüli a nagy nyilvánosságot. Az ír visszavonultságot pedig kifejezetten élveztem, tetszett ez a nagyon közvetlen, mindenki mindenkit ismer kis falu, még ha túl sok időnk nem is volt ott. (Rövid időn belül a sokadik könyvet olvasom, amiben szóba kerül Írország - jel lenne? Remélem. :D)
Összességében én élveztem a könyv olvasását, de kétségtelenül ki kell kapcsolni időnként a valóságdetektort, és megbocsátani Laurának, hogy tinibb, mint kellene neki. A regény arányain kicsit tudtam volna még változtatni: Laura belső monológjai és aggodalmaskodásai helyett inkább még több jelenetet kellett volna betenni Flynnel, vagy ha pedig pont Laura útkeresése irányába akarta elvinni a szerző a regényt, akkor a fesztivál szervezéséből kellett volna egy fokkal több szerintem. Mindenesetre azért mindezek ellenére engem szórakoztatott.
EGYNEK ELMEGY/AJÁNLÓ
Nyereményjáték
A könyv főszereplője, Laura Horsley igazi könyvmoly. A feladatotok ezúttal az lesz, hogy a blogjainkon található képek alapján beazonosítsatok más könyvmoly karaktereket (könyvekből vagy filmekből), és a nevüket beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
A turné menetrendje
03. 25. Deszy könyvajánlója
03. 26. Betonka szerint a világ...
03. 27. Szembetűnő
03. 28. Olvasónapló
03. 29. Könyvvilág
03. 30. Kelly és Lupi olvas
03. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések