Cover Crazy - Chain of Iron

Tegnap ígértem, hogy ma, ha már lesz nagyobb felbontású verziónk a legújabb Cassandra Clare borítóból, érkezik a borítóelemzés is hozzá!

A borító tervezője ezúttal is Cliff Nielsen, akinek a stílusjegyeit így tehát nem véletlenül fedezhetjük fel ezen a borítón is.

A Chain of Iron a The Last Hours sorozat második kötete, ezeket az információkat pedig megtalálhatjuk a borítón is. A szövegek a Cassandra Clare könyveire jellemző stílusban kerültek a borítóra. A színek némileg változtat az előző kötethez képest. Az a Chain of Gold címhez passzolóan arany címet kapott, érdekes, hogy itt a vashoz passzolóan fémszínű címet kapunk. Helyette a Cassandra Clare név pompázik sárgás-aranyos színben - ez érdekes választás, hiszen a szerző neve eléggé beleolvad a háttérbe. Összességében azonban ez engem nem zavar.

És akkor térjünk is rá a borító lényegi részére!

A kötet borítójára ezúttal Lucie került, így Cordelia után ismét egy nőalakot láthatunk rajta, ez is egy azon emelek közül, amik összekötik az első kötet borítójával ezt, ugyanis eddig nagyon szép egységet alkotnak egymás mellett.

A közös elemek közé sorolhatjuk a gyönyörű, hosszan leomló hajat is, amiben megjelenik valamilyen más motívum - az első rész esetében ezek a falevelek voltak, most pedig lepkék - erre még visszatérünk. Sznitén közös, hogy mindkét nőalak báliruhás, még ha a ruha megjelenése egészen más is. (Ebből jogosan gondolhatunk arra, hogy nőalakot látunk majd a harmadik köteten is - de erről Cassie egyelőre nem árult el semmit.)

A borító két uralkodó színe a sárga és a kék. Érdekes kombináció, nagyon kontrasztos, viszont nagyon odavonzza a tekintetet is. 

A kék színt a háttér kapta, amiről rögtön több benyomásunk is lehet. Egyrészt ez egy hidegebb szín, láthatunk is kopár ágakat, ködöt, így pedig könnyű a szellemvilágra asszociálni, ami egyáltalán nem visz félre. Ez utalhat Lucie képességére és persze a Jesse Blackthorn szálra is. Emellett az is kiderült, hogy a Chain of Iron télen játszódik, erre is utal a kék háttér. 

Ha már a háttér a téma: Cassandra Clare elárulta, hogy a háttérhez az inspirációt a Highgate Cemetery, London egyik leghíresebb temetője adta, ezért is a borzongató hangulat. 

Ennyit a kék színről, térjünk át a sárgára!

Ezt a színt egyrészt Lucie ruhája képviseli a borítón. Sokakban felmerült a kérdés, az arany ruha esetleg Árnyvadász esküvőre utal-e, de Cassie elárulta: ez csupán egy sárga ruha, nem arany, és nem is kell ezen a vonalon utalásokat keresgelnünk.

Van viszont egy sor másik: 

Lucie kezében Jesse Blackthorn medálját láthatjuk (ha közelről megnézitek, még a családi ágbog is látszik), a kezén pedig egyébként egy Voyance rúnát.

Ami a másik sárga elemet illeti: sokan hitték darazsaknak a borítón látható rovarokat, de ezek nem darazsak, hanem halálfejes lepkék. (Érdekesség: a faj neve angolul nem a butterfly, hanem a moth szót tartalmazza, ami molyt jelent.) A lepke neve nem csak magyarul ilyen hátborzongató. 

Az eredeti latin név Acherontia atropos, mindkét nevét valamilyen halállal és sötét témáról kapta. Az atropos a görög isten, Atropos nevéből származik, aki az egyik moira volt, az egyik sorsistennő. Természetesen Atropos volt, aki elvágta sors fonalát, vagyis a halálról döntött.

Az Acherontia név Acheronhoz kapcsolódik, a görög folyóhoz, ami a mitológia szerint az alvilágba vezet.

Valószínűleg ennek és a hátán látható halálfejszerű formának köszönhető, hogy e lepkefaj olyan népszerű az írók körében - hiszen egyébként teljesen ártalmatlanok. Ennek ellenére megjelentek Bram Stoker Draculájában és A bárányok hallgatnak filmplakátján is.

Mindezeken kívül Susan Hill gótikus horrorrergényében is felbukkantak, illetve John Keats A Melancholiáról című versében is a halál szimbólumaként hivatkozik rájuk.

Utóbbira azért is érdemes odafigyelni, mert Cassandra Clare szeret versekre hivatkozni a könyveiben, úgyhogy most elő is vettem a verset, a kérdéses részt kövérítem nektek:

Ne, oh ne vágyd a Léthét s mámorúl

Vad rostú farkastej szeszét se szűrd,

S mely halvány fődhöz rőt csókkal borúl,

Poklos csucsor fürtös díszét se tűrd,

Setét füzéredűl taxus-bogyót

Se pergess és halálfős lepkeszárny

Ne lengjen bús Psychédül s vén uhú

Se lesse sok jajod, a nem fogyót:

Mert árnyuktól csak lomhább lesz az árny

Lelked fölött s alél a drága bú.

Inkább, ha lelked méla kedve jő,

S mint síró égi felleg, úgy lep el,

Mint lankadt bimbófőt szelíd erő,

Mint április zöld dombját langy lepel:

Búd friss rózsákra hullasd permeteg,

Vagy sós szivárvány színe szívja fel,

S peóniák víg gömbjén hintsd te szét,

Vagy fogd lánykád kezét s míg gyermeteg

Daccal pörölve csacska szót felel,

Idd mély csodájú, mély tekintetét.

A Szépség is csak Bú, mert halni vész,

S ajkához hajló újjal a Gyönyör

Mindegyre búcsut int és mind a Méz,

Mit kedvünk méhe szív, csak bús csömör:

Jaj, mert bár járd a Vígság templomát,

Szentélyét fátylas Mélabú üli,

Bár csak te látod, ki ínyenc inyed

Falán a kéj héját már szétnyomád,

S lelked, mely ős, bús ízekkel teli,

Oltárán függni szent jelül viszed.

Tóth Árpád

Tehát ha tisztán a borítót nézzük, a háttérrel, Lucie képességével és a szinte utat mutató lepkékkel - ez akár azt is jelentheti, hogy az alvilágba, a halálhoz vezetik a lányt. Nem sok jót ígér a dolog. 

Még egy gondolat: ugyan Grace kedvenc állatai a molylepkék, Cassie szerint ez igazából véletlen, és csak másodlagos szempont, mert elsősorban Lucie képessége miatt kerültek a borítóra.

Én ennyi részletet fedeztem fel a borítón és találtam Cassie nyilatkozataiban, ha esetleg szerintetek valamit kihagytam, írjátok meg!

Nektek hogy tetszik a borító?