Stephenie Meyer: Midnight Sun {Értékelés}
Stephenie Meyer: Midnight Sun
Oldalszám: 752
Sorozat: Twilight 1,5
Kezelhető-e standalone-ként? so-so
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,08)Végre itt van! A bestseller szerző Stephenie Meyer győzedelmesen tér vissza a Twilight
világába egy régóta áhított kötettel: Bella és Edward ikonikus szerelmi történetét ezúttal a vámpír nézőpontjából ismerhetjük meg.
Amikor Edward Cullen és Bella Swan találkoztak a Twilightban, ikonikus szerelmi történet született. De egészen mostanáig a rajongók csak Bella oldaláról ismerték a történetet. Azonban végre megtapasztalhatják Edward oldalát is, a régóta várt kiegészítő regény, a Midnight Sun jóvoltából.
A felejthetetlen történet Edward szemszögéből új és váratlanul sötét fordulatot tartogat. A Bellával való találkozás Edward szemszögéből a legbosszantóbb dolog, ami vámpírként töltött éveiben történhetett vele. Ahogy egyre több izgalmas részletet ismerünk meg Edward múltjából, és egyre jobban elmélyedünk bonyolult gondolataiban, úgy értjük meg mind jobban, miért ez élete legmeghatározóbb szenvedése. Hogyan is követheti a szívét, ha ezzel veszélybe sodorja Bellát?
A Midnight Sunban Stephenie Meyer visszaröpít minket abba a világba, ami milliók szívét rabolta el, és elhozza nekünk ezt az epikus történetet a halhatatlan szerelem mély vonzalmairól és annak pusztító következményeiről.
Az első mondat:
"This was the time of day when I most wished I were able to sleep.
Ez volt a napnak az a része, amikor leginkább azt kívántam, bár képes lennék aludni."
Véleményem
Először is szeretnék valamit leszögezni: vegyetek magatokhoz 3 napi hideg élelmet, mert ez az értékelés hosszú lesz. Kész? Oké, akkor csapjunk bele!
Az értékeléseimet általában valamilyen személyes bevezetéssel kezdek, olyasmikkel, hogy hogy találtam rá a könyvre meg hogy miért akartam olvasni. De azt hiszem, ezt a részt most rövidre foghatom, hiszen egy ilyen könyv esetében talán nem kell sokáig ragoznom, hogy igen, én is a Twilight rajongók sorába tartoztam anno. Nem a Twilight miatt szerettem meg az olvasást, de középiskolás koromban robbant be a nagy láz, és könyvmolyként természetesen nem maradhattam ki belőle.
És még valamit rögtön szeretnék tisztázni: egy pillanatig nem bánom. És nem szégyenlem. Büszke Twilight rajongó vagyok a mai napig.
Ettől függetlenül persze a Midnight Sun elég megosztó a rajongók körében is, és sokaktól olvastam azt, hogy ők bizony ezt a könyvet már ki fogják hagyni. És igazából okok lehetnek is erre, például az eltelt évek alatt sokat változhatott az ember ízlése. Többektől olvastam azt is, hogy ez már csak pénzlehúzás, ennyi idő után sem tud mást írni Stephenie Meyer, ezért lehúz még egy bőrt a Twilightról.
Nos, nem mondom, hogy nekem nem volt már ilyen érzésem a Twilight Sagához kapcsolódóan, de nem ennél a könyvnél, hanem annál a bizonyos fordított Twilightnál.
És akkor térjünk is vissza oda, ahol a Midnight Sun született... Sok évvel ezelőttre, amikor a Twilight láz épp javában tombolt, amikor még messze hátravoltak az utolsó filmek, amikor még nem volt ekkora divat tükörregényeket írni és amikor még nem volt például A szürke ötven árnyalata láz. Mert igen, a Midnight Sun története idáig nyúlik vissza.
Aki esetleg nem ismeri a sztorit: Stephenie Meyer még a legnagyobb Twilight láz idején gondolt egyet, és elkezdte megírni a Twilightot Edward szemszögéből. Mivel az Alkonyat regény Bella szemszögéből íródott, E/1-ben, ezért igazából erre volt is lehetősége. A rajongók pedig alig várták, hogy kijöjjön ez a fordított szemszög, hiszen Team Edward - mennyire izgalmas lesz mindez a másik szemszögből. Csakhogy az írónő még nem fejezte be a kéziratot, nagyjából a felénél járt, amikor egy ismerőse kiszivárogtatta azt a netre. Szerintem mind el tudjuk képzelni, milyen borzalmas érzés lehetett ez. Így aztán Meyer végül feltöltötte ezt a részt - az első 12 fejezetet - a saját weboldalára, ahol évekig ingyen elérhető volt. Befejezetlenül.
Ennek ellenére a Midnight Sun a rajongók fantáziáját már megragadta. Tucatszám készültek a rajongói változatok a hátralévő fejezetekből - itthon talán Benina írása volt a legismertebb ebben a kategóriában -, és egy új divatot is elindított vele Meyer. Nem véletlen, hogy ezután több YA regényből íródott meg a másik szemszög. Ez mind a Midnight Sun hatása - egy kiadatlan Twilight kéziraté.
Ahogy teltek az évek, a Twilight rajongók várták, hogy Meyer majd befejezi a sztorit, de minden nagy bejelentésnél csalódniuk, csalódnunk kellett: nem a Midnight Sun volt az.
Egészen idénig.
Szóval lehet azzal vádolni Meyert, hogy csak a pénzért csinálta, de igazából az én szememben ez inkább valamiféle "tartozás" a rajongók irányába - még ha nem is gondolom, hogy Meyer bármivel tartozna is nekünk. (Meg az édesanyjának, aki az írónő korábbi nyilatkozatai alapján folyamatosan rágta a fülét a befejezésért.)
Úgyhogy részemről ennyit erről, én ennél a könyvnél nem érzem, hogy az igazi motivációs erő a pénz volt. Ráadásul Meyer a nyilatkozataiban nem is nagyon titkolja, hogy nehéznek találta a kötet befejezését, és egyébként is örülne, ha valami mást írhatna, mert nem szeretné, ha csak a Twilight miatt emlékeznének rá.
A magam részéről nem lehetett volna visszatartani ennek a könyvnek az olvasásától. Ugyanis én anno már olvastam az első 12 fejezetet. Aki esetleg nem emlékszik a fejezetekre: az van, hogy pont a legizgibb rész előtt maradt félbe a kézirat, ugyanis a 13 fejezetben olvashatunk arról a bizonyos mezős jelenetről, és utána következik egy másik rész is, amit nagyon szeretek, amikor Edward hazaviszi Bellát a családjához.
És még egy fontos dolgot el kell mondanom: a Midnight Sun neten olvasható első 12 fejezetét én bizony még jobban is szerettem, mint a Bella szemszöget.
Így nagy elvárásokkal vetettem bele magam a kötetbe.
Két nagy kérdés volt bennem:
Az értékeléseimet általában valamilyen személyes bevezetéssel kezdek, olyasmikkel, hogy hogy találtam rá a könyvre meg hogy miért akartam olvasni. De azt hiszem, ezt a részt most rövidre foghatom, hiszen egy ilyen könyv esetében talán nem kell sokáig ragoznom, hogy igen, én is a Twilight rajongók sorába tartoztam anno. Nem a Twilight miatt szerettem meg az olvasást, de középiskolás koromban robbant be a nagy láz, és könyvmolyként természetesen nem maradhattam ki belőle.
És még valamit rögtön szeretnék tisztázni: egy pillanatig nem bánom. És nem szégyenlem. Büszke Twilight rajongó vagyok a mai napig.
Ettől függetlenül persze a Midnight Sun elég megosztó a rajongók körében is, és sokaktól olvastam azt, hogy ők bizony ezt a könyvet már ki fogják hagyni. És igazából okok lehetnek is erre, például az eltelt évek alatt sokat változhatott az ember ízlése. Többektől olvastam azt is, hogy ez már csak pénzlehúzás, ennyi idő után sem tud mást írni Stephenie Meyer, ezért lehúz még egy bőrt a Twilightról.
Nos, nem mondom, hogy nekem nem volt már ilyen érzésem a Twilight Sagához kapcsolódóan, de nem ennél a könyvnél, hanem annál a bizonyos fordított Twilightnál.
És akkor térjünk is vissza oda, ahol a Midnight Sun született... Sok évvel ezelőttre, amikor a Twilight láz épp javában tombolt, amikor még messze hátravoltak az utolsó filmek, amikor még nem volt ekkora divat tükörregényeket írni és amikor még nem volt például A szürke ötven árnyalata láz. Mert igen, a Midnight Sun története idáig nyúlik vissza.
Aki esetleg nem ismeri a sztorit: Stephenie Meyer még a legnagyobb Twilight láz idején gondolt egyet, és elkezdte megírni a Twilightot Edward szemszögéből. Mivel az Alkonyat regény Bella szemszögéből íródott, E/1-ben, ezért igazából erre volt is lehetősége. A rajongók pedig alig várták, hogy kijöjjön ez a fordított szemszög, hiszen Team Edward - mennyire izgalmas lesz mindez a másik szemszögből. Csakhogy az írónő még nem fejezte be a kéziratot, nagyjából a felénél járt, amikor egy ismerőse kiszivárogtatta azt a netre. Szerintem mind el tudjuk képzelni, milyen borzalmas érzés lehetett ez. Így aztán Meyer végül feltöltötte ezt a részt - az első 12 fejezetet - a saját weboldalára, ahol évekig ingyen elérhető volt. Befejezetlenül.
Ennek ellenére a Midnight Sun a rajongók fantáziáját már megragadta. Tucatszám készültek a rajongói változatok a hátralévő fejezetekből - itthon talán Benina írása volt a legismertebb ebben a kategóriában -, és egy új divatot is elindított vele Meyer. Nem véletlen, hogy ezután több YA regényből íródott meg a másik szemszög. Ez mind a Midnight Sun hatása - egy kiadatlan Twilight kéziraté.
Ahogy teltek az évek, a Twilight rajongók várták, hogy Meyer majd befejezi a sztorit, de minden nagy bejelentésnél csalódniuk, csalódnunk kellett: nem a Midnight Sun volt az.
Egészen idénig.
Szóval lehet azzal vádolni Meyert, hogy csak a pénzért csinálta, de igazából az én szememben ez inkább valamiféle "tartozás" a rajongók irányába - még ha nem is gondolom, hogy Meyer bármivel tartozna is nekünk. (Meg az édesanyjának, aki az írónő korábbi nyilatkozatai alapján folyamatosan rágta a fülét a befejezésért.)
Úgyhogy részemről ennyit erről, én ennél a könyvnél nem érzem, hogy az igazi motivációs erő a pénz volt. Ráadásul Meyer a nyilatkozataiban nem is nagyon titkolja, hogy nehéznek találta a kötet befejezését, és egyébként is örülne, ha valami mást írhatna, mert nem szeretné, ha csak a Twilight miatt emlékeznének rá.
A magam részéről nem lehetett volna visszatartani ennek a könyvnek az olvasásától. Ugyanis én anno már olvastam az első 12 fejezetet. Aki esetleg nem emlékszik a fejezetekre: az van, hogy pont a legizgibb rész előtt maradt félbe a kézirat, ugyanis a 13 fejezetben olvashatunk arról a bizonyos mezős jelenetről, és utána következik egy másik rész is, amit nagyon szeretek, amikor Edward hazaviszi Bellát a családjához.
És még egy fontos dolgot el kell mondanom: a Midnight Sun neten olvasható első 12 fejezetét én bizony még jobban is szerettem, mint a Bella szemszöget.
Így nagy elvárásokkal vetettem bele magam a kötetbe.
Két nagy kérdés volt bennem:
- Vajon Meyer és a szerkesztője belenyúltak-e az első 12 fejezetbe? (Igen.)
- Vajon érzékelni fogom-e a váltást a rég megírt 12 fejezet és a később hozzátoldott részek között? (Igen.)
Most, hogy kicsit el is spoilereztem a dolgokat, csapjunk bele ténylegesen a lecsóba, a hosszú felvezetés után.
Amit fontos tisztázni: a Midnight Sun alapvetően nem új történetet mesél el, hanem az Alkonyat eseményeit ismerhetjük meg, Edward szemével. Ez azt jelenti, hogy a történet nagyjából ugyanott kezdődik és ugyanott is végződik.
Viszont azért nem 100%-ban ugyanaz. Főleg a regény elején elég sok olyan dolog történik Edward életében, ahol Bella nincs ott, és Meyer ezeket nem spórolja el. Tehát nem követjük jelenetről jelenetre az Alkonyat eseményeit, hanem azokat kipótolva, kiegészítve ismerjük meg a másik oldalt - ezért is vastagabb a Midnight Sun.
Csak hogy példát is mondjak: kapunk jeleneteket azokból a napokból, amiket Edward a Denali klánnál töltött Bella elől menekülve. Sok-sok Cullen családi megbeszélést. Egy pár vadászós jelenetet. És egy sor emléket Edwardtól - ezekre még vissza fogunk térni.
Az első 12 fejezetet viszont így sem érdemes átugrania azoknak, akik már olvasták az eredeti, netes Midnight Sunt. Nagyrészt ugyanaz a kettő, óriási változások nincsenek, de azért látszik, hogy még dolgoztak rajta egy kicsit. Itt-ott kiegészült egy-két párbeszéd, és bekerült egy-egy emlék is, ami nem volt benne az eredeti változatban.
Ez egyébként magával hozott néhány érdekességet is, amik leginkább azoknak fognak feltűnni, akik sokszor olvasták az eredeti Twilightot - mint én. Vannak jól ismert párbeszédek abból a könyvből, de itt ezeknek időnként egy hosszabb változatát kapjuk. Ez talán annál a résznél tűnhet fel nagyon, ahol Edward Bellát faggatja mindenféléről.
Ezek a kisebb betoldások az első 12 fejezetben nem különösebben zavartak, bár némelyik toldott párbeszédrészlet szerintem felesleges volt.
Sokkal nagyobb problémáim voltak az új részekkel. Rossznak ezeket sem mondanám, de különösen a 12. fejezet közvetlen folytatását, a mezős részt eléggé nyögvenyelősnek éreztem. Míg a regény első fele eléggé pörgött, addig számomra a második rész kissé túlírtra sikerült.
Egyrészt Edwardtól kapunk egy sor belső monológot. Ezek sokszor önmarcangolóak, és nem jelenthetem ki teljesen, hogy bizonyos szempontból nem ismétlődnek. Értem persze, hogy Edward végig ugyanazokon a problémákon tépelődik, de időnként azt éreztem, a kevesebb több lett volna. Főleg az ikonikus mezős jelenetnél. Edward szemszögéből ez a jelenet egészen más okból is fontos, azon túl, hogy milyen romantikus - ez kiderül a könyvből. De számomra a tépelődése így is lassúvá tette ezt a részt, és kicsit elvett az eredeti "hűha" érzésemből.
Szintén visszalassítják a sztorit Edward visszaemlékezései. A Midnight Sunban kapunk ugyanis egy sor kisebb sztorit a sztoriban. Ezek persze önmagukban nagyon érdekesek, mert sok új infót tudunk meg a Cullenekről, de így is megakasztották a fő történetszál folyását. (Ezzel együtt rajongóknak mondom, olyan csemegéket kapunk, hogy húúú... szó esik arról, milyen volt Carlisle és Edward párosa a kezdeti időkben és a többiek csatlakozásáról is kapunk egy-egy jelenetet. Sőt! Még Edward sötét éveibe is bepillanthatunk.)
Ezt a túlírtságot pedig személy szerint a regény második felében sokkal jobban éreztem. Időnként olyan volt, mintha Meyer biztos, ami tuti, beleírt volna mindent ebbe az Edward szemszögbe, hogy letudja a dolgokat és már ne lehessen tőle újabb és újabb sztorikat kérni. (Egyébként szerintem tényleg erről van szó.)
Itt-ott azt is éreztem, hogy olyasmiket szőtt bele a történetbe, amik picit orvosolni szeretnék az őt és a karaktereit ért rengeteg kritikákat. Leginkább Bella karakterénél éreztem ezt, sok olyan pozitív dolgot tudunk meg róla Edward szemén át, ami mintha azt a célt is szolgálná, hogy ne csak Edward, hanem mi is jobban megszeressük és megértsük őt. És persze kifejezetten érdekes az a rész, amikor Edward először meglesi Bellát éjszaka - és ő maga is elismeri, ez mennyire gáz.
Tudom, hogy most egy sor olyan dolgot írtam le, amik alapján azt gondolhatnátok, hogy nem szerettem a könyvet és szeretnék mindenkit lebeszélni róla. De nem így van.
Bár regény közepén számomra kicsit leült a sztori, és tényleg túlírtnak éreztem itt-ott, összességében még így is nagyon szerettem.
Egyrészt szerintem minden igazi Alkonyat rajongó számára nosztalgiavonatozás lesz ennek a könyvnek az olvasása. Rengeteg kellemes emlék jutott eszembe olvasás közben, nagyon sokat mosolyogtam, és a magam részéről örömmel konstatáltam, hogy még mindig ugyanaz a jó érzés tölt el a Twilight olvasása közben, mint régen.
Másrészt rengeteg olyan utalás van a kötetben, ami megmosolyogtatott. Ezek egy részét csak akkor veszi észre az ember, ha már sokszor olvasta az eredeti könyvet, illetve ha már ismeri, mik történnek majd még a jövőben.
Azt is hozzá kell tennem, hogy bár a fő szálat megakasztják, azért jóféle rajongói csemegéket nyújtanak Edward emlékei, amiket szerintem sokan fognak majd még többször visszaolvasni, akár annak megfelelően, kik a kedvenceik a Cullenek közül.
Leginkább viszont nem is az eredeti szerelmi szálat szerettem, bármilyen furcsa is ezt leírni. Persze, jó volt újra átélni Edward és Bella születő szerelmét, és helyenként nagyon érdekes látni, bizonyos pillanatokat mennyire másként élt meg Edward. De amiket én igazán szerettem, azok a Cullen jelenetek voltak.
Bellával viszonylag kevés időt tudtunk együtt tölteni a Cullen család tagjaival úgy, hogy ne Edwarddal lett volna elfoglalva. Ráadásul az ő kapcsolata velük még elég friss volt az eredeti könyvekben. Edward viszont már több évtizede ismeri őket, és nagyon szerettem őt együtt látni a többiekkel úgy, hogy Bella nem volt ott. Igazán kellemes meglepetés volt például számomra Edward és Emmett kapcsolata - talán Emmett-ből kaptunk a legkevesebbet a Cullenek közül, viszont itt sokkal több szerep jutott neki. Alice-ből viszont szívesen kaptam volna még ennél is többet.
A Cullen család működése mindig is érdekelt, hiszen több szempontból is érdekes, milyen a dinamikája. Egyenrangúak, de azért mégis Carlisle a vezér. Alice és Jasper is a család tagjai, de mégis valamiképpen különcök a családon belül. És persze ott van Alice és Edward képessége, ami miatt minden máshogy működik kicsit. Na, ebből a Midnight Sunban sokkal többet kapunk, mint eddig bármikor.
Tehát ajánlom-e a Midnight Sun olvasását? Igen, abszolút! Nagyon bántam volna, ha kihagyom, és minden hibájával együtt is kellemes olvasmány volt. Ráadásul a régóta Midnight Sun-ra áhítozó rajongói énem végre fellélegezhet.
Én nem is olyan rég olvastam újra a Twilightot, de akár az is izgalmas kihívás lehet, hogy a hardcore rajongók egymás mellett olvassák ugyanazokat a részeket. Én lehet, hogy majd valamikor egy ilyen olvasásba is belevágok.
NAGYON AJÁNLOM
U.i.: Nagyon szerettem Meyer ajánlását a regény elején és a hozzá tartozó részt a köszönetnyilvánításban - főleg az utóbbit. Nem lövöm le a poént.
U.u.i.: Jót mosolyogtam azon is, amikor kiderült, miért ez a cím és miért a gránátalma a borítón. Erről írtam egy külön bejegyzésben, itt tudjátok elolvasni.
U.u.i.: Jót mosolyogtam azon is, amikor kiderült, miért ez a cím és miért a gránátalma a borítón. Erről írtam egy külön bejegyzésben, itt tudjátok elolvasni.
Nincsenek megjegyzések