Dúró Dóra és a könyvbedarálás - már az MKKE is reagált az ügyre

Gondolkoztam, szenteljek-e még bejegyzést a témának, annyian megtették előttem. (A videót ugyan láttam, de a múlt heti túlóráim mellé már nem fért be egy poszt.)

Végül úgy döntöttem, igen, mert nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire tévúton jár Dúró Dóra.

Első körben is szeretném leszögezni: a legszomorúbb számomra ebben az egészben, hogy meg sem lepődtem. Bizony, 2020 Magyarországán már nem lepődök meg, hogy valaki nyilvánosan könyvet semmisít meg. És nem lepődtem meg azért sem, mert Dúró Dórától nem is vártam mást, csakúgy, mint Budaházy Edda, már ő is bizonyított...

Ha valaki esetleg mégis lemaradt volna, mi történt: Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese egy sajtótájékoztató keretében semmisített meg egy frissen megjelent mesekönyvet.

A Meseország mindenkié című kötet egy érzékenyítő mesekönyv, amihez hasonló legjobb tudomásom szerint ilyen sokszínűen egy köteten belül nem nagyon volt még Magyarországon. 

A kötetben olyan mesékről olvashatunk, melynek főhősei valamilyen kisebbséghez tartoznak, valamilyen szempontból mások, mint a közmondásos átlag: romák, hallássérültek, örökbefogadták őket vagy esetleg - tessék kapaszkodni - melegek. És körüljárnak olyan gyerekek számára meredek témákat is, mint például a gyász.

Ahogy a könyv fülszövege szól:

A ​kötet történeteiben ismert mesék újraírt változatait alkották meg a szerzők olyan hősökkel, akik valamilyen stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak. Kilenc jól ismert szerző és nyolc új alkotó meséje került a gyűjteménybe, melyben többek között meleg, leszbikus, transznemű, roma, örökbe fogadott, hallássérült és idős hősökkel találkozhatunk. A tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Megerősítenek abban, hogy bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.

„Az ember varázslatos isteni kreatúra, a szivárvány színeinek sokféleségével és a szabadság felelősségével megajándékozva. A legfőbb feladatunk, hogy megtanuljuk elfogadni egymást. Nem lehet elég korán kezdeni a gyakorlását. Erre valók a mesék, gyerekeknek és felnőtteknek.”

(Bódis Kriszta, író, pszichológus, dokumentumfilmes)

„Ennek a mesekönyvnek minden gyerekszobában ott van a helye, ahol fontos a világ sokszínűségének megértése, ahol a gyerekek körül nincsenek tabuk, s ahova a szülők úgy lépnek be, hogy tudják, a gyerekükön keresztül nemcsak a jövőt formálhatják, hanem a jelent is.”

(Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő)

A való-e az LMBTQ téma az oviba/iskolába mostanában amúgy is elég aktuális kérdés, hiszen azzal riogatnak, hogy be akarják vinni "ezt a szennyet" az ovikba és mindenkiből meleget akarnak nevelni azzal, hogy mindenféle "aberrált" eszmével tömik a fejüket.

Fontos tisztázni azonban, hogy itt egyáltalán nem erről van szó.

Az érzékenyítés nem átnevelést jelent - már csak azért sem, mert a tudomány jelenlegi állása szerint ezek a dolgok nem is lehetnek nevelés kérdései, ezek veleszületett dolgok, amiken nem fog változtatni, hogy látsz-e egy kézenfogva sétáló meleg párt az utcán vagy nem. (Arról nem is beszélve, hogy azon, hogy roma vagy hallássérült vagy, végképp nem tudsz változtatni. Ezt azért muszáj hozzátennem, mert a mesekönyv nem CSAK LMBTQ kisebbségekkel foglalkozik.)

Az érzékenyítő gyerekkönyvek célzottan, mégis irodalmi igénnyel foglalkoznak az élet érzelmileg megterhelő élményeivel. Az érzékenyítés témaköréről itt olvashattok egy érdekes cikket.

A mesék rengeteget tanítanak, olyan egyetemes témákról, mint a bátorság, szegénység, küzdelem, kitartás, leleményesség és még lehetne sorolni.

Különösen igaz ez akkor, ha nem csak odaböknek egy mesét, hanem kérdésekkel segítik a téma csoportos feldolgozását - magyarul ott ül egy szülő, egy óvónő, aki megválaszolja a gyerek felmerülő kérdéseit, árnyalja a témát és segít a megértésben.

Miért ne lehetnének tehát a mesekönyvek eszközei annak, hogy a gyerekek megismerjék a világ kisebbségeit, és elfogadásra tanítsuk őket általuk?

Persze a kérdés költői, hiszen az alapvető probléma a mesekönyv kritizálói körében nem azzal van, hogy nem ismerik el, a mesekönyveknek lehet érzékenyítő hatása. Hanem azzal, hogy ők maguk sem fogadják el és értik meg, hogy vannak olyanok, akik mások, mint a nagy átlag, és ezzel az égvilágon semmi probléma nincs.

Vannak látás- és hallássérültek, vannak mozgássérültek, vannak olyanok, akiknek más az anyanyelve, a bőrszíne, a vallása vagy épp máshoz vonzódnak - ám ez még nem jelenti azt, hogy nem ugyanolyan emberek, mint mi.

Az elfogadásra nevelés egészen kis kortól kezdődik (illetve kellene, hogy kezdődjön), ennek lehetnek eszközei ezek a könyvek. 

Nem állítom, hogy kötelezővé kell tenni - de azért nagyon halkan megjegyzem, mégis miért lenne ártalmasabb ezt kötelezővé tenni, mint a hittant az iskolákban? (Persze, értem, ott az etika hittan helyett, de tudjuk, hogy egy sor iskola van, ahol valójában nem tudnak a hittan helyett alternatívát biztosítani. Zárójel bezárva.)

Arról se feledkezzünk meg, hogy a gyerekmesék jelenleg sem csak napocskákból és vidámságból állnak.

Gondoljunk csak a Grimm mesékre, ahol a gonosz mostohatestvérek lábát csonkolják, a farkas megeszi a nagymamát és még lehetne sorolni. Vagy elég a magyar népmesékre gondolni, amik bizony sokszor tele vannak igencsak meredek és agresszív dolgokkal - mégsem lett mindenkiből gyilkos, aki hallgatta, olvasta őket. És akkor nem esett még szó a szexuális áthallásokkal teli népdalokról. 

Eközben petíció is indult, hogy ne árusítsák tovább a könyvet a Pagony boltjaiban és más helyeken.

Ahogy írják:

A napokban jelent meg a Labrisz Leszbikus Egyesület homoszexuális és transzgender történeteket tartalmazó, Meseország mindenkié című mesekönyve.

A szülők és a pedagógusok álláspontja világos: politikai és szexuális ideológiai tartalmak nem valók a gyerekeknek.

A könyv előszava szerint „óvodai és iskolai foglalkozástervek” is készültek a mesékhez. Ebből egyértelművé vált, hogy a könyvet kiadó Labrisz Leszbikus Egyesület a legkisebbeknek szánja a könyvét. A kötetben mindeközben a transzgender „nemváltásokat” megjelenítő mesék mellett homoszexuális „esküvőt” és „házasságot” bemutató történetek is helyet kaptak.

A könyv jól ismert klasszikus mesék átiratait tartalmazza, emellett a borítója és a grafikája hagyományosnak mondható, így a gyanútlan szülők vagy pedagógusok anélkül is megvehetik az LMBTQ-propagandával fűszerezett gyerekkönyvet, hogy tudnák, mit tartanak a kezükben. Főleg, hogy az egyik legnagyobb hazai gyerekkönyvesbolt, a Pagony Könyvesbolt is árulja a kötetet.

Petíciónkban arra kérjük ezért a Pagony Könyvesboltot és a többi árusítóhelyet (Líra.hu, Írók Boltja, Massolit Könyvesbolt, Book24), hogy a gyermekek fejlődésének biztonságát és védelmét szem előtt tartva vegyék le kínálatukból az LMBTQ-propaganda mesekönyvet!

A gyermekek egészséges fejlődésének biztosítása fontosabb a divatossá váló majd letűnő politikai-szexuális ideológiáknál. A kicsinyek biztonsága mindannyiunk ügye. Hagyják békén őket a nekik nem való homoszexuális és transzgender tartalmakkal!

Fogjunk össze a gyermekek biztonságáért! Kérjük, aláírásával támogassa Ön is a könyvesboltoknak írt petíciót!

Mondjuk ez a "szülők és pedagógusok álláspontja világos" szöveg már helyből emelgeti a vérnyomásomat, azt ugyanis kötve hiszem, hogy minden szülőt és pedagógust megkérdeztek az országban, ezért igencsak bátor és botor dolog mindegyikük nevében nyilatkozni. (Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a petíció jelenleg alig 60.000 aláírásnál jár, miközben a mesekönyv nagyon gyorsan a könyveladási listák élére ugrott.)

Azt már csak félve merem megjegyezni, hogy ugyan gyűjteményes szinten talán még nem volt ilyen mesekönyv, de tessék kapaszkodni: érzékenyítő mesekönyvek már eddig is léteztek. Kissé érthetetlen a számomra, hogy miért pont erre esett a választás a hadjárat célpontjaként. (Itt van például néhány érzékenyítő témájú mese.)

Na de térjünk vissza Dúró Dórára és vizsgáljuk kicsit távolabbról a kérdést, szakadjunk el kicsit attól, egyetértünk-e a gyerekkönyv üzenetével vagy nem! 

Dúró Dóra élő egyenes adásban semmisített meg - legalábbis részben - egy könyvet. 

Erre pedig nem lehet mentség. 

Ennél nagyobb szegénységi bizonyítvány nem létezhet.

Vagy ahogyan gyönyörű választ fogalmazott az MKKE, vagyis Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése:

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése megdöbbenve értesült róla, hogy a Magyar Országgyűlés egy képviselője nyilvánosan megsemmisített egy könyvet, – pusztán azért, mert nem értett egyet annak tartalmával. Minden könyv kritizálható, ezt egy politikus a legszélesebb nyilvánosság előtt bármikor megteheti. A politikai célú könyvrombolás azonban Magyarország és Európa legszégyenletesebb történelmi emlékei közé tartozik. Nem egyszerű véleménynyilvánítás, hanem közösségvállalás a náci könyvégetők és a kommunista könyvzúzdák örökségével. El a kezekkel a könyvektől!

A fotó forrása