Breaking News

Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről


Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

Oldalszám: 238
Kiadó: Cor Leonis
ISBN: 9789638973269

1940. június 17.
Ó, Margaret!
…Neked nincsenek titkaid előttem, de én mindig elzárva tartottam előled életem egy részét. Azt a részét, amely kaparni kezdte a falat, amikor ez az újabb háború elkezdődött, azt a részét, amely üvöltve akar kitörni most, azon a napon, amikor elrohantál tőlem, hogy találkozz a te katonáddal.
El kellett volna mondanom neked, meg kellett volna tanítanom neked, hogyan acélozd meg a szívedet. Meg kellett volna tanítanom neked, hogy egy levél nem mindig csak egy levél. A papírra írt szavak átitathatják a lelket. Bárcsak tudtad volna!
Anya

Elspeth mindig azt mondta a lányának: életem első kötete kifutott nyomtatásból. Ám amikor bombasorozat éri Edinburgh-t, és Margaret megtalálja anyját a hálószobában egy halom megsárgult levéllel az ölében, a múltra, melyet Elspeth oly gondosan titkolt, hirtelen fény vetül. A következő napon Elspeth eltűnik.
Egyedül maradva a levelekkel, Margaret megismer egy olyan anyát, akit soha nem ismert: egy költőnőt, aki Skye szigetén élt, és aki 1912-ben válaszolt egy Illinois-ban élő fiatal amerikai rajongója levelére.
Szemérmeskedés nélkül, Elspeth és Davey őszintén megosztották egymással álmaikat, félelmeiket – minden olyasmit, amit senki mással. Mert anélkül, hogy valaha is találkoztak volna, kiválóan ismerték egymást.
Az óceán két különböző partján, békeidőben és háborúban, de leginkább papíron és tintán keresztül megélve az eseményeket a Levelek Skye szigetéről egy levél mindent megváltoztató erejéről szól – a levéléről, melyet soha nem kellett volna elküldeni, a levéléről, mely soha nem kerül elküldésre, és a levéléről, melyet örökre megőriz a címzettje.


Véleményem:

Ebbe a történetbe akkor szerettem bele, amikor a könyvelőzeteséhez készült a magyar felirat. Addig-addig fordítottam a levélrészleteket, amíg tudni nem akartam, hogy mégis mi történik a szereplőkkel, mi lesz a sztori vége. És a Cor Leonis Kiadónak hála lehetőségem is nyílt elolvasni, amit ezúton is nagyon köszönök!

Ez egy levélregény. Ezt nem árt rögtön az elején tisztázni, mielőtt még valaki másra számít. Végig levelekben bontakozik ki a történet, vagyis igazából történetek. Ugyanis a leveleket rögtön két idősíkban kapjuk, amelyeket nem túl nehéz megjegyezni, ugyanis a két világháború időszakában járunk. 
A történet főbb vonala az első világháború idején játszódik, amikor Elspeth Dunn költőnő, aki elvonultan éli mindennapjait Skye szigetén, rajongói levelet kap. Ez élete első rajongói levele, amire rögtön válaszol is. Aztán újabb levelet kap, míg végül az élete részét képezik az amerikai David Grahamtől kapott levelek. Szép lassan megismerik egymást, és bár sokáig maguk sem veszik észre, egymásba szeretnek. De az élet nem ilyen egyszerű, ugyanis Elspeth-nek férje van, és szó szerint egy világ választja el őket egymástól. Eközben pedig kirobban a világháború is, ami még tovább bonyolítja a kapcsolatukat.
A másik idősík természetesen kapcsolódik ehhez az elsőhöz. Majdnem harminc évvel később Elspeth és lánya, Margaret levelezésébe nyerhetünk bepillantást, akinek fogalma sincs róla, mi zajlott édesanyja életében, mielőtt ő megszületett. Nem tudja, hogy anyja valamikor Skye szigetén élt, életében nem hallott még David Grahamről, és fogalma sincs, ki az édesapja. Margaret saját története is bontakozni kezd, amikor régi jóbarátja, Paul megkéri a kezét. És amíg a férfi a második világháborúban harcol, édesanyja pedig az új háború és rejtélyes levelek miatt hirtelen eltűnik, Margaret nyomozni kezd. Fejébe veszi, hogy megtudja, milyen volt édesanyja életének első könyve, kideríti, ki az édesapja, és kinek szólnak a rejtélyes levelek, amelyekre Elspeth olyan furcsán reagált, hogy aztán csapot-papot ott is hagyott.

Már az alapötlet nagyon tetszett, a romantikus lelkem rögtön imádta, hogy a költőnő és a rajongója leveleken keresztül egymásba szeretnek. Egy dologtól tartottam, főleg a háborús téma miatt, hogy depresszióba ránt majd. De most már elmondhatom, egyáltalán nem így lett! Bár nyilvánvalóan nem egy egyszerű történet, nem próbálja elmismásolni a háborúval járó hétköznapi borzalmakat (az aggodalmat, a sérüléseket, a nehéz életkörülményeket), mégis könnyű tud maradni. Még úgy is, hogy végig érezzük, hogy ennek a szerelemnek az útjában áll még Elspeth házassága is. Így bár végig ott van köztük és a boldogságuk között egy bizonyos fokú reménytelenség, azért a szerelmük annyira magával ragadó, hogy az ember képtelen nem megszeretni az egészet.

Már csak azért is muszáj tovább olvasni, mert a levelek annyira magukkal ragadják az olvasót, hogy szinte úgy érzi, ő maga levelezik, és izgatottan várja minden egyes levélre a választ. Mire pedig észbe kap, addigra már a könyv felénél jár. Pontosan ezért nem tudtam letenni a regényt, nem kellett egy nap sem, hogy elolvassam. Hajtott előre a szerkezet, és hogy megkapjam a válaszokat a kérdéseimre minél hamarabb: Mi lett velük? Összejöttek végül? Mi történt Elspeth férjével? Kinek a lánya Margaret?

Nem fogok hazudni. Sírtam rajta, nem is kicsit. A vége annyira magával ragadó, annyira érzelmekkel teli, hogy az valami elképesztő. És még itt sem szakad ki az írónő a leveles szerkezetből sőt, még egy keretet is kapunk, annál a levélnél kezdtem el pityeregni. És bár nem szoktam ilyet, az érzelmeim miatt ezt most muszáj leírnom, úgyhogy ha valaki nem szeretne spoilert, akkor ennek a bekezdésnek a végét már ne olvassa el! SPOILER! Szóval amikor Margaret először ír Davey-nek, és ezt nem egyszerűen úgy teszi, hogy közli a tényeket, hanem rajongói levelet ír a mesés kötetéhez, mint ahogy annak idején David írt Elspeth-nek! Te jó isten, ott eltört a mécses! Zseniális! SPOILER VÉGE

Igazából a regény most újfent elgondolkoztatott, hogy mennyire szomorú, amiért már nem leveleznek az emberek. Azt hiszem, a Jane Austen könyvklub filmben mondják, hogy sohasem szabad alábecsülni egy jól megírt levél hatását, és hogy ez mennyire igaz! Már régebben is számon tartottam a kedvenc könyves szerelmesleveleimet, de ez a könyv tényleg bizonyítja, hogy a levélírást nem szabad elfelejteni, hiába a modern technika. 

Összességében ezt a történetet egyszerűen imádtam! A stílusát, mind a két idősíkot - bár azért nem állítom, hogy Margaretről és Paulról nem olvastam voltam szívesen még többet -, a szereplőket, a csodálatos leveleket és gondolatokat. Érzelmes történet, de nem túlságosan az, legalábbis ne egy Nicholas Sparks könyv rózsaszínságára számítsatok! És egyébként Skye szigetével is szerelembe estem, nem csak a könyvvel, úgyhogy újabb pont került azoknak a helyeknek a listájára, ahová szeretnék eljutni.

KEDVENC LETT


A könyvelőzetes szerintem csodálatosan visszaadja a könyv hangulatát:
(Ne felejtsétek el bekapcsolni a feliratot!)


2 megjegyzés:

  1. Be kell szereznem, nagyon szeretem az ilyen típusú könyveket, legyen az levél vagy email, mint pl Glattauer könyveiben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg érdemes beszerezni, nagyon jó könyv. :)

      Törlés