Legendás szerelmek - Pygmalion és Galatea


Sziasztok!

Azt írtam, hogy ebben a rovatban főként írók, költök szerelmi életével foglalkozunk majd, de nem kizárólag. Ezúttal egy olyan mitológiai történettel készültem, amelyet - ha máshogy nem is - különböző feldolgozásokból szerintem már sokan ismertek.



Pygmalion és Galatea


Élt egyszer Cipruson egy tehetséges szobrász, Pygmalion. Habár ifjú volt, és mindenki azt várta volna, hogy megnősüljön, ő mélységesen megvetette a női nemet. Szerinte a nők buják és csalfák, és a férfiember jobban jár, ha nem vesz maga mellé egyet sem. Úgy gondolta, neki tökéletesen elég a mestersége.

Egyszer azonban elhatározta, bebizonyítja a férfiaknak, hogy az ő keze munkája mellett minden nő eltörpül. Elkezdett hát szobrot faragni, méghozzá egy női szobrot. Fejébe vette, hogy az ő szobra tökéletes lesz, tökéletesebb minden nőnél.

Nap nap után dolgozott az alkotáson, a szobor pedig egyre szebb lett. De Pygmalion még mindig nem volt elégedett. Addig simította, míg végül senki sem hitte volna el, hogy ez egy elefántcsontszobor, nem pedig hús-vér nő, aki épp mozdulatlanságba dermedt.
Pygmalion azonban a saját csapdájába esett. Addig munkálkodott a művén, míg végül szerelembe esett a lélektelen szoborral. A női nem bosszúja volt ez talán. Soha senki nem volt még olyan reménytelenül szerelmes, mint Pygmalion. Csókokat hintett a szobor mozdulatlan ajkaira, ruhába öltöztette, ajándékokkal halmozta el, és elképzelte, hogy örülne a szobor, ha valóban élne. Úgy bánt vele, mintha valóban a felesége volna.


Ciprus Aphrodité, a szerelem istennőjének szülőhelye, így itt az ő tiszteletére rendezett ünnepek valóban szentnek számítottak. Pygmalion sem maradhatott ki az ünnepségből. Aphrodité istennő színe elé járult, és fohászkodott, hogy olyan lányt kaphasson, amilyen a szobra. Azt még kérni sem merte, hogy a szobor váljon élővé, de az istennő pontosan tudta, mi is szíve igazi kívánsága.

Amikor Pygmalion hazaért, első útja rögtön a szobrához vezetett. Ám amikor végigsimított rajta, a szobor meleg volt. Amikor pedig megcsókolta, érezte, hogy a szobor egyre lágyabbá válik. Nem szobor volt már, hanem hús és vér, Aphrodité ajándéka. Az istennő maga adta össze őket, és fiukat, Paphost az ő városáról nevezték el.


***


Pygmalion története a hosszú évek során rengeteg feldolgozást megélt. A férfi beleszeret alkotásába – örök téma. Frankenstein, Az Operaház fantomja, vagy G. B. Shaw Pygmalionja és az ebből készült My Fair Lady mind ebből a történetből merítettek. Sőt, egy modernizált verzió a Próbababa című film.
De ezeken kívül is rengeteg költemény, festmény és szobor ihletője volt Pygmalion és a később Galateának elnevezett szobor szerelme.

Itt a Próbababa előzetese, ha esetleg még nem láttátok:

Rendeld meg a képre kattintva!