Könyv- és szerzői jogok világnapja

Sziasztok!

Igen, jól olvastátok! Tudtátok, hogy 1995. óta április 23-án tartják a Könyv- és szerzői jogok világnapját? A UNESCO párizsi konferenciáján döntöttek e dátum mellett, szimbolikus okokból. Ugyanis 1616-ban ezen a napon hunyt el Cervantes, Shakespeare és Inca Garcilaso de la Vega. Megdöbbentő, hogy mind egy napon haltak meg, nem igaz? Gyásznap az irodalom történetében, az biztos.

Egyébként Shakespeare születésnapját is ezen a napon tartják számon, bár senki sem tudja, pontosan mikor született. Az biztos, hogy április 26-án keresztelték. Viszont akik jó fejszámolók, azok talán tudják is, hogy most ünnepeljük Shakespeare születésének 450. évfordulóját. 

Mindenesetre a Könyv világnapján arra gondoltam, összeállítok egy toplistát olyan könyvekről, amelyek valamiért megváltoztatták az életemet vagy legalábbis nagy hatással voltak rám. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek nem feltétlenül a kedvenc könyveim, hanem olyanok, amelyek valamilyen okból az életemben fontos mérföldkőnek számítottak.

A két Lotti

Az első könyv, aminek az olvasásakor későig fennmaradtam. Visszagondolva nem is volt az annyira későn, azt hiszem, 11-ig olvastam, de alsós koromban az igenis későn volt. Nagyon megfogott a könyv, bár furcsa belegondolni, hogy azóta szinte alig emlékszem valamire belőle. 

És az is érdekes, hogy hiába szerettem annyira, utána mégsem kezdtem el igazán olvasni. A könyveket már akkor is szerettem, de leginkább a Mi Micsoda sorozatot olvasgattam, nem regényeket.

Stanley, a szerencse fia

A fordulópont az életemben. Sokszor szoktam mesélni a történetet, szóval lehetséges, hogy sokan már hallottátok tőlem. De nagyon büszke vagyok a tanárnőmre, és ezt nem elfogultságból mondom, egész életemben összesen fél évet tanított. De az döntő volt. 

Ez a bizonyos tanárnő általános ötödik osztályban tanított minket, még csak nem is irodalomra, hanem a fél évre kötelező Tánc és dráma tantárgyra. Igazából két félévig volt kötelező, a másik félévben, hatodikban tényleg táncolni tanultunk egy tánctanártól. Az ötödikes félévre jutott tehát a dráma. Nagyrészt csoportos játékokat játszottunk meg ilyesmi, de a tanárnő egy nap bejött egy fiataloknak szóló könyvvel az osztályba, és elkezdett nekünk felolvasni belőle. Aztán épp amikor a legizgibb rész következett, abbahagyta és közölte, hogy ha érdekel, menjünk el könyvtárba vagy vegyük meg, és olvassuk el mi magunk. Két könyvvel játszotta el ezt, mindkettő szerzője Louis Sachar volt. Az egyik a Bradley, az osztály réme volt, a másik a Stanley, a szerencse fia. 

Mondanom sem kell, a terv bevált, az egész osztály Bradley és Stanley lázban égett. Engem a Stanley fogott meg igazán, le se voltam hajlandó tenni, amíg be nem fejeztem. Emlékszem, szombat délelőtt volt, már pirosak voltak a szemeim, és már anyukám - aki igazi könyvmoly - mondta, hogy tegyem le a könyvet, de nem tudtam. 

Akkor kezdtem el a városi könyvtárba járni, és akkor kezdődött igazi olvasói "pályafutásom".

A tanárnő ötletét pedig követendő példának tartom, szóval ha van itt pedagógus, aki ezt olvassa, hajrá! Csak könyörgöm, mai gyerekeknek íródott könyvekkel csináljátok, ne az Egri csillagokkal, mert az semmit sem fog érni...

A neveletlen hercegnő naplója

A neveletlen hercegnő naplója volt, ami végképp megpecsételte a sorsomat. Visszanézve rengeteg hibát és olyasmit találok benne, ami már nem tetszik annyira. De akkor el se tudtam képzelni jobbat. Beleszerettem Meg Cabot könyveibe, és onnantól kezdve faltam őket. És amikor már vagy 20 Meg Cabot könyv volt a hátam mögött, sokkal bátrabban álltam neki más könyveknek is. A mániákus könyvvásárlásom is ezzel a könyvvel kezdődött. (Több mint egy polcnyi Meg Cabot könyvem van.)

És a negyedik rész olvasása közben jutott először eszembe, milyen jó lenne írni...

Harry Potter sorozat

Erről nem tudnék elég hosszan írni. Nem tartozom azok közé, akik a HP miatt szerették meg az olvasást, nem ez volt az első könyv, amit szerettem. De annyi mindent köszönhetek neki az életemben, hogy azt felsorolni is nehéz. Barátokat, a fanfiction világot és így azt is, hogy írni kezdtem, jó néhány nagyon szép évet, rengeteg jó karaktert. És nagyon sokat tanultam a Harry Potterből arról, hogy észrevegyem az apró részleteket, mert azok igenis fontosak. Megmutatta azt is, milyen igazi rajongói közösséghez tartozni. Tényleg nem akarok nagyon belelendülni a témába, de határozottan megváltoztatta az életemet ez a könyv. 

Twilight

Ó, az a bizonyos rengeteget szidott. És akkor én leírom: szerettem. És most is szívesen olvasok el belőle egy-egy kedvenc részt, ha úgy adódik. De ha magától a könyvtől elvonatkoztatunk, akkor is rengeteget köszönhetek neki. Ha nincs Twilight, nem találok rá Spirit Blissre. És ha nincs Spirit Bliss, nem kezdek el blogolni. Ahogyan a Vörös Pöttyös könyvekbe sem szeretek bele, vagy legalábbis jóval később. Ami pedig sokkal kevesebb olvasást jelentett volna. Ha nem lenne a Twilight, nem lennék VP rajongó, nem lenne blogom és nem lennék Moly tag. És még sorolhatnám, mennyi minden nem történt volna meg az életemben.

Úgyhogy nekem szidhatja bárki a könyvet, és tisztában vagyok a hibáival is, de az én életemben akkor is fontos állomás volt.

Az ember tragédiája

Egy kötelező, amit imádtam. Nem volt ilyenből sok, ezt azért el merem árulni. Amikor elmentem a sulikönyvtárba, hogy kivegyem a könyvet, a könyvtáros nagyon lelkesítően azzal adta a kezembe, hogy ne ijedjek meg, elsőre nem fogok érteni belőle semmit, de másodszor is olvassam el. Az volt az a pillanat, amikor igazán elkezdtem félni tőle és elgondolkoztam, hogy biztosan el akarom-e olvasni. (Nem tagadom, nem ez lett volna az első és nem is az utolsó kötelező, amit nem olvastam.)
Aztán végül mégis nekiálltam, és barátaim és saját magam legnagyobb döbbenetére fülig beleszerettem. Ennél a könyvnél éreztem talán először azt, hogy azt a tudást, amit a Harry Potterrel és más fantasykönyvekkel szereztem, és amin sokan csak nevettek, ki tudom használni. Rengeteg gondolom volt, rengeteg észrevételem és imádtam, hogy vannak! Elképesztően sok gondolatot ébresztett bennem, napokig csak áradoztam róla, az órán írt esszém meg végül annyira jó lett belőle, hogy a tanárom fel is olvasta. És még a kötelezően megtanulandó részt is lelkesen magoltam be. (Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy magunk választhattunk ki belőle részletet, csak a sorok száma volt megadva. Én meg a kedvenc részemet tanultam Lucifertől, meg egy másikat, hogy meglegyen a sorszám. :D)
Szóval mindenkinek csak annyit tudok mondani, hogy ne ijedjen meg tőle! És ne hallgassatok a könyvtárosokra, lehet, hogy már elsőre imádni fogjátok, mint én!

Csontváros

Azt hiszem, mélyebben bele sem kell mennem, hogy a Csontváros miért került erre a listára. Én vagyok a vegzetereklyei.net oldal adminja, az Árnyvadász világ beszippantott. Félelmetesen szép volt ez a kicsit több mint másfél év, amióta az oldalt létrehoztam. Árnyvadász talik, fordítások, előzetesek feliratozása, interjú Cassandra Clare-rel, beszélgetések a fordítóval, Kamper Gergellyel, film... Ennek a fandomnak rettentően sokat köszönhetek, és szerencsére még elbúcsúznunk sem kellett a sorozattól.

Percy Jackson sorozat

A Percy Jackson sorozatról viszonylag keveset beszélek, pedig nagyon szeretem. És hogy miért kerülhetett fel a listámra? Nagyon egyszerű az oka. A Percy Jackson második része volt az első könyv, amit teljes egészében angolul olvastam. Aztán egészen az ötödik részig el is olvastam angolul.