Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő

Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő

A blogturnéról

A Maxim Kiadó jóvoltából a Könyvfesztiválon megjelenik Jamie McGuire Gyönyörű esküvő című novellája, a nagysikerű Gyönyörű sorscsapás sorozat kiegészítőkötete. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy blogturné keretein belül meghív benneteket Travis és Abby cseppet sem szokványos esküvőjére!

2014. április 18-tól mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kiadó: Maxim
Oldalszám: 160
ISBN: 9789632614557
Sorozat: Gyönyörű sorscsapás 2,5

TUDJÁTOK, HOGY ABBY ABERNATHY VÁRATLANUL MRS. MADDOX LETT.
DE MI HÚZÓDIK MEG A NAGY ESEMÉNY HÁTTERÉBEN? Miért kérte meg Abby Travis kezét? Milyen titkokat osztott meg egymással Abby és Travis a szertartás előtt? Hol töltötték a nászéjszakájukat? Ki tudott még az eseményről… és miért nem árulta el senkinek? Abby és Travis szökése körül mindent a legnagyobb titok övezett… egészen mostanáig. A Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás rajongói minden kérdésükre választ kapnak az esküvő (és a nászéjszaka!) viharos történetében, és mint a nagyszerű történetek esetében, erre is érdemes volt várni!

Véleményem

Egy kis kiegészítő novella erejéig visszatérünk még Travishez és Abbyhez, mielőtt még elindulna a többi Maddox fiú története. Ezúttal mi is ott lehetünk azon a híres-neves esküvőn, amiről már olvashattunk a Gyönyörű sorscsapásban és a Veszedelmes sorscsapásban, de részleteket soha nem kaptunk róla. Hát, most igen!

Travis és Abby sikeresen kimenekültek a tűzből, ám Abbyt gyötri az aggodalom. Tudja ugyanis, hogy a tűzért valaki felelni fog, és bármit hajlandó megtenni azért, hogy Travis ne kerüljön börtönbe. Úgy gondolja, egy kis elterelő hadműveletre van szükség, és mi is lehetne erre alkalmasabb egy vegasi esküvőnél? De nem csak a rendőrök eszén kell túljárnia, hiszen Travis sem jöhet rá, mi is a hirtelen jött az lagzi valódi oka.

Így tehát - ahogy már tudjuk - Travis és Abby elindulnak Las Vegasba, a New Adult pályafutásom legmeglepőbb esküvőjére. 

Nem nagyon szeretnék részletekbe bocsátkozni az esküvővel kapcsolatban, hiszen ebben a történetben valójában nem is a cselekmény a lényeg. Azt ugyanis pontosan tudjuk, hogy az esküvő lezajlik, és Abby nem csak új gyűrűvel, hanem egy friss tetkóval tér vissza, hogy alapos fejmosást kapjon Mare-től. De ha nem a cselekmény a fontos, akkor mégis mi? Hát maga az esküvő! Nyilván mindenki kíváncsi volt, hogyan is zajlott ez a ripsz-ropsz lagzi, és most megkapjuk a válaszokat. 

De azért ne csak rózsaszín felhőre számítsatok, ugyanis megkapunk valamit ebben a történetben, ami bevallom, engem elég váratlanul ért. A regény(ek)ben a tűzeset utáni trauma viszonylag hamar lecseng, pontosan az esküvő miatt. Nem pont erre a novellára vártam volna, de végül is itt kapjuk meg azt, ami ott sokak számára furcsának tűnhetett. Itt kapunk egy adag bűntudatot és számolnunk kell a baleset következményeivel is. Nem kimondottan esküvői téma, de valahogy illett bele, és örültem, hogy végül mégsem mismásoltunk el egy ekkora tragédiát, ami miatt nyilván lehet bűntudata szereplőinknek, amellett, hogy sok ismerős halála miatt szomorúak és gyászolnak is.

És mivel egy vérbeli NA kiegészítő novelláról van itt szó, természetesen a jövőbe is betekintünk: Abby és Travis egyéves évfordulójának is tanúi lehetünk. 

Nem mondom, hogy ez a történet elengedhetetlen volt, hogy mindent kereknek érezzünk. Bevallom, először még sokkolt is, hogy Abbynek valami plusz oka is volt az esküvőre, azon kívül, hogy tényleg nagyon szereti Travist. De aki szereti őket, az ezt a novellát úgyis olvasni fogja. Tényleg inkább csak az a cél, hogy még egy kicsit kapjunk a szereplőkből, akiket szeretünk. 

AJÁNLOM

A könyv előrendelhető a képre kattintva 30% kedvezménnyel:

Blogturné extra - Mrs. Maddox

Az írónő megosztott egy rövid novellát a honlapján, amely Travis és Abby első Valentin-napjáról szól. Az eredetit ITT olvashatjátok, ez pedig az én fordításom:

Mrs. Maddox

A tükör nyikorgott, ahogy letöröltem róla a párát egy törülközővel. Extra hosszú időt töltöttem a zuhanyozóban a forró víz alatt, ahogy azzal is, hogy hazavezessek az óráról és megtaláljam Travisnek a tökéletes ajándékot. Ma semmit sem szabad elsietni. Ki fogom élvezni minden percét a férjemmel.

A férjem. Így majdnem egy év után is egyszerre hangzik idegenül és természetesen. Ha bárki azt mondta volna nekem, amikor a főiskolára jöttem, hogy az első évem vége előtt házas leszek, valószínűleg bemutattam volna neki. Néhányan egyszerűen nem házasodós fajták. Én is egy vagyok közülük, ahogy Travis is. És mégis, elértük, hogy működjön a dolog, a tavalyi volt életem legszebb éve.

A törölköző a padlóra hullott és ahogy lenéztem, megszemléltem a sötét, elegáns vonalat a bőrömön. Az ujjaim finoman siklottak végig rajta, kicsit megnyújtva a tintából összeálló szavakat, aztán elengedtem, és minden egyes finom kanyarulaton végighúztam az ujjamat. Még mindig Mrs. Maddox voltam, és egy pillanatig sem bántam, hogy megcsináltattam a tetkót vagy az őrült ötletet, hogy lelépjünk Vegasba, hogy összeházasodjunk. Nem csak a tragédia után történt, de ráadásul megfogadtam azt is, hogy soha többet nem megyek vissza Las Vegasba. De az az istenverte város volt a tökéletes helyszín mindkettőnkben, hogy elengedjük a démonaink és új lapot kezdjünk. Az, hogy mindezt magunk mögött hagytuk, szimbolikus jelentőséggel bírt, és el se tudnék képzelni erre jobb módot.

Épp csak befejeztem a hajam szárítását, amikor a mobilom rezegni kezdett a csap szélén. America neve villogott a képernyőn.

– Helló?

– Hellóóó! Nem tudok sokáig beszélni. Shep épp hazaért és már most szekál, hogy induljunk. Csak boldog Valentin napot akartam kívánni nektek, ha már nem jöttök az este. Tudod, csak azért, mert házasok vagytok, még nem kell visszavonulnotok a kolis buliktól.

– Tudom, de Trav soha nem szerette őket igazán, és hogy őszinte legyek, én sem. Nem akarjuk az első Valentin napunkat egy buliban tölteni, Mare.

– Ne felejtsd, hogy tavaly egy ilyen Sig Tau Valentin volt ahol újra összejöttél Mr. Maddoxszal.

Hirtelen megrohantak az emlékek, pontosan emlékeztem minden részletre.

És a maximális, kibaszott borzalomra, hogy az ember elveszíti a legjobb barátját, mert annyi esze sincs, hogy ne szeressen bele!

ÉN VISZONT HOZZÁD TARTOZOM! … Hozzád tartozom.

America hangja rántott vissza a jelenbe. – Ne ítélj el! Legalább most már nem elsősök vagyunk, úgyhogy Shepley-nek nem kell kifutófiúként rohangálnia.

Kuncogtam, ahogy elképzeltem a képet, aztán gyorsan az órámra sandítottam. Travis bármelyik pillanatban hazaérhet. – A régi szép idők.

– Mindegy. Ahogy mondtam, nem beszélhetek sokáig, de elfelejtettem mondani az órán, egyrészt mert próbáltam lépést tartani Dr. Hunter 400 km/órás leckéjének, másrészt mert minden egyes órádon a férjeddel vagy, úgyhogy már soha nem vagyunk kettesben.

Mosolyogtam. Az, hogy összehangoltuk az órarendünket, egyszerűbbé tette a fuvart és a tanulást, de nem voltam teljesen hülye. Lehet, hogy Travist valamennyire megnyugtatta, hogy meggyűrűzött, de azért nem tett száznyolcvan fokos fordulatot. Alig néhányan próbáltak rám hajtani és nem túl kitartóan, de Travis már csak Travis marad, és bármekkora tiszteletet követelt meg felém, amikor a barátja majd a barátnője voltam, az most megtízszereződött a feleségeként.

– Nektek is boldog Valentin napot Sheppel, Mare. Még mindig szeretitek az új lakást?

Sóhajtott. – Imádjuk.

– Gyűrűt is kaptál már?

– A pokolba, dehogy.

Felkacagtam. Shepley örült nekünk, amikor visszatértünk, de rettegett, hogy America elvárja majd, hogy megkéri. Szerencséjére America még jobban elborzadt attól, hogy harminc éves kora előtt férjhez menjen, mint Shep.

– Travis mindjárt hazaér.

– Ó, igen – sóhajtotta America. – Jobb, ha én is megyek. Szeretlek.

Visszatettem a telefont a mosdóra, és nem voltam túl boldog, hogy most igenis kapkodnom kell. Épp befejeztem a hajam utolsó tincsének besütését, amikor a kilincs ugrálni és kezdett, jelezve, hogy Travis hazaért. Több tucat apró neszt hallottam. Totó a fotelen üldögélt, minden nap ilyenkor az ablakot leste és várt. Amint meghallotta a kulcs zörgését, Totó átszaladt a széktől az ajtóig, hogy megünnepelhesse Travis érkezését.

Travis mindig kidobott órák után, aztán estig dolgozott még pár órát. Travis az utolsó meccse hasznából mindig jól elvolt egy darabig, de a Hellertonbeli tűz miatt nem kapott pénzt. Az én spórolt pénzem elfogyott Mick tavaly akciója miatt, a Kör pedig feloszlott a tűz után. Travis megígérte, hogy nem fog verekedni, de jólétből egyszer csak az ösztöndíjunkból és részmunkákból voltunk kénytelenek tengődni. Nem volt szörnyű, de visszalépés volt.

Mindketten különórákat adtunk esténként. Én matekból korrepetáltam különböző szinteken, Travis tanított minden mást. De a legtöbb pénzünk abból jött, hogy Travis másoknak írta meg a beadandókat. Az illegális és kockázatos melók fizettek a legjobban, a régi szokások pedig nem múlnak el egyik pillanatról a másikra.

Travis három gyors lépéssel átszelte a lakást, hallottam a bakancsa hangját. Aztán egyszer csak megállt, és csoszogó hang jött a nappaliból. Nem bírtam elfojtani egy mosolyt. Az idei tél első hóesése öt centi koszos trutyit hagyott maga után, és tudta, hogy ma reggel takarítottam, hogy ne kelljen majd órák után. Feltörölte a bakancsa nyomait.

– Bébi! Itthon vagy?

– Itt vagyok – feleltem, miközben kihúztam a szempillám a spirállal.

Kopogott a fürdőajtón.

– Bébi! Itthon vagy?

– Ne gyere be!

– Egész nap nem láttalak – morogta.

– Három órája láttál.

Rövid hallgatás után dobolni kezdett az ujjával az ajtón. – Láttam kint egy ajándékot. Jól tippelem, hogy az enyém?

– Nem, az Totóé.

– Ez nem túl kedves.

Felevettem. – Igen, Trav, az a tiéd.

– Nekem is van számodra valamim, szóval kapd össze a feneked.

– A tökéletesség időbe telik.

– Ha látnád magad reggel, tudnád, hogy ez nem igaz.

Tizenöt perccel később felhúztam a vörös baby doll ruhát, amit Americától vettem kölcsön és besétáltam a nappaliba, ahol Travis álldogált. Épp a tévét nézte, a távirányítóval az egyik, sörrel a másik kezében. Az én pókerarcom sem volt elég, amikor megláttam, hogy nyakkendő van rajta. Immáron hivatalos: mindent láttam.

Travis a szeme sarkából észrevett és megfordult.

– Lélegzetelállító. Szerencsés, szerencsés ember vagyok – mondta, miközben felém közeledett, míg a karjaiban nem voltam. Az ajka puhán az enyémhez nyomódott, aztán végigsimított az arcomon, a fülemen végül pedig a nyakamon, egészen a kulcscsontomig.

– Nyakkendőt viselsz – mondtam lágyan.

Elhúzódott és lenézett rám. – Nem vagyok elég jó így?

– Nem. Te jól... Azt hittem, itthon maradunk.

Elmosolyodott és büszkén végighúzta a kezét a nyakkendőjén. – Ennyire jól, mi? – Megfogta a kezem. – Egy kibaszott lenyűgözően hangzik, de foglalásunk van. Gyerünk!

A kezemnél fogva vezetett, és csak az ajtónál állt meg, hogy felsegítse a kabátomat. A február különösen brutális volt az idén. Ha épp nem esett eső vagy ónos eső, akkor az ég bokáig érő hóréteggel büntetett. Travis lesegített a lépcsőkön, hogy ne akadjon be sehová a tűsarkam, de amikor elértük a járdát, egyszerűen csak felkapott.

A nyaka köré fontam a karom, az orromat a fülcimpája alá nyomtam. Elképesztő illata volt. Minél tovább törtem rajta a fejem, annál biztosabb lettem benne, hogy otthon kéne maradnunk.

Alig fél óra múlva már a Rizoli's-ban ültünk, egy helyi olasz étteremben. Travis Parker szülei versenytársának éttermébe hozott, de inkább nem tettem szóvá. A hely tele volt, de mi azok közé a szerencsések közé tartoztunk, akik a bárban ültek, amíg nem készült el az asztalunk.

Ittam egy kortyot a szívószálammal, és észrevettem, hogy Travis ledermed. – Mi a baj?

– Azt akartam, hogy a ma este különleges legyen. Ez így elég béna.

– Béna? Ez az egyik kedvenc éttermem.

– Igen, de mégis olyan... átlagos. Azt akartam, hogy az első Valentinünk, nem is tudom, maradandó legyen. Nézd ezt a sok embert, akik mind ugyanezt csinálják.

– Ez nem feltétlenül rossz dolog.

Egy nő túlkiabálta a rengeteg beszélgetést, ami betöltötte a szobát állandó duruzsoló hanggal. – Maddox?

– Gyere – állított fel Travis, aztán a kezét nyújtotta. – Menjünk.

– De – mutattam a nőre. – Épp minket szólított.

Travis mosolygott, megmutatva a gödröcskéket az arcán. – Gyerünk, Galamb.

További ellenvetés nélkül megragadtam a kezét és követtem az étteremből kifelé. Csak azért állt meg, hogy vacsit vegyen, aztán mentünk tovább. Ide-oda kanyarogtunk, míg kiderült, hogy Travis a főiskola felé megy.

– Ugye nem a Sig Tau páros partira megyünk?

Travis undorodva húzta fel az orrát.

Volt ötletem, hogy hová tartunk, amikor már csak néhány sarokra voltunk onnan, de egészen addig, amíg Travis le nem parkolt a Bartlen Hall előtt, nem voltam biztos benne, mit akar.

– Most viccelsz, ugye?

– Nem – felelte, aztán becsapta a kocsi ajtaját és rohant, hogy kinyissa az enyémet.

Megfogta a kezem, és gyorsan és csendben az épület hátulja felé vezetett.

– Nem – mondtam, a nyitott alagsori ablakra meredve.

Travis már be is tolatott és leugrott, mielőtt tovább tiltakozhattam volna. – Gyere már, Galamb!

A talaj még mindig havas volt. Nedves és hideg, úgyhogy rögtön vitába szálltam. – Én biztos nem.

Travis keze hirtelen kinyúlt a pince sötétségéből, mint amikor egy macska nyúl be az ajtó alatt. – Olyan lesz, mint régen!

– Nem, Travis. Egyszerűen nem. Csak nem.

– Kezdek magányos lenni idelent.

– Ez borzalmas ötlet.

– Épp elcseszed a tervemet!

– Őrült vagy! Ez nem is az én ruhám és azt kéred, hogy tegyem tönkre!

– Ahhoz még kicsit korai az éjszaka.

Hallottam, hogy próbálja nem elnevetni magát. Mérgesen összefűztem a karom a mellkasomon tiltakozásképp. Hosszú szünet után Travis hangja lassan és kétségbeesetten szólt az ablak másik oldaláról. – Kérlek?

A szememet forgattam. – Rendben.

Két fordulattal, egy visítással és egy eséssel később Travis karjában volt a Bartlen pincéjében – az épületben, ahol először találkoztunk.

Travis a telefonjával világította az utat, én pedig követtem egy csomó folyosón át. Végül az egyik egy nagy és nagyon is ismerős terembe nyílt. A kiabálás és a részeg fősulis srácok tülekedése nélkül még nagyobbnak hatott, és kevésbé... izzadságszagúnak.

Szinte hallottam Adam hangját és éreztem, ahogy az energia felrobban, amikor Travis a szobába lép. Eszembe jutott a kardigán a vérpöttyökkel, és aztán az, hogy a pillantásom a kasmírról egy pár fekete bakancsra esett.

Travis a szoba középére húzott. Újra lejátszódott a jelenet a fejemben, ahogy letörli a vért az arcomról és mindenkit eltol a közelemből.

– Galamb – szólalt meg Travis pont akkor, amikor ugyanezt mondta az emlékeimben is.

– Itt kezdődött minden.

– Itt láttalak először. Amikor felforgattad az egész kibaszott világomat. – Előrehajolt, hogy megcsókolja az arcom, aztán átnyújtott egy kis dobozt. – Nem sok. De spóroltam rá.

Kinyitottam és egy széles, nevetséges mosoly jelent meg az arcomon. Egy medálokkal díszített karkötő volt.

– A mi történetünk – mondta.

Egy pulcsi, egy pár dobókocka, egy zöld üveggyöngy lóherével. Travisre néztem.

– Ez a fogadásunkat akarja jelenteni – felelte kérdés nélkül a kockákra mutatva. – Az pedig az első alkalom, amikor táncoltunk – biccentett a vörös gyöngy felé.

A következő medál egy motor volt. Utána pedig egy szív. – Az első alkalom, amikor azt mondtam, szeretlek?

– Igen. – Úgy tűnt, örül, hogy magamtól is kitaláltam.

– És ez? – mutattam egy pakli kártyára. – A pókeres este apukádnál? – Travis újra mosolygott. A következő egy pulyka volt, én meg felnevettem. Az azután következő egy egyszerű, fekete gyöngy volt.

– Arra az időre, amíg külön voltunk. Életem legsötétebb időszaka.

A következő egy apró lángot mintázott. Nem szerettem a tűzre gondolni, de része volt a történetünknek, úgyhogy nekünk is. A következő medál egy gyűrű volt.

Felnéztem rá. – Ez elképesztő.

– Van hely még többnek. Ez csak a történetünk eleje, Gal.

A csuklóm köré tekertem a láncot, Travis pedig segített bekapcsolni, aztán valamit matatott a telefonján és letette az asztalra. A kezét a vállamra tette, én pedig meghallottam, hogy zene szól. Az a dal, amire a szülinapi bulimon táncoltunk tavaly.

– Nem is tudtam – mondtam.

– Mit?

– Hogy ilyen szentimentális vagy.

– De, tudtad.

A vállára hajtottam a fejem, és boldog voltam, hogy ezúttal megcsókolhattam, amikor a szám véget ért. Amint a zene elhallgatott, az övéhez érintettem az ajkam, és átadtam neki az egyszerű, piros csomagot. – Nekem kellett volna odaadnom először. A karkötőt nem lehet túlszárnyalni.

– Nem számít, mi az, Galamb. Már megadtál nekem mindent, amit akartam. 

Nyereményjáték

Minden esküvőnél szüksége van a menyasszonynak néhány esküvői kellékre. Hogy pontosan mikre? Nos, azt nektek kell kitalálnotok a blogokon elrejtett képek, valamint a kiemelt betűk segítségével. Ha megvan, akkor nincs más dolgotok, mint beírni az alábbi rafflecopter dobozba megfejtést. Így máris nagyszerű esélyekkel indulhattok a sorsoláson, melynek fődíja 1 példány a Maxim Kiadó által felajánlott 3 darab Gyönyörű esküvő c. novellából.
(A postázás csak Magyarország területén érvényes!)
 

a Rafflecopter giveaway


A blogturné menetrendje

04/18 MFKata gondolatai - Las Vegas-i esküvők
04/19 Dreamworld - Esküvői meghívó
04/20 Deszy könyvajánlója - Mrs. Maddox novella
04/21 Angelika blogja - Idézetek
04/22 Kristina blogja - Playlist
04/23 Insane Life - Dreamcast
04/24 Kelly & Lupi olvas - Jamie üzenete a magyar olvasóknak