Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő
Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő
A blogturnéról
A Maxim Kiadó jóvoltából a Könyvfesztiválon megjelenik Jamie McGuire Gyönyörű esküvő
című novellája, a nagysikerű Gyönyörű sorscsapás sorozat kiegészítőkötete. Ennek örömére a
Blogturné Klub hét bloggere egy blogturné keretein belül meghív benneteket Travis és Abby cseppet sem szokványos esküvőjére!
2014. április 18-tól mindennap egy-egy blogger teszi közzé a
véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó
érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok
meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek
is!Kiadó: Maxim
Oldalszám: 160
ISBN: 9789632614557
Sorozat: Gyönyörű sorscsapás 2,5TUDJÁTOK, HOGY ABBY ABERNATHY VÁRATLANUL MRS. MADDOX LETT.
DE MI HÚZÓDIK MEG A NAGY ESEMÉNY HÁTTERÉBEN? Miért kérte meg Abby Travis kezét? Milyen titkokat osztott meg egymással Abby és Travis a szertartás előtt? Hol töltötték a nászéjszakájukat? Ki tudott még az eseményről… és miért nem árulta el senkinek? Abby és Travis szökése körül mindent a legnagyobb titok övezett… egészen mostanáig. A Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás rajongói minden kérdésükre választ kapnak az esküvő (és a nászéjszaka!) viharos történetében, és mint a nagyszerű történetek esetében, erre is érdemes volt várni!
Véleményem
Egy kis kiegészítő novella erejéig visszatérünk még Travishez és Abbyhez, mielőtt még elindulna a többi Maddox fiú története. Ezúttal mi is ott lehetünk azon a híres-neves esküvőn, amiről már olvashattunk a Gyönyörű sorscsapásban és a Veszedelmes sorscsapásban, de részleteket soha nem kaptunk róla. Hát, most igen!
Travis és Abby sikeresen kimenekültek a tűzből, ám Abbyt gyötri az aggodalom. Tudja ugyanis, hogy a tűzért valaki felelni fog, és bármit hajlandó megtenni azért, hogy
Travis ne kerüljön börtönbe. Úgy gondolja, egy kis elterelő hadműveletre
van szükség, és mi is lehetne erre alkalmasabb egy vegasi esküvőnél? De nem csak a rendőrök eszén kell túljárnia, hiszen Travis sem jöhet rá, mi is a hirtelen jött az lagzi valódi oka.
Így tehát - ahogy már tudjuk - Travis és Abby elindulnak Las Vegasba, a New Adult pályafutásom legmeglepőbb esküvőjére.
Nem nagyon szeretnék részletekbe bocsátkozni az esküvővel kapcsolatban, hiszen ebben a történetben valójában nem is a cselekmény a lényeg. Azt ugyanis pontosan tudjuk, hogy az esküvő lezajlik, és Abby nem csak új gyűrűvel, hanem egy friss tetkóval tér vissza, hogy alapos fejmosást kapjon Mare-től. De ha nem a cselekmény a fontos, akkor mégis mi? Hát maga az esküvő! Nyilván mindenki kíváncsi volt, hogyan is zajlott ez a ripsz-ropsz lagzi, és most megkapjuk a válaszokat.
De azért ne csak rózsaszín felhőre számítsatok, ugyanis megkapunk valamit ebben a történetben, ami bevallom, engem elég váratlanul ért. A regény(ek)ben a tűzeset utáni trauma viszonylag hamar lecseng, pontosan az esküvő miatt. Nem pont erre a novellára vártam volna, de végül is itt kapjuk meg azt, ami ott sokak számára furcsának tűnhetett. Itt kapunk egy adag bűntudatot és számolnunk kell a baleset következményeivel is. Nem kimondottan esküvői téma, de valahogy illett bele, és örültem, hogy végül mégsem mismásoltunk el egy ekkora tragédiát, ami miatt nyilván lehet bűntudata szereplőinknek, amellett, hogy sok ismerős halála miatt szomorúak és gyászolnak is.
És mivel egy vérbeli NA kiegészítő novelláról van itt szó, természetesen a jövőbe is betekintünk: Abby és Travis egyéves évfordulójának is tanúi lehetünk.
Nem mondom, hogy ez a történet elengedhetetlen volt, hogy mindent kereknek érezzünk. Bevallom, először még sokkolt is, hogy Abbynek valami plusz oka is volt az esküvőre, azon kívül, hogy tényleg nagyon szereti Travist. De aki szereti őket, az ezt a novellát úgyis olvasni fogja. Tényleg inkább csak az a cél, hogy még egy kicsit kapjunk a szereplőkből, akiket szeretünk.
AJÁNLOM
A könyv előrendelhető a képre kattintva 30% kedvezménnyel:
Blogturné extra - Mrs. Maddox
Az írónő megosztott egy rövid novellát a honlapján, amely Travis és Abby első Valentin-napjáról szól. Az eredetit ITT olvashatjátok, ez pedig az én fordításom:
Mrs.
Maddox
A
tükör nyikorgott, ahogy letöröltem róla a párát egy
törülközővel. Extra hosszú időt töltöttem a zuhanyozóban a
forró víz alatt, ahogy azzal is, hogy hazavezessek az óráról és
megtaláljam Travisnek a tökéletes ajándékot. Ma semmit sem
szabad elsietni. Ki fogom élvezni minden percét a férjemmel.
A
férjem. Így majdnem egy év után is egyszerre hangzik idegenül és
természetesen. Ha bárki azt mondta volna nekem, amikor a főiskolára
jöttem, hogy az első évem vége előtt házas leszek, valószínűleg
bemutattam volna neki. Néhányan egyszerűen nem házasodós fajták.
Én is egy vagyok közülük, ahogy Travis is. És mégis, elértük,
hogy működjön a dolog, a tavalyi volt életem legszebb éve.
A
törölköző a padlóra hullott és ahogy lenéztem, megszemléltem
a sötét, elegáns vonalat a bőrömön. Az ujjaim finoman siklottak
végig rajta, kicsit megnyújtva a tintából összeálló szavakat,
aztán elengedtem, és minden egyes finom kanyarulaton végighúztam
az ujjamat. Még mindig Mrs. Maddox voltam, és egy pillanatig sem
bántam, hogy megcsináltattam a tetkót vagy az őrült ötletet,
hogy lelépjünk Vegasba, hogy összeházasodjunk. Nem csak a
tragédia után történt, de ráadásul megfogadtam azt is, hogy
soha többet nem megyek vissza Las Vegasba. De az az istenverte város
volt a tökéletes helyszín mindkettőnkben, hogy elengedjük a
démonaink és új lapot kezdjünk. Az, hogy mindezt magunk mögött
hagytuk, szimbolikus jelentőséggel bírt, és el se tudnék
képzelni erre jobb módot.
Épp
csak befejeztem a hajam szárítását, amikor a mobilom rezegni
kezdett a csap szélén. America neve villogott a képernyőn.
– Helló?
– Hellóóó!
Nem tudok sokáig beszélni. Shep épp hazaért és már most szekál,
hogy induljunk. Csak boldog Valentin napot akartam kívánni nektek,
ha már nem jöttök az este. Tudod, csak azért, mert házasok
vagytok, még nem kell visszavonulnotok a kolis buliktól.
– Tudom,
de Trav soha nem szerette őket igazán, és hogy őszinte legyek, én
sem. Nem akarjuk az első Valentin napunkat egy buliban tölteni,
Mare.
– Ne
felejtsd, hogy tavaly egy ilyen Sig Tau Valentin volt ahol újra
összejöttél Mr. Maddoxszal.
Hirtelen
megrohantak az emlékek, pontosan emlékeztem minden részletre.
És
a maximális, kibaszott borzalomra, hogy az ember elveszíti a
legjobb barátját, mert annyi esze sincs, hogy ne szeressen bele!
ÉN
VISZONT HOZZÁD TARTOZOM! … Hozzád tartozom.
America
hangja rántott vissza a jelenbe. – Ne ítélj el! Legalább most
már nem elsősök vagyunk, úgyhogy Shepley-nek nem kell
kifutófiúként rohangálnia.
Kuncogtam,
ahogy elképzeltem a képet, aztán gyorsan az órámra sandítottam.
Travis bármelyik pillanatban hazaérhet. – A régi szép idők.
– Mindegy.
Ahogy mondtam, nem beszélhetek sokáig, de elfelejtettem mondani az
órán, egyrészt mert próbáltam lépést tartani Dr. Hunter 400
km/órás leckéjének, másrészt mert minden egyes órádon a
férjeddel vagy, úgyhogy már soha nem vagyunk kettesben.
Mosolyogtam.
Az, hogy összehangoltuk az órarendünket, egyszerűbbé tette a
fuvart és a tanulást, de nem voltam teljesen hülye. Lehet, hogy
Travist valamennyire megnyugtatta, hogy meggyűrűzött, de azért
nem tett száznyolcvan fokos fordulatot. Alig néhányan próbáltak
rám hajtani és nem túl kitartóan, de Travis már csak Travis
marad, és bármekkora tiszteletet követelt meg felém, amikor a
barátja majd a barátnője voltam, az most megtízszereződött a
feleségeként.
– Nektek
is boldog Valentin napot Sheppel, Mare. Még mindig szeretitek az új
lakást?
Sóhajtott.
– Imádjuk.
– Gyűrűt
is kaptál már?
– A
pokolba, dehogy.
Felkacagtam.
Shepley örült nekünk, amikor visszatértünk, de rettegett, hogy
America elvárja majd, hogy megkéri. Szerencséjére America még
jobban elborzadt attól, hogy harminc éves kora előtt férjhez
menjen, mint Shep.
– Travis
mindjárt hazaér.
– Ó,
igen – sóhajtotta America. – Jobb, ha én is megyek. Szeretlek.
Visszatettem
a telefont a mosdóra, és nem voltam túl boldog, hogy most igenis
kapkodnom kell. Épp befejeztem a hajam utolsó tincsének besütését,
amikor a kilincs ugrálni és kezdett, jelezve, hogy Travis hazaért.
Több tucat apró neszt hallottam. Totó a fotelen üldögélt,
minden nap ilyenkor az ablakot leste és várt. Amint meghallotta a
kulcs zörgését, Totó átszaladt a széktől az ajtóig, hogy
megünnepelhesse Travis érkezését.
Travis
mindig kidobott órák után, aztán estig dolgozott még pár órát.
Travis az utolsó meccse hasznából mindig jól elvolt egy darabig,
de a Hellertonbeli tűz miatt nem kapott pénzt. Az én spórolt
pénzem elfogyott Mick tavaly akciója miatt, a Kör pedig feloszlott
a tűz után. Travis megígérte, hogy nem fog verekedni, de jólétből
egyszer csak az ösztöndíjunkból és részmunkákból voltunk
kénytelenek tengődni. Nem volt szörnyű, de visszalépés volt.
Mindketten
különórákat adtunk esténként. Én matekból korrepetáltam
különböző szinteken, Travis tanított minden mást. De a legtöbb
pénzünk abból jött, hogy Travis másoknak írta meg a
beadandókat. Az illegális és kockázatos melók fizettek a
legjobban, a régi szokások pedig nem múlnak el egyik pillanatról
a másikra.
Travis
három gyors lépéssel átszelte a lakást, hallottam a bakancsa
hangját. Aztán egyszer csak megállt, és csoszogó hang jött a
nappaliból. Nem bírtam elfojtani egy mosolyt. Az idei tél első
hóesése öt centi koszos trutyit hagyott maga után, és tudta,
hogy ma reggel takarítottam, hogy ne kelljen majd órák után.
Feltörölte a bakancsa nyomait.
– Bébi!
Itthon vagy?
– Itt
vagyok – feleltem, miközben kihúztam a szempillám a spirállal.
Kopogott
a fürdőajtón.
– Bébi!
Itthon vagy?
– Ne
gyere be!
– Egész
nap nem láttalak – morogta.
– Három
órája láttál.
Rövid
hallgatás után dobolni kezdett az ujjával az ajtón. – Láttam
kint egy ajándékot. Jól tippelem, hogy az enyém?
– Nem,
az Totóé.
– Ez
nem túl kedves.
Felevettem.
– Igen, Trav, az a tiéd.
– Nekem
is van számodra valamim, szóval kapd össze a feneked.
– A
tökéletesség időbe telik.
– Ha
látnád magad reggel, tudnád, hogy ez nem igaz.
Tizenöt
perccel később felhúztam a vörös baby doll ruhát, amit
Americától vettem kölcsön és besétáltam a nappaliba, ahol
Travis álldogált. Épp a tévét nézte, a távirányítóval az
egyik, sörrel a másik kezében. Az én pókerarcom sem volt elég,
amikor megláttam, hogy nyakkendő van rajta. Immáron hivatalos:
mindent láttam.
Travis
a szeme sarkából észrevett és megfordult.
–
Lélegzetelállító.
Szerencsés, szerencsés ember vagyok – mondta, miközben felém
közeledett, míg a karjaiban nem voltam. Az ajka puhán az enyémhez
nyomódott, aztán végigsimított az arcomon, a fülemen végül
pedig a nyakamon, egészen a kulcscsontomig.
– Nyakkendőt
viselsz – mondtam lágyan.
Elhúzódott
és lenézett rám. – Nem vagyok elég jó így?
– Nem.
Te jól... Azt hittem, itthon maradunk.
Elmosolyodott
és büszkén végighúzta a kezét a nyakkendőjén. – Ennyire
jól, mi? – Megfogta a kezem. – Egy kibaszott lenyűgözően
hangzik, de foglalásunk van. Gyerünk!
A
kezemnél fogva vezetett, és csak az ajtónál állt meg, hogy
felsegítse a kabátomat. A február különösen brutális volt az
idén. Ha épp nem esett eső vagy ónos eső, akkor az ég bokáig
érő hóréteggel büntetett. Travis lesegített a lépcsőkön,
hogy ne akadjon be sehová a tűsarkam, de amikor elértük a járdát,
egyszerűen csak felkapott.
A
nyaka köré fontam a karom, az orromat a fülcimpája alá nyomtam.
Elképesztő illata volt. Minél tovább törtem rajta a fejem, annál
biztosabb lettem benne, hogy otthon kéne maradnunk.
Alig
fél óra múlva már a Rizoli's-ban ültünk, egy helyi olasz
étteremben. Travis Parker szülei versenytársának éttermébe
hozott, de inkább nem tettem szóvá. A hely tele volt, de mi azok
közé a szerencsések közé tartoztunk, akik a bárban ültek, amíg
nem készült el az asztalunk.
Ittam
egy kortyot a szívószálammal, és észrevettem, hogy Travis
ledermed. – Mi a baj?
– Azt
akartam, hogy a ma este különleges legyen. Ez így elég béna.
– Béna?
Ez az egyik kedvenc éttermem.
– Igen,
de mégis olyan... átlagos. Azt akartam, hogy az első Valentinünk,
nem is tudom, maradandó legyen. Nézd ezt a sok embert, akik mind
ugyanezt csinálják.
– Ez
nem feltétlenül rossz dolog.
Egy
nő túlkiabálta a rengeteg beszélgetést, ami betöltötte a
szobát állandó duruzsoló hanggal. – Maddox?
– Gyere
– állított fel Travis, aztán a kezét nyújtotta. – Menjünk.
– De
– mutattam a nőre. – Épp minket szólított.
Travis
mosolygott, megmutatva a gödröcskéket az arcán. – Gyerünk,
Galamb.
További
ellenvetés nélkül megragadtam a kezét és követtem az étteremből
kifelé. Csak azért állt meg, hogy vacsit vegyen, aztán mentünk
tovább. Ide-oda kanyarogtunk, míg kiderült, hogy Travis a főiskola
felé megy.
– Ugye
nem a Sig Tau páros partira megyünk?
Travis
undorodva húzta fel az orrát.
Volt
ötletem, hogy hová tartunk, amikor már csak néhány sarokra
voltunk onnan, de egészen addig, amíg Travis le nem parkolt a
Bartlen Hall előtt, nem voltam biztos benne, mit akar.
– Most
viccelsz, ugye?
– Nem
– felelte, aztán becsapta a kocsi ajtaját és rohant, hogy
kinyissa az enyémet.
Megfogta
a kezem, és gyorsan és csendben az épület hátulja felé
vezetett.
– Nem
– mondtam, a nyitott alagsori ablakra meredve.
Travis
már be is tolatott és leugrott, mielőtt tovább tiltakozhattam
volna. – Gyere már, Galamb!
A
talaj még mindig havas volt. Nedves és hideg, úgyhogy rögtön
vitába szálltam. – Én biztos nem.
Travis
keze hirtelen kinyúlt a pince sötétségéből, mint amikor egy
macska nyúl be az ajtó alatt. – Olyan lesz, mint régen!
– Nem,
Travis. Egyszerűen nem. Csak nem.
– Kezdek
magányos lenni idelent.
– Ez
borzalmas ötlet.
– Épp
elcseszed a tervemet!
– Őrült
vagy! Ez nem is az én ruhám és azt kéred, hogy tegyem tönkre!
– Ahhoz
még kicsit korai az éjszaka.
Hallottam,
hogy próbálja nem elnevetni magát. Mérgesen összefűztem a karom
a mellkasomon tiltakozásképp. Hosszú szünet után Travis hangja
lassan és kétségbeesetten szólt az ablak másik oldaláról. –
Kérlek?
A
szememet forgattam. – Rendben.
Két
fordulattal, egy visítással és egy eséssel később Travis
karjában volt a Bartlen pincéjében – az épületben, ahol
először találkoztunk.
Travis
a telefonjával világította az utat, én pedig követtem egy csomó
folyosón át. Végül az egyik egy nagy és nagyon is ismerős
terembe nyílt. A kiabálás és a részeg fősulis srácok
tülekedése nélkül még nagyobbnak hatott, és kevésbé...
izzadságszagúnak.
Szinte
hallottam Adam hangját és éreztem, ahogy az energia felrobban,
amikor Travis a szobába lép. Eszembe jutott a kardigán a
vérpöttyökkel, és aztán az, hogy a pillantásom a kasmírról
egy pár fekete bakancsra esett.
Travis
a szoba középére húzott. Újra lejátszódott a jelenet a
fejemben, ahogy letörli a vért az arcomról és mindenkit eltol a
közelemből.
– Galamb
– szólalt meg Travis pont akkor, amikor ugyanezt mondta az
emlékeimben is.
– Itt
kezdődött minden.
– Itt
láttalak először. Amikor felforgattad az egész kibaszott
világomat. – Előrehajolt, hogy megcsókolja az arcom, aztán
átnyújtott egy kis dobozt. – Nem sok. De spóroltam rá.
Kinyitottam
és egy széles, nevetséges mosoly jelent meg az arcomon. Egy
medálokkal díszített karkötő volt.
– A
mi történetünk – mondta.
Egy
pulcsi, egy pár dobókocka, egy zöld üveggyöngy lóherével.
Travisre néztem.
– Ez
a fogadásunkat akarja jelenteni – felelte kérdés nélkül a
kockákra mutatva. – Az pedig az első alkalom, amikor táncoltunk
– biccentett a vörös gyöngy felé.
A
következő medál egy motor volt. Utána pedig egy szív. – Az
első alkalom, amikor azt mondtam, szeretlek?
– Igen.
– Úgy tűnt, örül, hogy magamtól is kitaláltam.
– És
ez? – mutattam egy pakli kártyára. – A pókeres este apukádnál?
– Travis újra mosolygott. A következő egy pulyka volt, én meg
felnevettem. Az azután következő egy egyszerű, fekete gyöngy
volt.
– Arra
az időre, amíg külön voltunk. Életem legsötétebb időszaka.
A
következő egy apró lángot mintázott. Nem szerettem a tűzre
gondolni, de része volt a történetünknek, úgyhogy nekünk is. A
következő medál egy gyűrű volt.
Felnéztem
rá. – Ez elképesztő.
– Van
hely még többnek. Ez csak a történetünk eleje, Gal.
A
csuklóm köré tekertem a láncot, Travis pedig segített
bekapcsolni, aztán valamit matatott a telefonján és letette az
asztalra. A kezét a vállamra tette, én pedig meghallottam, hogy
zene szól. Az a dal, amire a szülinapi bulimon táncoltunk tavaly.
– Nem
is tudtam – mondtam.
– Mit?
– Hogy
ilyen szentimentális vagy.
– De,
tudtad.
A
vállára hajtottam a fejem, és boldog voltam, hogy ezúttal
megcsókolhattam, amikor a szám véget ért. Amint a zene
elhallgatott, az övéhez érintettem az ajkam, és átadtam neki az
egyszerű, piros csomagot. – Nekem kellett volna odaadnom először.
A karkötőt nem lehet túlszárnyalni.
– Nem
számít, mi az, Galamb. Már megadtál nekem mindent, amit akartam.
Nyereményjáték
Minden esküvőnél szüksége van a menyasszonynak néhány esküvői kellékre. Hogy pontosan mikre? Nos, azt nektek kell kitalálnotok a blogokon elrejtett képek, valamint a kiemelt betűk segítségével. Ha megvan, akkor nincs más dolgotok, mint beírni az alábbi rafflecopter dobozba megfejtést. Így máris nagyszerű esélyekkel indulhattok a sorsoláson, melynek fődíja 1 példány a Maxim Kiadó által felajánlott 3 darab Gyönyörű esküvő c. novellából.
(A postázás csak Magyarország területén érvényes!)
A blogturné menetrendje
04/18 MFKata gondolatai - Las Vegas-i esküvők
04/19 Dreamworld - Esküvői meghívó
04/20 Deszy könyvajánlója - Mrs. Maddox novella
04/21 Angelika blogja - Idézetek
04/22 Kristina blogja - Playlist
04/23 Insane Life - Dreamcast
04/24 Kelly & Lupi olvas - Jamie üzenete a magyar olvasóknak
Nincsenek megjegyzések