J. H. Trumble: Where You Are
J. H. Trumble: Where You Are
Kiadó: Kensington
Oldalszám: 320
ISBN: 9780758277169
Függővég: nem
LMBT sztori
Robert Westfall élete kezd darabjaira hullani - mindenhol, a matekórák kivételével. Ez az egyetlen hely, ahol a problémáknak mindig van megoldásuk. De a gimis életén kívül az apja halálos beteg, az anyja kénytelen tűrni a nagynénjei szidalmait, a pasija egyáltalán nem támogatja, és a hivatás, amit a családja választott neki, egyáltalán nem vonzza.
Robert matektanára, Andrew McNelis figyeli, ahogy a legjobb diákja szenved, és próbál rájönni, hol van a határ a személyes élete és a hivatása között. Szép lassan Andrew Robert barátjává válik, aztán a bizalmasává. Ahogy telik az iskolaév, az iskolabeli és az azon kívüli kapcsolatuk kezd elmélyülni. És akármilyen nehéz is ellenállni, Andrew tisztában van vele, hogy ő és Robert olyan területre tévedtek, ami mindkettejük számára elképesztő kockázatot jelent.
Véleményem
Erre a történetre totál véletlenül akadtam rá. Ez most kicsit perverznek fog tűnni, de a Goodreadsen olyan történeteket keresgéltem, amelyekben a diák összejön a tanárával. És mielőtt bárki elítélni érte, csak néhány sztori, amelyekben előfordul ilyesmi: Vámpírakadémia, Easy, Szakítópróba, Pretty Little Liars. Szóval, ezt a bizonyos listát nézegettem, hátha ráakadok valami jóra, és valahol a 20-30. hely környékén megláttam ezt a könyvet. 4-es fölötti értékelése volt, és amikor már épp kezdtem lemondani róla, hogy találok olyan könyvet, ami jó lehet, erre felcsillant a szemem. Hamar rájöttem, hogy egy LMBT történetről van szó, így még jobban kezdett érdekelni. És milyen jó, hogy rákerestem!
Ha van olyan könyv, amelyben mernek tabutémákkal foglalkozni, akkor az ez a könyv. Egy sor kényes kérdés kerül terítékre, és komolyan mondom, a melegszál a legkisebb.
De azért ha már egy LMBT történetről van szó, kezdjük ezzel! A történet váltott szemszög, a két főszereplő, Robert (a diák) és Andrew (a tanár) szemén keresztül követhetjük az eseményeket. Mindketten melegek, mindketten felvállaltan azok, bár kétségtelen, hogy Robert nyíltabban beszél róla. Szóval nem egy olyan történetre kell számítani, amelyikben a coming out a téma, és egyikük sem a másik miatt döbben rá, hogy melegek. Egyszerűen csak két meleg férfiról van szó, akik hirtelen észreveszik egymást romantikus értelemben is. Na de vissza a meleg témára! Főleg a könyv elején azt hittem, hogy mélyebben nem fogunk belemenni a meleggyűlölet kérdésébe, mert tényleg akkora természetességgel kezeltük. Robertről, aki egyébként végzős diák, mindenki tudja az iskolában, hogy meleg, még pasija is van, és mindketten nyíltan vállalják, nem okoz nekik problémát, hogy kézenfogva sétáljanak például. Andrew ugyan nem igazán reklámozza a dolgot, mert nem akarja, hogy a diákjai - meg a kollégái - erről pletykáljanak, de a barátai és a családja mind tisztában vannak azzal, hogy áll a helyzet. (Annak ellenére is, hogy van egy kétéves kislánya.)
Aztán ahogy a történet haladt előre, bizony ez a kérdés is egyre jobban előkerült. Nem akarok spoilerezni, de van egy nagyon fontos fordulat a történetben, ami ebből a meleggyűlöletből fakad.
Összességében nagyon tetszett, ahogy a regény ezt a témát kezelte. Egyszerre vette teljesen természetesnek - mint ahogy szerintem az is -, közben viszont megmutatta, hogy nem mindenki olyan elfogadó, bármennyivel szebb és békésebb lenne is úgy a világ.
Aztán másik nagy problémaként ott van nekünk Robert családi élete. Robert édesapja hosszú évek óta beteg, agytumora van. Robert szinte egész életében beteg volt, kezelésekről kezelésekre járt, és főleg az utóbbi időben aktív ápolásra szorult már. A regény kezdete előtt néhány nappal derült ki, hogy nincs már gyógymód, heteken belül meg fog halni. Rettentően érdekes Robert érzelmeiről olvasni. Amikor egy ilyen szituációt meghall az ember, rögtön sajnálni kezdené, mert hát elveszíti az édesapját. Robert érzései azonban ennél sokkal bonyolultabbak, és kell egy kis idő, mire ő maga is ki meri mondani hangosan, hogy tulajdonképpen nem bánja a dolgot. Robertnek ugyanis kifejezetten rossz a kapcsolata az édesapjával, és rengeteg olyasmit kell megtennie a férfiért a betegsége miatt, amit nagyon nem szeretne. (Gondoljunk csak bele, hogy egy fiatal fiúnak kell ápolnia az apját, és itt most részletekbe menően gondoljuk végig, hogy ez mikkel jár. Aki már tapasztalta a dolgot, az tisztában lehet vele, hogy ez nem könnyű feladat. Még akkor is nehéz, ha valaki olyanért teszi az ember, akit szeret, hát még ha nem...) Robert leginkább csak menekülni szeretne, vagy ahogy ő fogalmaz, egy kis friss levegőre vágyik.
Ezt pedig nem kapja meg. Ugyanis az utolsó hetekre a két nagynénje (édesapja nővérei) gyakorlatilag családostul beköltöznek a házba, és állandóan Robertet és az anyját ugráltatják, miközben egy pillanatra sem okoz nekik gondot, hogy minden módon kifejezzék, mennyire nem tekintik őket a család részének.
Robert végül mégis megtalálja ebben a kilátástalan életben a maga kis boldogságát. És ezzel el is érkeztünk a regény harmadik fő témájához: a tanár-diák viszonyhoz. Ez egy olyan kérdés, amiről nagyon hosszan lehetne vitázni, innen is, onnan is megvizsgálni a dolgot, alapvetően viszont egyetérthetünk, hogy a téma igenis tabu. Itt ugyanis felmerül a kérdés, hogy mi számít molesztálásnak? Hiszen egy tizennyolc és egy huszonnégy éves ember kapcsolata nem olyan rendhagyó. Viszont ha épp úgy alakul, hogy az egyik tanára a másiknak, sokkal rázósabb a dolog. Kihasználja-e a tanár a diákot ebben az esetben?
Pont ezzel a kérdéssel kell szembesülnie Andrew-nak is. És ez is nagyon tetszett. Aki azt állítja, hogy Andrew kihasználta Robertet, az nem tudom, milyen könyvet olvasott. (Olvastam ilyen értékelést, őszintén meglepett.) Nyilván kérdés, mennyire etikus és szakmailag mennyire profi a dolog. (Semmiképp nem az.) De Andrew nem használ ki egy ártatlan fiút. Egy pillanatra sem jut az ember eszébe olvasás közben, hogy itt zaklatásról van szó. Ahogy Andrew fogalmazott a regényben, egyszerűen csak négy hónappal korábban találkoztak, mint kellett volna.
Andrew és Robert kapcsolata szép lassan kezd el kibontakozni a szemünk előtt. Először csak ártatlan tanár-diák kapcsolat van köztük, aztán szép lassan barátság lesz belőle, miközben mindketten egyre inkább tisztában vannak vele, hogy tetszik nekik a másik. Végül pedig nem tudnak ellenállni a csábításnak, bármennyire küzdenek is. (Leginkább pont Andrew.)
Szóval ebben a regényben ilyen komoly témákat boncolgatunk, ezek mellett pedig kisebbek is előkerülnek egy-egy szál vagy jelenet erejéig. Mennyire kell megfelelnünk a családi nyomásnak, ha a saját karrierünkről és életünkről van szó? Érdemes-e együtt lennünk valakivel, akit nem is szeretünk igazán, csak azért, hogy ne legyünk egyedül?
Mivel ez a történet főként érzelmi szinten mozgatja meg az embert, hiszen nincs benne túl sok akció - miért is lenne? -, nagyon fontos, hogy milyenek a szereplők. Ami a két főszereplőt illeti, mindkettejüket imádtam! Robert és Andrew együtt is, külön is nagyon érdekesek a maguk módján, mindkettejükről nagyon szívesen olvastam. Különösen szerettem az sms-eiket, a titkos pillantásokat, a közös ebédeket...
A mellékszereplőket is nagyon jól eltalálta az írónő. Andrew kislánya egy tündér, minden jelenetéért odavoltam, és majd meghaltam, hogy olvashassak egy Robert-Kiki jelenetet. Andrew volt felesége is nagyon érdekes szereplő volt, részletesebben nem beszélnék róla, mindenki olvassa el a könyvet, és akkor megtudja, miért. Aztán ott volt még Robert pasija is, aki őszintén szólva az agyamra ment, de tulajdonképpen úgy érzem, kellett ő ide, és mivel a való életben is vannak ilyenek, volt helye. (Egy igazi kis tenyérbemászó, önző, feltűnősködő pasit képzeljetek el!) És akkor végül volt egy mellékszereplő, akinek a nevét nem írom le, mert nem akarok spoilerezni, de mindenesetre ennél nagyobb taplóról már rég olvastam. Mint karakter nagyon jó volt és szükség volt rá a történetben, de hatszáz lett tőle a vérnyomásom majdnem minden jelenetében.
Sokat gondolkoztam, hogy mi volt az, ami nem tetszett a könyvben. És tulajdonképpen arra jutottam, hogy ilyen nem nagyon volt. A történet háromnegyedénél kicsit azt éreztem, hogy felpöröghetnének végre az események, de ez sem volt nagyon zavaró, mert szerettem olvasni Robertről és Andrew-ról. Illetve szívesen olvastam volna még kicsit részletesebben Robert és az édesapja kapcsolatáról, még a betegsége előttről akár. Például érdekelt volna, hogy egy ennyire szigorúan katolikus apa hogyan dolgozta fel, hogy a fia meleg és ez mennyire rontotta tovább kettejük kapcsolatát. De anélkül is minden érthető volt, hogy ez benne lett volna.
Itt a végén muszáj még szót ejtenem arról, hogy egy 18-as karikát azért én rátennék a könyvre. Nem voltak részletes leírások szexuális téren, de azért nagy titkot sem csináltak belőle, hogy mik történtek, és az az egy-egy mondat, ami belekerült, elég konkrét ahhoz, hogy én inkább nem javasolnám fiataloknak. Egy-két káromkodás is becsúszott, és a betegápolásos jelenetek is megviselik szerintem a gyengébb idegzetűek lelkét. Legalábbis rám hatással voltak, bár lehet, hogy én vagyok túl érzékeny, mert tudom, hogy milyen ilyen kiszolgáltatott állapotban látni valakit.
Összességében azt tudnám mondani, hogy ez egy elképesztően hihető történet volt, a romantikus sztorik között sem buborékos, rózsaszín maszlag, abszolút el tudtam hinni. És a cukormáz nélkül is hihetetlenül drukkoltam a szereplőknek. A regény a kényesebb témákat hihetetlen természetességgel kezeli, nagy szó szerintem, hogy ennyi ilyen belefért úgy egy könyvbe, hogy ne hasson erőltetettnek.
Azért a néhány trükkös matekfeladványért pedig külön piros pontot adnék, én jókat mosolyogtam rajtuk!
Igazából annyit lehetne erről a könyvről írni és olyan sokáig lehetne róla beszélgetni, hogy ezen a ponton inkább lelövöm magam, és mindenkinek meghagyom a lehetőséget, hogy elolvassa. Mindenesetre én
NAGYON AJÁNLOM
Én pedig hadd ajánljam neked Katona André könyvét: Mennyi időnk van? ( ha már melegekről szóló könyvet hoztál)
VálaszTörlésKíváncsi vagyok rá, már találkoztam vele. Előbb-utóbb szerintem sor kerül rá. :) Köszi az ajánlást!
TörlésÉn olvastam, és nagyon tetszett.
VálaszTörlésErre a tanár-diák történetre nagyon kivàncsi vagyok. Remélem megjelenik magyar fordításban. :)