Borítók bűvöletében

Sziasztok!

Ezt a rovatot általában nem hétvégén szoktam hozni, de most úgy alakult, hogy tegnap megérkezett Leiner Laura új könyvének borítója, ezért kivételt teszek.

Elöljáróban szeretném tisztázni, hogy a megjelenési időponton és a címen és borítón kívül nem tudok semmit a történetről - amennyire tudom, fülszöveg még később érkezik, de azt nem tudom, esetleg útközben miket csöpögtetett el az írónő róla a közösségi oldalain -, ezért a véleményem szigorúan a borítóra vonatkozik majd. És talán nem leszek most túl népszerű a Leiner Laura rajongók körében.

Én leírom: nekem ez a borító nem tetszik. De még ha ennyire messzire nem is megyünk, azt bizonyosan kijelenthetem, hogy jónak semmiképp sem tartom, még ha legjobb esetben is semlegesnek ítélem.

És mielőtt érkezne: borítótól függetlenül el fogom olvasni a könyvet mindenképp, ahogy az eddigi Leiner Laura könyveket is elolvastam. (Már az SzJG-vel kezdődő időszakától.) 

Ráadásul a véleményem ilyen szempontból nem is biztos, hogy számít, ugyanis nekem az eddigi borítói sem jöttek be igazán. Bizakodtam, hogy ez majd tetszeni fog, mert eddig a legjobb viszonyban a legutolsó, Akkor szakítsunk borítóval voltam. Viszont sajnos azt kell mondanom, hogy ezt még annyira sem szeretem, mint az SzjG borítóit. 

Bizonyos szempontból érezhetően hozni szeretné azt a stílust, amit eddig a Leiner Laura könyvektől megszoktunk. Ez a rajzos megoldás, az egyszerűség, ez mind passzol is hozzá. De azért érezhetően már nem annyira próbálták hozni a korábban megszokott füzet jelleget, és hiányzik a borítóról az a sok "mozdítható" elem, a dinamika, ami az eddigiekre jellemző volt. Az eddigi Leiner borítók esetében legalább azt éreztem, hogy az különlegessé teszi őket, hogy kicsit olyan benyomást keltenek, mintha egy tini rátette volna a kezét egy lapra, és neki tetsző elemeket rendezgetett volna el rajta random. Még az Akkor szakítsunk rendezettebb borítóján is ott volt a felhajtott, betépett papírsarok, ami még mindig ezt az érzést keltette.

Ez a borító viszont számomra már túlzottan is egyszerű. Picit semmitmondó, picit... semmilyen. (Mondtam, hogy nem leszek népszerű.)

Egy valamire tudom azt mondani, hogy még öröm az ürömben: tetszik a kontraszt a fekete és a rózsaszín között.

Persze ez is nyilván ízlés kérdésre, ráadásul... Borító ide vagy oda, nagyon várom a könyvet. Hiszen az eddigi könyveket is olvastam, függetlenül attól, hogy nem szerettem a borítókat. Leiner Laura könyvei tipikusan azok számomra, amikre rá tudom mondani, hogy nem a külcsín számít, mert ha úgy lenne, nagy eséllyel sosem olvastam volna őket. Szóval nekem inkább már a belsejét mutassák! Vagy legalább egy fülszöveget. (Bár azért a címből és a borítóból valamennyit már leszűrhetünk: nagy hangsúly jut majd a zenének, és a Késtél cím nekem már megint a szerelmesek hosszan szenvednek témát vetíti előre. Lehet, hogy most épp a zene lesz a kiváltó ok. Meglátjuk.)