Veronica Roth: The World of Divergent: The Path to Allegiant


Néhány röpke érdekesség hardcore rajongóknak
The World of Divergent: The Path to Allegiant


Eredeti cím: The World of Divergent: The Path to Allegiant
Kiadó: Katherine Tegen Books
Oldalszám: 50
ISBN: 9780062300805
Moly link
Goodreads link (3,96)

Véleményem

Utólagos engedelmetekkel ennek a könyvnek a fülszövegét most nem hoztam, nagyon egyszerű okból: elolvastam és semmi értelmét nem láttam. 

Úgyhogy a saját szavaimmal mesélem el, mit is találtok a könyvben. Először is van benne egy kérdezz-felelekes, kvízes rész a Divergent sorozattal kapcsolatban, ez volt az, amivel bevallom őszintén, én nem igazán tudtam mit kezdeni. Na nem azért, mert nem tudtam a válaszokat, egyszerűen csak nem sok értelmét láttam, kicsit úgy éreztem, csak azért van ott, hogy foglalja a helyet és legyen valami tartalom a könyvben, amit lobogtatni tudnak. Hurrá, plusz 10 oldal! Ja, egyébként ez félrevezető lehet: szóval nem, nem tudás alapú kvízről van itt szó, hanem egy olyanról, mint ami a tinimagazinokban olyan gyakran előfordul. Válaszolj meg pár kérdést, megmondom, ki vagy! Ezesetben: válaszolj meg 7 kérdést, megmondom, melyik csoportba tartozol! (Amivel több fronton problémám van. Egyrészt csak a hülye nem tudja befolyásolni tudatos válaszadással, hogy melyik csoportba kerüljön a végén, hiszen tök egyértelmű, hogy melyik válasz melyik csoporthoz tartozik. Innentől kezdve fals eredményt ad. Másrészt meg elvileg te magad döntesz arról, hogy melyik csoportba akarsz tartozni, innentől kezdve teljesen mindegy, hogy milyen eredményt kapok, oda megyek, ahová csak akarok.)

Összességében is kicsit ezt éreztem ezzel a könyvvel kapcsolatban. Mondtam, hogy a Négyes novelláknál nagyon tetszett, hogy nem volt olyan érzésem, hogy csak még egy bőrt le akarnak húzni a sztoriról (miközben persze nyilván igen), mert volt valami mondanivalója, valami, amit hozzátett a könyvhöz. Na, ezt ennek a könyvnek az esetében kevéssé éreztem. Nyilvánvalóan két oka volt annak, hogy ez a könyv megszületett: az egyik a pénzszerzés, ez elég evidens, és hát legyünk őszinték, a könyvkiadás is üzlet, az vesse rájuk az első követ, akinek nem fordulna meg hasonló ötlet a fejében egy ekkora rajongótábor láttán. A másik ok: marketing. Ez a könyv ugyanis kicsit felspannolni volt hivatott a rajongókat a befejező kötet és a film előtt, és különösebb titkot sem csináltak belőle, még a címben és a fülszövegben is benne van ez a szándék.

Viszont volt egy-két kellemes meglepetés is a könyvben. Persze egyikről sem állítom, hogy kifejezetten izgalmas volt, vagy hogy segített jobban megérteni a történetet meg a világot, mert őszintén mondom, nem. Egyszerű kis csemegék voltak ezek, amelyeket sok író alapból megosztana érdekességként a honlapján, Veronica Roth és csapata helyette egy könyvben tette meg ugyanezt.

A könyv elején amolyan bevezetőként kapunk egy rövid összefoglalót a csoportokról, másfél oldalban megkapjuk, kik melyik csoportba kerültek stb. 

Aztán következik az egyik "cikk", ami nekem nagyon tetszett, kifejezetten érdekes volt olvasni. Veronica Roth írja le a véleményét az utópisztikus világokról. És igen, jól olvastátok, nem disztópia, nem antiutópia, hanem utópia. Arról ír, hogy szerinte miért nem érdekes tökéletes világokról írni, miért nem lenne izgalmas. Aztán szépen lassan maga is ráébred, hogy az, amit ő a saját utópiájának képzelt - lásd: a Divergent világa -, valójában kifejezetten elcseszett világ (már elnézést). Az egyetlen gondom az volt vele, hogy nem túl hosszú, szívesen olvastam volna ezt a fejtegetést még egy kicsit, de legalább érdekes volt. 

Rögtön ezután még egy olyan érdekesség következett, amit érdemes volt elolvasnom. Az írónő arról mesél, hogyan választotta ki a csoport neveit. Na nem azt, hogy milyen tulajdonságokról legyen szó, hanem konkrétan a nevüket. Sajnos ez a magyar fordításban kevéssé jön át, de az angol csoportnevek nem pont a legelterjedtebb szavak. Tehát hogy példát mondjak, ami nálunk a Bátrak csoportja, az angolul nem Braves, hanem Dauntless. Szóval Veronica Roth itt arról mesél, miért pont így válogatta össze a csoportok neveit, és ez is kifejezetten érdekfeszítő olvasmány volt.

Aztán újabb értékelendő cikk az írónőtől, amiben Négyes nevét feszegetjük. Mikor Négyes, mikor Tobias? Melyiket szerette ő maga jobban és ennek ellenére mégis a másikat használta többször Tris? Miért választott neki egyáltalán két nevet? És egyébként is, milyen hülye név az, hogy Tobias? Többek között pedig az is kiderül, hogy Veronica utálta a beceneveit, egyedül a V-t szerette.

Ezután még az elmegy kategóriába repült nálam a következő csemege: megkapjuk mindegyik csoport saját hitvallását. Ezekből persze a sorozat részeinek olvasása közben egy-egy darabkát már olvashattunk, de itt megkapjuk a teljeset. Némelyik egész izgalmas, de őszintén mondom, a művelt szövegen majdnem elaludtam. Mondjuk, az írónő mentségére szóljon, mindegyikről simán el tudom képzelni, hogy a csoport tagjai fogalmazták meg. Stílusokban, formájukban, hangvételükben teljesen eltérőek, szóval tulajdonképpen jól sikerültek, az már más kérdés, hogy olvasni mennyire érdekes őket. Ez elég változó. 

Végül pedig következik egy sor idézet a befejező, harmadik kötetből. Ne feledjük, ez a könyv még azelőtt jelent meg, hogy a rajongók a kezükbe foghatták volna az utolsó könyvet, így minden egyes idézetre ugrottak. Ma már kevéssé hoz izgalomba. 

És ennyi. Ez a könyv. 

A rajongók szeretni fogják, mondom, csemegének nem rossz. Az viszont már kérdéses, hogy érdemes-e rá pénzt költeni, illetve bennem felmerült a kérdés, hogy egy ennyire összetett és ekkora rajongást kiváltó világról nem tudtak volna-e kicsit több infót összeszedni, ha már külön kötetet akartak kiadni. Ennél szerintem kicsit jobban is megerőltethették volna magukat. 
Jobb híján az Egynek elmegy kategóriába teszi, költeni szerintem nem érdemes rá, de azért rossznak nem nevezném, csak kevésnek.

EGYNEK ELMEGY

Rendeld meg a képre kattintva!