Sally Green: Half Bad - Fogság
Fájdalmas egy sztori
Sally Green: Half Bad - FogságA blogturnéról
A Cicero Kiadónál jelent meg néhány hete a külföldön már nagy sikert aratott Half Bad sorozat első része a Fogság. 2014-ben a Goodreads év végi versenyén ez a történet bekerült a legjobb debütáló művek döntősei közé, nem véletlenül. Kövesd végig a hat állomásos blogturnét, érdekes véleményeket és információkat olvashatsz erről a különleges könyvről, amiben a fehér nem mindig a jó, a fekete pedig nem egyértelműen a gonoszt jelzi. Izgalomból és feszültségből nem lesz hiány, ráadásként a játékunkon drukkolhatsz a megnyerhető nyereménykönyvért is.
Eredeti cím: Half Bad
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 392
Fordító: Bosnyák Viktória
ISBN: 9789635398751
Sorozat: Half Bad 1.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,81)
nem tudsz írni, olvasni
de a sebeid gyorsan gyógyulnak,
még egy boszorkányhoz képest is
nem bírod ki naplemente után
a négy fal között
gyűlölöd a Fehér Boszorkányokat,
de Annalise-t szereted,
pedig ő is az
tizennégy éves korod óta
ketrecben tartottak
csak meg kell szöknöd
és megtalálnod Mercuryt, a Fekete
Boszorkányt, aki fiúkat eszik
és mindezt még a
tizenhetedik születésnapod előtt
nem nagy cucc
Az első mondat:
"Ott az a két gyerek, két srác, akik egymás mellett ülnek, beszorulva egy öreg szék két karfája közé."
Véleményem
Elöljáróban: hát nem pont erre számítottam. De ez nem rossz, még mielőtt valaki megijedne. Azt hittem, kapok egy furcsa hangulatú fantasy, boszorkányokkal meg mindenféle varázslattal. Nos, hazudnék, ha azt mondanám, a könyvnek nincs furcsa hangulata, nincsenek benne boszorkányok és varázslat. Mert van, de nem pont úgy, mint számítottam.
A sorozat címe Half Bad, és ennél jobb címet nem is kaphatott volna. (És most kicsit írok a történetről, mert a fülszöveg nem oly informatív.) A főszereplőnk, Nathan félig Fehér Boszorkány, félig pedig Fekete. (Jól gondoljátok - elvileg a Fehérek a jók, a Feketék a rosszak.) A Fehérek irányította világban így gyakorlatilag kívülálló. De ahogy halad előre a történet, egyre inkább rájövünk, hogy Nathan nem pusztán egyedi és különleges, és nem kívülállóként kezelik - gyakorlatilag kitaszítottá válik. A helyzetét csak súlyosbítja, hogy ráadásul minden idők egyik leggonoszabb boszorkánya az apja, Marcus, akit még mindig nem sikerült foglyul ejteni. (Ha Marcusra ennek a világnak a Voldemortjaként gondoltok, nem jártok messze az igazságtól.) Nathannek ezzel a rengeteg teherrel kell végigküzdenie magát az életen, ami tele van gyűlölettel, előítéletekkel, kérdőjelekkel. És még ő maga sem tudhatja, hogy most akkor ő jó-e vagy nem.
A Fekete Boszorkány-Fehér Boszorkány dologból azt gondolhatnánk, hogy ez a világ félelmetesen leegyszerűsített. De nem így van. Valóban elég könnyű átlátni az alapokat, azt, hogy elvben kik a jók és kik a rosszak, gyakorlatilag meg sem magyarázza a könyv. De a világ nem merül ki ebben. A tizenhetedik születésnapján minden boszorkánynak át kell esnie egy szertartáson, és csak ezután kaphatják meg a képességeiket - mindenki egy bizonyos, specifikus képességet. Az a legenda járja, hogy ha egy Fekete Boszorkány nem esik át ezen, akkor néhány éven belül meghal. Nathan azzal a bizonytalansággal is küzd többek között, hogy neki erre számítania kell-e. Mindenesetre a szertartáson mindenképp át akar esni, de ez nem olyan egyszerű. (Igen, ennek elérése a cselekmény fő motiválója.)
A Boszorkányok társadalmát a Fehérek vezetik, élén a Tanáccsal, akik a törvényeket hozzák és rögtön be is tartatják. (Ja, Montesquieu nem szeretné ezt a rendszert, a Tanács kezében van a törvényhozó, a végrehajtó és a bíráskodó hatalom is.) Illetve van egy elit "boszorkánykatonákból" álló csapat, a Vadászok, akiknek az a feladata, hogy felkutassák és elkapják a Feketéket.
Másrészt ha maga a világ még így sem túl bonyolult, több generáció történetét is megismerjük, ami nagyon érdekes.
A történet elején Nathan fogságban van, egy ketrecbe zárva, és a szökését tervezi. Hosszú oldalakon keresztül fogalmunk sincs szinte semmiről - nem tudjuk, ki a főszereplőnk, miért van fogságban, hogyan akar megszökni, ki a fogvatartója, jogosan rab-e vagy nem, mióta van ott... Szóval nagyon sok dolgot nem tudunk, de ettől még nyilván szurkolunk, hogy meg tudjon szökni. Őszintén szólva ez a nagy homály nekem sok is volt. Annyira hosszú ez a bevezető rész, hogy nem tudtam rá prológusként tekinteni, és már eléggé benne a jártam a történetben, amikor végre megnyugodhattam, hogy nem ilyen homályból indul az egész történet. Szerencsére visszacsöppenünk a múltba, aztán onnantól kezdve időrendben ismerhetjük meg a miérteket és hogyanokat.
És itt jön a könyv legfájdalmasabb része. Ez a hangulat leginkább a regény első felére érvényes, de nagyon elgondolkodtató és elborzasztó. Mert a nácik Fehérek sorra hozzák a törvényeket a zsidók félvérek ellenében, és végigkövethetjük a folyamatot, hogyan válik a világ egyre élhetetlenebbé Nathan számára. Először csak bejelentési kötelezettség, aztán besorolás, tiltások, míg végül szinte ki se mozdulhat a saját házából és nem beszélhet jóformán senkivel. Borzalmas követni, mert zsigerből érezzük, mennyire igazságtalan. Főleg mert az elején kapunk egy emléket Nathan babakorából. Ott egy ártatlan csecsemő, akinek a sorsát eldöntötte a származása. Lehet bármilyen jó a lelke, félig Fekete, és akként kezelik.
Ez persze visszavezet a régi kérdéshez: kódolva van belénk, hogy milyenek leszünk felnőtt korunkban? Megmásíthatatlanul olyanok leszünk, mint a szüleink, a természet okán, vagy a nevelés a döntő? Olyan filozófiai vita ez, amiben nem fogok tudni dűlőre jutni ebben a bejegyzésben (azt mondanám, mindkettő fontos), mindenesetre hiszek az ártatlanság vélelmében és abban, hogy senki sem eredendően gonosz. Innentől kezdve kész kínszevedés nézni, hogyan hurcolják meg Nathant csupán az apja miatt. Különösen fájdalmas ez, amikor a saját családtagjai sem tudják elfogadni. (Tisztelet a kivételnek, erre még kitérek.)
Számomra ez a kérdés, ez az üzenet volt a csúcspontja a történetnek. Lehet, hogy a regény első fele kevésbé izgalmas sőt, az elejét (ahogy én hívom: a Nagy Homályt) abszolút nem szerettem, de végignézni egy gyerek hányattatásait... Sokan azt mondják, a fantasy történetek nem szólnak semmi valóságosról - nekik üzenem, vegyék a kezükbe ezt a YA fantasyt, és ha nem találnak benne olyan kérdéseket és üzeneteket, amelyek a mi világunkban is legalább ilyen fontosak és sajnos aktuálisak még mindig, akkor beszélgethetünk.
A regény második felében ehelyett már inkább az akción, a kalandokon van a hangsúly. A komoly kérdések persze még mindig megvannak, hiszen Nathan ennek a következményeit nyögi, de kicsit háttérbe szorulnak a konkrét események mellett. Egy a cél: Nathan szertartása. És odáig rögös út vezet, nem bennék bele részletesen, nem szeretnék spoilerezni.
Kifejezetten tetszett Nathan és az apja, Marcus kapcsolata is. És persze kapcsolatról beszélni nehéz, amikor mindig csak emlegetjük Marcust, de attól az még ott van. Vajon szereti Marcus a gyerekét? Figyeli a távolból? Megjelenik, ha szüksége van rá? Mi erősebb: az élni akarás vagy az apai szeretet? (Erről a történetszálról meg picit a Uránusz és Kronosz jutottak eszembe.)
Nathan nagyon érdekes főszereplő, nem igazán tudom megmondani, hogyan viszonyulok hozzá. Leginkább sajnálom, ez egyértelmű. De nem tudom azt mondani sem, hogy kedveltem, és azt sem, hogy nem. Értékeltem, hogy más, hogy nem mindig tipikusan cselekszik (néhányszor meg mégis), de a kapcsolatunk ebben ki is merült.
A mellékszereplők közül viszont többet is megkedveltem. Kiemelném Arrant, Nathan féltestvérét, aki az igazi jóság. Ilyennek kellene lennie egy Fehérnek. Illetve a könyv vége felé feltűnik Gabriel, ő volt talán a nagy kedvencem. Érzelmes és vicces, nagyon szeretnivaló, és kifejezetten érdekes mellékszál az ő története, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul majd.
Annalise még az, akinek a neve a fülszövegben is elhangzik - hát, őszinte leszek. Nem szerepelt eleget ahhoz, hogy meg tudjam kedvelni, kicsit olyan dobozkarakternek érzem. Ott van, megmentendő hercegnő, ártatlan és jó, de ennél többet nem tudnék róla mondani. Tényleg olyan, amilyenek a mesebeli királykisasszonyok. De ettől még nem dobtam hátast, és nem kezdtem szurkolni, hogy jöjjenek már össze Nathannel.
Összességében tetszett a könyv, még ha az első Nagy Homályon nehezen is vágtam át magam. Tetszett, hogy ennyire más, hogy nem az a tipikus YA sztori, amit már mindenki ismer. Sokszor kifejezetten fájt, de jó értelemben. És nagyon sok kérdőjel maradt még bennem, alig várom a folytatást!
AJÁNLOM
Blogturné extra - Borítómustra
Angol nyelvű - Hasonló a miénkhez, színében más |
Francia |
Indonéz |
Izlandi |
Svéd |
Nyereményjáték
Híres boszorkányokat keresünk, filmek segítségével! Van köztük jóságos és gonosz, ezúttal csak annyi a dolgod, hogy felismerd őket a képről és beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába annak a filmnek a címét, amiben a képen látható boszorkány játszik! Lesz könnyű, lesz nehezebb, de egyik sem ismeretlen! Sok szerencsét!
Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére az értesítő e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.
a Rafflecopter giveaway
A blogturné menetrendje
05.21 Deszy könyvajánlója
05.23 CBooks
05.25 Könyvszeretet
05.27 Kelly és Lupi olvas
05.29 Függővég
05.31 Always Love a Wild Book
Nincsenek megjegyzések