Breaking News

Varga Bálint: Váltságdíj nélkül


Izgalmasan indult

Varga Bálint: Váltságdíj nélkül

A blogturnéról




A Könyvfesztiválra jelent meg a Kolibri Kiadó Magasfeszültség! sorozatának legújabb darabja egy magyar szerző tollából. Varga Bálint: Váltságdíj nélkül című regénye egy izgalmas, veszélyekkel teli utazás, melyben négy osztálytárs próbál kikeveredni a slamasztikából és egymást segítve válaszokat kapni elrablásuk valódi okára. A Blogturné Klub három bloggere véleményezi a történetet a turné során, kövesd a posztokat, ha szerencsés vagy, a kérdésekre válaszolva megnyerheted a kiadó által felajánlott példányt.


Kiadó: Kolibri
Oldalszám: 348
ISBN: 9786155501746
Sorozat: -
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link
Négy gimis egy sötét, dohos pincében ébred… Nyár, haverok, emberrablás.
Doma, Zoli, Zsófi és Max egy sötét, dohos pincében ébred. Hol lehetnek? És vajon hogy
kerültek oda? A négy gimis csak arra emlékszik, hogy hazaindultak az év utolsó bulijáról, amit az egyik hipergazdag osztálytársuk rendezett.
Szorult helyzetükben mind egymást okolják a történtekért, hiszen valamennyiük életében van is valami gyanús. Doma édesanyja korábban rendőr volt, most magánnyomozóként dolgozik. Zoli a város legmenőbb brókerének a fia. A belevaló Zsófi, aki a tanév közepén érkezett, maga a két lábon járó rejtély. És ott van Max, aki a legidegesítőbb, legnagyképűbb srác az osztályban.
Rájönnek, melyikük miatt kerültek bajba? És vajon meg tudnak szökni fogvatartóiktól?
Minden leleményükre szükségük lesz, hogy az országhatárt és a saját korlátaikat is képesek legyenek átlépni. A Váltságdíj nélkül izgalmas, lebilincselő krimi, melyben a tinisorsokból szövődő különleges hálótól az utolsó oldal után sincs kedvünk szabadulni.

Az első mondat:


"– Ötlet? Valaki? Hogy hol vagyunk?"

Véleményem


A Magasfeszültség könyvekért odavagyok. Izgalmasak, feszegetik a gyerekkönyves határokat, érdekes kérdéseket vetnek fel. A Váltságdíj nélkül ilyen szempontból kicsit kilóg a sorból: sokkal inkább kalandregény, mint valamilyen húsbavágó téma feszegetése. De ez nem baj, és külön örültem, hogy végre egy magyar regény is került a sorozatba. 

Amikor kezembe vettem a könyvet, és olvasni kezdtem, rögtön beszippantott. Ahogy a fenti első mondatból is láthatjátok, belecsapunk a lecsóba, rögtön az események sűrűjéből indulunk: magyarul a négy főszereplő gyereket elrabolták. Egy sötét pincében térnek magukhoz, rengeteg kérdéssel a fejükben: hol vannak, mióta, ki rabolta el őket és milyen céllal? Az elég hamar egyértelművé válik, hogy mindegyikük életében - vagy a szüleikében - van olyasmi, ami miatt akár ők is lehetnek a "hibásak". És bár most nem ez a fókusz, hanem a szökés, mégis végig ott motoszkál a fejükben, hogy melyiküket lehet hibáztatni. Ugyanis ők négyen nagyon nincsenek jóban. Az egyetlen lány, Zsófi a kivétel, akire mindhárom fiú bukik, leginkább Doma és Zoli, de a három fiú megfojtaná egymást egy kanár vízben. Így különösen izgalmas az együttműködés. 


Ez volt az egyik, ami nagyon tetszett a regényben. Adott nekünk négy - vagyis a sztori nagy részében három - fiatal, akik totálisan mások és folyamatosan titkolóznak, mégis össze kell fogniuk a közös cél érdekében. Zseniális dolgok derülnek ki az emberi találékonyságról, és a szökés és a menekülés pillanatai kifejezetten izgalmasak. Imádtam, hogy belecsöppenünk a legnagyobb katyvasz közepébe, és meg kell találni a kiutat. Persze semmi sem mehet pillanatok alatt, így hőseink rázósabbnál rázósabb kalandokba csöppennek. 

Szerettem a főszereplőket is. Mindnek megvolt a maga nyűgje a közös problémán kívül is, és nagyon élveztem, ahogy szép lassan kiderült a múltjuk. Nem zúdította a szerző egyből a nyakunkba az összes választ, várnunk kellett rá. 

És ha már szereplők... Kifejezetten érdekes a főgonosz Alvarez karaktere, aki újra meg újra felbukkan, két országon át üldözi a főszereplőket, és bár mindig tartjuk tőle a távolságot, így marad benne egy csepp rejtély, mégis hátborzongató volt, minden kérdőjellel együtt. Akárhányszor rázendített arra a dalra, a hideg is kirázott...

Szóval a regény első felét imádtam, de sajnos a vége nekem kezdett kicsit ellaposodni. Nagyon kíváncsi voltam, mi lesz, még mindig izgalmas volt. De egy idő után eljutottam odáig, hogy már sok volt. Mégiscsak tizenévesekről beszélünk, és félelmetes akadályokat vettek probléma nélkül. Ráadásul ők maguk is kijelentik, hogy a felnőttekben nem bízhatnak meg, mert mindent csak ők tudnak megoldani. És a regényben így is van - nem igazán éreztem reálisnak, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Doma anyja mivel foglalkozik. Valahogy túlságosan varázslatosan megoldottak minden probléma. Persze, sok gáz dolog történt velük, és fájt, meg éhesek voltak, és megsebesültek, de mégis megoldottak mindent. Olyasmiket is, amiknek a megoldása egy tapasztalt felnőtt számára is sok lenne. 


Ehhez pedig hozzájött még egy problémám: mi a fenének nem kértek segítséget? A sztori elején tök érthető, teljesen indokolt volt. De aztán... Amikor az életed múlik rajta, nem mersz szólni anyunak, mert mérges lesz? Most komolyan? Átestünk a logikusból a "hülye tinik" kategóriába, ami sajnálatos, mert ha picit reálisabban gondolkoztak volna, akkor is izgalmas marad a sztori. 

Aztán vártam a befejezést, a nagy lezárást ennyi bonyodalom után... Aztán viszonylag gyorsan meg is kaptam, és hipp-hopp túl is voltunk a nagy problémám. Nekem gyors volt a tempó, bár lehet, hogy a nagy csúcspont már azért sem volt igazi csúcspont, mert már annyi izgi történt előtte, hogy nem tudott elég nagyot ütni. És amikor az utolsó oldalra értem, még lapoztam volna tovább. Bennem maradt egy csomó kérdés, és nem örültem. Oké, kapunk egy izgi üldözős sztorit. Oké, nem fog megoldódni a főszereplők problémája csettintésre. De egész végig attól tartottunk, mi fog velük történni, ha megérkeznek a rendőrök - hiszen valamilyen oka mindnek volt rá, hogy ne jöjjenek. Mi lett Zolival meg Zsófival? A kérdéseimre nem kaptam maradéktalanul választ, ott volt a tetőpont, éreztem közeledni a lezárást, aztán... ott is maradtam. 

Összességében azért tetszett a regény, kifejezetten izgalmas volt. Külön örültem, hogy nem a szokásos szerelmes témájú tiniregény, hanem valami üdítően más. Szerettem a szereplőket, érdekelt a sorsuk, még akkor is, ha a felnőtteket mind sarkítottan bénának vagy gonosznak éreztem. Jó volt, csak hát... lehetett volna jobb is, egy ilyen jó alapötlettel és indítással.

AJÁNLOM

Blogturné extra - A szerzőről

Fotó: Kolibri Kiadó/Németh Dániel
Varga Bálint (1970) újságíró, író. 2005-ben jelent meg első könyve, a Magándetektívek. Több mint negyven krimit (köztük Lawrence Block és Jim Thompson munkáit) valamint ifjúsági regényeket (P. B. Kerr A lámpás gyermekei-sorozat) fordított. Számos könyv (köztük John le Carré regényeinek) szerkesztője. Tíz éven át maga is könyvkiadó volt. 2013-ig pedig egy magánnyomozó-irodának dolgozott analitikusként és legális hírszerzőként.


Nyereményjáték


A regényben szereplő fiatalok szülei nem mindig veszélytelen foglalkozást választottak. A feladat minden állomáson a kiemelt betűket összeolvasva beírni a megfejtést a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!


a Rafflecopter giveaway


A blogturné állomásai


05.18. Kelly és Lupi olvas
05.21. Zakkant olvas
05.24. Deszy könyvajánlója

Nincsenek megjegyzések