Stephanie Laurens: Breckenridge vikomt, a megmentő


Egy kalandos történelmi romantikus

Stephanie Laurens: Breckenridge vikomt, a megmentő

A blogturnéról






Eredeti cím: Viscount Breckenridge to the Rescue
Kiadó: Gabo
Oldalszám: 496
Fordító: Bozai Ágota
ISBN: 9789636899240
Sorozat: Cynster nővérek 1.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Tisztelettel meghívunk mindenkit Heather Cynster menyegzőjére, de előtte még
elrabolják, veszélybe kerül és Breckenridge vikomt vakmerő módon megmenti.
Heather Cynster elhatározta, hogy a londoni báltermekben felkutatja saját hősét, aki képes őt annyira levenni a lábáról, hogy feleségül menjen hozzá, ezért kilép a biztonságos világából, és bátran elmegy egy estélyre.
De az ígéretes férjvadászatot megzavarja a közbelépő Breckenridge vikomt, aki menteni szeretné a lányt a botránytól, és emiatt még nagyobb veszélybe sodródik, amikor egy titokzatos úr elraboltatja Londonból.
Az elszánt Breckenbridge pedig bebizonyíthatja Heathernek, hogy ő az igazi hőse, akit annyira keresett.

 

Az első mondat:


"Csendes volt a kastély."

Véleményem


Nem tudom, hány történelmi romantikus áll már a hátam mögött, mindenesetre sok. Imádom őket, és nem hiszem, hogy bármikor is elegem lesz belőlük. Épp ezért hatalmas öröm volt, hogy turné indul a Cynster trilógiával. Külön öröm, hogy a Gabo ilyen szép borítóval tisztelt meg minket. Hatalmas szívfájdalmam, amikor jó történelmi romantikus könyvek borítóin félmeztelen kigyúrt állat férfiak és karjukba omló nők szerepelnek. Brrr... (Igen, jól sejtitek, nem vagyok nagy rajongója Fabio Lanzoninak...)

Na de térjünk is vissza erre a regényre! Afelől már a fülszöveg sem hagy kételyt bennünk, hogy a sztori vége happy end lesz. Na de persze, hogy az lesz, történelmi romantikusnál mindenki borítékolhatja a happy endet. Az izgalmas rész nem is ez, hanem az út, hogy hogyan jutunk el odáig. És ez a bizonyos út a Breckenridge vikomt, a megmentő esetében még pár fokkal kalandosabb is, mint lenni szokott az ilyen könyvek esetében. 

Már a sztori elején tudjuk, hogy a lánynak tetszik a férfi, és fordítva. (Még ha néha magának sem meri ezt beismerni Heather.) És az is tök nyilvánvaló, hogy ezt egyik sem fogja beismerni a másiknak, ami persze a szokásos bonyodalmakhoz vezet. Ez nem különösebben egyedi ötlet, a legtöbb sztoriban előkerül, és legyünk őszinték! Egy idő után azért idegesítővé is tud válni, amikor mindketten tudják, hogy szeretik egymást, és egy beismerés hiánya miatt félelmetesen marhaságokat csinálnak. Na jó, abbahagyom, mindenesetre ez számomra picit túl hosszúra nyúlt ennek a könyvnek az esetében, nekem sok volt. 

A jó hír viszont, hogy volt, ami kárpótoljon. Ugyanis a kaland rész itt tényleg kalandos. A prológusban az a nagyon érdekes, hogy valaki más történetét indítjuk el. Nem Heather szemszög, nem Breckenridge szemszöge, hanem egy névtelen idegené - akiről később kiderül, hogy Heather elrablásának megbízója. És ezzel a felütéssel az írónő rögtön rengeteg kérdést ültet a fejünkbe: ki a fene ez az illető? Miért akar az anyja ennyire bosszút állni a Cynstereken? Miért pont a fiatal lányokra utazik? Mi az, amivel az anya sakkban tartja a nemes urat? És ha megtörténik az elrablás, hogyan tovább? Pontosan mire készülnek? 
Ezek a kérdések pedig végig megmaradnak, és egyre égetőbbek, ahogy halad előre a történet, és újra meg újra bepillantást nyerünk a rejtélyes idegen fejébe. Nagyon érdekes és egyedi történetvezetés ez egy történelmi romantikus könyv esetén, szóval ez határozottan tetszett.

Plusz érdekesség, hogy tulajdonképpen a rejtélyes idegen, aki végig birizgálja a fantáziánkat, a történet főszereplőinek "főgonosza". Mi persze tudjuk, vagy legalábbis erősen sejtjük, hogy nem gonosz ő (az anyjára mondjuk ezt nem mondanám), de ez nem változtat azon a tényen, hogy Heather és Breckenridge számára ő a veszély, a rossz. Ez ad a könyvnek egy érdekes élt. (Főleg ha megspékeljük azzal a gyanúnkkal, hogy a második kötetben újabb Cynster lány lesz az áldozat, újabb kudarccal, hogy a harmadik kötetre végül a rejtélyes idegen válhasson a főszereplővé, akit menthetetlenül az ujja köré csavar az utolsó Cynster lány. Ez csak tipp, még nem jutottam el odáig, de ez volt az érzésem végig. És már alig várom az ő kötetét.)

Emellett a regény első felében gyakorlatilag road movie-ként nézhetjük Heather elrablásán. Izgulunk, vajon a rablók mit tesznek, mit sikerül kideríteni Heathernek, mikor avatkozik közbe Breckenridge. Őszinte leszek: Heather egyszerre tartottam félelmetesen hülyének és nagyon okosnak. Azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy ennyire ragaszkodott hozzá, hogy kideríti, mit akarnak az elrablók. Azt hiszem, túl nagy kockázatot vállalt, tök fölöslegesen. Ennek ellenére nem tudtam nem elismeréssel adózni a ravaszságának, mert kifejezetten okosan próbálta kideríteni a neki fontos információkat. Türelmes volt, kivárt, aztán a megfelelő pillanatban hátulról mellbe puhatolózott. 

Ezeknek a kalandoknak köszönhetően a sztori első felében a romantikus szál kicsit háttérbe is szorult. Tudtuk, hogy majd jön, újra meg újra fel is merült, de végig inkább a háttérben volt csak egy kósza gondolat. Olyan szempontból nem bántam, hogy örültem, Breckenridge és Heather szépen lassan kerülnek egyre közelebb egymáshoz. Meglátják a másik értékeit, és nem csak a fűzőben jól mutató vékony derekat meg az erős karizmokat látják egymásban. De azért már nagyon vártam, hogy végre beinduljanak az események romantika terén is. 

Összességében ennek ellenére a regény első felét szerettem jobban, izgalmasabb és egyedibb volt. (És csak részben az az oka, hogy nem annyira jött be, ahogy Stephanie Laurens az erotikus jeleneteket leírta.) 

A regény második felében is volt azért mit szeretnem, méghozzá a mellékszereplőket. Nagyon megkedveltem Catrionát és a férjét, és vertem a fejem a falba, hogy nem olvastam a könyvüket. Mert az meggyőződésem volt végig, hogy van külön kötetük, és igazam is volt. Persze a sztori tökéletesen érthető az ő könyvünk nélkül is, de azért a fejemben ott motoszkált, hogy kell az a könyv is. 

Szóval összességében tetszett a könyv, bár meglepő módon a kaland részét sokkal jobban szerettem, mint a romantikus szálat. Nagyon szurkoltam a szereplőknek, külön-külön szerettem mindkettőjüket, de valahogy a romantikus szállal nem voltam teljesen elégedett. Kevés és sok volt egyszerre - kevés a cuki romantikából, és sok az indokolatlan szenvedésből. A rejtélyes idegen sztorija viszont nagyon foglalkoztat, alig várom, hogy minden kérdésemre választ kapjak!

AJÁNLOM

Blogturné extra - Gretna Green


Ha történelmi romantikus történetek szerelmeseivel beszélgetek, Gretna Green létét és jelentőségét tényként kezeljük, és mindenki pontosan tudja, miért. De amikor a közelmúltban néhány ismerősömnek nagy hévvel meséltem, milyen boldog vagyok, hogy az idei skóciai nyaralásom egyik állomása lesz Gretna Green is, csak néztek rám Bambi szemekkel, hogy most akkor ennek én miért is örülök tulajdonképpen. 

Én meg nekiálltam a magyarázatnak. Hogy hát Gretna Green olyan, mint Las Vegas, csak még jobb. (Már persze, ha valaki nem a kaszinók miatt utazik oda, hanem házasodni szeretne.) És akkor jöttek sorban a sztorik. Emlékeztek, amikor a Büszkeség és balítéletben Lydiát elszökteti Mr. Wickham, a levél szerint Gretnába mentek... És hát hogy eddig nem gondolkoztatok el rajta, hogy honnan is tudja pontosan mindenki, hogy ez azt jelenti, engedély nélkül házasodni fognak?


Úgyhogy amikor pont egy ilyen beszélgetés után néhány órával a kezembe vettem a Cynster nővérek sorozat első kötetét, aztán a szereplők Gretnába vetődtek, úgy éreztem, ez a sors. Nekem erről kell extráznom, és kész.

Jogos a kérdés: miért pont gretna Gretna Green lett a menekülő szerelmesek paradicsoma? Nos, a magyarázat közel sem olyan romantikus, nem valami földöntúli szerelem legendája ihlette meg a szökevényeket, sokkal inkább praktikus okok indokolták. Gretna Green Skócia déli részén fekszik, közel az angol határhoz. Egy 1754-es angliai törvény értelmében a fiatalkorúak csak szülői áldással házasodhattak, tehát ha ők nem bólintottak rá a frigyre, nem volt mit tenni. Kivéve, hogy ez a házassági törvény Skóciára nem vonatkozott, itt a fiúk 14 éves kortól, a lányok 12 éves kortól akár szülői beleegyezés nélkül is házasodhattak. 

Az 1770-es években ráadásul egy út is kiépült, amivel valóban Gretna vált az Angliából a legkönnyebben és leggyorsabban megközelíthető skót faluvá. Az 1712-ben épült régi kovácsműhely és az 1710-es szálló központi turistacélponttá vált a „házasságkereskedelemben”, legalábbis a néphagyomány szerint. Itt az üllő fölött adták össze a fiatalokat, ez lett a gretnai házasodás jelképe is. Ugyanis a skót törvények szerint érvényesnek tekintették a "szabálytalan házasságokat" is, azaz ha az eskütétel két tanú előtt történt, bárki összeadhatta a párokat. A gretnai kovácsok ún. „üllőpapokként” váltak ismertté, közülük is kiemelkedik Richard Rennison, aki 5147 szertartást celebrált.



Gretna, puszta romantikából ma is népszerű lagzihelyszín, a mai napig több, mint 5000 esküvőt tartanak itt évente, vagyis minden hatodik skót esküvő helyszíne a romantikus falucska.




És akkor zárásként álljon itt Babits Mihály Gretna Green c. verse. Mert hát még őt is megihlette:

Kék az ég ma, zöld az ág -
milyen messze, más világ!
mennyi rózsa, lám a pünköst -
Ámor röpdös négy szemünk közt
- s semmi harc és semmi kín:
mindjárt itt lesz Gretna Green
szállunk, szállunk mind tovább
tefeléd, szép délibáb!

Bájkocsim szemed sugára,
csókos szók az ostorom
Hopp! megszállunk éjszakára
valamely monostoron
- e monostor nemcsak rím,
e monostor Gretna Green
vén kovács ott ősz apát,
aki minket összeád.

Sorsom, borsom mit kivánsz?
legszebb a mezalliánsz:
légy hát, édes ellenségem,
Hófehérke, feleségem
- mennyi illat, mennyi szín!
szép az utad, Gretna Green
mennyi rózsa, mily tavasz
bárányfelhő ránk havaz.

Mennyi szín és mennyi kincs!
szebb ut nincs és jobb ut sincs.
Ez a rév itt Éva réve:
rég ismérem, ezer éve.
- Kinn vagyunk már, hejh de kinn!
Hol van, hol van Gretna Green?
Meddig szálljunk még tovább
érted ó szép délibáb?

Esteledik az idő,
hüs az árny és zörg az ág -
megaszalt a déli hő
s esttől borzongsz, szép virág
- aggadozva kérded im:
"Messze még a Gretna Green?"
Jaj virágom, nem tudom
megtévedtünk az uton.

Szökken a kocsim, világom
köd boritja s légi nedv,
lankad útazó virágom,
bennem is a régi kedv
- mennyi harc és mennyi kín!
Messze még a Gretna Green
s szempillámat - ó de kár -
ólom-álom űli már.

Nyereményjáték


Heather és Breckenridge kalandos útjuk során számos kisebb - nagyobb skót településen megfordultak. Játékunkban arra kérünk titeket, hogy a közreadott képek alapján nyomozzátok ki a helységek neveit.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)




a Rafflecopter giveaway


A blogturné állomásai


05.20. - Angelika blogja
05.26. - Dreamworld
05.28. - CBooks

Rendeld meg a képre kattintva!