Andy Weir: A marsi


Imádtam!

Andy Weir: A marsi

Eredeti cím: The Martian
Kiadó: Fumax
Oldalszám: 344
Fordító: Rusznyák Csaba
ISBN: 9786155514333
Sorozat: -
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,37)
Megrendelési link
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

Az első mondat:


"Erre rábasztam."

Véleményem


Amikor először hallottam A marsiról, az a film miatt volt. Tavaly egy ismerős felvetette azoknak a könyveknek a listáján, amikből film lesz 2015-ben. Bevallom őszintén, különösebben nem hozott lázba. Csak a cím és a borító alapján tudtam ítélni, és a múltkoriban már emlegetett előítéletem győzött: nem vagyok nagy sci-fis, nem szeretem a marslakós sztorikat, és tudta fene, hogy ez a sztori nem marslakós, csak simán űrhajós. És tudta fene, hogy hiába játszódik az űrben, és hiába mondanám első blikkre, hogy közöm sincs hozzá, imádni fogom.


Aztán jött a fangirl-hurrikán Fummie, aki - miután elolvasta a könyvet - folyamatosan arról áradozott, mennyire jó. Mintha minden sarkon Mark Watney-ba botlottam volna - Mark Watney mennyire vicces, mennyire jó könyv A marsi, és egyébként is, jön a film. Ja, és krumpli. Folyamatosan toplistás volt a Molyon is, én meg a Moly pipálóban újra meg újra megállapítottam, hogy még mindig nem olvastam. De a Fummie nevű elsöprő erejű hurrikán és a debütáló előzetes (Help is only 140 million miles away) meggyőztek. Beadtam a derekam, és minden előítéletem ellenére alig vártam, hogy olvashassam a könyvet. A hurrikán kölcsön is adta, így ezzel nem volt gond, de éppen akkor utaztam külföldre, és nem tudtam nekiállni. (Igen, szegény én. Még én sem sajnálom magam.) De nem ragadtam kinn, így újra a kezembe vehettem...

"Nem gondoltam, hogy a laptopnak baja lehet odakint. Ez csak elektronika, nem igaz? Elég meleg marad arra a rövid időre, amíg szükségem van rá, levegő pedig egyáltalán nem kell neki.
Azonnal meghalt. A képernyő még azelőtt elsötétült, hogy kiléptem volna a légzsilipen. Mint kiderült, az „L” az „LCD”-ben annyit tesz, hogy „likvid”. Gondolom, vagy megfagyott, vagy elpárolgott. Lehet, hogy írok majd egy vásárlói értékelést. „A terméket a Mars felszínére hoztam. Nem működött. 0/10”."

Belekezdtem. Túlzás lenne azt állítani, hogy le se tettem, mert még fáradt voltam a két hetes buszozás után, így tartottam szüneteket, de ebben én vagyok a hibás, nem a könyv. 

Három fő kérdéssel álltam neki a könyvnek: hogyan lehet érthető és izgalmas egy könyv, amiben a főszereplő el van zárva mindenkitől jó hosszú időre és nyilvánvalóan tele kell lennie technikai leírásokkal; mi a fenéért olyan fontos a krumpli; hogyan lehet túlélni a Marson, de most komolyan? (Na jó, +1 kérdés: Sean Bean karaktere túléli?)

A jó hír: mindhárom kérdésemre választ kaptam, nem is akárhogy. 

Az elsőre megadom a választ nektek, a másik kettőt magatoknak kell megfejtenetek olvasás közben. Valóban komoly kétségeim voltak, hogy vajon hogy fog lekötni a könyv. Nem vagyok különösebb rajongója az űrutazásnak - vannak űrben játszódó sztorik, amiket szeretek, de részemről ebben ki is merül az érdeklődés. Nem fogok hazudni, nyilvánvalóan sok technikai leírás van a könyvben, kemény kémia és fizika és biológia, mert hát Marknak az eszét használva kell kiokoskodnia magát a Marsról. De ettől egyáltalán nem válik szárazzá a regény. A főszereplőnk képes mindent úgy elmagyarázni a naplóbejegyzéseiben, hogy érthető legyen, és mindig pontosan úgy és annyit ír le, hogy értettem, mi történik, de még nem untam meg a technikai leírást. Sőt, sokszor kifejezetten élveztem őket. Egyrészt mert felidézte azt a korszakomat, amikor még vegyész akartam lenni (amikor kitaláltam, mit akar és hogyan akar, kész zseninek éreztem magam), másrészt pedig tényleg elhittem olvasás közben, hogy hé, nem is vagyok én olyan hülye. Értem, mit kell csinálni, hogy életben maradjon egy ember a Marson! 

"– Milyen érzés lehet? – tűnődött. – Ott ragadt, azt hiszi, teljesen egyedül van, és lemondtunk róla. Milyen hatással van ez egy ember lelkiállapotára?
Visszafordult Venkathoz.
– Vajon mire gondolhat éppen?

NAPLÓBEJEGYZÉS: 61. SOL
Hogy lehet, hogy Aquaman képes irányítani a bálnákat? Hiszen azok emlősök! Ennek semmi értelme."

Persze egy pillanatig sem áltattam magam azzal olvasás közben, hogy túlélném ezt a kalandot. Amikor disztópiákat falok, mindig tudom, hogy én képtelen lennék túlélni. Már amikor az első Az éhezők viadala könyvet olvastam, és Katniss az erdőben futkosott, tudtam, hogy én simán éhen pusztultam volna, már persze ha nem végzem két perc alatt egy dárdával a hátamban.
Erre itt volt Mark Watney, akit nem egy erdő közepére tesznek ki úgy, hogy néha-néha azért még ellátmányra is szert tehet: Mark a Marson ragadt! Értem én, hogy egy modern Robinson-sztori ez - na de Robinsonnak csak volt ott egy sziget meg egy Péntek. De ez a ******** Mars! Ahol néhány alapvető dolog hiányzik az élethez, sorolom: Levegő. Víz. Étel. 

"Igen, naná, hogy a ragasztószalag szinte teljes vákuumban is működik. A ragasztószalag bárhol működik. A ragasztószalag mágia, amit bálványozni kellene."

És akkor most képzeljétek el ezt a fickót, ahogy amolyan űr-MacGyverként a minimális készletekből próbálja elérni, hogy mindenből több legyen, mint amennyi van. Egyszerűen elképesztő, folyamatosan csak ámultam és bámultam. Ha valami bizonyítja, hogy az emberek hihetetlen teljesítményekre képesek, akkor az ez a könyv. (És tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez most úgy hangzott, mintha egy élő emberről írnék.)

Na de ettől még nem válik letehetetlenné a könyv. Oké, érdekes benne a tudományos rész. Nyilván elképesztően izgalmas, hogy az egyes nehézségekből Watney ki tudja-e vágni magát, és ha igen, hogyan. És persze olvasás közben hajt előre mindenkit a kérdés: vajon túléli? (Illetve én még egy dolgot nagyon vártam: amikor bekerül a képbe a NASA, és sikerül a kapcsolat. Azt a beszélgetést képzeljétek el...)

"– Mi a faszom az az Elrond projekt? – kérdezte Annie.
– Valahogy el kellett neveznem. – válaszolta Venkat.
– És az Elronddal sikerült előállnod? – folytatta Annie.
– Mert ez egy titkos megbeszélés: – találgatott Mitch. – Az e-mailben az állt, hogy még az asszisztensemnek sem mondhatom el.
– Elmagyarázok mindent, amint Teddy megérkezik – mondta Venkat.
– Miért jelentene az Elrond titkos megbeszélést? – kérdezte Annie.
– Nagy jelentőségű döntést fogunk meghozni? – kérdezte Bruce Ng.
– Pontosan – bólintott Venkat.
– Ezt meg honnan tudtad? – kérdezte az egyre bosszúsabb Annie.
– Elrond – világosította fel Bruce. – Elrond tanácsa A Gyűrűk Urából. Azon a megbeszélésen döntik el, hogy elpusztítják az Egy Gyűrűt.
– Jézusom – tört ki Annie-ből. – Egyikőtöknek sem volt csaja a középiskolában, mi?"

Viszont mindezeken felül ott van nekünk maga Mark Watney. És el kell mondanom, ezt a fickót nem lehet nem imádni. Az egy dolog, hogy elképesztően okos és találékony. Na de a stílusa! Humoros, szarkasztikus, simán beszól bárkinek, isteneseket káromkodik... Ezzel a stílussal pedig viszi a hátán a történetet. Ha Mark nem olyan karakter lenne, amilyen, még mindig száraz lehetne a könyv. De Mark mindig a legjobb pillanatokban áll elő egy poénnal. Elég egyetlen mondata, hogy az olvasó nevessen a legnagyobb emberi dráma közepén.


Azt hihetnénk, hogy Mark mellett nincs is más szereplőnk, hiszen el van zárva a külvilágtól. Nyilván a sztori nagy százalékában valóban Watney-val járkálunk a Marson, viszont vannak nekünk rajta kívül is szereplőink. Egyrészt a legénység tagjai, másrészt a NASA emberei. És annak ellenére, hogy ez jellegét tekintve nyilván egyetlen ember, Mark története, mégis nagyon jók voltak a mellékszereplők is. Kicsit bepillantást nyerhettünk a NASA dolgozóinak munkamániájába, a kríziskezelésbe, és megmaradtak a mellékszereplők közti emberi kapcsolatok is, leginkább persze a legénység tekintetében. Mindegyikük kidolgozott karakter, még ha nem is szerepelnek sokat. Hadd szóljon a Stayin' Alive, igaz, Lewis? Ó, és Beck, én szurkoltam. (Bár tenném hozzá, a legénységről szívesen olvastam volna akár még ennél többet is. Nem mondanám ezt hibának, mert nem volt rá szükség, csak én vagyok túl kíváncsi.) 

[12:04] JPL: (...) Más: kérlek, vigyázz a szádra. Mindent, amit írsz, élőben sugározzák az egész világon.
[12:15] WATNEY: Odass! Cicik! –> (.Y.)

Ebben a könyvben nincsenek nagy akciójelenetek, senki nem harcol senkivel, senki nem akar megölni senkit. Mégis olyan izgalmas, hogy az ember adrenalinszintje a magasba kúszik, és csak lapoz és lapoz, hogy vajon mi jön még? Mi tud még elromolni, van-e rá esély, hogy valóban túlélje a főszereplőnk? Amikor már azt hittem, nem jöhet újabb probléma, jött. Amikor már azt hittem, nem lesz újabb csavar, lett. Imádtam minden percét, és ha nem is olyan hévvel, mint Fummie, de én is mindenkinek áradoztam róla, azóta pedig lesem, milyen lesz vajon a film. 

Ne riasszon el senkit az a könyvtől, hogy Mars és tudomány! Érthető és izgalmas, nagyon. Egy ember küzdelme a lehetetlennel. Nagyon is komoly gondolatokkal, hiszen a túlélésről van szó, de Watney képes ezt is humorba csomagolni.

…Továbbá kérlek, mondd meg mindannyiuknak, hogy az anyukáik prostituáltak.
– Watney
Ui.: És a nővéreik is.

Ha mégis bele kellene kötnöm valamibe, és nagyon-nagyon-nagyon muszáj volna, akkor esetleg a végét hoznám fel: olvastam volna még tovább! Legalább még egy fejezetnek örültem volna, hogy... és akkor most nem fogok spoilerezni. És pontosan a spoilerek miatt nem fogok mélyebben belemászni a részletekbe sem. 

Mivel tudom, hogy képtelen vagyok visszaadni egyetlen értékelésben, hogy mennyire jókat nevettem ezen a könyvön minden izgalom és tudomány mellett is, telepakoltam idézetekkel. Mert csak. Élvezzétek, bár a könyvben még viccesebb! És olvassátok, mert kötelező!

Én meg köszönöm Fummie-nak, a rábeszélést is, a könyvet is! :)

KEDVENC LETT

A film előzetese:

(Van magyar is, Mentőexpedíció címen kereshetitek, de az angolból szerintem jobban átjön Mark stílusa.)

 

Rendeld meg a képre kattintva!