Linda Kage: Worth It


IMÁDTAM!

Linda Kage: Worth It


Kapcsolódó bejegyzések:



Oldalszám: 395

ASIN: B012EI55FA
Sorozat: Forbidden Men 6.
Függővég: van, de nem a fő szálon
Bechdel-teszt: átment
Goodreads link (4,65)
Egyszer szerelmes voltam.
Elképesztő volt. Ő volt elképesztő. Az élet volt elképesztő.
Azokért a pillanatokért éltem, amikor láthattam, és semmi más nem számított, az sem, hogy a családjaink ellenségek, hogy az együtt töltött időnk tiltott, és titokban kell találkoznunk.
A szerelmünk mindent legyőzhetett.
Amíg ki nem derült, hogy mégsem.
Úgyhogy elszakítottak életem szerelmétől és a pokolba taszítottak, hogy nélküle folytassam tovább.
Összetört, szétzúzta a legjobb részeim, itt hagyott tartósan károsodottként.
Vagy legalábbis így gondoltam.
Évekkel később, esküszöm, a történelem ismétli önmagát, visszatért az életembe. És ugyanúgy vonz, mint előtte. De most már idősebb és bölcsebb vagyok, és tudom, hogy távol kellene tartania magát egy olyan hitvány börtönviselt alaktól, mint én.
Szóval egyszerűen nem engedem közel magamhoz. Teljes mértékben elzárkózom attól, hogy megbánthassam. Távol tartom.
De aztán megkockáztatni, hogy a legnagyobb félelmed valóra válik, egy mosolyért cserébe néha megéri, és egyébként is, nem vagyok benne biztos, hogy képes vagyok ellenállni neki.
Ez annak a története, hogyan változtatta meg Felicity Bainbridge az életemet örökre, egy régvolt nyári nappal kezdődően, amikor is kénytelen voltam kicserélni egy koszos pelenkát.
   -- Knox Parker



Az első mondat:


"I loved the woods behind my house, from the fresh scent of pine to the crsunch of twigs underfoot and especially those stray ribbons of sunloght that streamed through the tree limbs."

Véleményem


Linda Kage Forbidden Men sorozatába már azóta szerelmes vagyok, hogy rátaláltam. Mindig csodálatos párokat és szerelmi történeteket hoz össze, de mindig össze is töri kicsit a szívem, mert egyáltalán nem kíméli a szereplőit. Ehhez pedig társul egy kis humor, és félelmetesen szerethető főszereplők és mellékszereplők, akiket külön-külön és együtt is imádok. Ezért is ugrottam ki majdnem a bőrömből, amikor előzetes olvasópéldányt kaptam a könyvből, és az augusztus 25-i megjelenés helyett már tegnap olvashattam a regényt. Ezúton is köszönöm Linda Kage-nek a lehetőséget!


Amikor először nekiálltam a sorozatnak, azt hittem, trilógia lesz, de szerencsére nem az lett. Tudtam, hogy érkezik még Quinn és Ten története is. Aztán megérkezett közben Asher is, és abban is biztos voltam, hogy ő lesz a következő. De nem lett igazam, ugyanis Asher története előtt még behozott az írónő egy teljesen ismeretlen karaktert, Knoxot. Ez már csak azért is meglepő, mert korábban mindig jól előkészítette egy-egy új főszereplő történetét, mindig sokkal korábban elindult a sztorija. Most pedig Knoxot épp csak egy jelenet erejéig láthattuk Ten könyvében. 

Bevallom, emiatt voltak fenntartásaim. Egyrészt mert ehhez a szereplőhöz még egyáltalán nem kötődtem érzelmileg, míg a korábbi szereplők sorsát előre vártam. (Talán a második könyv kivételével, mert az első és a második kötet között van egy kis ugrás, így akkor nem is számíthattam már ismert szereplőkre.) Másrészt mindig is imádtam, ahogy a Forbidden Men szereplők útja mindig összefügg - rokonok, barátok, régi ismerősök, és valami mindig összeköti őket egymással. Nem csak a párokat, de főszereplőket a mellékszereplőkkel is. Knox pedig úgy csöppent bele a sztoriba, mint valami ismeretlen faj. Senkinek nem volt semmi köze és semmit nem is tudtunk róla. 


De Linda Kage-nek megint sikerült, és ezért talán még jobban imádom, mint eddig. Ugyanis igenis kapcsolódik Knox története a korábbi "tiltott pasikhoz", és nem is egy szálon! Természetesen nem fogom lelőni a poént, hogy mégis hogyan, de annyit mondok: meglepő lesz. Ráadásul ha nem lenne még elég a szereplők közti összefüggésekből, mellékszálon is akadnak még finomságok... no meg egy kellemes függővég, hogy a következő kötetig legyen miért rágni a körmünket. 

Na de vissza Knoxhoz! 

Linda Kage szeret kísérletezgetni a regényei felépítésével, ez már eddig is kiderült a sorozat alatt. A második kötetben minden fejezet elején kaptunk egy idézetet. A harmadik részben kettős prológussal indítottunk a múltból. A Worth Itben a könyv közepéig két szálon, két idősíkon ismerjük meg Knox és Felicity történetét. Az akkor és most természetesen összekapcsolódik, és ha lehet, ez a felépítés még jobban összetöri az ember szívét, mintha kronológikusan haladnánk. Ugyanis a jelenben mindig ott a remény a happy endre, de rendszeresen visszaugrunk a múltba. A múltban persze ott az első szerelem boldogsága, de tudjuk azt is, hogy egy csapásra minden elromlik majd, és kénytelenek vagyunk várni az elkerülhetetlent. És minden alkalommal, amikor már-már reményt lelünk, vagy legalábbis szurkolunk a jelenben, ott van nekünk két cuki fiatal a múltban, akik még nem tudják mi vár rájuk. De mi igen. 


Szóval ahogy mondtam, két szál. Az akkorban Felicity tizenöt éves, Knox tizennyolc. A családjaik mindig is utálták egymást, főleg Felicity gazdag családja nézi le a csóró, sokgyerekes családot, akik a birtokuk mellett élnek. A helyzet még jobban elfajul, amikor Knox húga azt állítja, az egyik Bainbridge ejtette teherbe, aki persze ezt tagadja. Tipikus Rómeó és Júlia sztori az övék: két ellenséges család, titkok és lopott percek. Félelmetesen cukik, komolyan, az ember szíve olvadni kezd, ahogy erről a kettősről olvas. Felicity egy ártatlan kislány, aki egyből belezúg a szomszéd srácba, hiába tudja, hogy nem kellene. Visszahúzódó, önbizalomhiányos, és megszokta, hogy senki nem figyel rá. Kivéve Knoxot. Ugyanis Knox elképesztően figyelmes és vicces, és bármiről lehet róla beszélgetni. És persze jóképű is, és rögtön megdobogtatja City szívét. Lassan szeretnek egymásba, de a vonzalom az első perctől nyilvánvaló. Miközben róluk olvasunk, olyan, mintha egy tündérmesébe csöppentünk volna, legszívesebben félpercenként sóhajtoztam volna, mennyire aranyosak. Az első szerelem, de érezni, hogy valami több is. Különbözőek, mégis hasonlóak, együtt pedig elképesztőek. Ráadásul az írónő hozta a szokásos formáját, és képes volt a kapcsolatukat egyszerre álomszerűen és realisztikusan ábrázolni. Az első bizonytalanságok, egymás lassú felfedezése, az első szex... Mind elképesztően jól voltak megírva. 

A másik szálon Knoxszal indulunk el, aki épp szabadul a börtönből. Négy évet húzott le nemi erőszakért - Felicity apja miatt -, majd még kettőt, amiért megölt két embert a börtönben. A körülményekkel kapcsolatban persze minden csupa kérdőjel. Az viszont nyilvánvaló, hogy Knox már nem az a fiú, akit a múltban élvezhetünk fejezetről fejezetre. Csalódott, megkeseredett, és rengeteg nehézséget kellett átélnie, ami megkeményítette. Egy valami nem változott: még mindig szereti Cityt, de biztos benne, hogy nem lehet köztük semmi. Ő csak ártana neki. Ha önmagában a szabadulás, pénz, munka és mindenféle kilátás nélkül nem lenne, rájön, hogy amíg a börtönben volt, egy súlyos balesetnek köszönhetően az egész családját is elveszítette. Teljesen egyedül maradt a világban. 

És ekkor jön be a képbe a Forbidden csapat! Pick felkarolja a srácot, és felveszi a bárba. Aztán előkerül Felicity is, és meg sem ismeri a férfit, aki előtte áll. Ez már az a Knox, akit ő ismer. Viszont mindennél jobban biztos benne, hogy ennek ellenére is szereti. Viszont egyáltalán nincs könnyű dolga, ha fel akarja törni Knox páncélját. 


Ez a szál számomra kicsit kevésbé volt izgalmas és magával ragadó, mint a másik - már ami a főszereplőket illeti. Imádom a második esélyes sztorikat, félre ne értsetek, ezt is nagyon szerettem. De a rózsaszín történetszálba szinte belehuppantam, itt pedig azt a huzavonát kaptam, amire számítottam. Knox mindenféle mondvacsinált okból taszítja el Felicityt, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy együtt kell lenniük. Viszont ezekben a fejezetekben nagyon szerettem Felicity kitartását és türelmét, és akiket a legjobban imádtam: az összes korábbi főszereplő. Linda Kage-nek sikerült elérnie, hogy minden résszel egyre jobban imádjak mindekit, és a saját romantikus történeteik után is megdobogtatják a szívemet, úgy, hogy nem érzem ezeket a jeleneteket sem túl nyálasnak. Más sztorikban sokszor előfordul, hogy a korábbi főszereplők felbukkanása valahogy... túl sok, túl szappan. De itt ezt egyáltalán nem éreztem, sőt... Nem volt erőltetett a felbukkanásuk még abban az értelemben sem, hogy bele lettek volna erőszakolva a sztoriba, mert csak. Mindenkinek szerepe volt. 

Ha valamit viszont Linda Kage szemére kéne vetnem... Nem szeretnék spoilerni, bár a dolog elég hamar nyilvánvalóvá válik, de... Van egy elem, amit az írónő állandóan elővesz, újra meg újra, és most megint. Pedig már reméltem, hogy túlléptünk rajta. Értem, miért volt itt, és önmagában még akár el is fogadtam volna gond nélkül, de az előző kötetek után már határozottan túl sok. Főleg, hogy enélkül is ugyanúgy működött volna a történet, még ha nem is lett volna ennyire fájdalmas. Mert hogy fájt, nagyon, ez kétségtelen. Rettenetesen megviselt az igazságtalanság, a kilátástalanság, amit Knoxnak át kellett élnie, a rengeteg veszteség, a gyász, a reménytelenség... Nagyon-nagyon fájt, Linda szokás szerint összetörte a szívem.

Összességében azt tudom mondani, hogy imádtam ezt a történetet. Főleg a múltbeli kibontakozó első szerelmet, a jelenben pedig a mellékszereplőket és már a legvégét, amikor becsapott a második esély. Imádtam az apróságokat a régi szereplőkkel, és alig várom, hogy a függővéges szál folytatódjon a következő kötetben. Kifejezetten gonosz befejezés volt ez. De úúúgy szeretnék egy saját Forbidden Men pultost, lehet? *szépen néz*

KEDVENC LETT

Rendeld meg a képre kattintva!