Öreg blogger nem vén blogger?


Ez egy amolyan elmélkedős poszt lesz tőlem, mert az utóbbi időben furcsa érzésem van. Töröm már rajta a fejem egy ideje, és a héten a sci-fi sörözésen alkalmam is nyílt beszélgetni a témáról egy kicsit. Végül úgy döntöttem, posztba fojtom gondolataim...

Mostanában többször megkaptam a kérdést: mióta blogolsz? Blogger években nézve már elég régóta. Az első blogomat 2009-ben hoztam létre, az még fanfiction oldal volt, jelenleg is él (mert elvből nem törlök oldalakat), de azóta már teljes joggal merült a feledés homályába. Utána sorban hoztam létre újabb oldalakat, míg végül idáig jutottam, ahol most vagyok. 
Szóval ha szigorúan a szó szerinti értelemben vett blogolást nézzük, immáron közel 6 éve taposom a Blogger útjait. Viszont GPortál oldalaim már jóval korábban, általános iskolában is voltak. Aki hasonlóan vén, mint én, az még emlékezhet rá, mekkora "menőség" volt az egyszer régen... Aztán kicsit szüneteltem, míg végül a Blogger platformon kötöttem ki, amit jelenleg nagyon is otthonosnak érzek.

De ha a GPortálos időszakom is számítjuk, a rettentő amatőr rajongói oldalakkal (ó, igen, az első rajongói oldalam egy Gyurta Dani rajongói oldal volt, gondoltátok volna?), akkor idestova 11 éve vagyok jelen a neten ilyen minőségben. Ami elég sok, figyelembe véve 24 évemet - majdnem az életem fele. Ha pedig azzal számolunk, hogy mikor tanultam meg írni-olvasni, akkor olvasó éveim több, mint felét töltöttem posztok írogatásával. 

Ez önmagában is okozhatná azt, amit most érzek: egyszerűen öregnek érzem magam. Persze, kapunyitási pánikban vagyok stb. stb. De most nem erre gondolok, hanem szigorúan a könyves bloggerek világára...

Ahogy a nagyöregek szokták mondani: változnak az idők. 



Bezzeg az én időmben... 

És a Bezzeg az én időmben bizony áll. Nem hagytam még én abba a blogolást, közel sem, viszont a bezzegek már az én számat is sűrűn elhagyják. Furcsa nézni, milyen változások vannak a könyves bloggerek világában, és őszintén nem tudom, örüljek-e vagy sírjak. 

Amikor belefogtam a könyves blogolásba, már elég rég része voltam a könyves bloggerek világának, amolyan kívülállóként. Én voltam az, aki nem értékeléseket írt, hanem könyves-filmes híreket hozott, és le se szakadt az adaptációs videókról, jelenetfotókról, interjúkról. És hát persze ott volt az Árnyvadász oldal is. 

De pont ezért még emlékszem, milyen volt könyves bloggernek lenni akkoriban. Hogy voltak-e recik? Amennyire tudom, voltak. Hogy lehetett-e megkörnyékezni kiadókat nyereményjátékokkal? Ó, ha ügyes volt a blogger, az is előfordult. Blogszülinapkor, egyéb alkalmakkor előkerült egy-egy könyv, szerencsés esetben kisebb csomag. 

Most azonban körbefordul az ember gyereke, és látja, hogy változik a világ. Az értékeléseket lassan háttérbe szorítják a Book Tagek, a nyereményjátékok pedig szinte már kényszeresen egymást érik. És aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy vannak blogok, ahol akár hosszú hetek is eltelnek úgy, hogy értékelés nuku, nyereményjáték meg book tagek viszont dögivel. 

És ekkor üt be a krach: hát ennyire öreg vagyok én, hogy már hiányoznak a régi idők? A régi, könyvértékelős idők? Amikor még nem a book tagek és nyereményjátékok, hanem az értékelések jelentették egy blog magját? Ennyire vén vagyok, amiért nem havi 3 nyereményjátékot tartok, hanem heti 5 értékelést írok? 

Ilyenkor fordulok a többiekhez a kétségeimmel. És rájövök, hogy nem én vagyok vén, hanem mintha mind vének lennénk. Létezik egy hatalmas szakadék két bloggergeneráció között? Mi vagyunk a "vének", akik taposták az utat, akik megtalálták az ajtót a kiadókhoz, akik még az értékelésekre esküsznek, és akik még hónapokat, adott esetben akár éveket vártak, míg egyáltalán recenziót mertek kérni a kiadóktól. A másik oldalon meg ott az új generáció, tele önbizalommal. Akiknek már nem az értékelés a fő, hanem a book tagek és fotók világa, és akik probléma nélkül szereznek szponzorokat, akik megtolják a szekeret. Mintha bennük nem lennének kétségek, csak úgy árad az önbizalom. Én meg még mindig a körmöm rágom már két hete, hogy merjek-e egy régóta várt könyvből recenziós példányt kérni... (Lassan elszánom rá magam, de még mindig nem elég az önbizalmam, hogy csak magamnak recit kérjek... És igen, surprise: ez lesz az első recikérésem, már ha egyéni reciről van szó.)



Hogy munka-e mindkettő? Nyilván. De én akkor is félve tekintek körbe. Természetesen mindenki szeret nyerni, az ingyencucc mindig kelendő. Viszont ott van bennem a félelem és a kétség: nem szorul így háttérbe az eredeti cél? A blogolás öröme helyett a nyereményjátékokkal a lájkok hajkurászása kerül előtérbe, vagy azért lesznek még, akik megmaradnak a könyveknél és az értékeléseknél?

Mi számít sikernek? Ha 1000-rel több lájkot szerez az ember az aktuális nyereményjátékkal, vagy ha párszáz olvasója értékeléseket olvas? Hogy döntenek a kiadók? Mi a fontosabb az olvasóknak? Merre tovább? 

Hát igen, ilyen kérdések munkálnak most bennem... Ugyanis a blogolás élő dolog, nem szabad lemaradni. Csak az a kérdés, akarom-e én ezt a trendet követni? És ha nem, vénként képes lehetek-e még labdága rúgni, vagy szép lassan beszőnek a pókok és egy polcra kerülök az antikvitás jegyében?

16 megjegyzés

Írj megjegyzést
Arany mag
AUTHOR
2015. augusztus 6. 13:42 delete

Te Deszy,

Ez most lehet, hogy hülye kérdés lesz, de én is vén vagyok, és lassan haladok a technikával, elmondod mi a bánat az a Book Tag. Most már marha sok helyen látom, de nem tudom mit takar.

Köszi a felvilágosítást egy vén blogger nevében is :-D
Aranymag

Reply
avatar
judy
AUTHOR
2015. augusztus 6. 14:20 delete

Én pont a napokban írtam meg első Book tag-es postomat. De egyszeri eset lesz..)
Remélem maradnak a jó "öreg" könyvértékelős bloggerek, mert én bizony őket olvasom és én is arról fogok írni továbbiakban is!

Sajnos a mennyiség a minőség rovására ment. Mindenki blogol ma már...

Reply
avatar
katacita
AUTHOR
2015. augusztus 6. 14:34 delete

Igazán gondolatébresztő poszt, még ha nem is tudok 100%ig azonosulni vele.
Egyrészt, alapvető dolog, hogy az ember néha átgondolja azt, amit csinál, de nem kell behódolni a trendeknek, főleg, ha nincs hozzá kedve. A likevadász nyereményjátékoktól rosszul vagyok, illetve attól is, ha egy blogger 600 platformon tolja magát ezerrel, idegesítő módon, egy emberi spammé válik. De ez egy másik téma, igaz, ez is valamilyen szinten sajátja az új generációnak, mindegy, engem a hideg ráz a túltolt önmarketingtől.

Az újabbaktól én nem sajnálom az önbizalmat, a magabiztosságot, ha valaki jól csinál valamit, akkor hajrá, szerintem itt nem vagyunk egymás riválisai, úgyis mindenkit azok találnak meg hosszú távon, akiknek kell. Illetve nem érzem annyira, amit írtál, hogy a régiek még vacillálnak meg kétségek között vannak, az újabbak meg pont nem, én ezt nem tudom így hozzárendelni egyik csoporthoz sem, de lehet, rosszul értelmeztem, amit írtál.

A változás és a különbözőség szerintem szükségszerű, régen pl. én is csak könyvértékeléseket írtam, és baromira meguntam, hogy ennyi az egész, aztán elkezdtem listát gyártani, meg nyitni teljesen más témák felé, mert így esett jól. Nekem az egyik kedvenc tanácsom az (nem én mondtam), hogy írd meg a könyvet, amit te is olvasnál - ezt nyilván át lehet fordítani blogokra is. Írjuk le azt, amit mi is elolvasnánk, aztán vagy megtalál valakit, vagy nem. Egy biztos, hogy az ember ideje véges, én pl. nagyon nem szívesen töltöm az időmet olyan cikkek olvasgatásával, amelyek nem érdekelnek, és tök nem szeretnék másokat "spammelni" a saját agymenéseimmel.
Leszarom, hogy hány like-om meg követőm van, ha látom azt, hogy akik megtalálnak, azok szeretnek visszajönni. Nem szeretek nyomulni, mert nem szeretem, ha az én időmet olyasmivel rabolják, ami nem érdekel, tehát ugyanezt elvárom magamtól is, nem akarom, hogy mások feleslegesen töltsenek időt olyasmivel, ami lehet, hogy nem érdekli őket. Abba meg bele se mennék, hogy mekkora baromság szó szerint gyűjteni (főleg vásárolni...) a like-okat fb-n, mert amíg a posztok a like-olók 5%-ának jelennek meg, simán lehet, hogy totál irreleváns emberek látják, amit kiírsz, szóval ennyit erről.

Recit meg nyugodtan lehet kérni, egy csomó tökjófej kiadós ember van, akik nagyon örülnek, ha adhatnak, a másik viszont, amitől kifeszülök az az, amikor eköré a recikérdés köré óriási felhajtás kavarodik, és sokszor érzem úgy, hogy ezt a blogger szítja valamilyen szinten. Ha valaki látja, hogy egy csomó "ajándékot" kap a blogger (tudom, hogy nem ajándék, mert munkával jár és stb, de ezt nem mindenki fogja fel elsőre), visszatetsző lehet, szóval véleményem szerint a legegyszerűbb ezt az egész kérdést diszkréten kezelni, a poszt végén általában úgyis kiderül, hogy reci volt-e a könyv, de ha az ember ott lengeti mindenki szeme előtt, hogy nééézd mennyi ingyenkönyv, akkor nem csoda, hogyha nemtetszést vált ki a dolog. (Ezt általánosságban írtam, nem célzok senkire)

Jaj, bocs, asszem kicsit összevissza írtam, de egy csomó minden eszembe jutott a posztod kapcsán :)

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2015. augusztus 6. 16:55 delete

Hát, konkrét meghatározással még nem találkoztam. Gyakorlatilag arról van szó, hogy van egy téma, ami köré felhúznak néhány kérdést, és ezekre kell válaszolni. (Vagy esetleg megcsinálni, ha épp olyan a book tag.)
Ennél jobban én sem tudom meghatározni. :)

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2015. augusztus 6. 16:57 delete

Ó, félreértés ne essék! Nekem nincs gondom a Book tagekkel. Kifejezetten érdekesek tudnak lenni, és színesítik egy blog profilját.
Én pusztán csak az arányokra csodálkozom rá néha. :)

A "mindenki blogol" témánk meg én inkább azon az oldalán állok, hogy hajrá! Nagyon jó dolog a blogolás, csak a célokat nem mindig értem.

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2015. augusztus 6. 17:08 delete

Ó, de örültem ennek a hosszú kommentnek, viszonylag ritkán kapok ilyeneket. Igyekszem mindenre reagálni. :)

Félreértés ne essék, nincs gond az indokolt az önbizalommal. Lehet, hogy én mostanság torzított képet kapok, és ezért váltott ki belőlem aggodalmat néhány dolog. De sok olyan bloggerrel kerültem kapcsolatba mostanság, aki érezhetően a recik miatt állt neki blogolni. Látja, hogy kánaán - mert hát sok a reci, sok a megtámogatott nyereményjáték, nyilván ő is meg tudja csinálni. És ekkor áll fenn az a helyzet, amikor egy-két hete, esetleg egy-két hónapja működő, 3-4 bejegyzéssel operáló bloggerek reciket kérnek, mintha nekik ez járna.
Én a recikkel kapcsolatban azon az állásponton vagyok, hogy ki kell érdemelni. És gyakrabban látom azt a tendenciát a fiatalabbaktól, hogy rögtön recit szeretne. A vén blogger meg kér vagy nem kér, de mindenesetre nem kért egy hónapos bloggal "ajándék" könyvet csak mert miért ne?

Ami pedig a listákat, book tageket illeti. Félre ne érts, szerintem is tök jó dolog! Én is szeretem az ilyen posztokat olvasgatni, nekem az arányok furcsák. Amikor book tag book hault követ, majd megint book tag, megint book haul, aztán nyereményjáték, és esetleg havonta-kéthavonta egy értékelés is belefér... Nekem ez a trend furcsa.

Kicsit azt mondanám, attól tartok, hogy a book tagek, book haulok kiszorítják az értékeléseket. Persze ez nagyon sarkított, és reméljük, nem jutunk idáig, de a trend lehet ez. A kiadók nagyobb eséllyel támogathatják azt a bloggert, akinek több a lájkja - hiszen a számokat a legegyszerűbb összehasonlítani -, és nincs ráírva, hogy annak hány százaléka olvasott valóban a könyvről. Innentől kezdve hátrányba kerülhet az, aki valóban a könyveket veszi górcső alá, ami hosszú távon nem biztos, hogy szerencsés. A nyereményjáték mindig jó, a book tag posztok viccesek és könnyű őket befogadni, de nem tudok meg belőlük semmit a könyvekről.

Reply
avatar
LoveRosie
AUTHOR
2015. augusztus 6. 17:42 delete

Szia!

Mint fiatal blogger,hagy írjak én is. :))
Jelenleg 2 db értékelés, 1 Shadowhunters hír és egy Book tag-em van.
Imádok olvasni és írni, szóval a legkézenfekvőbb ötletem az volt, hogy "nyitok" egy blogot.
Lehet,hogy nem a kedvességemről vagyok híres, plusz magabiztos is vagyok, ami nem a legjobb kombó, de úgy vagyok vele, hogy 1. ez az én blogom, olyan stílusban írok, ahogy nekem tetszik (márameddig nem sértek ezzel meg senkit), 2. Ilyen vagyok én. Játszhatnám a cuksi szöszi bloggert, de nem fogom, mert nem szeretnék az olvasóimnak hazudni. Lelkes vagyok, és magabiztos, mert szeretek blogolni. Miért ne lennék az?

A reci kérdésről még annyit, hogy ha szeretnék kérni egyet, akkor lehet korábban megjelentek közül is, vagy csak a nagyon újakat "kell reklámozni"? :)

Ui. Kétlem, hogy mennél a lecsóba. ;)
Puszi. Viki

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2015. augusztus 6. 17:55 delete

Nincs gond az önbizalommal, valójában sokszor kifejezetten irigylem. De szerintem a túlzott önbizalom sem jó, stílustól függetlenül. Mert a stílusa meg mindenkinek megvan, nem is jó attól eltérni, mert akkor valami soha nem lesz az igazi. Mindenkinek a maga stílusát, a maga helyét kell megtalálnia. :)

Egyébként recis kérdésre a válasz: régit is lehet kérni, bár nyilván ez is kiadója válogatja. :)

Reply
avatar
2015. augusztus 6. 18:06 delete

Te hogy találtad meg a helyedet? Vagy mikor? :))


Ééés melyik kiadónál érdemes kopogtatni? :)

Reply
avatar
Kritta
AUTHOR
2015. augusztus 6. 18:38 delete

Sziasztok!
Nagyon megfogott a bejegyzésed, mert bennem is ez a gondolat munkál már egy ideje, igaz én nem könyves bloggerként vagyok öreg motoros, -mert a könyves blogomat csak idén kezdtem rendszeresebben írni -, hanem gasztro téren, de valóban elmondható összességében, hogy egy új generáció van kialakulóban a blogger társadalomban. Személyesen 7 éve viszem a gasztro vonalat, csábításra áttértem VIP blognak egy bizonyos platformra, de teljes mértékben elkedvetlenít a tendencia, ami szembejön. Nézzük is, hogy pontosan mi zavar engem is: like vadászat (egy kezdő blognak hirtelen lesz 1000! követője, mi van?), mire jó, ingyen cuccér? Ja, én kérek elnézést, biztos maradi vagyok, de én nem ezért csinálom és senki ne várja el, hogy tőlem jutalomként, mert olvas ajándékot kap. Önmagamért nem tart érdemesnek, akkor ezek nem vagyok számára érdekes, én megértem és tiszteletben tartom.
Cégeket/Kiadókat kopogtatnak végig, hogy elnézést, de nekem 1000 követőm van, velem jobban jársz! Brrr. Az, hogy ki olvassa az adott 1000, vagy több "követővel" rendelkező blogokat az az egyes szponzorokat sajnos nem érdekli csak a számok, vagy még arra sem veszik a fáradtságot, hogy megnézzék, hogy kinek és mit küldenek, mert akár képesek nem a blog témájába vágó termékeket is elküldeni csak, hogy minél több embert elérje. Nem a célközönség látja majd? Nem lehet gond, mert darab darab.
A sok bába közt elvész a gyermek mondás szerintem egyre jobban jellemzi a kialakult helyzetet. A könyves blogokat nagyon régóta követem és én is szeretek olvasni, véleményezni, de nem rendeztem még könyves nyereményjátékot, ami meglátszik a blog követőinek számán, ettől függetlenül tudom, hogy az az 50 ember biztosan azért van jelen, mert az érdekli valójában, amit közzéteszek és nem az, hogy mivel tud ő hasznot húzni (nyeremény) még akkor is ha számára tök lényegtelen a mondanivalóm. Nem gondolom, hogy jutalmaznom kellene az olvasókat azért, mert ellátogattak hozzám virtuálisan. Sajnos vélhetően sosem fogom tudni felvenni a versenyt a nagyokkal, mert nincs Twitterem, Instragrammom, Tumblerem, de valójában ettől én nem leszek sem több, sem kevesebb, legfeljebb tudom, hogy biztos lábakon áll a blogom. A gasztro vonalon nagyon sokan követnek, de tudom, hogy nem azért, mert nyereményjátékot és napi szinten recepteket hozok, hanem a valódi és használható receptekért, nem egy összecsapot bejegyzésért, hanem valódi és kipróbált ételekért. Sokszor azoknál a bloggereknél, akik kényszeresen posztolnak észrevettem a minőségi romlást, ami szerintem nem válik a blog hasznára, bár az új típusú olvasó (mert ilyen is van) csak akkor hajlandó egy bejegyzést/cikket megnézni ha már nem bírja kikerülni és mindenhol szembe jön vele, mert magától már nem fog egy-egy érdekesebb oldalra rámenni, mert minek is fárassza magát a keresgéléssel, amikor valaki az orra elé twitteli, taggeli, selfizi meg ki tudja még mit csinál magával. Sajnos mindenki, blogger és olvasó egyaránt elkényelmesedett az utóbbi 1-2 évben. A bloggerek sem írnak megjegyzéseket a többiek oldalára, a régi, összetartó közösségek felbomlottak, ami szerintem a legfőképpen a közösségi oldalaknak is köszönhető, nagyon szétszóródott a figyelem.
A recenzió gasztro vonalon is megvolt, bár nem így hívják, de nekem sosem jutott eszembe kérni, mindig megvártam, amíg megkeresnek és jöttek is a megkeresések, de pár éve ezek a megkeresések és könyves téren is egyre inkább a szemfülesek és merészek kiváltsága, ami nem feltétlen rossz, mert mindenki úgy boldogul ahogy tud, de a kiadók/cégek nem mérik fel pontosan az erőviszonyokat, amiből ők is jobban profitálhatnának, talán kedvük, idejük sincs értékelni a blogok számukra is fontos preferenciáit, nem tudom.
Sok gondolat kavarog bennem, amit most pár perc alatt próbáltam leírni, de teljes mértékben igazad van és nagyon jó gondolatokat fogalmaztál meg.

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2015. augusztus 6. 19:15 delete

Ez lehet, hogy még egy külön posztot is megérne.
Mindenesetre ha nagyon leegyszerűsítem, nekem két dologra volt szükségem, hogy a könyves blogomban megtaláljam a helyem: egy designra, amivel tudtam azonosulni és arra, hogy elfogadjam, mindegy, mások hogyan írnak, csillagoznak stb., nekem a saját utamat kell járnom. :)

Hogy melyik kiadónál érdemes, az jó kérdés. Én recit eddig csak a BTK-val kértem, vagy felajánlották. Szóval igazából fogalmam sincs, ki mennyire ad, mert a BTK egy speciális helyzet.

Reply
avatar
Anna
AUTHOR
2015. augusztus 7. 8:11 delete

Szia! Engem is megfogott a téma, és szívesen olvastam. Én is csak nemrég nyitottam könyves blogomat, de tudtam azonosulni a leírtakkal. :) Szoktam hetente egyszer, vagy kéthetente book taget kitölteni/készíteni, de én sem szeretném, ha ilyen posztok vennék át az irányítást. Emlékszem még én is a "régi szép időkre", a Gportálos rajongói oldalaimra. *-* Változnak az idők, igen, de a lényeg, hogy mindenki megtalálja, ami neki jó, a saját stílusát. Köszi, hogy ezt olvashattam!

Reply
avatar
katacita
AUTHOR
2015. augusztus 7. 13:16 delete

Valamiért nem tudok a válaszodra válaszolni, úgyhogy akkor itt :)
Lehet, hogy kicsit szigorúbbnak értelmeztem a posztodat, mint amilyen. Az van, hogy szerencsére, valamilyen oknál fogva, totál kiesnek a látóteremből azok a fiatal blogok, amikről írsz, így ezekkel kapcsolatban nincs nagy tapasztalatom. Az meg a kiadók hülyesége, ha ilyeneknek adnak recit, ebben totál tudok veled azonosulni, pl. hogy múltkor fél napig gondolkoztam, hogy egy felajánlott könyv mellé merjek-e kérni egy másikat is, mert hogy az már mekkora pofátlanság, aztán pedig végül a kiadó örült, hogy kértem...
A reciért/teszt termékért/egyéb ingyen cuccért induló blogokat meg egyszerűen nem tudom hova tenni...
És ha kiadós csajszi lennék, aki eldönti, kinek ad könyvet, tuti nem a like-ok számát figyelném, inkább a konverziót, meg persze hogy tud-e valaki igényes tartalmat gyártani. Mondjuk azt nem tudom, hogy aki halál igénytelen meg tényleg az ingyen cuccra megy, az hogyan képes megírni egy kulturált recikérő levelet. :D

Reply
avatar
Napi könyv
AUTHOR
2015. augusztus 7. 13:53 delete

Sziasztok,

Azt hiszem én lehetek egyike a kettő közötti esetnek. Fontosnak tartom a könyvértékeléseket, mindenképpen szeretem, ha azok vannak többségben egy blogon, én is erre törekszem a sajátomon. Ennek ellenére néha-néha én is teszek ki booktageket. Mivel teljes munkaidőben dolgozom, nem tudok olyan gyorsan és sokat olvasni, mint szeretnék, így azonban előfordulna olyan hét, amikor semmilyen bejegyzés nem kerül ki a blogra. Azt azonban már tapasztaltam, hogy egy blog halálát jelenti a ritka frissítés, így néha - amolyan időnyerésképpen - megválaszolom egy booktag kérdéseit, vagy más, könyvekkel/irodalommal kapcsolatos bejegyzést írok.

Én sem szeretem azonban azokat a blogokat, amik már csak a nyereményjátékokról, fényképekről, rajongásról és booktagekből áll. A lájkolós nyereményjátékok többségét kerülöm, mert idegesítenek. Szerintem azonban lehet ezeket úgy csinálni, hogy valamennyi értéket is csempésszünk a dologba. a nyereményjátékot lehet úgy szervezni, hogy "meg kelljen dolgozni" a nyereményért: például egy könyv iránt felkelteni az érdeklődést azáltal, hogy kérdések megválaszolása céljából utána kell néznie a történetnek. Egy jól megcsinált booktag pedig szintén az irodalom, az olvasás iránti érdeklődés felkeltésére alkalmas. Lehet tehát produktívan csinálni ezt, de természetesen a lényeg az, hogy ne csak ebbe az irányba menjen el a blog, ne mások tetszésének elnyerése legyen a lényeg. A blogolás amúgy is arról szól, hogy "önmegvalósítsunk", az a legfontosabb, hogy élvezzük, amit teszünk.

Reply
avatar
pworsi
AUTHOR
2015. augusztus 7. 16:06 delete

Óóó, de jó volt ezt olvasni! Véletlenül tévedtem csak a blogodra most, de nagyon jól esett ez az írás.
Könyves bloghoz én kicsi vagyok, van egy kreatívos blogom, és annak még FB-oldala sincs. Sőt még nyereményjátékot se tartottam egyet se, tök ufónak érzem magam a "nagyok" mellett. És hiába írom már több éve, meg hiába kapok lelkes visszajelzéseket, mégis mindnek úgy tudok örülni.
És annyira fura ennyire önbizalomhiányosnak lenni, ha a blogomról, az alkotásaimról van szó, mikor manapság már minden második embernek van blogja. Elég nagy olvasottsággal.
Mindegy, ez most úgy kikívánkozott, annak ellenére, hogy így visszaolvasva nem nagyon illik ide. De jól esett leírni. :-)

Reply
avatar
K. A. Hikari
AUTHOR
2015. augusztus 11. 16:19 delete

Jövök én is a "mai generáció" képviselőjeként :)
Novemberben lesz 1 éve, hogy bloggolni kezdtem, de például arra, hogy a "követőket" hogy lehet beállítani, csak pár hónapja jöttem rá.
A Book Tag-okkal úgy vagyok, hogy elszórtan megcsinálok egyet, kettőt, de igazából fárasztónak érzem válaszolgatni. Szívesebben interjúvolok szerzőket, ha erre az adott személy nyitott.
Lehet én vagyok az a bizonyos fehér holló a fiatal(abb) blogolók világában, aki nem recire hajt. Hisz ahogy írtad, az munka, és lehet, hogy nekem nem férne bele, hogy időre elolvassak egy könyvet, hiszen bármi közbejöhet ami miatt megcsúszok. Úgy vagyok vele, ha kell, eljön megtalál engem a reci. :)
Hiszen azért írok, mert szeretem ezt csinálni, szeretem elmondani a véleményem egy-egy könyvről (ritkábban filmről) és ha esetleg valaki az értékelésem miatt olvassa el a könyvet, számomra az valódi öröm, és egy jó nagy adag önbizalom, hogy ezt bizony megéri csinálni.
Kérdezhetek én is? Te hogy találtál a BTK-ra, mi kell ahhoz, hogy valaki tag lehessen?

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!