Alex Shearer: Felhővadászok {Értékelés + Nyereményjáték}

Ilyen egy igazi álomvilág - na nem az átvitt értelemben!

Alex Shearer: Felhővadászok

A blogturnéról




Április 8-án a Blogturné Klub három bloggere igazi kalandra indul a Kolibri Kiadó jóvoltából. Úticélunk a felhők világa - szárnyalunk majd az égi lények és lebegő szigetek közöttük, alattunk a Nap, fölöttünk a végtelen, mellettünk a Felhővadászok! Nem semmi utazás lesz, tarts velünk Te is. És ha ügyesen vadászol, a könyv egy példányát is megnyerheted!


Eredeti cím: The Cloud Hunters
Kiadó: Kolibri
Oldalszám: 288
Fordító: Pék Zoltán
ISBN: 9786155450334
Sorozat: Felhővadászok 1.
Olvasható-e önállóként? Igen
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,88)
Megrendelési link
Valahol ebben a hatalmas, csodálatos szigetvilágban egy kis hajó kereskedik, felhőket keres, levadássza őket, kondenzálja, aztán eladja a vizet. Van egy lány a fedélzeten, akinek szénfekete a haja, gyönyörű barna a bőre, és két mély heg fut a szeme alól a szájáig. Az ember azt hinné, a hegtől kevésbé szép, de nem. Sőt még szebbé és titokzatosabbá teszi…
Christien világában szinte alig van víz. Nincsenek sem óceánok, sem kontinensek, csak sok ezer levegőben lebegő sziget. Utazni és világot látni csak a legbátrabbak mernek. Ők a felhővadászok.
Alex Shearer Skócia északi részén, Wickben született. Pályáját forgatókönyvíróként kezdte, majd gyerekkönyvszerzőként vált még ismertebbé. Regényeiből filmek és tévésorozatok készültek. Könyveit több nyelvre lefordították.

Az első mondat:


"A második félév közepén új tanuló jött az iskolánkba."

Véleményem


Megmondom őszintén, eleinte nehezen tudtam mit kezdeni ezzel a könyvvel. A világa annyira álomszerű, hogy kellett egy kis idő, amíg alkalmazkodtam, és egyszerre nagyon nehéz és nagyon könnyű összefoglalni, milyen világban is járunk. 

Picit úgy képzeljétek el, mintha álmodnátok. Egy olyan világról, melyben minden a levegőben lebeg. A tengerek és óceánok elpárologtak, már csak felhők maradtak, a tengeri lények pedig alkalmazkodtak, és a víz helyett immáron a levegőben úszkálnak. Mindenféle vízi lénynek megvan az égi párja. De nem csak a vízi lények lebegnek az égben, hanem a szigetek is. Már nincsenek összefüggő kontinensek, egymás mellett-fölött-alatt lebegő szigetek vannak csupán. Felül a végtelen, alant a Nap. Igen, alul van a nap, és ha nem úszol rendesen a levegőben, lezuhansz. (Igen, úszni kell, nem repülni - nehéz érzékelni a különbséget, de a könyvet olvasva bizony sikerült.) 

Alant a nap, tengerek-óceánok nincsenek, így valószínűleg senkit nem lepek meg azzal, ha elárulom: a víz az igazi kincs. A címadó népek, a felhővadászok pedig azzal foglalkoznak, hogy a felhőkből lepárolják a vizet, majd eladják azt a szigetek lakóinak. Felhővadásznak lenni igazán izgalmas kaland, és a létezésük elengedhetetlen az élet fennmaradásához. Ennek ellenére mégsem tisztelik őket a földiek, olyanok, mint a kereskedelem miatt megtűrt számkivetett népek. Mindenféle törzsi jelleg felbukkan a világukban: a bölcsesség, a természettel való együttélés, az alkalmazkodás, az íratlan törvények betartása - és ha az nincs, akkor védelme és persze néhány pogánynak látszó szokás: példának okáért a heges arc, ami jelzi, te is felhővadász vagy.

Ilyenformán nem meglepő, hogy főszereplőnk, a fiatal Chrisitien fantáziáját nagyon is beindítja a felhővadászok világa, ahogy régen az indiánok, a westernhősök és még sorolhatnám, beindította a srácokét. Mennyi kaland, mennyi izgalom, mennyi hősiesség! Az izgalma csak tovább fokozódik, amikor új osztálytársat kapnak, Jenine-t, aki maga is felhővadász családba született. Tetszik neki a lány, vonzza a kaland, és mindent megtesz, hogy ő maga is részesévé váljon a lány világának. 

Megmondom őszintén, a regény eleje egy kicsit lassú. Egyrészt kellett egy kis idő, amíg belerázódtam ebbe a furcsa világba és a szabályaiba, másrészt tényleg nem történik semmi túlzottan izgalmas. Egy kisebb akciótól eltekintve jobbára az a felépítése a könyv első harmadának, hogy Christien és Jenine beszélgetnek, aztán Christien filozofál és fantáziál egy kicsit, aztán megint egy kis beszélgetés, mielőtt nagy ellaposodna a sztori, és megint egy kis filozofálás. Félre ne értsetek, nagyon érdekes gondolatok merülnek fel Christienben, Jenine pedig igazán jól hozza a törzsi bölcsességeket egy-egy mondatban (nem véletlenül az idézeteket választottam extrámnak), ennek ellenére valami akciónak tényleg örültem volna. 

Ez akkor érkezett meg, amikor - talán nem túlságosan nagy spoiler -, Jenine-ék először hajlandóak elvinni a fiút magukkal. Ó, és mennyire megértem Christient, hogy így magával ragadta ez a világ. Kifejezetten izgalmas volt innentől kezdve a sztori, főleg, amikor a regény harmadik harmadában végre kiderül, hogy bizony tétje is van a dolognak, nem babra megy a játék. Ez az utolsó harmad már nagyon szuper volt - szállította az érdekes gondolatokat is, mint az elején, de az akció gondoskodott arról is, hogy semmiképp ne akarjam letenni. 

Arról, hogy miért is nagyok a tétek, inkább hallgatnék, úgy az igazi, ha meglepetés. Mindenesetre azt el kell mondanom, hogy az egyes szigetek szokásrendszerei nagy érdekes kérdéseket vetnek fel. Mi helyes és mi helytelen? Attól, hogy valamit mi elítélünk, van jogunk valóban elkönyvelni barbár szokásnak? Kifejezetten érdekes volt, amikor egy nagyon sokkolóan vérengző sziget került a fókuszba, ahol olyan vallás él, ahol a bitót és a kötelet tisztelik - mivel a vallásuk középpontjában álló mártírt felakasztották. A sziget közepén egy nagy bitó is, amiról Christien megállapítja, mennyire morbid. És tudjátok mit? Az olvasó is. Aztán Jenine szépen rámutat, hogy a kereszténységben... Na, az aztán sokkoló. Pedig én sem vagyok keresztény. De valóban? Miért van az, hogy elítéljük, ha egy törzsi vallás a bitót tiszteli, de pusztán a szokás alapján teljesen normálisnak tartjuk, hogy mindenhol ott lóg a kereszre feszített Jézus? Na ja. Morbid. Ez is, az is. 

És ezzel együtt jön a kérdés az előítéletekről és a különbözőségek szülte távolságtartásról. Minden alkalommal, amikor a felhővadászoktól elfordulnak, ferde szemmel néznek rájuk, bizony ez a kérdés is előkerül: a rasszizmus, és hogy mennyire félünk attól, ami más. Így vagyunk bekötve, és teljesen valószínűleg soha nem fogjuk levetkőzni, mert a természetünk része, de attól még foglalkozni kell vele, mert minél inkább legyőzzük, annál jobb nekünk. (Na persze bizonyos határokon belül, mert az egészséges védőösztön persze szükséges.)

Másrészt maga a világ keletkezése is érdekes kérdéseket vet fel. Nincs teljesen körüljárva, vajon hogy keletkezett ez a lebegő életforma, mindenesetre Christien itt-ott elejtet egy megjegyzés a régi világról, ahol még kontinensek és sarki jégsapkák és óceánok... Aztán vannak szemétszigetek, és még sorolhatnám. Mindenesetre a végkövetkeztetés ugyanaz: ez a világ "kellemesen" az arcunkba tolja, mennyire nem számolunk a környezetszennyezés következményeivel. Persze, viszonylag hihetetlen, hogy ilyen világ legyen a vége. De ettől még elgondolkoztat. 

Ugye? Meghökkentő, milyen komoly témákat érint egy gyerekkönyv, és mennyire... nos, gyerekkönyvesen képes megtenni mindezt.

Összességében amilyen lassan indult, annyira megszerettem a végére. És ha már a vége szóba került... hááát, vegyes érzéseim vannak. Egyrészt imádom, nagyon tetszett, és ilyesmi befejezésre számítottam. Nem is vidám, nem is szomorú, amolyan... életszagú, de optimistán életszagú, hiszen a főszereplőnk is álmodozó. Viszont ettől függetlenül nem vagyok kevésbé kíváncsi. Lehet, hogy még... valamikor esetleg? Ide a folytatást a válaszokért! 

AJÁNLOM






Blogturné extra - Idézetek


"Nem emlékszem, mi volt a de. Ha tehetem, sosem figyelek oda a de de-re. Ha meghallgatod az összes de-t, sosem jutsz sehová, nem csinálsz semmit. Beragadsz egy fotelbe és sosem mersz felkelni, mert annyi minden történhet, ha megteszed. 
És akkor mihez kezdtél az életeddel azon kívül, hogy jó voltál és megtettél mindent, amit vártak tőled, és mindig tiszta volt az orrod? Ez mind nagyon szép és tiszteletre méltó, de aligha ez minden, nem igaz?"

"- Az igazi remete sosem magányos a gondolatai társaságában - kiáltott utánuk. - A magány a lélek balzsama. A tömeg csak zaj és zűrzavar. A gondolat és az ima a legjobb társ. Gondolat, ima és merengés."

"Senki sem tudhat mindent. Ezt csak a tudatlanok hiszik."

"Ott voltam a nagy terveimmel, és közbeavatkozott az örökkévalóság. Az idő akadélya állt közénk. Az idő olyan korlát, amin senki nem jut át; megmászhatatlan fal."

"Milyen szomorú, haszontalan élet az, amikor még álmodni sem lehet? Mert az álom nem kerül semmibe, és általában nem árt senkinek. Kivéve talán annak, aki álmodja."

"Miért mondják a szülők mindig, hogy légy óvatos? Mintha csak az járna az eszedben, hogy hülyéskedj, kórházba kerülj, vagy megölesd magad. Azt hiszik, nincs más terved, mint a lehető leggyrosabban lesérülni? Ls ha tényleg nyughatatlan lélek vagy, mit segít, ha óvatosságra intenek?" 

"Mindig elcsodálkozom azon, hogy az emberek milyen szívesen intenek búcsút még az idegenelnek is. Az anyák karjukba fogják a babájukat, hogy integessenek a tábozó hajónak, halászoknak, kereskedőknek, kirándulóhajóknak, felhővadászoknak. Szinte már ösztön, az utazóval való együttérzés spontán megnyilvánulása. 
A hibáink dacára késztetés él bennünk, hogy jót kívánjunk egymásnak. A legjobbat. Azt akarjuk, hogy a másik útja biztonságos és sikeres legyen. Még ha babonából is, mert akkor a miénk is az lesz." 

"Néztem a messzeségbe, a természetfelettiségen gondolkodtam, és hogy tényleg létezik-e. És ha igen, a sok hitből melyik a helyes? Vagy mindegyik egyformán érvényes, egyformán igaz, egyformán megkérdőjelezhető, és végeredményben egyformán bizonyíthatatlan?"

"Mostanra már több szemétsziget volt, nagy szemétcsúcsok az égben, mindegyiken fél kilométer mély szemét- és törmelékréteg. Ha betelnek, másikat keresnek. Pár ezer éven belül a szektorban minden sziget szemétsziget lesz, de emiatt egyelőre senki nem ahhódik. Ez másvalaki problémája lesz."

"- De tulajdonképpen miben hisznek? - kérdeztem súgva Jenine-t. - Az akasztáson kívül.
Vállat vont.
- Hát abban, hogy igazuk van. 
- De miben?
- Mindenben. Abban, hogy ki Isten, és mi történik az emberrel, ha meghal. Az Úr imádatának helyes és egyetlen formájában. A világ teremtésében. A szokásos. 
- És ennyi?
- Mindig erről van szó, nem? - nézett rám élesen, mintha butaságot szólnék. - Mikor van más? Mikor van bármi más?"


Nyereményjáték



A Felhővadászok játékunkban könnyű dolgotok lesz!
Minden állomáson találtok egy rövid leírást egy vízi élőlényről, melynek égi párját megtalálhatjátok a könyvben. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, milyen élőlényről van szó, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.
Ha ügyesek vagytok, Tiétek lehet a könyv egy példánya.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Nagy termetű állatok. Testhosszuk kifejlett korukban fajtól függően 1,2-30 méter, tömegük 30 és 180 ezer kilogramm között változhat. Közülük kerül ki minden idők egyik legnagyobb állata.

A legtöbb [...] a nyarat a sarkvidékek hideg tengerein tölti, ezek a vizek ugyanis ilyenkor vannak tele a legfőbb táplálékukat jelentő apró, rák szerű élőlényekkel. A tél közeledtével aztán elhagyják sarki élőhelyüket, s az Atlanti-óceán trópusi vizeire úsznak, hogy megszüljék borjaikat.


a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


04.08. Deszy könyvajánlója
04.11. Dreamworld
04.14. Kelly & Lupi olvas

Rendeld meg a képre kattintva!