Rysa Walker: Timebound ​– Időcsapda {Értékelés + Nyereményjáték}

Rysa Walker: Timebound ​– Időcsapda

A blogturnéról

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában Rysa Walker: Timebound - Időcsapda című nagysikerű időutazós regénye. Félelmetes belegondolni, mi mindent lehetne megváltoztatni az életünkben, már azzal is, ha egy pillanatra visszaugorhatnánk a múltba. Négy  blogger véleményét olvashatod erről a nem hétköznapi témájú könyvről, és esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét, ha velünk tartasz a blogturné során.

Eredeti cím: Timebound
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 400
Fordító: Varga Tibor
ISBN: 9789639708556
Sorozat: Időcsapda 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: E/1
Függővég:
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,86)
Megrendelési link

Amikor Kate Pierce-Keller nagymamájától egy különös kék medált kap ajándékba, majd
az időutazásról kezd mesélni neki, Kate úgy érzi, az asszonynak elment az esze. Ám az egész hihetetlen história hirtelen szörnyen valóssá válik, amikor egy a múltban elkövetett gyilkosság veszélybe sodorja Kate evilági életét.
Kate megtudja, hogy a gyilkosság egy még sötétebb terv része, és genetikai adottságát kihasználva visszamegy az időben, hogy kezdetét vegye egy évszázadokon átívelő macska-egér játék.
Az események megváltoztatásáért azonban Kate-nek fizetnie kell – ha sikerrel jár, a fiú, akit szeret, a létezésére sem fog emlékezni. De ha bármennyire is jó szándékkal teszi, van joga megváltoztatni az egész világ sorsát?

Az első mondat:

"A fehér gombos csizma sarka jó tizenöt centis lyukat hasított a szoknyám aljába, amikor befordultam a sarkon."

Véleményem

Őszinte leszek: kicsit sajnálom ezt a könyvet. Azt is megmondom, miért: sok remek ötlet volt, sok érdekes szereplő, érdekes szálak, érdekes kérdések, a világban is sok lehetőség van, mégis valahogy... hiányérzet maradt bennem, és az, hogy mennyivel-mennyivel jobb is lehetett volna. Nem volt ez rossz így se, és kíváncsi vagyok a folytatásra is. De igazán el se varázsolt, pedig...

Na de kezdjük az elején! Ez egy időutazós sztori. Azt már eddig is tudtam, hogy én magam kedvelem ezeket. Egy jól megírt időutazós világban egy fél életet el lehet tölteni - tök jó példa az Outlander, amit már mióta író Diana Gabaldon. 

És az Időcsapda világa alapvetően kifejezetten izgalmas. A főszereplőnk képes utazni a időben, de azért nem futkosnak ilyenek tömegesen a világban. A lényeg viszont az, hogy ezek az időutazók képesek változtatni az idő folyásán, ebben az esetben pedig azok, akik nem élveznek védelmet, el is felejtik, mi volt az eredeti idővonal. 

A cselekmény is ebből fakad: a főgonosz elszabadul, és egyébként félelmetesen intelligens módon elkezdi manipulálni az időt. Nem lövöm le a poént, pontosan ki ő és hogyan teszi, mindenesetre vannak meglepetések és megmosolyogtató tények. 

A fő problémám a világgal viszont egyrészt pont ez volt. Bár az ötlet szuper, és tényleg jó lehetőségek vannak, és a kialakuló helyzet sok-sok érdekes kérdést felvet, nekem helyenként már túlságosan bonyolulttá vált az egész. Egy idő után nehéz volt követni, hogy most akkor ki hova utazott, ki mire emlékszik még, ki kinek a kije és most akkor ki melyik idősíkról származik. 

Ez a bonyolultság pedig sajnos kissé... elhidegültté tett a történettől, mert hiába volt sok érdekes szál és karakter, valahogy... eltávolodtam tőlük. 

Pedig érdekes érzelmi szálakból is akadt. Rögtön a könyv elején megjelenik egy rejtélyes idegen, és érezzük, hogy itt bizony valami van. Sok-sok kérdőjelet kapunk meg egy jó nagy adag kémiát a nyakunkba. Aztán jön egy másik srác. Akit nagyon lehet szeretni, de egészen máshogy, mint a rejtélyes idegent. A történet előrehaladtával megtudunk még dolgokat a rejtélyes idegenről is, bár megvan, ki szerepel többet - nyilván okkal, és én magam arra számítok, hogy a folytatásban ezek az arányok még árnyalódni, vagy akár változni is fognak. 

Mindenesetre az az érdekes ebben a szerelmi szálban, hogy a két srác tényleg két lehetőséget testesít meg. És most nem arra gondolok, ami szokásos az ilyen sztorikban: ha Edwardot választom, vámpír leszek és halhatatlan, vagy Jacobbal élhetek emberként... Mert ebben az esetben adott egy jelen, és két jövőkép - mint ahogy mindenkinél az életben, lényegtelen, hogy pontosan mik a részletek. Viszont a két itteni srác szó szerint két különböző idősíkot, két különböző időváltozatot testesít meg. Tudjuk, hogy mindkettőből lehet szerelem. Tudjuk, vagy legalábbis erősen sejtjük, hogy mindkét oldalon erős érzelmek vannak. És az is tény, hogy nagyobbak is a tétek, mint a szerelmi kérdés: az egyik srác az "eredeti" idővonal, a másik a megváltoztatott. 

Tehát a döntés sokkal-sokkal bonyolultabb, mint egy szimpla szerelmi háromszög, és ezt szerettem talán leginkább a könyvben. 

Érdemes még kiemelni, hogy a kutatómunkáért megérdemli a piros pontokat az írónő, a múltban játszódó részek tényleg jól átgondoltak. De itt is ugyanaz volt a problémám, mint a világgal. Szépen teljesített házi, de valamivel több függőséget akartam. 

Ami a szereplőket illeti... Akiket pozitívan kiemelnék, az a két srác a szerelmi háromszögből, igaz, egyikükről - arról a bizonyos rejtélyes idegenről - bőven-bőven olvastam volna többet. Illetve muszáj kiemelnem a főgonoszt. Nem vagyok az a típus, aki szeretni szokott gonosz karaktereket, és nagy erőkkel áradozik Voldemortról vagy Lokiról. Értékelni tudom őket karakterekként, de egy kezemen meg tudom számolni, választottam-e bárhonnan is kedvenc szereplőnek főgonoszt. De itt imádtam a stratégiáját, és már önmagában ezért dicséretet érdemel - ettől eltekintve azért megkedvelni természetesen nem tudtam, idegesítő, tenyérbemászó egy figura. 

Na de a baj az, hogy bizony sok helyütt a főhősnőnk is tenyérbemászó. Voltak jó dolgai, de sajnos néha átesett a ló túloldára. Önkényesen dönt, hirtelen felindulásból, és néha kifejezetten hisztis. No meg előfordul, hogy akkora marhaságokat csinál bizonyos veszélyes helyzetekben, hogy az ember legszívesebben jól megrázná, hogy gondolkozzon már. És ugyanez igaz sokszor a nagyanyjára is - az öreglány annyira rejtélyes, annyira szeret rébuszokban beszélni és elhallgatni dolgokat, hogy egyszerűen nem értem. Illetve értem - kellett ez ahhoz, hogy a főszereplő története lassan bontakozhasson ki. De amikor a világ sorsa a tét, nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a logikátlan teszetoszasággal, amit Kate-tel csinálnak. Mismásolnak mindenfélét, kezébe nyomnak egy könyvet, ahelyett, hogy tényleg próbálnák segíteni, és elmagyarázni, mit miért és hogyan - talán meglepetést okozna, és nem csinálna annyi marhaságot, ha nem néznék tök hülyének. 

Szóval összesítve jó volt, jó volt, voltak izgalmas dolgok, jó leírások, érdekes kérdések, szimpatikus szereplők (is), a főgonosz logikáját és ötleteit kifejezetten szerettem - tudok tehát dicsérgetni dolgokat önmagukban, de egészben mégsem volt igazán beszippantós a könyv a számomra. Valami hiányzott még, valami extra még kellett volna... Az Egynek elmegy és az Ajánlom kategória közé tenném.

EGYNEK ELMEGY/AJÁNLOM

Olvass bele a képre kattintva!

Blogturné extra - Könyvelőzetes

Nyereményjáték

Mi más lehetne a játék témája, mint az időutazós filmek! Fejtsd meg minden állomáson a megadott kép alapján a film- vagy sorozatcímet és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, így esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

09.26 Sorok között
09.28 Deszy könyvajánlója
09.30 Bibliotheca Fummie
10.02 Kelly és Lupi olvas